Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-06 / 27. szám
Evangélikus Élet MIM »PRESBITERI« 2014. július 6. » 13 Jó pásztor a Skanzenban ► Különleges élményben lehetett részük - immár hatodik alkalommal - azoknak a szentendrei evangélikus gyermekeknek, akik június utolsó hetében részt vettek a Skanzen gyülekezeti bibliai kézműves napközisgyermektábor elnevezésű táborban. A hét közepén a két főszervezővel, Horváth-Hegyi Olivér lelkésszel és Papp Kornélia Brunszvikdíjas nyugalmazott óvónővel a szabadtéri múzeum kisbodaki pajtájánál, egy körtefa alatti lócán beszélgettem. Áhítat a pajtában - gitárral a kezében: Horváth-Hegyi Olivér- Ez a pajta és a hozzá tartozó ásványrárói ház ad otthont az evangélikus gyermektábornak immár hatodik éve. Honnan jött a skanzentábor ötlete? Horváth-Hegyi Olivér: 2007-ben lettem a szentendrei gyülekezet és a hozzá tartozó szórványok lelkésze. A következő évben a templomban és a gyülekezeti teremben tartottuk az első nyári csendeshetünket, de a huszonöt-harminc gyermekkel a helyszínt már akkor kinőttük. Gyülekezeti tagjaink közül többeknek volt kapcsolatuk a skanzennel, így az ő javaslatukra és szervezésükben 2009 júniusában már itt tölthettünk egy nagyon áldott hetet.- Az idei táborban hetven-nyolcvan gyermek vesz részt az egészen kicsiktől a felsősökig. Hogyan tudták a programokat, illetve az étkeztetést megoldani a - segítőkkel együtt - száz fő számára? H. H. O.: Közösségünkben sok a fiatal, kisgyermekes család, nagyon kreatív, segítőkész szülőkkel. Segítőnek főleg az anyukák tudnak eljönni, akik örömmel vállalják a kézművesfoglalkozások megtartását, illetve a főzés nem kis feladatát is. Ennek igen erős közösségépítő, gyülkezetépítő hatása is van. De ne feledkezzünk meg azokról az ifjúságis tagjainkról sem, akik az évek alatt belenőttek a segítőszerepbe, illetve az „oszlopos” nyugdíjas segítőink is mindig nagyon várják ezt a hetet.- Az idei hét témája: bárányok a Bibliában. Hogyan épülnek a bibliai történetek köré a kézműves-foglalkozások, amelyek a napi programban jelentős szerepet kapnak? Papp Kornéllá: Igyekszünk olyan tárgyakat készíteni, amelyekkel a gyermekek játszhatnak, miközben nemcsak a kézügyességük fejlődik, hanem bibliai, illetve a néphagyományokkal kapcsolatos ismereteik is gazdagodnak. Emellett fontosnak tartjuk, hogy legnagyobbrészt természetes alapanyagokkal - gyapjúval, gyapjúfonallal, fával - dolgozzunk, így a héten szőtt és faragott bárányokat, filcanyagból ujjbábokat készí-Kertész József faragni tanít tünk. A pásztormotívum egész héten jelen van. Ehhez kapcsolódóan a gyerekek nemezsapkát vagy batikolt kendőt éppúgy készíthetnek, mint szőtt tarisznyácskát, cserépkolompot, bőrből font ostort vagy különféle ritmushangszereket, akár kampós pásztorbotot is faraghatnak. A fonalból készült „pulikutyáik” pedig bátran kergetik a juhnyájat veszélyeztetek zoknifarkasokat.- A fiúk egész héten nagy élvezettel forgatják az ön férjének, Kertész Papp Kornélia ebéd után mesét mond a kisebbeknek Józsefnek a segítségével - aki egyébként nyugalmazott erdész és a tábor „nagypapája” - a fafaragó késeket, fűrészeket és csiszolószerszámokat... P. K.: Fontosnak gondoljuk, hogy a fiúknak legyen lehetőségük kipróbálni fiús kézműves dolgokat is, mert amúgy nagyon kevés alkalmuk nyílik erre a mindennapokban. Megható látni, hogy sokan közülük az édesapjuknak is készítenek ilyen pásztorbotot - órákig faragják, csiszolják, dolgoznak vele. Ezeken a foglalkozásokon az egyik gyülekezeti tagunk, egy asztalos apuka, Somfai Henrik is sokat segít a gyerekeknek.