Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-19 / 3. szám
io •« 2014. január 19. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet Ökumenikus háttér Kanadában A sok tényező között, amely Kanada vallási életét befolyásolja, az egyik maga az ország mérete. Kanada a második legnagyobb ország a világon, területének negyven százaléka a sarkkörön túl van, a 60. szélességi fok fölött. Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjed, az Amerikai Egyesült Államoktól az Északi-sarkig. Három nagy víz vesz körül minket: az AÜanti-óceán, a Csendes-óceán és az Északi-tenger. Egyedül az Egyesült Államokkal van közös szárazföldi határunk. Több mint kétszáz éve békességben élünk egymással. Kanada a korábbi brit gyarmatok konföderációjában él, parlamentáris kormányzási formában, tíz tartomány és három körzet szövetségeként. A korábbi gyarmatok egyesülése és Nagy-Britanniától való függetlenedése békésen ment végbe, és Kanada ma is a nemzetközi szerződések, kötelezettségek és együttműködés erős támogatója. A városaink közötti óriási távolságok következtében nagyfokú az egyes területek maguk - rautaltsága; ez elősegíti a különböző identitások kialakulását, de ugyanakkor az elidegenedés forrása is lehet. Kanada természeti szépségeiről híres: hegyeiről, erdőiről, tavairól, folyóiról, búzatengereiről és vadregényes tengerpartjairól. Fejlett a mezőgazdaság, és természeti erőforrásokban is gazdag az ország. Lakossága ugyancsak sokszínű: őslakosok (első nemzetek), inuitok, métisek, illetve a világ minden tájáról érkezett emberek lakják. (Az első nemzet kifejezéssel Kanada elismeri, hogy a bennszülöttek mint őslakosok éltek itt az európaiak érkezése előtt. A sarkkörön a bennszülöttek inuitnak nevezik magukat. A métis szó olyanokat jelöl, akiknek mind bennszülött, mind francia elődeik vannak.) Két hivatalos nyelvünk van, a francia és az angol. De sok kanadai megtartotta eredeti hazája nyelvét és kulturális örökségét. * * * Jacques Cartier, az első francia felfedező - aki a Szent Lőrinc-folyón hajózott - volt az első európai, aki a bennszülöttektől hallotta a Kanada nevet, amely azt jelenti: „falu” Az első francia telepesek többnyire katolikusok voltak, de számos protestáns is volt közöttük, főleg hugenotta kereskedők. A franciaországi vallási feszültségek nem voltak érezhetők Új-Franciaországban, mivel a jezsuiták készségesen együttműködtek a protestánsokkal. De sajnos az együttműködés kezdeti szakaszát a diszkrimináció időszaka követte, és végül csak a katolikusokat fogadták el hivatalosan Új-Franciaország telepeseiként. Montreal eredeti neve - Vilié Marié: Mária városa - mutatja a katolikus alapokat. A 18. század közepén Új-Franciaországot átengedték Nagy-Britanniának, és a főleg katolikus francia kanadai családok az anglikán angol király alattvalói lettek. Abban az időben, amikor az angoloknál még léteztek a katolikusokat diszkrimináló törvények, Kanadában a korona szavatolta a vallásszabadságot a nyelvi, oktatási és kulturális szabadsággal együtt. Mindazonáltal a tolerancia és a nehézségek időszakai váltakoztak ebben a rendszerben. Az 1950-es évekig a francia közösségekben a katolikus püspökök felügyelték a társadalmi intézmények többségét. Eközben az ország lakossága egyre nőtt, és bevándorlók több hullámát fogadta be. A18. század vége felé angol, ír és skót telepesek érkeztek, majd a 19. század bevándorlási hulláma nyugat- és kelet-európaiakat hozott, a legutóbbi időkben pedig nagyszámú latin-amerikai, afrikai, közel-keleti és ázsiai bevándorló jött. A 20. században a világ minden tájáról Kanadába érkezett bevándorlók, menekültek között jelentős számban voltak keleti ortodoxok Kelet-Európából és a Közel-Keletről, akiknek keresztény hagyományai színesítették a kanadai vallási palettát. Ma a kanadai keresztények több száz nyelven és dialektusban tartanak istentiszteleteket, vagyis igen gazdag, sokszínű kulturális és vallási mozaik egy-egy részeként őrzik saját kultúrájuk különböző elemeit. * * % Más vallások képviselői is letelepedtek Kanadában, beleértve a zsidókat, muszlimokat, szikh vallásúakat, hindukat és baháikat. Kulturális és vallási szempontból a kanadai városokat tartják a legsokszínűbbnek a világon. A hetvenes évektől a korábbi, asszimilációt támogató kormányintézkedéseket hivatalosan is felváltotta a multikulturalitás hivatalos elismerése. Az ország gazdagabbá vált a különböző eredetű állampolgárok által. Örömmel vesszük látható jelenlétüket a politikában, az oktatásban, az egészségügyben, a művészeti életben, az üzleti szférában és a vallások területén. Több mint százötven éven át Kanada számos felekezete a szövetségi kormánnyal együtt működtette az indián bentlakásos iskolákat, amelyek a bennszülött gyermekekkel foglalkoztak - gyakran a szülők akarata ellenére -, hogy tanítsák és asszimilálják őket az európai kultúrába. Ezek az iskolák, amelyek ki akarták irtani az őslakosok nyelvét és kultúráját, gyakran a fizikai, érzelmi és szexuális visszaélések helyei is voltak. Kanada legnagyobb egyházai - a római katolikus, az egyesített, az anglikán és a presbiteriánus - mind bűnrészesek voltak ebben, ezért a legutóbbi időkben számos módon kértek bocsánatot. Ezek az egyházak most szorosan együttműködnek a bennszülöttekkel az igazságosság, a gyógyulás és a kiengesztelődés keresésében. Legutóbb az úgynevezett nemzeti igazság és kiengesztelődés bizottsága keretében, amely átfogó módon igyekszik szembenézni az indián bentlakásos iskolák jelentette örökséggel. * * * A kanadai egyházakban a korábbi negatív tapasztalatok hatására ösztönösen is kifejlődött az együttműködés a lelkészi szolgálat területén. Már az 1880-as évek Nyugat-Kanadájában együttműködtek a presbiteriánus, a metodista és a kongregacionalista missziók a küldetés feladatainak, kötelezettségeinek elosztásában. Ez vezetett az uniált egyházak létrejöttéhez, ez pedig lendületet adott a Kanadai Egyesült Egyház megalapításának. Az 1925-ben létrejött szervezet volt a világ első modern ökumenikus egyházi szövetsége. Alapítói úgy látták, hogy ez a szövetség adja majd az egységes keresztény vezetést a nemzetépítés folyamatában. Manapság a szolgálatban való együttműködés sok másféle formát is ölt. Az ökumenikus lelkészségek például együtt végzik a lelkigondozás szolgálatát a börtönökben, kórházakban, az egyetemeken és a hadseregben. A hivatalos teológiai oktatás nagy része is ökumenikus iskolákban vagy társaságokban folyik országszerte. Az együttműködésnek más formái is kialakultak a gyülekezetekben. Ilyen például a közös ökumenikus szolgálat, amely azt jelenti, hogy két vagy több felekezet osztozik az épületeken, a papságon, a programokon, és hetenként közösen tartanak istentiszteletet. A Kanadai Egyházak Tanácsához (CCC) - amely az egyik legszélesebb körű és legbefogadóbb egyházi tanács a világon - huszonnégy felekezet tartozik. A szervezet magában foglalja az anglikánokat, a katolikusokat, a reformátusokat, az evangélikusokat, az evangéliumi csoportokat, a szabadegyházat és a keleti ortodoxokat (bizánci rítusúakat és régi keletieket) is. A tanácsot - amely a határozathozatal konszenzusos modelljét követi - 1944-ben alapították, a jelenlegi tagság a felekezeti megoszlást tekintve lefedi a kanadai kereszténység nyolcvanöt százalékát. Lényeges megjegyezni, hogy a Katolikus Püspökök Kanadai Konferenciája teljes jogú tagja a Kanadai Egyházak Tanácsának, csakúgy, mint hat evangelikál felekezet. A Kanadai Evangéliumi Társaság (EFC) az evangéliumi és pünkösdi felekezeteket, egyházi jellegű szolgálatokat és helyi gyülekezeteket