Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-19 / 3. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2Qi4'.január 19. *■ 15 A prezentáció jövője A prezentáció szót hallva valami ilyes­mi jelenik meg előttünk: egy félhomá­lyos teremben az előadó áll egy nagy fehér vászon mellett, amelyre egy projektor bizonyos időközönként újabb és újabb képet vetít ki. A Mic­rosoft prezentációkészítő programja annyira elterjedt lett, hogy neve, a Po­werPoint már-már köznevesült - ha­sonlóan például a zsilettpenge szóhoz vagy más effélékhez de legalábbis mindenki, aki használ számítógépet, tudja, hogy miről van szó. Nem csak a profi előadók használták ugyanis ezt a programot: az „átlagemberek” jó része is ezzel készített a saját „ara­nyos” képeiből slideshow-t. A na­ponta készített összeállítások szá­ma már egy évtizede is meghalad­ta a harmincmilliót. Könyvek is foglalkoztak azzal, milyen az ideális prezentáció, olyan hasznos tanácsokat közölve, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért az előadás egyetlen oldalán se le­gyen hét pontnál több, illetve egy­­egy pont ne tartalmazzon hét szó­nál többet. így aztán az előadások elkezdtek végtelenül hasonlítani egymásra, és ennek következtében egyre szürkébbé is váltak. Sikertörténet a magyar alapítású Prezi terméke, amellyel - az előbbi programmal ellentétben - nem egy­mást követő oldalakon kell az infor­mációt átadni, hanem egy nagy kö­zös felületen kell elhelyezni. A vetí­tés során a képernyő ide-oda ugrál az egyes részek között, és nagyít vagy ki­csinyít a képbe attól függően, hogy a szerző miként állította össze a bemu­tatóját. A Prezi tagjainak száma fo­lyamatosan nő, néhány hete lépte túl a harmincmilliót, és statisztikájuk szerint nekik köszönhetően minden másodpercben születik egy-egy újabb prezentáció. A Prezi látványos felülete megoldott egy problémát: a prezentációk látvá­nyosak lettek. Ugyanakkor valójában az előadások „unalmassági szintje” nem csökkent azáltal, hogy a slide-ok közötti átmenetek izgalmassá váltak. Az alapvető probléma ugyanis az, hogy az előadások mechanikája nin­csen szinkronban az előadó által át­adott információkkal. Minél több szöveg olvasható egy képernyőn, an­nál inkább jellemző az, hogy a váltá­sokkor a hallgatók elolvassák a teljes szöveget, így megelőzik az előadót, Ha a mondanivalódat egész mondatokban és bekezdésekben kell leírnod, akkor ez tisztább gondolkodáshoz fog vezetni. (...) A pontozott listák könnyen érthetők az előadónak, de nehezebben foghatók fel a hallgatóságnak. miközben nem igazán tudnak figyel­ni arra, hogy mit is mond valójában, aztán meg a már olvasott szöveg új­ra és újra eltereli a figyelmüket. Informatikuskörökben erre szüle­tett válaszként az az előadásfajta, amelynek egy-egy oldalán csak pár szó olvasható, így a néha száznál is több lapon is pillanatok alatt át lehet fut­ni. Ennek persze szintén van hátránya. A Slideshare (slideshare.net) a prezen­tációk köré szervez közösségi oldalt, így rengeteg olyan előadást megtekint­hetünk, amelyekre a nagy távolságok miatt egyszerűen nem juthatunk el. Viszont a csak címszavakat tartalma­EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence zó bemutatók nemigen alkalmasak ar­ra, hogy minden hasznos informáci­ót begyűjtsünk általuk. Hasonló problémák vezethették arra