Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. augusztus 24-31. » 7 M adocsai M iklós „zsoltároskönyvéből V Öröm Dávid vallomása: „... teljes öröm van tenálad...” (Zsolt i6,u) Hétköznapi életünkben az örömnek elsősorban hangulati, érzelmi töltése van. A Szentírásban azonban az öröm az Istennel való közösség ajándéka, amely egész valónkat átjárja és megújítja. Ebből a teljes megújulásból az öröm érzelmi töltése mégsem hiányozhat. Korunkban különösen is szükségünk van erre, hiszen olyan sok a csalódástól megkeményedett szív, annyi a keserűség, a bosszúság, a rosszkedv. Isten közelében megszabadulhatunk a negatív érzelmektől, a depresszív hangulattól. Biztassuk egymást: szívet vidító öröm Istennel élni! Kezdjük vele a reggelt, töltsük társaságában napjainkat, és adjuk tovább ezt az örömöt. Tóth Endre Okozz örömöt! (Részlet) Okozz másoknak örömöt, mikor csak teheted. Adj, dicsérj, segíts, hajolj le, szárítsd a könnyeket. (...) Okozz örömöt, hadd legyen boldogabb a másik, kinek lényéből az öröm rád visszasugárzik. Messze és közel Dávid imádsága: „Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság..!’ (Zsolt 22,12) Fájdalmas tapasztalat, hogy a nyomorúság közel van hozzánk. Kritikus helyzetek, testi-lelki bajok mellett a magunk és mások bűne is sok baj forrása. Nyomorúságunkat csak tetézi, hogy időnk is fogytán van. Sötét árnyékok vetődnek utunkra. Közel a nyomorúság. Betegség idején végzetes, ha nincs közel orvos. Életünk válságos pillanataiban végzetes, ha nincs kéznél Isten. Sokszor úgy érezzük, hogy Isten messze van tőlünk. Nem halljuk hangját, szeretetének biztatását. Mintha elérhetetlen távolságban lenne tőlünk. Pedig Isten meghallgatja a nyomorúságban szenvedők imádságát. Jézus azokhoz lépett közel, akik bajban voltak, hogy segítsen rajtuk. Ma is ezt teszi. Ezért ez lehet vallomásunk: Igaz, közel a nyomorúság, de Jézus még közelebb van hozzánk. Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál, ember, az Istenben! Nála van öröm nagy bőséggel, Vele célhoz érsz mindenben. Ő minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel! (Evangélikus énekeskönyv 340,1) Árnyékban Dávid vallomása: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy...” (Zsolt 23,4) Vannak pillanatok, amikor megrendültén éljük át a halál árnyékának borzongató sötétjét. Orvosi rendelőben, ha kézhez kapjuk a baljós diagnózist. Országúton, ha látjuk, hogy az előttünk száguldó kocsi kisodródik. Tévé előtt, ha terrorakciók, természeti katasztrófák, éhező tömegek rémítő képsorait látjuk. A megrendítő pillanatok élményében ember voltunk jól tudott múlandóságát éljük át: porból lettél, porrá kell lenned. Modern életünk villanófényeivel megpróbálunk a halál sötétjében világosságot gyújtani, hogy feledjük múlandó sorsunkat. Pedig múlandóságunk tudata a humánum velejárója, sőt kiváltsága is. Csak az embernek adatott meg annak tudata, hogy a halál árnyékának völgyében jár. De hitünk boldog vallomása, hogy ebben a völgyben nem egyedül járunk: velünk vándorol utunkon Jézus, ő a feltámadás és az élet, aki benne hisz, ha meghal is, él! Mohr Tamás Böjtben (Részlet) ...mindenki meghal, aki emberré lett, mint ősszel a fák, és feltámad fényben, aki Krisztusé lett, mint rügyező ág. Isten kezében Dávid vallomása: „Kezedre bízom telkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Istenem!’ (Zsolt 31,6) A hit vallomása ez: lemondok autonómiámról, önrendelkezési jogomról, életemet Isten kezére bízom. Erős, teremtő kéz Isten keze. A világmindenség is Isten kezének alkotása, és engem is ő teremtett. Biztosan megtart, nem enged a semmibe hullani, ezért bátran rábízhatom magam. Megváltó kéz Isten keze. Szögek verték a keresztre. így ad nekem bocsánatot, és én ezzel indulhatok boldogan tovább. Hűséges kéz Isten keze. Mindig számíthatok rá. Tévutak kilátástalanságából is kivezet. Utánam nyúl a kétségek mélységébe. Helyzetem ezért még utolsó szívdobbanásomkor sem reménytelen. Ebben a tudatban boldogan lehet élni - és meghalni is. Gát István Isten tenyerén (Részlet) Megettem kenyerem javát, Minden perc újabb nyeremény, És ha leáll a gépezet: Megnyugszom Isten tenyerén. Emelkedj felül a nehézségeken! Évek óta lázba hoz, hogy milyen erejük van a történeteknek. Hiszem, hogy mindannyiunknak van története, amely megérdemli, hogy elmeséljük. Szeretném bebizonyítani, hogy még egy szamárnak is van története: egy „piszkos” kis története. A mese tehát egy szamárról szól, amelyik egyszer megbotlott, és beleesett egy régi, kiszáradt kútba. Amikor a gazdája felfedezte, hogy mi történt, különböző lehetőségeket mérlegelt, hogyan is szabadíthatná ki szeretett szamarát, amely szinte már családtagnak számított. Végül - mivel nem látott eredménnyel kecsegtető megoldást - szomorúan elkezdett szemetet hányni a kútba, tudva, hogy élve betemeti a szamarat. Azzal vigasztalta magát, hogy így legalább senki más nem szenvedi el azt a sorsot, mint amit az ő ügyetlen jószága elszenved. Ahogy a gazda lapátonként hányta a kútba a szemetet, az mindig a szamár hátára esett. A jószág pedig - nem zavartatva magát - lerázta, és jól rátaposott. Végül csodák csodájára - néhány óra és soklapátnyi szemét után - a szamár megjelent a kút pereménél. Összeszedte magát, kiugrott és elballagott. Ami kezdetben a szamár pusztulásának tűnt, az lett végül a megmenekülése. Stresszhelyzetben melyikünk tud szembenézni a krízissel és győztesen kiemelkedni, mint ez a szamár? Mindannyian találkozunk csapdákkal és „piszkos” fizikai, lelki és érzelmi terhekkel életünk során. Talán éppen most szenvedünk egy ilyentől. A kérdés az, hogyan tudjuk átverekedni magunkat ezeken a helyzeteken. Vannak olyanok, akik azt mondják: „A körülményekhez képest jól vagyok.” Ilyenkor kedvem lenne megkérdezni: „És mit teszel ebben a helyzetben?” Ez a szamaras történet egy egészen más, bibliai beszámolóra emlékeztet engem, amelynek viszont a kimenetele hasonló. Illés próféta történetéről van szó, amelyet a Királyok első könyvének 18. és 19. fejezete beszél el. Megéri elolvasni a két teljes fejezetet, de most következzék egy rövid összefoglaló. Miután fényes győzelmet aratott a Karmel-hegyen a hamis istenek prófétái ellen Illés, Izráel igaz Istenének prófétája, depressziós lett. Megesik, hogy olyan események után, melyek váratlan magasságokba korbácsolják az érzelmeket, következik egy érzelmi mélyrepülés. Lehetséges, hogy miután - a krízis elmúltával - leülepedtek a stresszhormonok, Illés hirtelen képtelennek érezte magát arra, hogy bármilyen újabb problémával szembenézzen. Vannak olvasók, akik Illést hibáztatják, és a hitét hiányolják. Az igazság az, hogy a próféta nem volt elpusztíthatatlan. Ember volt, emberi gyengeségekkel: „ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Miután részese volt a természetfeletti diadalnak a hamis próféták felett, Illés érzelmi hullámvasútja leszálló ágba fordult. Jezábel királyné életveszélyes fenyegetése után Illés megadta magát a félelemnek, és elmenekült. Ha elolvassuk Illés történetének további részét, láthatjuk, hogy Isten mozgósítja a „mennyei mentőosztagot”. Ahelyett, hogy megbüntetné Illést, megeteti, és engedi, hogy megpihenjen, mielőtt talpra állítja, és visszaküldi a spirituális csatába. És veled mi a helyzet? Úgy érzed, hogy legyőznek a körülmények? Vagy éppen nagy győzelmet arattál a munkádban vagy otthon, és mégis furcsán üresnek érzed magad érzelmileg? Elfogyott az energiád és a motivációd, és „mosott rongynak" érzed magad? Ha így van, emlékezz a szamár történetére - és a prófétáéra. Kérd Istent, állítson talpra - és aztán állj készen, hogy visszatérj a csatába. ■ Ed Thompson Forrás: Monday Manna HETI ÜTRAVALÓ „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott!’ (Zsolt 33,12) Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Jeruzsálem 70. augusztus 10-i pusztulására emlékeztetnek, és felszólítanak: ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk; ő az Atya el nem múló irgalmának tanúja e világban. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) S hit által igazulunk meg. „Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt..!’ (Zsid 11,6) Jézus megsiratta Jeruzsálemet: „...meri nem ismerted fel meglátogatásod idejét Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek!’ (Lk 19,44-46) S mi „az Úr házába örömmel megyünk” (GyLK 755). Pál szívét is fájdalom gyötörte népe miatt, s kijelentette: „...nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak!’ (Róm 9,8) Nem igazságtalan Isten; szabad kegyelméből, akin akar, megkönyörül. Pál az írás alapján hirdette: „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott’.’ És Izráel elesése - üdvösség a népeknek! „Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett..., akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek’.’ (Róm 11,2.12) Jézus jövendölt a templomról: „Jönnek majd napok, amikor ezekből... nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának!’ Szólt a város pusztulásáról: „Kardélre hányják és fogságba viszik őket..., és pogány ok tapossák Jeruzsálemet. ..” (Lk 21,6.24) A samáriai asszonynak előre kijelentette a Messiás: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. (...) Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk’.' (Jn 4,21.24) Ez Pál próféciája a zsidó és pogány népek sorsáról: „Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!” (Róm 11,24) Kérheted: „Szelíd olajfa, ó segíts: / Olts magadba, és üdvözíts!” (EÉ 415,5) Úton a Golgotára mondta az Úr: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat..., mert íme, jönnek majd napok... Mert ha a zöldellőfával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,28-29.31) Már Mózesnek mondta az Örökkévaló: „...ne csináljatok magatoknak bálványszobrot semminek a képmására... Mert az Úr... féltőn szerető Isten!” (sMóz 4,23.24) „Ha hited, bizodalmád helyes, akkor Istened van, ha viszont hamis, akkor csak bálványod! Akin a te szíved csüng, és akire hagyatkozol, az valójában Istened” - írja Luther. „Szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg (...) nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten..!’ (sMóz 4,27.31) „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe... // ...Véled az Úr van!” (EÉ 460,1.6) ■ Garai András