kapcsolja össze. Számos egyház mind a Kanadai Egyházak Tanácsában, mind a Kanadai Evangéliumi Társaságban jelen van tagként vagy megfigyelőként. A két testület az elmúlt években egyre szorosabban működik együtt. Sok kanadai egyház két-, illetve többoldalú kapcsolatokat is ápol mind helyi, mind nemzeti szinten. * * * A legjelentősebb egyházi szervezeti egység a számos presbiteriánus, metodista és kongregacionalista egyházból álló Kanadai Egyesült Egyház, amelyet - mint fentebb említettük - 1925-ben alapítottak. Más együttműködési formák is léteznek: az evangélikus-lutheránus, illetve az anglikán egyház 2001-ben nyilatkozatot (Waterlooi nyilatkozat) írt alá a teljes közösségről. A kanadai teológiai párbeszéd része az ország tudományos életének, illetve a nemzetközi együttműködésnek. A kanadai ökumenizmusra jellemző, hogy a hatvanas években - a társadalmi igazságosság érdekében, újító módon - több mint ötven egyházközi szervezet jött létre. A Ploughshares (Ekevas) Projekt, a Kanadai Nők Egyházközi Tanácsa, a Kairosz Ökumenikus Kezdeményezés az Igazságosságért, a Kanadai Egyházak Fóruma a Globális Szolgálatokról, illetve egyéb szervezetek segítették az egyházakat és a kormányt, hogy elköteleződjön az összetett társadalmi ügyek mellett. A Kanadai Ökumenikus Központot Fr. Irénée Beaubien alapította Montrealban 1963-ban, nagyon eleven francia és angol közegben. A központ megjelenteti például az Ökumenizmus című magazint, francia és angol kiadásban egyaránt. Ezt negyven országban olvashatják az előfizetők. Az intézmény érzékeny a társadalmi mozgásokra, ez megnyilvánul az új Zöld egyház programban is, amely minden felekezet gyülekezeteinek segít abban, hogy a teremtettségnek jobb sáfárai legyenek. Az 1960-as évek elején a II. vatikáni zsinat hatására Kanadában erősödött az ökumené. Már Paul-Émile Léger montreali bíboros 1962-es pásztorlevelében is - Chrétiens désunis (Megosztott keresztények) a címe - megjelent a kanadai ökumenikus látásmód és tapasztalat. Léger nem kívánta a protestánsoktól, hogy áttérjenek a katolikus egyházba, hanem a katolikusokat hívta fel: imádkozzanak az egységért, hogy az magának a katolikus egyháznak a megtérése és ébredése által történjék. A bíboros már a II. vatikáni zsinatot megelőzően elismerte, hogy „az egységért érzett aggodalom válik a kortárs kereszténység központi kérdésévé”, és hogy „ez a mozgalom a Szentlélek kezdeményezésére született”. Minden érvényesen megkeresztelt ember „Krisztusba illeszkedik, és egy test lesz vele” - hangsúlyozta Léger. Azt is megjegyezte, hogy Krisztus kifejezett akaratának fényében a megosztottság „botrány” és „gonoszság”. Ezért sürgette híveit, hogy imádkozzanak az egységért, és lépjenek dialógusba keresztény testvéreikkel, felismerve, hogy a megosztottságért mindkét oldal felelős. A protestáns lelkészek és a katolikus papok közötti havonkénti találkozókról értesülve - amelyeket Fr. Beaubien 1958-tól kezdve szervezett Montrealban - az Egyházak Világtanácsa (EVT) úgy döntött, hogy a hitről és egyházszervezetről szóló negyedik konferenciáját ebben a városban tartja meg 1963-ban. A sok különböző felekezetből és országból összesereglett több mint négyszázötven teológust szívélyesen üdvözölte a katolikus többségű népesség. Igazi ökumenikus alkalom volt ez. A keresztény testvériség estjén, amelyet a Montreali Egyetemen tartottak a konferencia alatt, több mint ezerötszázan vettek részt. 1967-ben a montreali világkiállításon Kanada fő egyházai és a Vatikán közös „keresztény pavilonban” jelent meg. A világkiállítások történetében ez volt az első alkalom, hogy ökumenikus pavilont állítottak fel. • * # AII. vatikáni zsinat után és az azt követő évtizedekben más ökumenikus csoportok is alakultak, amelyeket külön is érdemes megemlíteni: az Atlanti Ökumenikus Tanács (1966), a Québeci Ökumenikus Hálózat (1982) és a Prairie Ökumenikus Központ (1984). Ez utóbbit Fr. Bemard de Margerie alapította Saskatoonban, hét felekezet támogatásával. Országszerte lelkészcsoportok és egyházi tanácsok vesznek részt a helyi ökumenében, vidéken éppúgy, mint a városokban. Sok ökumenikus kezdeményezés virágzik az országban; tevékenységük a keresztény egységért tartott imahét közös megünneplésétől a közös teológiai fakultások alapításáig és működtetéséig, a békéért és igazságosságért végzett tevékenységektől a közös kiadványok megjelentetéséig terjed. Kanadában a vegyes házasságban élő családok tagjai az egyházi élet szerves részeként tapasztalhatják meg a keresztény egységért való munka kihívásait és áldásait is, és gyakran ők vállalnak vezető szerepet az ökumenikus szolgálatokban. Az utóbbi időben a helyi ökumenikus összejövetelekbe, istentiszteletekbe és párbeszédekbe, valamint közösségi szolgálatokba bevonták az evangéliumi egyházakat és lelkészeiket is. Az evangéliumi belső normalizálódásnak a szakaszát követően ma már látunk lehetőséget új párbeszédre, kapcsolatokra a történelmi egyházak és az evangéliumiak, a pünkösdiek, a keleti ortodoxok és a római katolikusok között. A kanadai evangéliumi egyházak más helyi egyházakkal is kapcsolatba lépnek, keresvén a dialógus, a közös istentisztelet és a közös bizonyságtétel lehetőségét. Az egyházaknak együtt kell szembenézniük a valósággal abban a világban, amelyben már nem olyan befolyásoló tényezők, mint korábban. Sok történelmi egyházban a tagság drámai csökkenésével is számolni kell. * * * A keresztény közösségen belüli különbségek - amelyek például a más vallásúak evangélizálásának szükségességét és e feladat elsődlegességét illetően állnak fenn - továbbra is az együttműködés akadályát jelentik. A vallások közötti párbeszédben azonban az elmúlt években növekedett a keresztény együttműködés súlya, és az egyházak gyakran közösen vállalják ezt a munkát. Vajon részekre osztott-e Krisztus Kanadában? Az bizonyosan elmondható, hogy vannak megosztottságok a kanadai keresztények között. A keresztény közösség megosztott például a nők egyházi és társadalmi szerepét illetően csakúgy, mint etikai kérdésekben, az abortusz, az eutanázia és az egyneműek házassága ügyében. Ezek a megosztottságok átívelnek a felekezeti határokon. Az új társadalmi kérdésekkel kapcsolatban azonban néhány vallási közösség új módon kezdett összefogni a szomszédokkal. El kell ismerni, hogy Kanada történelmében voltak feszültségekkel teli időszakok, amikor az emberek nem voltak egymásra tekintettel, vagy közömbösek voltak egymás iránt. Ezen időszakokban megtanultuk, hogy a békés együttélés érdekében figyelembe kell vennünk mások értékeit. Dogmáinkat, szervezeti formáinkat és gyakorlatunkat illetően továbbra is megosztottak vagyunk - de folytatjuk zarándokútunkat az egység felé Isten vezetése alatt. Az a vágyakozás, amely az 1967-es kanadai centenáriumi ünnepségekre íródott imádságban kifejezésre jut, a mai kanadai embereknek is sajátjuk: „Olyan világért imádkozzunk és éljünk, amelyben minden nemzet népei eggyé válhatnak gondolatban, szóban és cselekedetben. Segíts minket, Urunk, hogy láthatóan becsületesek, tiszták és szeretetteliek legyünk egymással való kapcsolatainkban a saját környezetünkben és az egész világon. Imádkozzunk harmóniáért és azért, hogy minden lélek kiteljesedhessen nemzetünkben és minden nemzetben. Segíts minket, hogy úgy éljünk és dolgozzunk, hogy megszűnjön az éhínség, a szegénység, a tudatlanság és a betegségek, és akkor országod valóban elérkezik. Úgy legyen, ámen.” (A szövegért a kanadai ökumenikus csoportfelelős, amely azért alakult, hogy a keresztény egységért tartott 2014-es imahét forrásanyagát elkészítse.)
