Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-26 / 4. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. január 26. » 13 EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE ^ Vége felé közeledik az a közleménysorozat, amely a somogy-zalai evangélikus lelkész alkotók pályáját mutatja be rovatunkban. Kutas Kálmán, Jakus Imre, Sárkány András Tibor, Sümegi István után Sánt­­ha Károly pályáját ismerhetjük meg. Személye - mint sok ének szö­vegének szerzője - öszekapcsolódott a Dunántúli énekeskönyvvel, de mai énekeskönyvünkben is felbukkan a neve. THESAURUS Kettős elhivatottsággal V. Válogatás somogy-zalai evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból: Sántha Károly Legtermékenyebb egyházi énekköl­tőnk, az anyaszentegyház „dalos pa­csirtája” Sántha Károly 1840. október 22-én született Kecskeméten, iparos családban. Édesapja, Sántha Sándor szűcsmesterként dolgozott, és a kecs­keméti gyülekezet buzgó gondnoka­ként végezte közösségi szolgálatát. Ká­roly nyolc testvérével hívő, szerető környezetben nevelkedett, ahol na­ponként gyakorolták hitüket. Szüle­inek - különösen édesanyjának, De­­vossa Klárának - mély hite gyakorolt nagy hatást egész életére. Elemi iskolai tanulmányait szülővá­rosa evangélikus népiskolájában, a középiskolát a „hírős” város refor­mátus gimnáziumában végezte, egy kis kitérővel, mert az 5. osztályt Sopron­ban járta. A teológiát az 1855-ben alakult, rövid életű pesti protestáns fő­iskolán tanulta Székács József tanítvá­nyaként, Győry Vilmossal és Zsilinsz­ky Mihállyal. HaubnerMáté püspök avatta lelkésszé 1866-ban Sopronban. A frissen végzett lelkész 1867 tava­száig Sárszentlőrincen volt káplán, majd másfél évig Tolnanémediben szolgált. A Somogy megyei Sand evan­gélikusai innen hívták meg a filiából ép­pen anyagyülekezetté vált közössé­gük első parókus lelkészéül 1868 őszén. A hívek becsülték lelkészüket, de jobban örültek volna, ha többet fog­lalkozik a gazdálkodással. Ez is oka lehetett annak, hogy kö­zel két év után Várpalota lel­késze lett. A Veszprém megyei gyülekezetben hat évet töltött, majd visszatért első szolgálati helyére, Sárszentlőrincre. Eb­ben a nagy múltú közösség­ben talált igazi otthonra, és krisztusi kort meghaladó időn át szolgált lelki vezetőjükként. Közel harmincöt évig (1876. június 23-tól 1911. április 11-ig) volt az evangélikus település lelkésze. Gyülekezeti szolgálata mel­lett tevékeny részese volt egy­házmegyéje hivatali életének. Egy ideig főjegyzői tisztséget is viselt, sőt 1895-ben a dunán­túli egyházkerület egyik püs­pökjelöltje volt. Lelkészi hivatását négy gyü­lekezetben végezte. Mind­egyikhez felejthetetlen családi események is kötik. Tolnané­mediben ismerte meg Kirchner Idát, a mucsfai lelkész lányát, aki életének hű társa, öt gyer­mekének édesanyja lett. San­­don született első gyermeke, Gyula (1870). Várpalotát Ernő János (1872) és Ilonka Emma (1875) születése tette emléke­zetesebbé. Sárszentlőrinc Sán­dor Károly (1877) és Margit Klára (1881) születési helye. Sárszentlőrincen, a színma­gyar evangélikus faluban - a súlyos veszteség, negyedik gyermekük korai halála (1878) után - nyugodt élet­ben lehetett része a lelkészcsaládnak. Sántha Károlyt életrajzírói szerető, jóságos gyermekként, férjként, apa­ként és lelkészként méltatták. Ám jó­sága sohasem akadályozta meg a bű­nök ostorozásában. Hetvenegyedik életévében járt 1911 tavaszán, nyugállományba vonulása­kor. Budára költözött beteg fiához. Ám a tollat nem tette le. A főváros­ban töltött nyugdíjas éveiben is íro­gatott. Szeretett feleségének elvesz­tése után öt évre, 1928. szeptember 6- án, nyolcvannyolc éves korában a halálra felkészülten, egy szebb élet re­ményében hajtotta nyugovóra fejét. Sírjánál D. Kovács Sándor így búcsú­zott tőle: „A reményt leikével átölelve hunyt el, anélkül hogy lantjának egyet­len engedeüen húrja megtagadta vol­na az ő hitét, vagy a pusztulásba való belenyugvást, a sötét kétségbeesést tükrözte volna. Utolsó mondata is a re­ményt, a viszontlátást tükrözte.” Mindennél többet mond püspöké­nek, D. Kapi Bélának ajánlott, Epi­lógus című utolsó verse, amelynek közzétételére a Harangszó szerkesz­tőjét kérte fel halála előtt húsz nap­pal. A levél és a vers temetése napján, 1928. szeptember 9-én jelent meg. Sántha Károly a Farkasréti teme­tőben - sok ezer evangélikus szere­­tetét és háláját kifejező adományok­ból emelt művészi alkotású síremlék alatt - várja a feltámadás Urát. Veleszületett „tollforgató hajlama” okán már ifjúkorában verselt. Hatás­sal volt rá Petőfi Sándor, úgy is, mint hajdani kecskeméti, soproni és sár­­szentlőrinci diák. A Székács József püspök közvetítésével megismert Arany János írásra buzdító szavai is so­kat jelentettek költői kiteljesedésében. Irodalmi munkássága széles tárgy­kört ölel át. Az egész nemzethez szó­ló hazafias s a szűkebb kört érintő csa­ládi versei mellett istenes költeményei, énekei és imái gazdagították legna­gyobb számban irodalmunkat. írásai főképp a korabeli protestáns folyóiratokban és lapokban jelentek meg, de egyéb kiadványokban is - Hölgyfutár, Vasárnapi Újság Nagy­világ - megtalálhatók munkái. A Harangszó az ő versével indult 1910- ben. Legszebb verseiből tartalmaz vá­logatást Payr Sándor Hárfahangok cí­mű gyűjteményes kötete (1906); Máj­ba Vilmos Reformáció címen közre­adott antológiájában (1917) pedig a reformáció kezdete négyszázadik évfordulójának megünneplésére szánt verseiből olvashatunk. Énekeinek kincsestára a Dunántúli énekeskönyvként ismert, 1911-ben megjelent Keresztyén énekes­könyv, amelyet negyvennégy évig használtak változatla­nul gyülekezeteink, és százhét eredeti éneke mellett hat­­vankilenc általa fordított vagy átdolgozott éneket tartalmaz. Mai énekeskönyvünkből tíz saját szerzeményét és tizen­három fordítását, illetve át­dolgozását énekelhetjük. Irodalmi munkáinak egy része önálló könyvben vagy füzetben (is) olvasható. A címek találóan utalnak tartal­mukra, például: Egyházi köl­temények (1869); Buzgóság könyve (1888); Jó gyermekek verses könyve (1888); Egyhá­zi beszéd (1890); Őrangyal (1896) ; Ádventi és böjti imák (1898) ; A sárszentlőrinczi ág. hitv. evangélikus egyház­­község története (1910); Az életből (1894); Költemények (1897) ; Isten, haza, család I-II. (1912); Zsivora György - A nagy emberbarát (1899), Konfirmációi áldások - Al­kalmi versek és idézetek (1899) ; Olajfalevelek (1901); Háborús idők imádságos könyve (1916); valamint a Ko­szorú füzetekben kiadott Romlásfalva (51. sz.), Szent hangok (57. sz.), Élet vándo­ra (64. sz.) és az Áhítat hang­ja (140. sz.). Költői tehetségének elis­merését tanúsítja, hogy a nagy drá­maírónk, Katona József születésének századik évfordulója alkalmából ki­tűzött húsz arany pályadíjat az ő ódája nyerte el. Örökül hagyott ver­sei, énekei és imái olyan kincsek, amelyek hozzásegíthetnek bennün­ket a legnagyobb díjhoz, az örök élet elnyeréséhez. ■ Dr. Jáni János Sántha Károly Epilógus* Méltóságos és főtisztelendő Kapi Béla ev. püspök úrnak mély tisztelettel és szeretettel ajánlva. Énekeltem, imádkoztam S az eget a földre hoztam - Énekelve, imádkozva Megcsendült Szent Dávid kobza. Énekelvén, imádkozván A jó Isten így szólt hozzám: Melléd adtam a megváltót, Hogy életed legyen áldott. (...) Temetésre harang kondul, Van-e élet a síron túl? A sír így szól: soha többé! A hit mondja: mindörökké! Élek-halok, Szent Könyv, érted! Betűd öl, de lelked éltet: Olvasván szent bibliámat Nem kísért bűn, nem sért bánat. Olvassátok a Szent Könyvet, Eltöröl az minden könnyet, Könyvek könyve, térdre esve Szívom mézed reggel-este. ...Estém itt, jöjj, csendes álom, Szebb életre hív halálom - A test lesz csak szálló köddé, És a lélek él örökké! *Részlet a Harangszónak megküldött, utolsónak szánt versből Turistáknak és külföldieknek is szól az ige Beszélgetés Káposzta Lajos nyugalmazott evangélikus lelkésszel „Mit mondjak majd először is kedvest s szépet?...” - a kérdést sok lel­kész felteszi magának, amikor különleges szolgálatra indul, vagy ép­pen nem tudja, kikből áll az a közösség, ahol Isten igéjét kell hirdet­nie. Lehet az alkalom vidám, lehet szomorú, a kihívás ott van. Káposz­ta Lajos nyugalmazott esperes-lelkész gyakori vendég olyan helyeken, melyek kívül állnak a parókus lelkész „hatósugarán” Nemegyszer pré­dikált például üzemcsarnok-avatón, kórházban vagy tanyasi templom­ban éppúgy, mint szállodában. Igehirdetés, ünnepi gondolat vagy bib­likus tartalmú köszöntő, ami ilyenkor elhangzik? - kérdeztem a het­venöt évesen is fiatalos evangélikus pásztortól.- Egészítsük ki a sort még az el­mélkedés, az irányított beszélgetés és a vigasztalás fogalmaival! - hangzik a válasz. - Ez a szolgálat annyira sok­rétű, hogy sokszor csak akkor áll össze a mondanivalóm, amikor lá­tom, kik ülnek a padokban, illetve a székeken. Nagyon fel kell rá készül­ni, éppen ezért helyezek nagy súlyt az eseményt előkészítő megbeszélés­re a szervezőkkel. Ez néha hosszabb, mint maga a szolgálat. Folytathat­nánk a sort azzal is, hogy utána ott is kell maradni: ugyanis a templom­­épület előtti beszélgetések, vagy ha kórházi az alkalom, akkor a váróter­mi vigasztalás gyakran szerves foly­tatását alkotja annak, ami odabent el­hangzott.- Időnként turisták is igényelnek lelkészi szolgálatot vidékünkön.- A nagy ünnepeken megtelnek a szállodák. Az, hogy ki mi­ért jön ide, és miért nem otthon ünnepel a családjá­val, nem rám tartozik. Ezek az emberek vagy pihenni jönnek, vagy - éppen a ka­rácsonyi roham miatt - egyszerűen menekülnek a nagy felhajtás elől. Viszont mifelénk már évek óta ha­gyomány, hogy a közeli Kis­kunhalason lévő Csipke Hotelbe rendszeresen meg­hívnak egy-egy áhítat vagy ünnepi elmélkedés megtar­tására.- Ez miként zajlik?- Nem a papé az egész este! A vendégeket érkezé­sükkor informálják a re­cepción, hogy ekkor és ek­kor „ünnepi beszélgetés lesz az étteremben egy tea mel­lett”. Most karácsonykor hegedűszó is hívogatta őket a folyosón, így le is jött, aki akart. Az este közös ének­léssel kezdődött, és rövid, helyi vonatkozású néprajzi előadás­sal folytatódott. Elhangzottak kará­csonyi versek is, majd következtem én. A rendelkezésre álló húsz perc­ben a karácsonyi igehirdetésemet mondtam el úgy, hogy azok is értsék, akik nem vallásosak, csak éppen be­szélgetni akarnak az ünnepről. Ilyen­kor egyébként hamar kiderül, ki volt 1989 előtt pártvezető, mert az dicsér a legjobban... Végül úgy kívántam boldog új évet, hogy „2014-ben ne az X-Faktorból tanuljunk viselkedést, és ne Győzikétől magyarul”!-Mi a helyzet akkor, ha valaki né­metül kér lelkészi szolgálatot?- Ez leginkább örömünnepeken fordul elő. Aktív lelkész koromban az ideköltözött német anyanyelvű lakos­ság - más szóval „tanyás németek” - részére tartottam minden nagy egy­házi ünnepen német nyelvű istentisz­teletet. Ez már ugyan a múlté, de az elvetett mag több helyen is szárba szökkent. Volt már aranylakodalmi szolgálatom kitelepített és hazatele­pült sváboknál, most pedig egy ve­gyes házasság megáldására készülök. Érdekes a képlet: a vőlegény hajda­ni keletnémet állampolgár, aki bár evangélikusnak vallja magát, gye­rekkorában - az akkori korszellem­nek megfelelően - alig részesült hit­oktatásban. A menyasszony magyar lány és katolikus. Érdekes, hogy a tanyán élő néme­tek mennyire vonzódnak a külterü­leti templomokhoz: népszerű a Kis­kunfélegyháza melletti Pálosszentkút kegytemploma. Az ottani szerzetes papok pedig hozzám irányítják azo­kat, akik kétnyelvű szertartást kér­nek. így aztán teljesül az ökumené és a többnyelvűség. Persze ehhez olyan kántor is kell, aki két nyelven ki­nyomtatja az énekeket, az imádságo­kat, és el is kezdi azokat - az egyez­tetés szerint!- Hogyan zajlik az esküvőt megelő­ző lelkipásztori beszélgetés?- Tea és sütemény mellett, több órán keresztül. A napokban éppen itt jártak: volt és lesz mit megbeszélni. Ráadásul bár a közös nyelvük a né­met, a leendő feleség korántsem be­széli annyira, hogy a teológiai és lel­ki összefüggéseket megértse. Tehát már az is két nyelven zajlik. Azt mondhatom tehát, hogy sok kihívást és feladatot tartogat az idejövő ide­genek és vendégek lelkigondozása, melyből most csak néhány epizódot emeltem ki. ■ K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents