Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-14 / 37. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 20x4. szeptember 14. «► 9 Good bye, Lenin! Ki ne emlékezne a Katrin Sass főszereplésével készült, nagy sikerű 2002- es filmre, a Good bye, Lenin című tragikomédiára? Ennek a felejthetetlen alkotásnak szerényebb, egydimenziósabb, de azért nem akármilyen kisöccsével találkozhattam 2014 nyarán, mégpedig két ízben is, amikor a Budapest-Wittenberg útvonalon vándor(öreg)diákoskodva kétszer is megálltunk a Veiké Mezirící nevű, középkori alapítású, gyönyörűséges morva városkában. A szerény kis helyi szálloda csöndes udvari szobájából történetesen egy fura „ikonra” nyílott az ablakunk. A szomszéd kertjében díszelgő sufni, lomtár (Luther nyelvén: Rumpelkammer) bejárata fölé ugyanis a kaján és nyilvánvalóan rendszerváltáspárti tulajdonos egy jókora, ráadásul kályhaezüsttel alaposan kipingált Lenin-fejet erősített. Kicsit bölényszerű, de ötletes mementóként. A fejet nézegetve természetesen nemcsak a már említett német film jutott az eszembe, de az is, hogy országaink (Magyarország, Csehszlovákia, az NDK stb.) „nagy barátja” hány helyen, hányféle pózban díszelgett ifjú éveinkben. Ehhez képest lomtári megjelenése kifejezetten üdítő, elégtétel mindazok számára, akik kis- és nagyfőnökeik asztalán, polcán, falán Lenin-ármádiákkal találkoztak. Klerikális és deklasszált család sarja lévén - hála Istennek! - otthonunkban és barátaink otthonaiban egy morzsányi Vlagyimir Iljiccsel sem kellett farkasszemet néznem. Most viszont alaposan megszemléltem, kis kajánsággal emlékezve arra, amikor 1985 novemberében - finnországi írói tanulmányútról jövet - a kötelező moszkvai megálló idején megtagadtam a „nemes tetem” meglátogatását a szovjet írószövetség Pesten tanult külügyesének szörnyülködései közepette. Akkor még nem is álmodhattam egy ilyen szelíd és egyáltalán nem vérengző, rumlikamrás fordulatról, amely - sok egyéb mellett - egy bibliai mondás tökéletes illusztrációja is: „Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak (Mt 20,16; Károli-ford.) Már csak egy apró gondolat: milyen szép is volna úgy eltávozni e világból, hogy életünk minden Lenin bácsija (és nénije), percemberkéje és -asszonykája egymás mellett díszelegne egy - a morvaországinál kiterjedtebb - sokszereplős „ikonosztázon” Mit mondjak, rendesen betelne a tabló! ■ Petrőczi Éva .uther nyomában rbaum ifiatalok közös táborozása szülve közös áhítatok, beszélgetések és kirándulások alkalmával együtt tanulmányozhatták a reformáció történetét, előzményeit, és valóságosan is felkereshették az egyes események helyszíneit. A hét során látogatást tettek Luther Márton tanulmányainak és kolostorba vonulásának helyszínén, Erfurtban, ahol a dómot és a kolostort nézték meg. A másik nagyobb útjuk Wittenbergbe vezetett, ahol a reformátor iratait, életének mindennapjait, a kor gazdasági és társadalmi képét, médiaforradalmát, illetve a reformáció történetét és hatását tárta eléjük a Luther-ház kiállítása. A város nagy erőkkel készül a 2017-es ünnepre, így a vártemplom és a városi templom megtekintésére csak kívülről adódott lehetőség. A tábor első napján minden résztvevő kapott egy kartonból készült ülőkét (úgynevezett Papphockert), mely a hét központi tárgya volt. Az ülőke három oldalát mindenki egyénileg díszítette a főbb témákhoz kapcsolódó jellemzőkkel (saját név és a résztvevők aláírásai, kedvenc szín, a saját hitre jellemző szimbólumok, szövegek, képek). Az ülőke negyedik oldalára egyegy „puzzle-darab" került, melyet megfelelő sorrendben összerakva a kartonok a Luther-rózsa képét adták ki, jelképezve ezzel az egy közösséghez tartozást, melynek az Istentől kapott lelki ajándékkal mindenki részese, és az egyes tagok jelenléte nélkül - bármily kicsiny legyen is ez a darab - a kép, a közösség sem lehet teljes. Ehhez a gondolathoz illeszkedett a záró istentisztelet textusa is (íPt 4,8-11). Erre az alkalomra már Pyrbaumban került sor, ahol a két gyülekezet lelkésze együtt szolgált a tábor résztvevőinek közreműködésével. Az istentisztelet után a csákvári csoport - megköszönve a szíves vendéglátást - élményekkel gazdagodva indult haza, várva a jövő évi újbóli találkozást. ■ Mészáros Nelli dinket...” ári táborai Országos táborként így sikerült gyülekezeteken átívelő közösséget és kapcsolatokat teremteni a fiatalok között. Ez lehetőséget adott arra is, hogy konkrét gyülekezethez nem tartozó, a lelkiséget mindennapjaiban nem megélő gyerekek is bevonódjanak az egyházi programokba, és hitük elmélyülhessen, miközben lelkészgenerációk utódaival, egyházi iskolák tanulóival gondolkodtak együtt és beszélgettek Istenről. A KÖSZI Napvető kölyöktábor különlegessége volt az idén, hogy egy pályázat keretében tizenhét XV. kerületi gyerek is bekapcsolódhatott a táborba. Az új táborozok számára környezetváltozást jelentett a festői