Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
6 ■m 2014. július 13. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Landeskunde - Mörk módra Mörk Leonóra második, ugyancsak erősen sikergyanús regénye, A Hellinger-Madonna bennem, Pécsre szakadt lübecki ősök ivadékában valószínűleg egészen más hullámokat vetett, mint a legtöbb olvasóban. Hogy miért? Nos, korántsem azért, mintha magamat a profi műértelmező szerepébe akarnám feltolni. Inkább azért, mert -Mörk Leonóra-)jf HELLINGER' < ^Madonna sokakkal ellentétben - engem a legkevésbé sem érdekel, vajon szerzőnk életében a valóságban is felbukkant-e egy ezüstszínű BMW-s, „keletnémetből” - Heidelberg és Stanford hathatós segítségével! - „nyugatnémetté” vedlett, elegáns jogász. Aki ráadásul még irodalom-, képzőművészet- és zeneértő is. A könyv lényege ugyanis egyáltalán nem ez. A Hellinger-Madonna története izgalmas és sejtelmes bolyongás az 1525- ös Wittenberg - Luther, Melanchthon és a Cranachok városa -, továbbá az 1897-es München és a 2013-as Budapest között egy titokzatos női arckép nyomában. A festmény a főszereplő, a művészettörténész-restaurátor Kata tragikus sorsú dédanyját ábrázolja. Azt az ősanyát, akinek traumatikus ifjúkora, szerencsétlen női életkezdése generációkkal később - egészen Johannes ügyvéd úr megismeréséig - gátlásossá és szűkössé tette a harmincnégy éves lány szerelmi életét. Olyannyira, hogy dédanyja képének felkavaró megpillantása után Weimarban, Goethe városában nekivág egy Hellinger-féle családállításnak, egy olyan lélekgyógyászati-önismereti kurzusnak, amelynek során a családi gyökerekig leásva ki-ki megszabadulhat démonaitól, lelki gátlásaitól. (Ez természetesen csak a már nálunk sem ismeretlen módszer laikus megfogalmazása.) A könyv „belépünk a régi festménybe" „kilépünk a régi festményből a saját életünkbe” síkjai természetesen nem előzmény nélküliek. Ken FollettnekA Modigliani-botrány című művészeti-műkereskedői krimije és Elizabeth Kostovának fajsúlyosabb regénye, a Hattyútolvajok egyaránt műfaji előzménynek tekinthető. Ami viszont a csak Mörk Leonórára jellemző többlet, az egy másik nép - történetesen a német - kultúrájának s ezen belül Tliringia mesés mikrovilágának megértése és kaleidoszkópszerűen változatos és színes bemutatása. Erre céloztam írásom címében a Landeskunde („országismeret”) szóval, amely nem csupán a szerző elméjénekszívének kedves németek földjének műemlékeire, történelmére, irodalom- és zenetörténetére vagy éppen evangélikus egyháztörténetére vonatkozik. Ami az egyháztörténeti vonulatot illeti: ez bizony szokatlan egy „női regényben” még ha a szokottnál sokkal mívesebb, igényesebb is. Megrendítően szép az a jelenet, amikor Katát Weimar egyik nevezetes templomában pontosan az a Bach-korál fogadja, amelyet gyerekkorában a szarvasi Ótemplomban evangélikus kántortanító nagyapja játszott el neki, s amely majd ugyanitt kötött esküvője felejthetetlen nászindulója lesz: „...egyszerre ott találom magam a város nevezetes evangélikus temploma, a Jakobskirche előtt, amely többek között arról híres, hogy itt volt Goethe és Christine Vulpius esküvője, és itt nyugszik az idősebbik Lucas Cranach. Az ajtó nyitva áll, ahogy belépek, azonnal otthon érzem magam a sima, fehér falak tartotta magas keresztboltozat alatt. A kettős padsor végénél fiatal lelkész rendezgeti a halomba rakott énekeskönyveket, már éppen odalépnék hozzá, hogy megkérdezzem, hol találom Cranach síremlékét, amikor az orgonán megszólal Bach 147-es kantátjának zárókorálja: Jesus bleibet meine Freude - Jézus marad az örömöm. Nagyon szeretem ezt a kantátát, mindig a nagyapámat juttatja eszembe, így mielőtt észbe kapnék, már ki is mondtam hangosan a címét: Herz und Mund und Tat und Leben - A szív, a száj, a tett és az élet...” Végül ne felejtsük el megemlíteni e gazdagon rétegezett regény egy további értékét. Azt, hogy szerzője bátran vállalkozott egy nem is könnyű, nem is kockázatmentes feladatra: a sokszor számos vonásában kifejezetten igazságtalanul kárhoztatott német mentalitás szerethető tulajdonságainak rokonszenves és spontán rehabilitációjára. Meglehet, gyógyíthatatlanul északias alkat vagyok, de az alábbiakat bizony örömmel olvastam: „Ha azt mondják, nyolc óra, az nyolc óra, ha azt állítják, a hangversenyjegyem le lesz téve az esti kasszánál, akkor le van téve, ha azt