Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
12 -41 2014. augusztus 24-31. MOZAIK Evangélikus Élet Evangélikusként Párizsban (Útinaplórészlet) Jegyzetlapok (Napló, 2014) Hogy Párizs sokszínű, azt talán még az is tudja, aki soha nem járt a francia fővárosban. S hogy Párizs mindenkit vonz? Engem kétségkívül vonzott, és igazán örömömre szolgál, hogy egy közelmúltbéli hivatalos meghívás apropóján most rámutathatok a Szajna-parti város két - evangélikus - színfoltjára. Elébb azonban szabad legyen megosztanom néhány profán élményemet. Első kellemes meglepetésem az volt, hogy Párizsban ritka a dohányzó ember az utcán, és rendszerint az sem francia. A kutya is kevés. Az utcák tiszták, az épületek többsége szépen karban van tartva, fel van újítva. A kultúra egyik központja a korszerű, hatalmas nemzeti könyvtár (Bibliothéque nationale de France) - százmilliós könyvállománnyal. Egyike a világ legnagyobb gyűjteményeinek. Szabadpolcról azonnal levehetők a könyvek, az olvasásuk helyben ingyenes. Köztük egy teremnyi található magyar nyelvű kötetekből, az értő válogatás értékes kortárs műveket is tartalmaz. Kutatni viszont csak borsos árért lehet. Ezzel szemben a levéltári kutatások ingyenesek, és nagy létszámú, segítőkész levéltároscsapat áll a kutatók rendelkezésére. A francia művelődési minisztérium két éve építtetett háromemeletes, a lehető legkorszerűbb eszközökkel felszerelt levéltárat az egyik egyetem mellé. A kutatás itt is ingyenes. A kutatót négy szakértő levéltáros segíti, a keresett anyagokat egy órán belül rendelkezésre bocsátják. A fényképezés, másolás, magnóra rögzítés, internethasználat természetesen szintén ingyenes a kutatóknak. Miként a kultúrországokban másutt, az újságíróknak Párizsban is ingyenes a belépés a múzeumokba. (Egyeben kivétel volt a gyakorlatomban, Uganda, ahol a törzsi múzeumban nem értették meg az újságíró szót, ezért belépődíjat kértek.) De térjünk rá a párizsi evangélikus színfoltokra! Jóllehet a keresztény franciák kilencvenhárom százaléka a római katolikus egyház tagja, a mintegy három százalékot kitevő protestánsok között az evangélikusok is szép számban fellelhetők. A kisebbik lutheránus egyház (Église évangélique luthérienne de France) az elmúlt esztendőben beleolvadt a kálvini alapokon álló francia református egyházba (Église réformée de France), és az egyesülés óta Egyesült Protestáns Egyház (Église protestante unie de France) néven tagja a Lutheránus Világszövetségnek (is). Az augsburgi gyökereit nevében is kinyilvánító elzász-lotaringiai evangélikus egyházat (Église protestante de la Confession d’Augsbourg d’Alsace et de Lorraine) ugyan Franciaországban „csak” amolyan egyesületi státusban tartják nyilván, ám tagjainak száma a magyarországi evangélikusokéhoz hasonlóan mintegy negyedmillió. Székhelyük Strasbourgban van. Van azután egy harmadik „evangélikus egyházi szervezet” is Franciaországban (Iglesia Protestante Malgache en Francia), amelyet madagaszkári diákok alapítottak még valamikor az 1950-es években. Ez ma mintegy tízezer tagot számlál. Párizsban, a történelmi emlékű Bastille közelében, a Roquette utcában is van egy egyemeletes épületük. „Az a ház a templom” - mondták kérdezősködésemre a járókelők. Odaérve örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sokan érkeztek a tíz órakor kezdődő istentiszteletre. Ahogy benyitottam, mosolygósán invitáltak beljebb engem is. Őszinte érdeklődéssel fogadták a mi Deák téri templomunkról készült francia nyelvű ismertetőt. Semmilyen díszítés nincs ebben a templomban (képünkön), amelyben gitár, zongora és ütőhangszer kíséretével dicsérték az Isten jóságát. Hatalmas vászonra vetítették ki a dalszövegeket, és határozottan derűs, vidám gyülekezet énekelt együtt az előadókkal. A lelkész civil ruhában buzdította harsányan a híveket Isten útjának követésére Péter apostol első levelének szavaival. Az úrvacsorához a presbiterek odavitték a hívekhez a kenyeret és pici poharakban a bort. Nagyon sok apró gyerek is a szülei mellett álldogált, feltűnően fegyelmezetten. A vidám hangulatú istentisztelet aztán hosszas beszélgetéssé alakult át. S közben megérkezett a következő istentisztelet gyülekezete - vasárnaponként ugyanis négy alkalommal telik meg a templom. Egy másik evangélikus templomra hétköznap találtam rá véletlenül a nemzetközi múzeumi konferencia előadásai után. (A szóban forgó konferenciára, amelyen én az Első Magyar Tűzzománcjelvény-gyárról tartottam előadást, tizenhat országból ötvennégy résztvevő érkezett.) Az egyik konferencia-helyszín - a Művészetek és Mesterségek Múzeuma - közelében szintén egy lakóházkülsejű épületen árulta el az Evangélikus templom felirat az objektum valódi rendeltetését. A feljáratot szép, kovácsoltvasból készült rácsos korlát szegélyezte. Az első emeleten egyetlen ajtó volt nyitva. Beléptem. Itt is kedvesen fogadtak, és megerősítették, hogy ez is egy evangélikus gyülekezet temploma. Nekik is átadtam hát a Deák téri evangélikus templom francia nyelvű ismertetőjét. Mint kiderült, az itteni gyülekezetét egy jótékonysági szervezet fogadta be a székházába, de ők - mármint a szervezet alapítói és munkatársai - is evangélikusok. Az egészséges életmódot népszerűsítik. Ami azt illeti, szükség is lehet erre, mert a templom bejárata mellett egy szemétdombon akadt meg a szemem, amelyen egy asszony aludt... ■ Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Augusztus. Csupa emlék ez a hónap, halkan búcsúzik. Mindenki arra gondol, merre járt, mit látott. A fény városában, Párizsban, az ódon-szép kövek közt, Rómában, Kaliforniában. A sokszor viharos Balatonon, a völgyben hallgató falvakban, Erdélyben. .. A világ csodálatosan keveredik álmunkban az otthon mély csendjével. Augusztus föllobban egy pillanatra, azután kialszik. Milyen a világ? Szent és őrült, gyönyörű és fájó, s valami titkos csoda, amit nem lehet megérteni. * * * Szabó Magda. Barátommal sétálok a II. kerületben. Bent, a sűrű lombok közt iskolát fedezünk föl. A nagy írónő nevét viseli; itt lakott a közelben, késő alkonyaikor errefelé sétálgatott. Emlékszem, többször is készítettem vele riportot. Nagyapja szülővárosom öreg templomában volt református lelkész, innen a barátság. Szerencse, hogy vendége lehettem órákon át, de nem csak ezért, inkább hatalmas fekete macskája miatt. Az első alkalommal fölugrott az ölembe. Beszéltem hozzá, az állát csiklandoztam. Ettől olyan dorombolásba kezdett, hogy az írónővel alig értettük egymás szavát. „Hihetetlen - mondta Szabó Magda -, eddig mindenkit megharapott és felfalt.” Sok tiltás után a Freskóval, Az őzzel, Az ajtóval és Az a szép, fényes nap című drámájával külföldön is nagy sikereket ért el. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban megjelentek. Megmaradt Szobotkának című könyvében örökítette meg férje alakját. 2007-ben otthonában érte a halál, a Biblia olvasása közben. * * * ítéletidő. Hét ágra süt a nap, dől a fény, azután hirtelen elborul az ég, nappali sötét lesz, és zuhog az eső. Föltámad a déli szél, hatalmas, erős fákat tép ki gyökerestül. Egy-egy földrész, zsúfolt nagyváros, apró falu válik sodró tengerré. „Esőisten” siratja az embert! Aki mindent tönkretett, megmérgezett, kivágta óvó erdőit. Zuhog az eső, potyognak a tojásnál nagyobb jégdarabok. A tűzoltók nem győzik az utakat megtisztítani a pusztítás nyomaitól. És nem csak itthon. Évszázadok óta Európát se verte így természeti katasztrófa. Özönvíz mossa az olasz szőlősorokat, Párizs modern városnegyedét, Németország színes falvait... Már csak Dürer apokalipszislovasai hiányoznak - vagy azok is itt vannak, csak nem látjuk az alkonyi ködfüstragyogásban. # * He Az önfeltárás kísérlete. Anyám halála óta, huszonkilenc éve írom véget nem érő naplójegyzeteimet. Ezt az önvallomást semmi nem zavarja. És változatos: nő a fűszál, szegény az ország, kevés gyerek születik, kis háborúk a nagyvilágban... Épp most olvastam Lébény evangélikus lelkészének feljegyzéseit (1914-18): mennyi emberi dráma egy kis faluban, könny, remény és a lehajló Isten üzenete. Füst Milán hatalmas két kötete írótársak figyelése, Illyés gyűjteménye mindennapok kis csodái, Márai utolsó naplója, felesége halálának órái, percei a világirodalom nagy teljesítménye. Beleolvasva saját lapjaimba, látom, van