Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-28 / 39. szám
4 41 2014- szeptember 28. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Kisebbségi létben - előnyök és kihívások Az Anglikán-Lutheránus Társaság nemzetközi konferenciája Révfülöpön A kisebbségben élő egyházak helyzetének megismerése és az elhívásukról való közös gondolkodás volt a célja az Anglikán-Lutheránus Társaság (ALS) hazánkban tartott nemzetközi konferenciájának. A szervezet kétévenként hívja tanácskozásra anglikán és evangélikus tagjait - illetve a tevékenysége iránt érdeklődőket -, hogy jobban megismerjék és megértsék egymás tanítását, hagyományait, spiritualitását, így szorosabbá váljon közöttük az ökumenikus együttműködés. A szeptember 12-16. között „Ne félj, te kicsiny nyáj” - A kisebbségi egyházak hivatása ma címmel megrendezett eszmecserére tizenhat országból - Európából és a tengerentúlról - érkeztek résztvevők Révfülöpre, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba. Magyarország több ponton is kapcsolódik a társasághoz. Egyrészt a konferencia egyik főszervezője, Alexander Faludy anglikán lelkész magyar származása révén szoros kapcsolatot ápol a Magyarországi Evangélikus Egyházzal (MEE), másrészt idén immár negyedik alkalommal juthat el egy magyar evangélikus teológushallgató a társaság támogatásával három hónapos ösztöndíjjal az anglikán teológiai főiskolára (College of the Ressurection, Mirfield, Nagy-Britannia). Az idei konferencia témája a kisebbségben élő egyházak elhívása volt. Az előadók a kisebbségi lét előnyeit és kihívásait mutatták be saját kontextusukban, valamint arra mutattak be példákat múltjukból és jelenükből, hogy milyen módokat találhat egy kisebbségi egyház arra, hogy a társadalomban aktívan jelen legyen, megélje evangéliumi küldetését az örömhír továbbadásával és a szeretet cselekedeteivel. A meghirdetett témákat a referátumok egy evangélikus és egy anglikán előadó szemszögéből járták körül. A tanácskozást dr. Fabiny Tibor irodalomtörténész, világi teológus, egyetemi tanár (Magyarország, evangélikus) előadása nyitotta meg. A professzor felvázolta a közép-európai, azon belül is a magyarországi evangélikusság történetét, hogy a jelenlevők képet kapjanak azokról a körülményekről, amelyek között a vendéglátó egyház él és szolgál. Második napi előadásában Praxedis Bouwman, a Keresztény Párbeszéd Világszövetségének alelnöke (Hollandia, evangélikus) és dr. Michael Jackson dublini (Írország) anglikán érsek beszélt arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy kisebbségi egyháznak akkor, ha a társadalom, amelyben létezik, szét van tördelve nyelvi, nemzeti, politikai, felekezeti törésvonalak mentén. Központi kérdésként merült fel, hogy egy kisebbségben levő egyház mennyiben tudja elősegíteni a társadalmi megbékélést. A délutáni szekcióban a diakóniai szolgálat került fókuszba. Buda Annamária, az MEE Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője és Madeleine Holmes, a kontinensen működő anglikán egyházak egyházkerületének környezetvédelmi felelőse (Franciaország) mutatta be, hogy saját országukban a szeretetszolgálat mely területein végzik munkájukat. Vasárnap délután dr. Robin Greenwood (Nagy-Britannia, anglikán) és dr. Roy Long (Nagy-Britannia, evangélikus) számolt be arról, hol és hogyan látja a felszentelt és a laikus szolgálók együttműködését az egyházban. Utolsó előtti előadópárként az ökumené kérdését járta körül dr. Christiane Groeben zsinati világi elnök (Olaszország, evangélikus) és Jorge Pina Cabral püspök (Portugália, anglikán). Az előadások sorozatát Anne Burghardt, a Lutheránus Világszövetség ökumenikus kapcsolatokért felelős titkára zárta, a közép- és kelet-európai evangélikus lelkiségig ről szólva. A záró panelbeszélgetés< ben dr. Fabiny Tamás, az