piliscsabai helyszín, és a tábor valódi missziós célt láthatott el, amikor újfajta ismeretekkel és lelki élményekkel ajándékozta meg őket. A beilleszkedés nem volt zökkenőmentes, ám a hét végére a gyerekekből igazi közösség kovácsolódott Isten áldásával. Új önkéntesek képzése Ugyancsak a KÖSZI Napvető kölyöktáborban valósult meg már harmadik alkalommal a következő önkéntesgeneráció nevelését megcélzó ifiképzés is a Szíwel-lélekkel Alapítvány közreműködésével. Azok közül a fiatalok közül, akik korábban évekig részt vettek a képzésben, többen már idén is táborszervezővé váltak, ám folytatódott a bátran jelentkező serdülők oktatása is. Az ifivezetők délelőttönként a táborszervezéssel kapcsolatos játékos gyakorlatokon vettek részt, ahol csoportmunkában arról beszélgettek, hogyan lehet a leghatékonyabban szervezni programokat. A nap további részében ők is élvezték a tábor programjait, ám felelősséggel, figyelemmel tartoztak a kisebbekért, sőt kisebb feladatokban ki is próbálhatták magukat, segítve a szervezők munkáját. A tapasztalt táborszervezők igyekeztek átadni mindazt a tudást, amelyet a KÖSZI csapata összegyűjtött az elmúlt években, azt remélve, hogy ezzel hozzájárulnak a Magyarországi Evangélikus Egyházban az önkéntesek számának növekedéséhez. Az ifiképzés alapját részben az a tematika adta, amelyet a KÖSZI az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a Lelkész akcióban című kurzusán is igyekszik átadni - mindezt Szabóné Mátrai Marianna tanárnő támogatásának köszönhetően -, természetesen a serdülők számára elfogadható és hasznosítható formában. Az ifi- és a táborszervezői képzés mellett további cél a jövő táborvezetőinek, főszervezőinek kinevelése is, így a KÖSZI ennek a tematikáját is szeretné kidolgozni. «? * # A két nyári KÖSZI-táborból idén is számtalan felejthetetlen emlékkel, szép barátságok élményeivel térhettek haza a táborozok. Kicsik és nagyok szoros közösségbe kerültek, nagy családot alkottak Isten tenyerén, és mindaz a sok öröm, apró bánat, erőfeszítés vagy meglepetés, amelyet átélhettek, gazdagította, építette a szerencsés résztvevőket. A Napvető táborok megvalósításáért idén is köszönettel tartozik az egyesület Varga Gábornak, a Béthel Evangélikus Missziói Otthon vezetőjének, valamint feleségének, Zsuzsának, és segítőjének, Gyöngyinek. A KÖSZI táborszervezői már készülnek a 2014. október 10-12. között megrendezendő KÖSZI-tábortalálkozóra, amely idén megújul, és felveszi a KÖSZI Nyomkereső készségfejlesztő tábor nevet, és egy igazán izgalmas, egész hétvégén át tartó nyomozásra, detektívjátékra fog épülni. Jelentkezni hamarosan a koszi.net oldalon lehet. ■ Pellionisz Petra Szél(rózsa)-fútta történet Kedves színfoltja volt az idei Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó záró istentiszteletének, amikor a résztvevők három csoportot alakítottak, majd - miután mindenkit elláttak a szükséges eszközökkel - papírrepülőt készítettek, s mikor ez megtörtént, átröpítették egymáshoz az alkalmatosságokat, amelyekre mindenki kedve szerint írhatott valamilyen üzenetet. Én is készítettem egyet, s természetesen landolt is nálam egy repülő. Olyan hagyományosforma, amilyet legutoljára talán még az általános iskolában készítettem, amikor - rendetlenkedve az órán a tábla felé fordult tanár háta mögött - a kuncogástól fulladozva dobáltuk egymásnak a többnyire útközben elakadó vagy elkanyarodó légi járműveket. Ám az egyik most pont belém ütközött, így egyértelmű volt: küldeményem érkezett. Megvizsgáltam a kis szerkezetet, elolvastam az üzenetet, és eltettem a többi „Szélrózsa-relikvia” közé. Milyen jó lesz majd évek múlva egy hideg téli estén elővenni, többi hasonló társával együtt, és felidézni a soltvadkerti emlékeket. Elmúlt a nyár, egyre többször köszönti esős hajnal a lustán felkelő napot. Véget ért a szabadság is, újra munka tölti ki a hétköznapokat, ám nem jó hírrel fogadtak a munkatársak. Jelentős leépítés lesz a vállalatnál, sokak - vagy sokunk - állása, kenyérkeresete, családok egzisztenciája került veszélybe. Nagy a bizonytalanság és a tanácstalanság, vajon kitől kell elbúcsúzni, kiket ítél mostoha sorsra a mindenek felett álló, mohó profithajszolás. A minap ismét kezembe került a soltvadkerti repülő. Úgy látszik, nem elég gondosan tettem el, és rendetlenségem tanújeleként ismét előkerült a szerény kis alkotás. Ám túl korán, hiszen még korai lenne nosztalgiázni, felidézni a szép emlékeket. Azért csak széthajtogattam az immár gyűrött, amúgy is törékeny kis jószágot, és ismét elolvastam az ismeretlen testvér nyáron küldött, már elfelejtett üzenetét. Ez van kósza írással törzse rejtett hajlatába vésve: Ne aggódjatok a holnapért, a holnap maja aggódik magáért. ■ Gyarmati Gábor A SZERZŐ FELVÉTELE _______________________________________________________________________________________,_________________________________A SZERZŐ FELVÉTELE