- Szerencsés az a húsz-huszonöt felnőtt segítő, akik egész héten itt tudnak lenni, mert láthatják, mi mindent csinálnak a táborozok. A többi szülő és hozzátartozó csak az esti, otthoni élménybeszámolóból alkothat képet a tábor hangulatáról? H. H. O.: Nem, mert hagyományainkhoz híven idén is közös istentisztelet lesz az egyik záróalkalmunk, ahova mindenkit szeretettel várunk. A pajtában magunk díszítette oltár köré tesszük mindazt a sok kincset, amelyet a héten készítettünk, a rövid áhítatban pedig felelevenítjük a napok témáiul választott bibliai történeteket.- Ahogy lelkész úr említette is, az önök gyülekezetében sok fiatal, kisgyermekes család van. Mekkora közösségről van szó? H. H. O.: Nagyon nehéz ezt számokban kifejezni. Száznegyven-száz - hatvan családdal tartjuk a kapcsolatot, négyszázötven cím szerepel a nyilvántartásunkban, kétszázötven címre megy ki a gyülekezeti újságunk, és száztizenöten fizetnek - önkéntes alapon, jó szívvel - egyházfenntartói járulékot. Ezek a puszta számok. Én azonban sokkal fontosabbnak gondolom azt, hogy - hála a Szentlélek munkájának - nagyon sokféle jól működő csoportunk van, az emberek szívesen jönnek hozzánk, és sok barátság alakul ki. A korfát jól mutatja, hogy az évenkénti harmincöt keresztelő mellett mindössze hat-nyolc temetésünk van. Az istentiszteleteink a hagyományos, Prőhle-Agenda szerinti liturgiával zajlanak, ami bizonyítja, hogy a hagyomány, az énekeskönyvi énekek a mai fiatalabb korosztálynak is értéket jelentenek.- Három éve működő evangélikus óvodájukba három csoportban hetvenöt kisgyermek jár. Idén ősztől az eredetileg országos fenntartású intézmény az önök kérésére gyülekezeti fenntartásba kerül. Mi indokolta ezt a lépést? Hiszen épp fordítva szokott lenni... H. H. O.: Az önkormányzati kezelésben lévő óvodát azért vettük át 2011-ben, mert nagy lehetőséget láttunk benne, nekem lelkészként pedig konkrét elképzeléseim vannak, hogyan nézzen ki a mi evangélikus, zenei óvodánk. Minden héten egy teljes napot ott töltök a reggeliztetéstől a nap végéig. Ilyenkor nemcsak játszom a gyerekekkel, illetve én tartom az áhítatot, de egy másfél órás megbeszélést is tartunk a munkatársakkal. Ez a délutáni alvás idejére esik, arra az időre a gyülekezeti tagok önkéntes alapon vállalják a felügyeletet. Sok egyéb ponton is kapcsolódik egymáshoz a gyülekezet és az óvoda, de az együttműködés akkor a leggördülékenyebb, ha mi vagyunk az intézmény fenntartói. Ez pedig a gyülekezet szempontjából is felettébb előnyös lehet - a három év alatt, mióta evangélikus az óvoda, már több mint tíz családdal gyarapodott a közösségünk. És ez mindennél fontosabb. ■ Boda Zsuzsa Csodabogár kihajózott Kelenföldön ► Jézus gyógyításai, Gedeon gyapjúja, feltámadás, a tenger lecsendesítése, ötezer ember megvendégelése - egy kelenföldi evangélikus gyermeknek nem jelenthet gondot megtalálni ezeknek a bibliai történeteknek a lényegét. Ha megkérdeznénk tőlük, nagy valószínűséggel a válaszuk ennyi lenne: csoda. Ebben az évben a csoda fogalma új értelmet nyert a kelenföldi gyülekezetben, illetve a június 23-27. között tartott napközis