MEE Észa- ki Egyházkerületének püspöke mel=j lett Anne Burghardt és Christine Allö sopp anglikán esperes vett részt, a £ moderátor Alexander Faludy volt. A résztvevők nemcsak teológiai párbeszédet folytattak, hanem a helyszínnel is ismerkedhettek, hiszen többségük először járt Magyarországon. A konferencia megnyitása előtti napon budapesti városnézésen vettek részt, majd szombat este Szentantalfán borkóstoló keretében magyar italokat és ételeket ízlelhettek meg. Vasárnap Balatonfüreden a helyi gyülekezet vendégszeretetét élvezhették az úrvacsorái közösségben és az azt követő szeretetvendégségen. Itt a gyülekezet pásztora, Riczinger József mellett Aradi György és Szűcs Mária lelkészek szolgáltak. Isten igéjét Fabiny Tamás hirdette Jak 2,14-17 alapján. A következő állomás a tihanyi apátság volt. Dr. Korzenszky Richard OSB perjel köszöntötte az érkezőket, majd, miután végigjárták az apátságot, közös ebéd várta őket. A tanácskozást fogadás zárta. A vendégek között volt dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Kondor Géza, Révfülöp nagyközség polgármestere, dr. Márfi Gyula veszprémi római katolikus érsek, illetve a Magyarországi Református Egyház képviseletében Tarr Zoltán zsinati tanácsos. Az elhangzott üdvözlések mellett a szervezők köszönetüket fejezték ki mindazoknak, akik hozzájárultak a konferencia megvalósulásához. Magyar részről a szervezést dr. László Virgil evangélikus lelkész, az MEE Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának munkatársa tartotta biztos kézben. ■ SzM Az Anglikán-Lutheránus Társaság (ALS) 1984-ben alakult. Célja, hogy felkeltse az érdeklődést az anglikánok és lutheránusok hagyományai és a két felekezet kapcsolódási pontjai iránt, és hogy alkalmakat biztosítson - egymás megismerésén túl - a közös istentiszteletekre, teológiai munkára és tanúságtételre. A társaság világszerte közös imádságra bátorít az egyház egységéért, különösen az anglikánok és a lutheránusok között. A szervezethez bárki csatlakozhat, aki fontosnak tartja a két felekezet kapcsolatát és közös munkáját. A belépésről, a korábbi konferenciákról és a társaság céljairól az ALS honlapján (anglican-lutheran-society.org) lehet tájékozódni. Anglikán lelkipásztor, akiben „lutheránus szív” (is) dobog Találkozás Faludy Alexanderrel ► Amint belépett a stílszerűen „angolosra” sikerült esős szeptemberi délutánon a fasori gimnázium dísztermébe a teadélutánnal egybekötött, Az anglikán kereszténység évszázadai című kötet bemutatójára, látszott: otthon érzi magát a magyar evangélikusok közösségében Faludy Alexander anglikán lelkipásztor. Ő az Anglikán-Lutheránus Társaság kurátora és nem mellékesen Faludy György költő unokája. Az otthonosságról többek között derűs, közvetlen lénye, az itt kiépült baráti és munkakapcsolatai vagy éppen a magyar nyelv egyelőre akcentussal, de lelkesedéssel való próbálgatása egyaránt árulkodott. Az interjú elkészítésében a kötet társszerkesztője, dr. Fabiny Tibor professzor segített szinkrontolmácsolással.- Úgy tudom, Luther Márton írásait olvasva döntötte el, hogy a lelkészi pályát választja hivatásául. Hogyan történt ez az elhívás?- Luthernél az egyetemes papságról és a felszentelt lelkészek szerepéről olvasgattam. Ez gondolkodtatott el, hogy ennek értelmében magam is lehetek pap, és hogy az ordinált lelkészi hivatást válasszam, így motivált engem Luther Márton a pályaválasztásban.- Tehát anglikán lelkész volta mellett, mondhatni, „lutheránus szív” is dobog Önben...- Igen, tökéletesen így van, és természetesen úgy érzem, ez nem kerül konfliktusba az én anglikanizmusommal, ellenkezőleg: reményeim szerint inkább gazdagítja.- Gyülekezeti lelkészként és az Anglikán-Lutheránus Társaság kurátoraként is dolgozik. A ma bemutatott kötetnek pedig Fabiny Tibor mellett Ön az - anglikán - társszerkesztője. Mi motiválta a szerkesztési munkában?