JeffBezost, a világ legnagyobb on­line áruházának, az Amazonnak a vezetőjét arra, hogy a vállalati ülések­ről száműzze a prezentációkat. „Ha a mondanivalódat egész mondatokban és bekezdésekben kell leírnod, akkor ez tisztább gondolkodáshoz fog ve­zetni” - mondta Bezos egy 2012- es interjúban. „A pontozott listák könnyen érthetők az előadónak, de nehezebben foghatók fel a hallga­tóságnak.” így a döntése értelmében min­den előadónak hatoldalas össze­foglalót kell írnia az előadásából. Ezt az előadás elején a hallgatóság valamennyi tagjának el kell olvas­nia, hogy képbe kerüljenek, és előkészüljenek a mélyebb megér­tésre. Az elképzelés szerint az ilyen hatoldalas memók megírása nem is tart tovább, mint ha vala­ki órákat tölt el azzal, hogy az elő­adáshoz betűtípusokat, illusztrációkat vagy színeket keressen. A prezentációk javítására létezik más megközelítés is: e szerint aktivál­ni kell a hallgatóságot. A Swipe nevű oldal (beta.swipe.to) olyan prezentá­ciókészítő és -bemutató eszközt nyújt, amelynek révén a hallgatóság tagjai in­teraktívan be tudnak kapcsolódni az előadásba. Csak egy példa: az előadó azonnali szavazást hirdethet meg, amelyen a résztvevők okostelefonja­­ik segítségével tudnak részt venni. Ér­dekes elképzelés, majd elválik, hogy mennyire lesz életképes ezen a piacon. ■ N. B. EVÉL&LEVÉL Lehajtott fejjel A minap autóbusszal utaztam a Deák tér felé. Az Oktogon megálló után ki­néztem az ablakon, s közel a Jókai térhez megpillantottam egy fiatalembert. Törökülésben ült, kezébe temetett arccal, előrehajolva. Kétségbeesés sugár­zott belőle. Sok kérdés merült fel bennem. Egyszerűen csak elfáradt? Hajléktalan? Al­kohol-, drogmámorát piheni ki? Csalódott a szerelmében? Meghalt valaki­je? Nincs mit ennie? A kérdések sora végtelen. A választ nem ismerjük, bár hozzá hasonló esetekkel gyakran találkozhatunk, még ha azok egészen más okokra vezethetők is vissza. További kérdések fogalmazódnak meg bennem. Miért él annyi szomorú ember, fiatal és idősebb egyaránt? Mindenki volt már átmenetileg szomorú életében, de az állandósult szomorúság már nem természetes. Nagy szerepet játszik ebben az emberi kapcsolatok - baráti, csa­ládi - lazulása vagy teljes hiánya. Hallottam egy idős néniről, aki egyedül élt. Egy nap meghalt. Négy év múl­va derült ki a halála, nem kereste senki. Talán a rokonok nem számíthattak örökségre. Mesének tűnik, pedig nem az. Miért vagyunk közömbösek egymás iránt? Egyesek gátlás nélkül kioltják a másik életét, szinte napi rendszerességgel halljuk a hírekben. S még borzasz­tóbb az, amikor valaki eldobja magától az életet, s másokat is erre buzdít. Szeretet? Lassan elavult fogalommá válik, s kinevetik, aki a másik felé for­dul. Újabban minden jótett mögött valami gyanúsat sejtünk. Egy tanácsot tudok adni mindnyájunknak: emeljük fel a fejünket! Próbáljunk szeretni! Türelem kell hozzá s nem kis idő. De megéri, előbb­­utóbb gyümölcsöt terem, higgyük el! Mindenünket elveszíthetjük, de „a szeretet soha el nem fogy”. (íKor 13,8) Csaba Piroska (Budapest) Istentiszteletek a Sóvárban A Keresztyén Ifjúsági Egyesület a Sóvár ifjúsági konferencia-központján ke­resztül már tíz éve van jelen Balatongyörök életében. Gyermek- és ifjúsági munka szervezésén kívül két éve folyik heti rendszerességgel hittanoktatás tizennégy