itt lélektani önelemzés is. Olykor közönyös voltam, figyelmetlen embertársaimmal. Világos a megoldás, az, hogy jóvátehetem mulasztásaimat; alakíthatom magamat mindennap, minden időben. * * * Ebolaveszély. Aggódva figyelem a szörnyű betegség híreit. A legveszélyesebb vírus bolygónkon. Ilyen még nem volt, nincs gyógyszer ellene, amely megállíthatná gyilkolását. Egy professzor írta: ha nem vesszük komolyan, olyan láncreakció indulhat el, hogy tíz-tizenöt millió ember is meghalhat! Ez nem akármi, mégis közönyösen hallgatjuk a tudósításokat, mert megcsömörlöttünk a sok szörnyűségtől. Nem velünk történik, küszködjenek az ottaniak. Ma este imádkozom a szenvedőkért, a félelemben élőkért. * * * Molnár Edit-kiállítás. A Vigadó Galériában láthatók jeles fotóművészünk képei. Legtöbben remek íróportréit ismerik (Kós Károly, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nagy László), Kondor Béla haláléjszakáját megörökítő sorozatát... Mostani bemutatkozása igazi meglepetés: Veres Péter Gyepsor című regényét eleveníti meg, az író szüÁprily Lajos Sepsiszentgyörgyön, 1962 lőfalujának, Balmazújvárosnak mindennapjait. A szegények életét, a cselédek, bojtárok, napszámosok, részesaratók küszködését a megmaradásért. Szép-szomorú arcokat látunk a fényképeken, rövid életrajzi történeteket. Milyen volt a hatvanashetvenes években a falu. Lelki tisztaság volt az emberekben, rend a lelkekben. Eleven tenni akarás a közösségért. Fáradtak, soványak ezek a vitázó férfiak. Az öregek és a fiatalok, a későbbi generációk is. Büszke egyszerűséggel állnak a vonuló időben. Az egyik legszebb kép: A bibliás ember. A kis szobában, az alkonyi fényben lapozza az idős férfi a kopott Szentírást. Lassan a végére ér, ahogyan élete is kilobban csendesen. Hí Hí # A sors ítélete. Elnézem a pökhendi újgazdagokat, a csodaautókkal száguldozókat. Ha nem lépek arrébb, talán el is taposnak. Figyelem gáncsoskodásukat és gonoszkodásukat. Nem tudják, egyszer vége lesz a sok ármánykodásnak, a napsütötte ég megtelik sötéttel, lopakodó árnyakkal. Ami tegnap szép volt és erős, most széthull darabokra. Váratlan választóvonal: az élet egyensúlya felbomlik, és nincs köröttük csak rom és összedőlt élet. Van, aki folytatja régi életét, pedig jobban tenné, ha meghajolna balsorsa előtt. Hí Hí * Mókustánc. Szombat kora reggel. A magas fenyőfák boldogan lengetik ágaikat, kedves vendégek érkeznek: két rozsdavörös farkú mókus. Jókedvűen kergetőznek, fölszaladnak a fatörzseken, azután fejjel lefelé a földre. Hihetetlen gyorsan, mint a golyó, úgy forognak. Később a sűrű ágak legtetején folytatják; halállengéssel ugranak egyik csúcsról a másikra, lépdelnek könnyedén. Megállnak egy pillanatra, figyelnek, hallgatóznak. Végül az egyik fölugrik az erkélyre, az odakészített diót veszi el. Mellső lábukkal összeszorítják, és boldogan ropogtatják hangosan. * * * Albert Flórián. Néhány órája avatták föl új szobrát. Néhány nap, és kiáltás, biztatás, taps, öröm tölti be a Ferencváros új, gyönyörű stadionját. A csípőre tett kezű bronzalak a főbejárat mellett büszkén és komolyan néz a kíváncsi tömegre. De csak pillanatra, mert az egyetlen magyar aranylabdás egyszerű és barátkozó ember volt. Öregekkel és gyerekekkel egyforma szeretettel beszélt; ha kellett, lelkes diákoknak dedikált labdát vagy gyűrött papírszeletet. Micsoda fölsuhanó pálya: 1952-ben, tizenegy évesen szerződött a klubhoz, és ettől kezdve mondhatni mindennapos kapcsolata volt kedves csapatával. 1974-ig játékosként, gólkirályként jött-ment; 2007-től 2013-ig stadionnévadóként vigyázta a foci egyik fellegvárát... A Fradi 1911. február 12-én tartotta első hivatalos mérkőzését. A háborúkat átvészelte. 1975-ben adták át az új arénát, és augusztus 10-én, vasárnap a 21. század egyik legszebb, legmodernebb fociszentélyét. A Ferencváros a világhírű, Bajnokok Ligájagyőztes, angol bajnok Chelsea-t fogadta. Én, aki gyerekkorom óta drukkolok a Fradinak, remélem, nagyszerű csapat születik, eltűnnek a romboló fiatalok, és családok is kilátogatnak majd az arénába, ahogyan régen vasárnaponként mi is tettük apámmal és bátyámmal. ■ Fenyvesi Félix Lajos
