Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-09 / 6. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. február 9. * 3 Luther-konferencia az ige körül Folytatás az 1. oldalról A nyugalmazott püspök hármas szűrőt javasolt, mielőtt bármit mondanánk: igaz-e, jó-e, szükséges-e az, amit közölni szeretnénk másokkal? De minden keresztyénre rá van bízva, hogy elmondja az üzenetet, amely törvény és evangélium páros igájában szól; mert a hit nem magánügy. Ezután dr. Fabiny Tibor professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Anglisztika Intézetének igazgatója, világi teológus az 1991-ben alakult Magyarországi Luther Szövetség munkájáról és kiadványairól adott rövid tájékoztatást, majd Zászkaliczky Pál nyugalmazott evangélikus lelkész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a Keresztyén Igazság című folyóirat legutóbbi, századik számát, amelyet száz oldalon jelentetett meg az Ordass Lajos Alapítvány. S egy különleges verseskönyvre is felhívta a figyelmet: Hallgrímur Pétursson izlandi lutheránus lelkész Passió-énekek című műve ötven versben mondja el Jézus szenvedéstörténetét. (A kötetet D. Ordass Lajos evangélikus püspök fordította nyelvünkre.) Dr. Hafenscher Károly, egyházunk zsinatának lelkészi elnöke Ige és (?) szentség - a lutheri istentisztelet Alexander Deeg interpretálásában című előadásában párhuzamosan ismertette reformátorunk, Deeg és a saját gondolatait. Az Isten igéje a fő szentség. S az istentisztelet: Ige, aki Csatlakozva e rovat más szerzőihez, ez alkalommal magam is mellékelek egy képet az aktuális Égtájolóhoz. Bizonyosan 1964 teléről való, vagyis éppen ötvenéves. Alighanem édesapám készítette, aki mindig szívesen fotózott. Akkori miskolci segédlelkészét, Szebik Imrét álljuk körül két testvéremmel. Szemmel láthatóan bizalommal vagyunk az akkor mintegy huszonöt éves káplán iránt. Mi nemrég költöztünk a borsodi megyeszékhelyre Csögléről, egy Veszprém megyei faluból, ő pedig néhány évvel korábban került ide. Édesanyja jóval később egy televíziós műsorban elmondta, mennyire nehéz szívvel engedte el a nyugat-magyarországi Lébényből ilyen messzire a fiát. Ugyanakkor örült annak, hogy a lelkészi szolgálatot választotta. Nem sokkal a fotó elkészülte után Komárom lett az állomáshelye, de aztán visszakerült hozzánk. Emlékszem, édesapám akkoriban egy éven keresztül ingázott Miskolc és Budapest között, hiszen óraadóként már tanított az Evangélikus Teológiai Akadémián, így szükség volt a segítségre. Amikor aztán professzornak választották, korábbi káplánja lett az utóda. Érdemes ezt a fotót alaposan megnézni. A háttér nem éppen szívderítő. Az udvarban eldugott, akkoriban bizony ütött-kopott templomról kevesen tudták, hogy milyen értékeket rejteget. Oltárképét ugyanis Székely Bertalan készítette. Kincs cserépedényben. Fűteni nem lehetett, így a téli istentiszteleteket a gyülekezeti teremben tartottuk, amely lényegében egy gyönyörű, értékes könyvtárszoba. Gyanítom, hogy ez a fotó is istentisztelet után készült, hiszen olyan „vasárnapiasan” vagyunk felöltözve. maga Krisztus, szóban és cselekedetekben; tehát ige és esemény - állapította meg. Az előadás témája nagy érdeklődést váltott ki a hallgatóság körében, ám e helyütt a tudósító csak két hozzászólást idéz az úrvacsora kiszolgáltatásának gyakorlatával kapcsolatosan. Ha nem biztosítható, hogy a gyülekezet minden tagja vegyen úrvacsorát, akkor inkább bocsássuk el azokat, akik akkor nem kívánnak a szentséggel élni. S nem engedhető meg a kiskelyhes gyakorlat, sem a kézbe adott ostya egyéni bemártogatása - mondta hozzászólásában Ittzés János. A zsinat lelkészi elnöke is utalt arra az érvényben lévő rendelkezésre, mely szerint csak a közös kehelybe vagy a lelkész által bemártott ostyával szolgáltatható ki az úrvacsora. Felüdülést jelentett a közösségnek a tizenkét részes Luther-rajzfilmsorozat elkészült harmadik részének a megtekintése, melyben a szerzetes és teológus Isten tenyerén él. Reménység szerint sokakhoz kerülhet így közelebb reformátorunk élete és munkássága a jubileumi évben. Dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője is az írott és a beszélt igéről szólt A reformáció Mi járhat a képen látható gyerekek fejében? Tibor bátyámnak nagyon hiányzik a falusi környezet. Hanna nővérem büszke iskolás. Én magam még óvodáskorú vagyok, és napközben sokat tartózkodom otthon. Értelemszerűen gyakran találkozom a segédlelkésszel. Besomfordálok hozzá az irodába, összefutok vele a Luther-udvaron, vagy tetszik, ahogy mindig megszólít a lépcsőházban. Úgy érzem, vele olyan jól el lehet beszélgetni. A képen Imre bácsi mindkét karja foglalt, hiszen testvéreimet öleli át. Szemmel láthatóan nem hagyom magam, és én is odabújok hozzá. A bizalom jele ez. Szebik Imrére azóta is úgy gondolok, hogy ő nagyon szeret beszélgetni az emberrel. Érdekli őt a másik ember sorsa. így amikor immár Budapestről vissza-visszajártunk Miskolcra, mindig figyelemmel kísérte életünket. Ő időközben - külföldi tanulmányai után - az egyházmegye esperese lett. Örült annak, hogy magam is teológus lettem. Jól emlékszem arra, amikor nála szupplikálnyelve - Hitváltók és hitvédők című előadásában. A reformációi tetteket megelőzi a reformátori igehirdetés - hangzott el. - Luther felnémet nyelvjárásban beszélt, Dévai Bíró Mátyás hazánkban magyarul hirdette tanait. A reformátori gondolat anyanyelvi megfogalmazása összefonódott a könyvnyomtatással. A régi hit védői, a feljelentők megsemmisítendő eretnekeknek nevezték a reformáció híveit. A hitváltók ellen írott vádiratok, bűnlajstromok közül hét fennmaradt; ezek többnyire kihallgatási jegyzőkönyvek. Az előadó részletesen ismertette ezeket. Két legfontosabb közös témájuk a böjt és a szentek tisztelete. A magyar nyelvű reformációi iratokban e két kérdés fordult elő a leggyakrabban, míg például a németeknél a búcsúcédulák kerültek a középpontba... Változnak az idők, de Isten nem változik. Ő ma is a kereszt nyelvén beszél az emberrel. Aki megérti a kereszt nyelvét, az tudja, hogy igazsága Istennél van. Az evangélium (íKor 1,18 szerint pontosan) a keresztben kifejezést nyerő ige. Jézus nemcsak lelki módon, de valóságosan is jelen van az úrvacsorában - ezt vallotta Luther is az 1529. október 1-4. között zajlott marburgi kollokviumon. Tizenhárom cikkelyben egyetértett Zwinglivel, de a 14., az úrvacsoráról tam. Talán akkoriban már szó volt arról, hogy ő maga is Budapestre kerül: a nyolcvanas években a budavári gyülekezet választotta meg lelkészének. Emlékszem arra, hogy amikor kikísért a Tiszai pályaudvarra, megkérdezte, nem lennék-e utódja a miskolci gyülekezetben. Pontos válaszomat már nem tudom felidézni, de nyilván arra utalhattam, hogy egy másik egyházkerületben, a déliben fogok szolgálni. Aztán Budapesten is gyakran találkoztunk, hiszen a budavári gyülekezetben és a Budai Egyházmegyében - ahol ugyancsak esperessé választották - gyakran megfordultam. Ott is mindig szívesen hallgattam életszerű prédikációit, és megtapasztaltam, mennyire szeret beszélgetni az emberrel. Évtizedekkel később aztán, egészen más körülmények között, mégis utódja lehettem, hiszen tőle vehettem át az Északi Egyházkerület püspöki szolgálatát. Nem a véletlen műve, hanem részemről tudatos döntés volt, hogy a beiktató istentisztelet helyszíszóló cikkben nem, mert reformátorunk ragaszkodott a szerzési igékhez: „Ez az én testem. Ez az én vérem’.’ Evangélikus identitásunkat veszíthetjük el, ha nem ragaszkodunk Jézus kijelentéséhez betű szerint. Fabiny Tibor professzor vetített képes előadásában arról szólt, milyen hatása volt Angliában a lutheri reformációnak. Két vértanú személyén keresztül adott áttekintést a szigetországi reformáció sajátosságairól. Mindkét mártírt máglyán égették meg. William Tyndale (kb. 1494-1536) neve szorosan összeforrt a Biblia 1526. évi angol nyelvű fordításával, ezért az angol Luthernek is szokták nevezni. A Szentíráshoz vezető ösvény című, 1531-ben írott műve két nyelven is olvasható a Magyar Luther Füzetek 9. kiadványaként. John Frith (1503-1533) az angol Melanchthon címet kapta, s kettőjük kapcsolatát Pál és Timóteus kapcsolatához is hasonlítják. Frith akkor egyedülállóan azt képviselte, hogy az üdvösség kérdésében az ember teljes mértékben Istenre van utalva. Az idén sem maradt el Révfülöpön a Luther-olvasókör programja. Ez alkalommal reformátorunk ötszáz éve írott egyik levelét beszélték meg az egybegyűltek Isó Dorottya veszprémi lelkésznek, a konferencia háziasszonyának vezetésével. A Wittenne éppen Miskolc belvárosi temploma volt. Kötődtem ugyanis a Lutherudvarhoz, a templomhoz, a városhoz, az emberekhez. És talán bennem éltek a képen látható jelenetek is. Elgondolkodtató, hogy Szebik Imre az enyémen kívül is hány püspökiktató istentisztelet igehirdetője volt. 2000-ben Győrben Ittzés Jánost, 2003-ban Békéscsabán Gáncs Pétert, 2004-ben Sepsiszentgyörgyön Adorjáni Dezsőt, 2006-ban pedig e sorok íróját indíthatta útnak. Ezért most mint elődömet köszöntőm őt tisztelettel hetvenötödik születésnapján. Megköszönöm Istennek, hogy az elmúlt rendszer megannyi nehézsége és kísértése között is hűségesen végezte a szolgálatot, majd a rendszerváltás lendületében vállalta a püspöki elhívást. Átélhette azt a kegyelmet, hogy a visszaszorítottság után új lendületet kaptak a gyülekezetek, számos új templomot szentelhetett. Az egyházkerület ügyes-bajos teendői között országosan is figyelt a diakóniai munkára és a lelkészek továbbképzésére, majd amikor elnök-püspökké választották, nagy munkabírással vállalta a megnövekedett feladatokat is. Közben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának vagy a Magyar Bibliatársulatnak az elnökeként egyházunk határán túlmutató szolgálatot is végzett. Szívügye a keresztény-zsidó párbeszéd és a határon túli magyarok sorsa. Nem véletlen, hogy a kolozsvári teológiától tiszteletbeli doktori címet kapott. Amikor a törvény szerinti nyugdíjkorhatárt elérte, akkor pedig zúgolódás nélkül átadta helyét az utána következőnek. Ezzel tökéletes összhangban maradt a püspöki székfoglalójában elhangzott kijelentésével: „Nem szeretnék bergből 1514. április 8-án küldött levél címzettje Georg Spenlein ágostonos szerzetes. Luther - többek között - ezt írta neki: „Kedves Testvérem! Ismerd meg Krisztust, éspedig a megfeszítettet. Tanuld meg őt dicsérni, és tanulj meg kétségbeesni önmagad miatt. És aztán szólj hozzá így: »Kedves Jézus, te vagy az igazság számomra, de én a te számodra a bűn vagyok. Te magadra vetted, ami az enyém, és nekem adtad, ami a tiéd.«” (Forrás: Luther válogatott művei 7. - Levelek, 45-47- o.) Az esti vesperán Weltler Sándor Zsolozsmás könyvecskéje alapján hangzott az ige és az ének. A vasárnapi záró istentiszteleten az újszülött Jézus templomi bemutatása ünnepének énekelt liturgiája csendült fel, és Ittzés János nyugalmazott püspök az ünnep epistolai igéje (Zsid 2,14-18) alapján hirdette: az ígéret Fiát kell ünnepelnünk, a mi hűséges Főpapunkat. Ő a sorsunkat vállaló testvér, aki híd ég és föld között, s közbenjár értünk; tud segíteni rajtunk, ő a mi Üdvözítőnk. A püspök az informatika nyelvén fogalmazta meg záró üzenetét: „Nem lehetünk olyan mélyen elrejtve Isten vincseszterében, hogy ne hívná elő és ne vizsgálná át a szoftvereinket!” ■ Garai András A Luther-konferencián elhangzott előadások szerkesztett szövegét lapunk jövő heti számában tervezzük közölni ÉGTÁJOLÓ (+) megkeseredett püspök lenni, mint az elmúlt nehéz történelmi időkben azzá váltak némelyek...” Nyugdíjasként is mindig talál magának feladatot: ő indította el - és azóta is lankadatlan lelkesedéssel végzi - a gyülekezetimunkatárs-képzést, sokat szolgál egykori gyülekezeteiben és egyházi intézményeinkben, jelen van a közéletben, sőt adott esetben készséggel vállal közvetítő szerepet egy-egy gyülekezeti konfliktushelyzet megoldása érdekében. Cikkeket és tanulmányokat ír, könyveket ad ki. Nem rólam, hanem őróla szól ez az írás, annyit mégis le kell írnom személyesen, hogy nekem mindig nagy szerencsém van az elődeimmel. Siófokon és Kötcsén két hirtelen elhunyt lelkész szolgálatát vettem át, akiknek helyben lakó családtagjaival lehettem testvéri kapcsolatban. Kőbányán mindig igazi szellemi élményt jelentett, ha elődömmel, Veöreös Imrével beszélgethettem. A teológián Cserháti Sándor professzortól vettem át a tanszéket, és kapcsolatunkra soha nem vetődött a legkisebb árnyék sem. Most pedig Szebik Imrével és családjával maradhatok folyamatosan testvéri kapcsolatban. Az egész valahol ott, a miskolci Luther-udvarban kezdődött. Isten éltesse egyházunk nyugalmazott püspökét, Szebik Imrét! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület Hetvenöt esztendő