gyermekkel, illetve idén már konfirmá­ciói óra is van négy konfirmandus számára. Ezen előzmények után Isten kegyelméből megérett a helyzet arra, hogy állandó istentisz­teleti hellyé váljunk. A január 12-i alkalmat köve­tően havi két alkalommal tartunk majd istentisz­teletet, ezek egyike református, a másika evangé­likus lesz. Az első alkalommal Kuti Géza keszthelyi re­formátus esperes hirdetett igét, az evangélikus is­tentiszteleteket pedig Honthegyi Zsolt keszthelyi lelkész tartja majd. Isten­tiszteleteink Balatongyörökön a Sóvárban 18 órakor kezdődnek, ebben a hó­napban 26-án, majd februárban 9-én és 23-án. Marton Tamás intézményvezető (Balatong k) 4 C. Egy tudós (evangélikus) férfiú a Tátrából ^ Lapunk 2011/50. számában e sorok írója mutatta be Neidenbach Ákos­nak a Püski Kiadónál megjelent, A magyar Tátra-kutatás apostolai cí­mű könyvét. A jelenleg is beszerezhető és olvasóink számára tovább­ra is melegen ajánlott kiadvány egyben „a világ legkisebb magashegy­ségének” meghódításában úttörő szerepet játszó evangélikus Buchholtz família krónikája. A könyv főszereplői idősebb (1643-1724) és ifjabb (1688-1737) György, valamint utóbbi testvéröccse, Jakab (1696-1758). A műben a korszak történelme által determinált kalandos sorsuk és szer­teágazó tudományos munkásságuk egyaránt terítékre kerül. A család legnevesebb szülötte kétség­kívül a tanár, rektor, író, költő, termé­szettudós ifj. Buchholtz György (Ge­orgius), aki 1688. november 3-án Késmárkon született, és 1737. augusz­tus 3-án ugyanitt hunyt el. Vélhető­en terjedelmi és szerkesztési okokból Neidenbach a természettudományos vonatkozások között nem foglalko­zik - említés szintjén sem - asztro­nómiai tevékenységével. Születésének háromszázhuszonötödik évforduló­ja alkalmából szerteágazó érdeklődé­sének és munkásságának ezt a vonu­latát idézzük meg - dióhéjban. A magyar csillagászat legteljesebb történeti munkája - Kelényi B. Ottó­nak A magyar csillagászat története (1930) című műve - a következőként említi: „Csillagászati munkákat írtak a 17. század végén Mazsar Kristóféi ifj. Bucholz György. Bucholz, aki kül­földi egyetemeken tanult, 1710-ben ad­ta ki csillagászati értekezését, melynek címe Dissertatio de conjunctionibus planetarium in genere et in specie de conjunctione Mercurii cum Sole” Horváth Árpád csillagászattörté­neti népszerűsítő művében, a Csillag­nézők - A csillagászat regényében (1961) így idézi meg: „Nyoma maradt ifj. Buchholz Györgynek is, aki a Merkúr mozgásáról értekezett.” A késmárki polihisztor hosszabb­­rövidebb ideig megfordult Danzig, Drezda, Halle, Jéna és Wittenberg egyetemén. Fent említett dolgozatát a greifswaldi universitason 1709 és 1711 között végzett tanulmányai alatt írta. Ebben a Nap, valamint a központi égi­testünkhöz legközelebb keringő boly­gó, a Merkúr együttállásával - szak­nyelven konjunkciójával - foglalkozik. Az írást a Szabó Károly és Hellebrant Árpád jegyezte Régi Magyar Könyv­tár könyvészeti kézikönyv RMK III. 4723-as számon tartja nyilván. Bogár Juditnak az Egy késmárki po­lihisztor élete és munkái, feljegyzése­inek tükrében - Ifi. Buchholtz György naplója (1709-1737) című, 2010-ben megjelent, részletes és alapos tanul­mányából tudjuk, hogy csillagászati ismereteit Buchholtz Jeremias Papke és Christoph Helwig greifswaldi elő­adásain sajátította el. Utóbb Jénában is hallgatott csillagászatot. Az egyetemi vitán, mely a disszer­táció védését célozta, tanára, Papke matematikaprofesszor elnökölt. A disputációt az ilyenkor szokásos üd­vözlőversekkel aj olsvai (ma Jelsava, Szlovákia) Viczay Péter és ifi. Sexti­­us János, a dobsinai (ma Dobsiná, Szlovákia) Gally Simon és Sárossi Já­nos köszöntötte. Buchholtz művét Ross Vilmosnak, Krakkó posta-fő­igazgatójának, Paip György és Paip Sándor danzigi (ma Gdansk, Len­gyelország) kereskedőknek ajánlot­ta. A tanulmányban részletezett csil­lagászati jelenség bekövetkeztét M. Zemplén Jolán A magyarországi fizi­ka története 1711-ig (1961) és A felvi­déki fizika története 1850-ig (1998) cí­magyar természettudományában, hogy Buchholtz a megfigyelések fon­tosságát hangsúlyozta. Méltatta a ne­ves lutheránus csillagász, Johannes Kepler szerepét a bolygópályák számí­tásának terén, valamint utalt az utóbb a róla elnevezett üstökös pályáját ki­számító Edmond Halley szerepére. Ugyancsak előremutató, hogy szót emelt az asztrológiával szemben, hisz: „Miképpen jósolhattak az asztrológu­sok a Mercuriusból békét és jólétet, ha mostanáig a pontos helyét sem tudták.” Szinnyei József a Magyar írók éle­te és munkáiban írja, hogy a lengyel­mű művei szerint gondos számítások eredményeként jelezte előre. Zemplén megállapítása szerint nem egyértelmű, hogy Buchholtz az 1710. november 7-én bekövetkezett ese­ményt ténylegesen észlelte-e, egyálta­lán rendelkezésére állt-e megfelelő távcső. Ugyanakkor úttörő a korszak országi Wroclaw, az akkori Borosz­ló évkönyveiben rendszeresen pub­likálta természettudományos megfi­gyeléseit, köztük a csillagászati vonat­kozású észleléseket. Bartha Lajos műve, a Magyarországi csillagászok életrajzi lexikonja (2000) szerint a Sammlung für Natur und Medizin közölte a Vénusz bolygónak a nappali égen történt 1724. októberi pozitív észlelését. A mai Szlovákia területén végzett csillagászati tevékenység összefogla­ló művét Druga László Dejiny astro­­nómie s Slovensko (2006) címmel ír­ta meg. Ebben külön alfejezetet szen­tel Buchholtznak, bár jellemzően M. Zemplén idézett kutatásaira tá­maszkodik. Fakszimile közli ugyan­akkor a tanulmány borítóját és a je­lenség könyvbéli ábrázolását. Idézi továbbá az Annales Phisicomedicis Vratislauiensis beszámolóját A Nap mellett világítani látszó Vénuszról, a fent említett, 1724. októberi idő­pontban a bolygónak a jelentős kité­rése - azaz elongációja - okozta napközbeni láthatóságáról. A felvidéki tudós férfiú tanárként is fontosnak érezte az asztronómiai ismeretek átadását. A Magyar írók élete és munkái szerint 1723-tól ha­láláig volt a késmárki evangélikus lí­ceum rektora. Bogár Judit említett kutatásaiból derül ki, hogy oktatási anyagában szerepelt a kalendáriumok szerepe, a holdfogyatkozások jelen­tése, kronológia, kozmológia, gno­­monika és természetesen a szűkén ér­telmezett asztronómia. Diákjai kipró­bálhatták a klasszikus műszert, a csillagászati számításokra alkalmas asztrolábiumot. Közösen végeztek csillagászati megfigyelést, szép ter­mészetijelenséget, részleges napfo­gyatkozást észlelve - e sorok írójának kutatásai alapján vélhetően az 1727. szeptember 15-i, esetleg az 1734. má­jus 3-i jelenség alkalmával. ■ Rezsabek Nándor «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents