Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-06 / 27. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 27. szám ■ 2014. július 6. ■ Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap Ára: 275 Ft „Ünnepek és hétköznapok, vasárnapi és hétköznapi keresztyénség, emelkedett hangulat és szürke megszokás - mind nagyon érdekes ellentétpárok.” Az érem két oldala !► 3. oldal „Az EKE mint az evangélikus egyházon belüli megújulási mozgalom a konferencia elnevezésével is azt jelezte: a hívás nemcsak a keresőknek szól, hanem azoknak is, akik elszunnyadtak a hitükben.” Tábora hegyen !► 5. oldal „Élénk és küzdelmektől sem mentes erdélyi evangélikus egyházi tevékenysége mellett nem kevésbé fontos Fritz Lászlónak az a munkája, amelyet a magyar kisebbség érdekében fejtett ki mint kutató, illetve író.” Egy sokrétű evangélikus személyiség !► 8-9. oldal „Uram, Atyánk vagy te mégis!” !► 2. oldal Magyar és kun templomok egymás fölött !► 6. oldal Noé, a szuperhős !► 7. oldal Beszélgetés - nem csak - a jövő irodájáról !► 10. oldal Jó pásztor a Skanzenban 13. oldal Csodabogár kihajózott Kelenföldön ► 13. oldal Szécsényi születésnapok ^ Ünnepi istentisztelet keretében emlékezett megalakulásának 145. és temploma felszentelésének 115. évfordulójára június 29-én a Szécsényi Evangélikus Egyházközség. A templomban délután négy órára elfoglalták helyüket a meghívott vendégek és a gyülekezet tagjai, majd kezdetét vette az istentiszielet. Az oltár előtti szolgálatot Bartha István lelkész végezte, míg a szószékről Szabó András, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette az igét. Az igehirdetés után az istentisztelet ünnepi közgyűléssé alakult. Tornyos László gondnok üdvözölte a megjelenteket, majd a megemlékezés első részében Kovács Anna Túrmezei Erzsébet Ünnep van, vasárnap című versét mondta el. Csatlós Noémi könyvtárvezető, a gyülekezet tagja D. Szebiklmre nyugalmazott püspök és dr. Fabiny Tamás püspök jókívánságait tolmácsolta, és felidézte a szécsényi evangélikus gyülekezet megalakulásának és önállóvá válásának körülményeit, illetve a templom építésének folyamatát. 1869. január 20-án a gyülekezet anyaegyházzá lépett elő. A templomot 1899. július 2-án szentelte fel dr. Baltik Frigyes dunáninneni püspök. A könyvtárvezető gondolatait a közeli múlt és a jelen eseményeinek, valamint a gyülekezet céljainak ismertetésével zárta. A történeti áttekintés után Koncz István egyházmegyei felügyelő köszöntötte a jelenlévőket, majd Csetneki Hanna és Bartha István zenélt. A közgyűlés zárásaként Csatlós Noémi jelképes ajándékkal kedveskedett a résztvevőknek. Az ünnepi istentisztelet kántora dr. Feketéné Benkó Kata volt, aki az 1899-es istentiszteleten is elhangzott énekeket szólaltatta meg az orgonán. A kettős jubileumi ünnepséget szeretetvendégség zárta a szécsényi gyülekezet imaházában. ■ Csatlós Noémi Evangélikus.hu Déli kerületi lelkészcsalád-rekreáció Tartalmas napokat tölthettek együtt a Déli Egyházkerület lelkészcsaládjai június 24-26. között a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. A hagyományos, nyár eleji együttlét programján - többek között - felnőtteknek szóló valóságszimulációs játék is szerepelt, amellyel egy nemzetközi közösség mindennapjaiba csöppenhettek bele a résztvevők. Jó András, az InterServe nemzetközi missziós szervezet eurázsiai igazgatóhelyettese Kirgizisztánról tartott vetített képes előadást. Szerdán Pécs volt az úti cél, ahol Némethné Tóth Szilvia kórházi lelkigondozó a spanyolországi El Camino zarándokúton átélt élményeit osztotta meg (felvételünkön) a mintegy ötvenfős déli kiránduló csapattal. Forrás: del.lutheran.hu A focivébé meg a hitem ■ Füller Tímea Jártomban-keltemben kivetítők és fociról társalgó emberek emlékeztetnek rá, hogy ismét itt van a labdarúgó-világbajnokság, vagyis hogy a focivébé, a nagy meccsek és még nagyobb meglepetések ideje. Én magam nem vagyok rajongó és drukker, de néha úgy tűnik, ezzel a hozzáállásommal teljesen egyedül maradtam a földön. Az emberek követik, figyelik, megbeszélik a mérkőzéseket. És ami a legmegdöbbentőbb: mindenki ért hozzá. Mindenki! Mindenki tudja - illetve tudta volna -, mit kellett volna tenni ebben és abban a helyzetben. Mindenki látta, hogy ez meg az szabálytalan volt. Mindenki sejtette, hogy