Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. jánuár 26. »► 3 Flash mob és Luther-kötetek Folytatás az 1. oldalról Több egyház jelentetett már meg olyan kötetet, amely az illető felekezet fővárosi jelenlétét dolgozza fel. Nagy László lelkész-szerkesztő Az evangélikus Budapest című könyv és film elkészítésével kapcsolatos ötleteit tárta az emlékbizottság elé. A testület támogatta a kezdeményezést. A kultúrával összefüggésben más kezdeményezések is teret kapnak a bizottság tervei között. Az evangélikus identitástudat erősítéseképpen a testület egy úgynevezett flash mohot - egy előre kitalált, ám a rögtönzés hatását keltő, közösségi térben előadott tömegjelenetet - rögzítő, reklámnak is beillő, interneten terjesztendő videofelvételt szeretne készíteni. A flash mob lényege a kreatív mozgással, látvánnyal, illetőleg zenével átadott üzenet. Az ezzel kapcsolatos zenei feladatok koordinálását dr. Bence Gábor, az Evangélikus Kántorképző Intézet igazgatója végzi. Az emlékbizottság hamarosan kiírja az egyházzenei pályázatokat, kórusművek és zenés színpadi művek írására lehet majd pályázati anyagot beadni. Szó esett a tanácskozáson a protestáns testvéregyház és az állam 2017-es reformációi emlékévvel kapcsolatos, egyházunkat érintő előkészületeiről. Gáncs Péter elnök-püspök tájékoztatta a testületet az állami reformációi emlékbizottság hivatalos alakuló ülésének időpontjáról és az ökumenikus bizottság összetételéről. Dr. Korányi András, zsinatunk teológiai bizottságának elnöke a református egyház zsinatának egyházunkat is érintő döntéséről beszélt. A szóban forgó határozat lehetővé tette, hogy alkotmánymódosítási javaslat születhessen arról, hogy a református egyházban evangélikus felekezetű személy is betölt - het presbiteri és köznevelésiintézmény-vezetői tisztséget. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata viszonzásképpen elfogadta a közös teológiai munkáról szóló tervezetet, mely szerint keresik a közös szolgálat lehetőségeit. Fabiny Tamás mint a Lutheránus Világszövetség alelnöke tájékoztatást adott a világszövetség From Conflict to Communion (A konfliktustól a közösségig) című evangélikus-katolikus kiadványának megjelenéséről. Az emlékbizottság döntött a kiadvány magyarra fordításáról. Az északi egyházkerületi püspök ezenkívül megosztotta a résztvevőkkel a vallásiturizmus-pályázattal és az animációs Luther-filmmel kapcsolatos fejleményeket. Pap Kinga Marjatta, az északi püspöki hivatal tanácsosa arról számolt be, hogy a reformátorról szóló animációs film rendezőjét, Richly Zsoltot meghívták a németországi Ludwigshafenbe, a reformáció és kultúra kiállításra. A már elnárának kezdeményezésére elfogadta a Refosoo nemzetközi programhoz való csatlakozást. A 2009-ben Hollandiából indult nemzetközi együttműködés célja, hogy felhívja a figyelformátornak - Dévai Bíró Mátyásnak és Stöckel Lénártnak -, akik a város egyetemén tanultak. A testület tagjai az ülés végeztével kedves ajándékkal távoztak: a dr. készült epizódot a tervek szerint német szinkronnal mutatják majd be. A reformációi emlékbizottság dr. Fabiny Tibornak, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető tarnet a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. Az emlékbizottság döntést hozott arról, hogy Wittenbergben emléktáblát kíván állítani két olyan rePeter Kónya és dr. Csepregi Zoltán által szerkesztett, 2013-ban megjelent, Fíárom lutheri hitvallás Magyarországon című könyvvel gazdagodtak. ■ Bállá Mária Ökumenikus „piknik” kérdőjelekkel Az idei imahetet előkészítő kanadai testvéreink remek ötlete volt a lelki ajándékok ökumenikus cseréje. Nem tudom, hány helyen fogadták meg a programfüzetben olvasható javaslatot, mely szerint a liturgia keretében „a különböző egyházak képviselői előrehozzák azokat a saját felekezetűkre jellemző tárgyakat, amelyek hozzájárulnak az egész keresztény közösség gazdagodásához”. Ez a gazdagság az országos megnyitó istentiszteleten Fischl Vilmosnak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának felvezetésével a következőképpen jelent meg a Kálvin téri református templomban felállított asztalon: „Hálásan fogadjuk el a római katolikus egyház ajándékát, amely egy »Szűz Mária Kisjézussal« ikon; a református egyház ajándékát, amely egy csillag; az evangélikus egyház ajándékát, mely egy kereszt; a baptista egyház ajándékát, mely egy Biblia; a pünkösdi egyház ajándékát, mely a Szenüélek galambszimbóluma; a metodista egyház ajándékát, mely egy úrvacsorái kehely; a Magyarországi Ortodox Exarchátus (Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus) ajándékát, mely egy ikon; a Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház ajándékát, mely egy imádságoskönyv; a görögkatolikus egyház ajándékát, mely egy díszes evangéliumos könyv...” Valójában ennek az ökumenikus pikniknek a lehetőségéről szól az imahét: Istentől kapott ajándékainkat megmutatjuk, felkínáljuk egymásnak, és megosztjuk egymással. Ugyanakkor nem volt könnyű feladat megtalálni az egyes felekezetekre leginkább jellemző ajándékokat. Igaz, hogy élnek bennünk sablonos elképzelések, de ezek egyben veszélyt is jelenthetnek, hiszen erős a kísértés, hogy felszínesen „beskatulyázzuk” egymást. Sztereotip látással szemlélve természetesnek tűnik, hogy az ikon csak az ortodoxoké, a Mária-kép a katolikusoké, a csillag a reformátusoké, a galamb a pünkösdieké... No de akkor kié a Biblia, kié a kereszt?! Nyilvánvaló, hogy nemcsak egymástól megkülönböztető felekezeti „védjegyeink” vannak, hanem - hála Istennek - akadnak közös ajándékaink is, amelyeket együtt kellene megosztanunk az egész világgal. Éppen a keresztről szóló evangélium a legnagyobb, továbbadásra kapott kincsünk! Nem véletlen, hogy az ökumenikus mozgalom egyfajta missziói ébredésből indult el, amikor eleink újra felfedezték és végre komolyan vették Jézusnak értünk is elmondott főpapi imádságát: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ hogy te küldtél el engem’.’ (Jn 17,20-21) Az ökumenikus közeledés sohasem lehet öncél, hanem Jézus Krisztus missziói parancsából fakad. Ugyanis csak akkor van esélyünk arra, hogy „tanítvánnyá tegyünk minden népet” ha mi is a Mester tanítványai maradunk. Ha nem azt vizsgáljuk, hogy ki a nagyobb, hanem készek vagyunk együtt tőle tanulni, vele járni, belőle, általa élni. De vajon tudunk-e együtt táplálkozni belőle? Ha az ige mindennapi kenyerére gondolunk, akkor bátran válaszolhatunk igennel erre a fontos kérdésre. Az imahét egyik gazdagító élménye, hogy milyen sokféleképpen lehet „szeletelni, ízesíteni, tálalni” a bibliai üzenetet. Ugyanakkor a piknikasztal sokszínű látványa, különösen is az ott látható kehely eszünkbe kell, hogy juttassa a keresztény közösség hasadásának legnagyobb botrányát, közösségképtelenségét, amelyről így vallottunk az ökumenikus liturgiában: „Amikor Krisztus megtöretett testeként járunk az úton, fájdalommal tapasztaljuk, hogy még mindig képtelenek vagyunk a kenyér megtörésében együtt részesedni. Siettesd a napot, amikor végre az Úr asztalánál is megvalósítjuk a teljes testvériséget!” Hogyan tudjuk siettetni ezt a várva várt napot? Kézenfekvő, hogy imádkozunk érte. De ne gondoljuk, hogy Isten feladata helyrehozni azt, amit a mi okoskodásunk szakított szét. Nem szabad, hogy beletörődjünk abba, hogy éppen az választ el minket, amiben összetartozásunk legmélyebb titka, forrása rejlik. Egészen addig hamisan cseng ajkunkon a „testvér” megszólítás, amíg Krisztus testében és vérében nem tudunk együtt részesedni. Ugyanakkor remélem, hogy az idei imahéten az ökumenikus ajándékok sok helyütt megvalósuló cseréje ismét egy szerény lépést jelenthet az úrvacsorái, az eucharisztikus közösség felé. Végül hadd áruljak el egy kissé illúzióromboló kulisszatitkot, amelyet persze valószínűleg a legtöbben sejte-ÉGTÁJOLÓ nek. A Duna Televízió által is közvetített, felemelő nyitó istentisztelet után rögtön lebontottuk a „piknikasztalt" A részt vevő egyházak képviselői hazavitték a hozott ajándékot, hiszen mit is keresne egy ikon vagy akár egy feszület a Kálvin téren? így én is fogtam a „magam keresztjét” és visszahoztam a püspöki hivatalba, az íróasztalomra. Ha ezentúl rátekintek, mindig eszembe juthat majd, hogy ez a kereszt állt ott az ökumenikus asztal közepén 2014. január 19-én a Kálvin téren. Közös Urunk ezen szenvedett értünk, és még szenvedése közben is imádkozott. Többek között azokért is, akik a hóhérai voltak, de „felülről egybeszőtt” köntösét nem merték szétszakítani. .. A halott Jézus akár részekre osztható lenne, de Isten felülbírálta a gonosz emberi ítéletet, és húsvét hajnalán feltámasztotta a juhok nagy pásztorát, aki még aznap elindult, hogy egybeterelje szétszóródott, elbitangolt juhait Jeruzsálemtől Emmauson át egészen a Tibériás taváig. Ő ma is meghallja népe segélykiáltását: „Nyájad, lásd, mint széled el, / Eggyé lenni képtelen. / Te gyújtsd össze népedet, / Veszni tért híveidet! / Segíts, Urunk!” (Evangélikus énekeskönyv, 265,3.) Ebben a pásztori szolgálatban lehetünk mi is bojtárok, terelő kutyák - és nem csak január harmadik hetében... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
