Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-06 / 27. szám

evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 27. szám ■ 2014. július 6. ■ Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap Ára: 275 Ft „Ünnepek és hétköznapok, vasárnapi és hétköznapi keresztyénség, emelkedett hangulat és szürke megszokás - mind nagyon érdekes ellentétpárok.” Az érem két oldala !► 3. oldal „Az EKE mint az evangélikus egyházon belüli megújulási mozgalom a konferencia elnevezésével is azt jelezte: a hívás nemcsak a keresőknek szól, hanem azoknak is, akik elszunnyadtak a hitükben.” Tábora hegyen !► 5. oldal „Élénk és küzdelmektől sem mentes erdélyi evangélikus egyházi tevékenysége mellett nem kevésbé fontos Fritz Lászlónak az a munkája, amelyet a magyar kisebbség érdekében fejtett ki mint kutató, illetve író.” Egy sokrétű evangélikus személyiség !► 8-9. oldal „Uram, Atyánk vagy te mégis!” !► 2. oldal Magyar és kun templomok egymás fölött !► 6. oldal Noé, a szuperhős !► 7. oldal Beszélgetés - nem csak - a jövő irodájáról !► 10. oldal Jó pásztor a Skanzenban 13. oldal Csodabogár kihajózott Kelenföldön ► 13. oldal Szécsényi születésnapok ^ Ünnepi istentisztelet keretében emlékezett megalakulásának 145. és temploma felszentelésének 115. évfordulójára június 29-én a Szé­csényi Evangélikus Egyházközség. A templomban délután négy órá­ra elfoglalták helyüket a meghívott vendégek és a gyülekezet tag­jai, majd kezdetét vette az istentiszielet. Az oltár előtti szolgálatot Bartha István lelkész végezte, míg a szószékről Szabó András, a Nóg­rádi Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette az igét. Az igehirdetés után az istentisztelet ünnepi közgyűléssé alakult. Tornyos László gondnok üdvözölte a megje­lenteket, majd a megemlékezés első részében Kovács Anna Túrmezei Er­zsébet Ünnep van, vasárnap című versét mondta el. Csatlós Noémi könyvtárvezető, a gyülekezet tagja D. Szebiklmre nyu­galmazott püspök és dr. Fabiny Ta­más püspök jókívánságait tolmá­csolta, és felidézte a szécsényi evan­gélikus gyülekezet megalakulásának és önállóvá válásának körülményeit, illetve a templom építésének folya­matát. 1869. január 20-án a gyüleke­zet anyaegyházzá lépett elő. A temp­lomot 1899. július 2-án szentelte fel dr. Baltik Frigyes dunáninneni püs­pök. A könyvtárvezető gondolatait a közeli múlt és a jelen eseményeinek, valamint a gyülekezet céljainak is­mertetésével zárta. A történeti áttekintés után Koncz István egyházmegyei felügyelő kö­szöntötte a jelenlévőket, majd Cset­­neki Hanna és Bartha István zenélt. A közgyűlés zárásaként Csatlós No­émi jelképes ajándékkal kedveskedett a résztvevőknek. Az ünnepi istentisztelet kántora dr. Feketéné Benkó Kata volt, aki az 1899-es istentiszteleten is elhang­zott énekeket szólaltatta meg az or­gonán. A kettős jubileumi ünnepséget szeretetvendégség zárta a szécsényi gyülekezet imaházában. ■ Csatlós Noémi Evangélikus.hu Déli kerületi lelkészcsalád-rekreáció Tartalmas napokat tölthettek együtt a Déli Egyházke­rület lelkészcsaládjai június 24-26. között a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. A hagyomá­nyos, nyár eleji együttlét programján - többek között - felnőtteknek szóló valóságszimulációs játék is szere­pelt, amellyel egy nemzetközi közösség mindennapja­iba csöppenhettek bele a résztvevők. Jó András, az In­­terServe nemzetközi missziós szervezet eurázsiai igaz­gatóhelyettese Kirgizisztánról tartott vetített képes előadást. Szerdán Pécs volt az úti cél, ahol Némethné Tóth Szilvia kórházi lelkigondozó a spanyolországi El Cami­no zarándokúton átélt élményeit osztotta meg (felvéte­lünkön) a mintegy ötvenfős déli kiránduló csapattal. Forrás: del.lutheran.hu A focivébé meg a hitem ■ Füller Tímea Jártomban-keltemben kivetítők és fo­ciról társalgó emberek emlékeztet­nek rá, hogy ismét itt van a labdarú­gó-világbajnokság, vagyis hogy a foci­vébé, a nagy meccsek és még na­gyobb meglepetések ideje. Én ma­gam nem vagyok rajongó és drukker, de néha úgy tűnik, ezzel a hozzáállá­sommal teljesen egyedül maradtam a földön. Az emberek követik, figyelik, megbeszélik a mérkőzéseket. És ami a legmegdöbbentőbb: min­denki ért hozzá. Mindenki! Minden­ki tudja - illetve tudta volna -, mit kel­lett volna tenni ebben és abban a helyzetben. Mindenki látta, hogy ez meg az szabálytalan volt. Mindenki sej­tette, hogy nem annak kellett volna rúgnia a tizenegyest, hanem a másik­nak, és akkor győztek volna. Mindez persze nem baj. Hiszen éppen azért van vébé, hogy mi, akik nem rúghatunk olyan jelentős labdá­ba, mint azok a sportolók ott, Brazíli­ában, kicsit mégis magunkénak érez­­hessük az ő küzdelmüket, győzelmü­ket. Inkább azért jajdulok fel a sok vé­leménytől, mert kísértetiesen emlékez­tetnek valami másra. Arra a sok véle­ményre, amelyet újra meg újra kéret­lenül is megkapok-megkapunk hívő­ként. „Neked segítened kell, mert hívő vagy” - mondja a megbízhatatlan kölcsönkérő. „Csak ennyit ad? De hi­szen maga keresztény! Láttam a halat a kocsiján!” - duzzog a kéregető haj­léktalan. „Te így beszélsz a gyerekeid­del? A hited megengedi ezt?" - szólít meg a boltos. „Ha így viselkedik, az Is­ten sem fog magán könyörülni” - toldja meg egy szatyros néni. És valóban nem vagyok tökéletes. Igyekszem segíteni, ahol tudok, de nem megy mindig. Sőt nem is hiszem, hogy mindig mindenkinek az életét ne­kem kellene megoldanom. Próbálok türelmes lenni, ám nem hiszek a vég­telen tolerancia győzelmében, ezért szabok határokat a gyerekeimnek. És felháborít, amikor Istennel mit sem tö­­. rődő emberek olyan jól tudják, hogy nekem mit kellene tennem hívőként. Zavarba ejt, ha kritizálnak, főleg, ha még a hitem is szerepel az érvek között. Mégis, be kell látnom, hogy ha ennyife­lé próbálnék megfelelni, olyan lenne a lelkem, mint a hangolás nélkül játszó zenekar. Márpedig arra nem szeretnék hasonlítani. Inkább próbálok hát az Is­ten abszolút Á-jára hangolni újra meg újra. Keresni az ő arcát, az ő közelsé­gét, az ő békéjét... Aztán eszembe jut a vébé - megint. Szegény focisták is kapnak hideget-me­­leget. De hogy mikor mi számít szabá­lyosnak és szabálytalannak, azt nem a sok okos, hanem a játékvezető dönti el. Egy játékvezető van, akinek a tekinté­lyét mindenki elismeri, elfogadja. Nekem is, nekünk is ez a megoldás. Úgyhogy rábólintok a Kolossé-levél 3. részének 15. versére („A Krisztus bé­kessége legyen a versenybíró szívetek­ben” - Csia Lajos Újszövetség-fordí­tása), és rámosolygok az izzadó focis­ták képére a tévében. Hajrá, fiúk! Új kórusművek a reformáció jegyében Örömmel adjuk közre a Magyaror­szági Evangélikus Egyház Reformá­ciói Emlékbizottsága által kiírt kórus­­műpályázat eredményét. A pályázatra összesen harminc­négy pályamű érkezett. A szakmai zsűri (elnöke: Draskóczy László, tag­jai: Kamp Salamon, Kecskés Balázs és Bence Gábor) döntése alapján el­ső díjat érdemelt Besze Tamás Dávid zsoltára, Psalmus 23 című műve ve­gyes karra és kamaraegyüttesre. Második díjat nyert Várkonyi And­rás Péter Paradicsom mezejibe című, női kari alkotása. A harmadik díjra két orgonakísé­­retes korálfeldolgozást talált méltó­nak a zsűri: Kovács Szilárd Nagy há­lát adjunk az Atyaistennek című kórusát és Kovács Levente Krisztus feltámadt című művét. A díjnyertes alkotások 2014 no­vemberében, ünnepélyes hangverse­nyen kerülhetnek bemutatásra, vala­mint további tíz - a zsűri által kiadás­ra javasolt - művel együtt kottafüzet­ben is megjelennek. Mivel a pályázat elsősorban „átlagos” gyülekezeti kó­rus által megszólaltatható, az evan­gélikus istentiszteleti liturgiába beil­leszthető művek megszületését tűz­te ki célul, a bemutatón a felkért bu­dapesti és környékbeli evangélikus énekkarok szolgálhatnak majd. A zsűri örömmel nyugtázta, hogy a pályázati kü'rás eredményeként ti­zennégy olyan új kórusmű született, amelyek gazdagíthatják templomi énekkaraink repertoárját. A zeneszerzők témaválasztása igen sokrétű volt: találunk köztük a zsoltárszövegtől kezdve az archaikus imán keresztül a korálszövegeken át a bibliai jelenetig és az önálló költe­ményig különféle szövegeket. A zsűri döntését mégis elsősorban a zenei mi­­nőség befolyásolta. Reméljük, hogy a díjnyertes művek inspirálhatják ének­karainkat az új zenei hangzások megvalósítására. A jeligés pályázat hálaadásra okot adó meglepetése volt az is, amikor a megjelentetésre ajánlott pályaművek szerzői között olyan zeneszerzők nevei is megjelentek, akik eddig nemigen voltak ismertek evangélikus zenészeink között. Jó reménységgel bízhatunk abban, hogy e zeneszerzők a későbbiekben is szolgálnak majd művészetükkel az evangélikus egy­házzenében. ■ A kórusműpályázat zsűrije Csetneki Hanna, Bartha István, a háttérben Szabó András esperes

Next

/
Thumbnails
Contents