- Saját gyülekezetem van Wallsendben, egy kis helységben Newcastle mellett. Kis gyülekezet; korábban szénbányászok és hajóépítők éltek itt. 2008 óta veszek részt az Anglikán-Lutheránus Társaság életében. Szerveztem már egy konferenciát 2012-ben fiatal anglikán és evangélikus lelkészek számára Nyugat- Yorkshire-ben, Mirfieldben. Egy ideig pedig én szerkesztettem a társaság lapját. A kötettel, illetve a benne megjelent tanulmányokkal az volt az elsődleges célunk - társszerkesztő társamnak és nekem -, hogy ne csak a jelenlévőket gazdagítsuk. A kötet megjelenése lehetőséget teremthet, hogy Magyarországon jóval szélesebb körben is megismerjék az anglikanizmus történetét, teológiai nézeteit, és további kutatásokat is folytathassanak a téma iránt érdeklődők.-A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, ahol a könyvbemutatóra sor került, már nem először jár...- így van, nagy örömömre már kétszer is voltam itt. Először 2010-ben, amikor nagyapám, Faludy György költő születésének századik évfordulóját ünnepeltük, és az egyik fő eseménynek a Fasor díszterme adott otthont. (Faludy György a fasori gimnázium egykori diákja és az önképzőkör tagja volt. - A szerk.)-Sokat mesélt nagyapja az itt töltött diákéveiről?- Igen, nagy büszkeséggel szólt az iskoláról. Sokszor emlegette a diáktársait, és különösen is a klasszikus irodalom és kultúra oktatását - amely a Fasorban igen nagy súlyt kapott - értékelte nagyra. Ez később költészetének egyik alapjául szolgált. Büszke volt rá, hogy ide járhatott.- Létrehozott többedmagával egy ösztöndíjat is evangélikus hallgatók számára. Milyen céllal tette?- Néhány éve a Magyarországi Evangélikus Egyház küld egy-egy hallgatót a már említett Mirfieldbe féléves ösztöndíjjal, hogy megtapasztalhassák egy anglikán szerzetesi közösség mindennapjait. Ez érdekes lehet számukra, hiszen nagyon szokatlan, merőben más, mint a magyar evangélikus lelkészképzés közössége. A tanulás és a szerzetesi élet szigorú ritmusa, az ima- és a közösségi élet megismerése maradandó élmény, megtapasztalás lehet. Az ökumené és az anglikán-lutheránus kapcsolatok iránt elkötelezett egyének, lelkipásztortársaim és korábbi mirfieldi diákok segítségével valósulhatott meg ez az ösztöndíjas tanulmányi lehetőség.- Ön magyar állampolgár is, és viszonylag sűrűn ellátogat Budapestre. Hogy áll a magyar nyelvvel?- Kicsit beszélek magyarul (nevet, majd angolul folytatja), szeretnék a későbbiekben többet tanulni. Értem a nyelvet, de jelenleg még nehezemre esik magyarul megszólalni. Sajnos édesapám nem beszélt otthon magyarul, és nem tanított minket a nővéremmel az anyanyelvére. Ennek az a magyarázata, hogy komoly megrázkódtatás volt számára a menekülés Magyarországról, mély nyomokat hagyott benne. Hálás vagyok azért, hogy én évente kétszer is jöhetek. Legközelebb 2015 elejére tervezem magyarországi látogatásomat.- Milyen várakozásokkal érkezett az idei révfülöpi konferenciára?- A legfontosabb talán a barátságok kiépítése, ezt tartom az anglikán-lutheránus kapcsolatok egyik fő céljának. Egymás személyes megismerése fontos, hiszen sok közös szál van a két egyház történetében. Szintén nagy lehetőség megismerni egy hozzánk hasonlóan kisebbségi létben élő egyház életét. Mostani konferenciánk témája ugyanis a kisebbségi egyházi lét. Ez a szempont azért vált fontossá, mert az anglikán egyház korábban többségben volt, ám zsugorodása folytán meg kell tanulnunk a kisebbségi lét adta lehetőségeket. Ehhez komoly tanulsággal szolgál számunkra a magyar társadalomban kisebbségiként létező magyar evangélikusság megismerése. Példát mutatnak nekünk a tekintetben, hogy megtalálták a módját, hogyan lehet „virágozni” az adott körülmények között. * ■ Kőháti Dorottya