hittantáborban. „Minden évközi családi istentiszteleten egy-egy csodát jártunk körül. Ennek a témának a lezárásaként szerveztük meg idén ismét a kelenföldi gyülekezetben a napközis hittantábort” - mondta el Gáncs Tamás igazgató lelkész, a tábor vezetője. „Ez egy csodálatos év volt” - olvashattuk a plakátokon, ezért a tábor is a Csodabogár kihajózik címet kapta. Csodabogár - miként tavaly dr. Seuss - kulcsszereplője volt a tábor életének. A gyerekektől szerzett értesülések alapján Csodabogár figuráját Zahorecz Pál alakította (felső képünkön), de ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánjuk. Egy biztos: Csodabogár mindennap megjelent, szemébe lógó csápjaival, nagy szárnyaival és két, a kelleténél namódon - erőt gyűjtő gyerekek hatalmas elánnal szólaltatták meg ismét a „táborslágert” A Gáncs Tamás szövegére e sorok írója által írt éneket idén is a tavalyihoz hasonló lelkesedéssel énekelték a táborozok. A bluesszerű dal Jónásról szólt. A csodák az egész tábor programját behálózták. Kedd délután egy zsonglőr látogatott el a gyerekekhez. Először bemutatót tartott. A gyerekek példátlan csendben figyelték, hogy vajon óriási egykerekű biciklijén be fog-e férni a gyülekezeti terembe. Befért. Sőt a feje és a plafon közötti öttíz centiméter arra is elég volt, hogy három-négy labdát dobáljon. A bemutató után két csoportban a gyerekek is kipróbálhatták a zsonglőr kellékeit, sőt azt is megtapasztalhatták, hogy valóban csodálatos képességeket igényel öt-hat labdát a levegőben tartani. Ha csodákról van szó, akkor mi más juthatna eszünkbe, mint a Csodák Palotája? így a szerdai napot a táborozok arra szánták, hogy a reggeli áhítat után buszra üljenek, és a világban uralkodó fizikai „csodákat” nézzék meg. A Csodák Palotájának szinte minden egyes játéka, eleme egyegy olyan érdekességet mutat be, mely a teremtett világ csodálatos mivoltát dicséri. A rengeteg szín, hang, érdekes kísérletek mind abba engedték betekinteni a kisebbeket és nagyobbakat is, hogy a teremtett világban milyen fantasztikus törvényszerűségek uralkodnak. A csodálatos év méltó lezárása volt ez a tábor, amiért nagyon hálásak legyobbra nőtt metszőfogával. Mindenki észrevette őt, egyedül sajnos Zahorecz Pali nem, hiszen - ki tudja, miért - pont mindig akkor tűnt el, amikor Csodabogár megjelent. Ő ebből a cikkből utólag értesülhet Csodabogár kinézetéről... A tábor bibliai alaptörténete Jónás próféta könyve volt. Minden reggel énektanulással és áhítattal kezdődött a nap, a hét folyamán végigkövetve Jónás útját. Ezután a megszerzett ismereteket elmélyítő feladatok segítettek a gyerekeknek abban, hogy korcsoportonként gondolkodjanak a történeten. Délután a sok játékban nemhogy kifáradt, de - érthetetlen hetünk a teremtő Istennek. Ki gondolta volna, hogy az egyik legnagyobb csodát a végére tartogatja? Hiszen a tábor befejezése előtt öt (!) perccel született meg Emma, akit nővérei, Luca és Hanga fiiár napok óta izgatottan vártak. így velük együtt élhették át a résztvevők egy kisbaba születésének az örömét. A szervezőket pedig ezúton kéri a krónikás: az első napon játszott, Kinek hány testvére van? című játék eredményeit utólag vizsgálják felül. Lehet, hogy megfordulna az állás. Mindenesetre Luca és Hanga csapatai a jövő évi táborban plusz egy pontról indulnak... ■ Hajduch-Szmola Patrik MOLNÁR KATA FELVÉTELEI