nem annak kellett volna rúgnia a tizenegyest, hanem a másiknak, és akkor győztek volna. Mindez persze nem baj. Hiszen éppen azért van vébé, hogy mi, akik nem rúghatunk olyan jelentős labdába, mint azok a sportolók ott, Brazíliában, kicsit mégis magunkénak érezhessük az ő küzdelmüket, győzelmüket. Inkább azért jajdulok fel a sok véleménytől, mert kísértetiesen emlékeztetnek valami másra. Arra a sok véleményre, amelyet újra meg újra kéretlenül is megkapok-megkapunk hívőként. „Neked segítened kell, mert hívő vagy” - mondja a megbízhatatlan kölcsönkérő. „Csak ennyit ad? De hiszen maga keresztény! Láttam a halat a kocsiján!” - duzzog a kéregető hajléktalan. „Te így beszélsz a gyerekeiddel? A hited megengedi ezt?" - szólít meg a boltos. „Ha így viselkedik, az Isten sem fog magán könyörülni” - toldja meg egy szatyros néni. És valóban nem vagyok tökéletes. Igyekszem segíteni, ahol tudok, de nem megy mindig. Sőt nem is hiszem, hogy mindig mindenkinek az életét nekem kellene megoldanom. Próbálok türelmes lenni, ám nem hiszek a végtelen tolerancia győzelmében, ezért szabok határokat a gyerekeimnek. És felháborít, amikor Istennel mit sem tö. rődő emberek olyan jól tudják, hogy nekem mit kellene tennem hívőként. Zavarba ejt, ha kritizálnak, főleg, ha még a hitem is szerepel az érvek között. Mégis, be kell látnom, hogy ha ennyifelé próbálnék megfelelni, olyan lenne a lelkem, mint a hangolás nélkül játszó zenekar. Márpedig arra nem szeretnék hasonlítani. Inkább próbálok hát az Isten abszolút Á-jára hangolni újra meg újra. Keresni az ő arcát, az ő közelségét, az ő békéjét... Aztán eszembe jut a vébé - megint. Szegény focisták is kapnak hideget-meleget. De hogy mikor mi számít szabályosnak és szabálytalannak, azt nem a sok okos, hanem a játékvezető dönti el. Egy játékvezető van, akinek a tekintélyét mindenki elismeri, elfogadja. Nekem is, nekünk is ez a megoldás. Úgyhogy rábólintok a Kolossé-levél 3. részének 15. versére („A Krisztus békessége legyen a versenybíró szívetekben” - Csia Lajos Újszövetség-fordítása), és rámosolygok az izzadó focisták képére a tévében. Hajrá, fiúk! Új kórusművek a reformáció jegyében Örömmel adjuk közre a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága által kiírt kórusműpályázat eredményét. A pályázatra összesen harmincnégy pályamű érkezett. A szakmai zsűri (elnöke: Draskóczy László, tagjai: Kamp Salamon, Kecskés Balázs és Bence Gábor) döntése alapján első díjat érdemelt Besze Tamás Dávid zsoltára, Psalmus 23 című műve vegyes karra és kamaraegyüttesre. Második díjat nyert Várkonyi András Péter Paradicsom mezejibe című, női kari alkotása. A harmadik díjra két orgonakíséretes korálfeldolgozást talált méltónak a zsűri: Kovács Szilárd Nagy hálát adjunk az Atyaistennek című kórusát és Kovács Levente Krisztus feltámadt című művét. A díjnyertes alkotások 2014 novemberében, ünnepélyes hangversenyen kerülhetnek bemutatásra, valamint további tíz - a zsűri által kiadásra javasolt - művel együtt kottafüzetben is megjelennek. Mivel a pályázat elsősorban „átlagos” gyülekezeti kórus által megszólaltatható, az evangélikus istentiszteleti liturgiába beilleszthető művek megszületését tűzte ki célul, a bemutatón a felkért budapesti és környékbeli evangélikus énekkarok szolgálhatnak majd. A zsűri örömmel nyugtázta, hogy a pályázati kü'rás eredményeként tizennégy olyan új kórusmű született, amelyek gazdagíthatják templomi énekkaraink repertoárját. A zeneszerzők témaválasztása igen sokrétű volt: találunk köztük a zsoltárszövegtől kezdve az archaikus imán keresztül a korálszövegeken át a bibliai jelenetig és az önálló költeményig különféle szövegeket. A zsűri döntését mégis elsősorban a zenei minőség befolyásolta. Reméljük, hogy a díjnyertes művek inspirálhatják énekkarainkat az új zenei hangzások megvalósítására. A jeligés pályázat hálaadásra okot adó meglepetése volt az is, amikor a megjelentetésre ajánlott pályaművek szerzői között olyan zeneszerzők nevei is megjelentek, akik eddig nemigen voltak ismertek evangélikus zenészeink között. Jó reménységgel bízhatunk abban, hogy e zeneszerzők a későbbiekben is szolgálnak majd művészetükkel az evangélikus egyházzenében. ■ A kórusműpályázat zsűrije Csetneki Hanna, Bartha István, a háttérben Szabó András esperes