ígérik, csütörtökre megérkeznek a vegyszerek és a festékek, akkor csütörtökre hiánytalanul megérkeznek. És ez nekem tetszik!” Mit mondjak: nekem is. „Akinek - szabadon Mozart után - ennyi jó kevés” olvassa el Mörk Leonóra könyvét, amely - érzésem szerint - hamar megtalálja a maga méltó német fordítóját, sígya hazaiak mellett sok német olvasót, Türingián innen és túl. ■ PetrőcziÉva Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014. Ára 2940 forint. A szerző „Goethe mellett" Limenauban Tudományos atmoszféramérés az EHE körül ► Aki szívesen tájékozódna afelől, miféle kutató- és műhelymunka zajlik az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) berkein belül, annak feltétlenül érdemes beszereznie a nemrégiben dr. Szabó Lajos rektor szerkesztésében és a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Teológia és kultúra című tanulmánykötetet. Tizenhat - hittudományi egyetemünk más-más tanszékén dolgozó, más-más témában elmerülő, másmás stílusú - oktató írásait tartalmazza. A teológiára jelentkezőknek ezt a könyvet kellene először a kezükbe venniük a felvételi előtt! Nemcsak arról ad ugyanis igényes körképet, hogy miféle szellemi irányokba indulhat el itt a hallgató, hanem hű lenyomata annak a lelki többlettel bíró atmoszférának is, mely az intézményt és a benne tanítókatnevelőket-növelőket - ahogy ez utóbbi etimológiai rokonsággal Fabiny Tamás püspök eljátszik előszavában - körbelengi. A kötet a reformáció és kultúra megjelölésű tematikus évhez kapcsolódik, de ettől a speciális területeken kutakodók olykor örömmel elvonatkoztatnak, és ez a szellemi szabadság kifejezetten jót tesz az írásoknak. Elsősorban azokat a tanulmányokat tekinthetjük - a „laikusok” számára is - figyelemre méltóknak, melyek a megszokott EHE-s minőségi garancia mellett valamiféle meglepetéssel is szolgálnak. A megannyi tudóssága, részletekbe menő mélyfúrása ellenére is izgalmas tanulmány közül tehát most szubjektív módon, önkényesen emelnénk ki néhányat. Finta Gergely, az egyházzenei tanszék vezetője, orgonaművész - hogy, hogy nem - képelemző tanulmánnyal jelentkezik a kötetben. Magával a választással is felhívja a figyelmet arra, milyen sokféleképpen találkozhatnak és léphetnek egymással kölcsönhatásba művészeti ágak, művészeti alkotások. Az orgonista a Van Eyck testvérek híres genti oltárának zenei jeleneteket ábrázoló részeit veszi szemügyre - egyházzenész-szemüveggel. Az első vizsgált képen a hihetetlen precizitással és valósághűséggel ábrázolt orgonáról - paramétereinek és funkcióinak részletes ismertetése után - a szerző elárulja, hogy a kép hangszertörténeti szempontból is fontos forrás. Csupán ezen ábrázolást alapul véve a 20. században több cég is megpróbálta rekonstruálni a korabeli orgonát. A másik, éneklő kórust ábrázoló képről is elképesztő következtetéseket tudnak levonni zenei szakemberek - értesülhet az olvasó -, képesek például az éneklő angyalok szájmozgása alapján az énekelt szólamot megállapítani. Finta Gergely nemcsak első tanulmányának tárgyával, hanem „duplázással” is meglepi a kötetet forgatókat. A vájt fülű és zeneileg némileg képzett olvasó az általa jegyzett második tanulmányban különböző, az EHE kántor szakán tanító tanároknak és a hallgatóknak intonációs és korálelőjátékait olvashatja - kottából. A latin nyelvet, patrisztikát és művelődéstörténetet oktató Bódi Emese tanárnő témaválasztásával nem lepi meg az olvasókat, de hallatlanul izgalmas utazásra hív a görögrómai mitológia és az apokrif iratok misztikus világába. Odüsszeusszal „Hádész házához” zarándokolhatunk, ott mindenféle beszélő árnyakkal találkozhatunk, Aeneasszal karöltve az aranyág keresésére indulva az Avernus-tó melletti barlangba is bemerészkedhetünk. Kharónnal, a révésszel csónakázhatunk. Elysium szép mezeje és Tartaros sötét, kietlen vidéke is felsejlik előttünk. Pál és Beatrice vezetésével pedig még a paradicsomba is bepillantást nyerhetünk.. . A Leszállunk az alvilágba című írás az európai ember halállal kapcsolatos elképzeléseit és azok alakulását, a keresztény tanítással való kölcsönhatását vizsgálja az Odüsszeián, az Aeneisen, a Szent Pál látomása című apokrif iraton és az Isteni színjátékon keresztül. Igazi csemege a Biblia mellett titkon a mitológiai történetekben gyönyörködőknek. Megint új világ tárulhat fel az előtt, aki Orosz Gábor Viktor rendszeres teológus Önazonosság és keresztény életstílus című munkáját tanulmányozza. A bioetikával, gasztroteológiával és teológiai esztétikával foglalkozó tudós érdekes gondolatokat oszt meg például az emberi testről. A „fit for work, fit for fun” posztmodern ideáltól egészen az autentikus keresztény testtapasztalat fogalmáig jut el. Jürgen Moltmannnak, „a remény teológusának” idézett mondatát talán e helyütt is érdemes leírnunk és megszívlelnünk: „Isten emberré lett, hogy ezáltal mi büszke és szerencsétlen istenekből igazi emberré válhassunk, olyan emberekké, akik fiatalságukat és öregségüket is képesek elfogadni, és testük múlandóságával egyetértenek. Emberekké, akik tudják, hogy az élet több mint teljesítmény, és a szeretet az, ami az embert széppé teszi." Tisztában vagyunk-e azzal, hogy Jézus lélekben való feddhetetlensége mellett milyen csodálatos elme volt? Többek között erre is rávilágít Cserháti Márta, az újszövetségi tanszék docense, aki az adópénz kérdésére a többféleképpen értelmezhető, ironikus, ám erkölcsileg mindenképp győztes jézusi mondatot - „Adjátok mega császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mk 12,17) - bontja ki, felvázolva a kor gazdaságitársadalmi hátterét is, ami nagyban hozzásegít az értelmezéshez. Talán a legnagyobb hídépítő a való élet és a teológia, a teológia és kultúra között kötetbéli megjelenését tekintve Kodácsy-Simon Eszter, a gyakorlati teológiai tanszék adjunktusa. „Lélekben néha legalább oly messzire kell utaznia a tanteremben a hittanárnak, mint kellett régen az új világ misszionáriusainak” - állítja a szerző. És maga is messzire utazik tanulmányában, az államiból egyházivá lett iskola felemás tanévnyitójáról visszatér ösztöndíjas éveinek egykori színhelyére, Chicagóba, ahol megismerhette Claude Marie Barbourt. A professzor asszony állhatatos munkája révén éveken át sikeres misszionárius volt Afrika több pontján is, aztán az apartheid uralom őt is meggyötörte, meghurcolta. Később Észak- Amerikába ment, ahol indián törzsek között szolgált. A szelíd és alázatos lélek életpéldája az inkulturációra épülő missziót hirdeti: „...egy adott nép gondolkodásába és hitébe csak akkor tud a keresztény tam'tás beépülni, ha az egész keresztény hit »le van fordítva« az adott kultúra nyelvére.” Ezt.a keresztény egyházaknak csak a 20. század második felére sikerült belátniuk - szembesít a valósággal a szerző. Ha ez a kötet - nem csak egyházi közegben - eljuthatna szélesebb közönséghez is, a teológia tudományához szkeptikusan állók is megérthetnék, illetve megérezhetnék, amit a szerkesztő Szabó Lajos utószavában így fogalmazott meg: „A kultúra mindig fejleszt, újít és tisztít. Szebbé, egészebbé és élhetőbbé teszi a környezetet és társadalmat egyaránt. Egy lényeges következő fokozat az emberi életvezetés és életvitel kultúrájának mindenkori aktuális vizsgálata. Itt jelenik meg a teológia küldetése és aktivitása számára egy mindig megújuló kihívás.” ■ Kinyik Anita Teológia és kultúra. Szerk. Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2014. Ára 1790 forint. ■ Együttműködési nyilatkozatot írtak alá a pasaréti ökumenikus óvodáról A pasaréti plébánia területén, a Völgy utcában immár közel egy éve működik az ország első önkormányzati fenntartású ökumenikus óvodája négy katolikus és egy protestáns csoporttal - tájékoztat a ferencesek.hu. Egykor ez a Magyar Rádió óvodája volt, de évek óta nem működött. Tavaly ősszel nyitotta meg újra a II. kerületi önkormányzat, szoros együttműködést felajánlva a történelmi egyházak területileg illetékes képviselőinek, így katolikus részről a pasaréti ferenceseknek. Az óvodában tíz csoport, összesen háromszáz fő elhelyezésére van lehetőség. Az önkormányzat és a történelmi egyházak képviselői - a közel egyéves tapasztalatok alapján - június 20-án írásba is foglalták együttműködési szándékukat, melyet a kerület részéről Láng Zsolt polgármester, katolikus részről Dobszay Benedek ferences provinciális írt alá. A dokumentum szerint a felek az óvodában vállalják a keresztény szellemiségű nevelést, együttműködnek a felekezeti ünnepek és a lelki napok megszervezésében. Az önkormányzat az óvoda alkalmazottainak kiválasztásakor egyeztet az érintett felekezetek képviselőivel, és alkalmanként lehetőséget biztosít plébániai, gyülekezeti családi programok tartásához. Forrás: Magyar Kurír, ferencesek.hu
