Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2014. június 22. ► 11

A Lélek és a gyülekezet ünnepe

Felnőttek konfirmációja Kispesten

► Pünkösd vasárnapján, június 8-án a kispesti evangélikus templomban öt felnőtt konfirmációja és két új egyháztag felvétele tette még örömtelibbé és felemelőbbé az ünnepet. Ők a Szentlélek kikutathatatlan, személyre szabott munkálkodásának gyümölcsei. A közösség életében hosszabb-rövidebb ideje aktívan részt vevő testvérek elérkezettnek látták az időt arra, hogy nyilvánosan megerősítsék Istenhez való tartozásukat, illetve a kispesti evangélikus gyülekezethez való csatlakozásukat. Az öt felnőtt konfirmandus megosztotta hitét a jelenlevőkkel, és szólt választott konfirmációi igéjéről. A vallomásokat Széli Bulcsú kispesti lelkész összeállításában közöljük.

Egész életemben egy kérdés izgatott: mi az élet értelme? Tudtam, hogy Isten létezik, de éreztem, hogy ez kevés. Féltem, hogy a pokolra jutok, mivel nyilvánvaló volt előttem, hogy bűnös vagyok. Hiába olvastam a Bibliát, nem értettem. Reménytelennek éreztem magam.

Sok mélység után 2006-ban, éppen pünkösd ünnepén felragyogott nekem Krisztus. Egy kolléganőm beszélt róla, és ajánlotta, hogy olvassam el a Római levelet. A 7. fejezetből, a belső és a külső ember harcából ismertem fel, hogy Isten kegyelmére szoruló nyomorult vagyok. Átadtam Jézusnak a szívemet, s azóta is folyamatosan tapasztalom a Szentlélek vezetését és Isten szabadítását. Hálás vagyok az Úrnak, hogy hűséges lelkipásztorai által sok ismerettel gyarapodhattam, és közelebb kerülhettem Istenhez. Ez az élet értelme, ez Isten válasza a kérdésemre.

Konfirmációi igém: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” (2Kor 1,21- 22) Ez az ige hitvallás, a három legfontosabbat közli: az Atyaisten szeretetét, aki megerősít a Krisztusban való hitben, az ő Fiát, aki által megigazít, és a Szentlélek zálogát, mely biztosíték, hogy velem van az Isten; ő a Szentháromság Isten. Hálás vagyok, hogy bizonyságot tehetek hitemről a gyülekezet előtt s a látható és a láthatatlan világok előtt.

■ Végh Tímea

* * *

Az Úr először 1995-ben szólított meg János evangéliumának 14,26 igéje által. Férjem halála után nagy nyomorúságban voltam, és az Úrhoz kiáltottam, ő ezzel az igével válaszolt nekem. Ezután öt éven át csodálatosan vezetett az Úr; de nem volt tudatosan átadott életem, s nem ismertem a Gonoszt, ezért elbuktam.

2005-ben szólt hozzám újra az Úr egy lelki éneken keresztül. A Bízom benned, Uram Jézus kezdetű éneket hazafelé tartva a lépcsőházunkban Láng Éva testvéremtől hallottam kiszűrődni. A sírás fojtogatott. Bekopogtam, hogy megkérdezzem, hol szerezhetném meg én is ezt az éneket, mire ő ajándékba adta nekem a kazettát, majd meghívott hozzájuk egy házi bibliaórára. így indultam el az Úr útján a kispesti evangélikus gyülekezetben.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy könyörült rajtam. Mélyen megrendít, amit Krisztus végzett el értem. Nagy mélységből szabadított meg az Úr, nehezen értettem meg, hogy bukásom után van még számomra kegyelem. Hálás vagyok lelkipásztoraimnak, hogy az Isten igéjét tisztán, hűen szólják, s nagy öröm, hogy szolgálhatok az Úrnak gyülekezetemben.

Konfirmációi igém: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”

(Jn 14,26) Ez az ige volt az, amellyel nagy nyomorúságom idején az Úr igazi vigaszt nyújtott. Azóta is nap mint nap tapasztalom, hogy akit az Úr megszabadít, az valósággal szabad, így számomra a Törvény már nem parancs, hanem gyönyörűség. Tapasztalom a Szentlélek megújító erejét az életemben s az ő áldott gyümölcseit.

■ Véghné Hájas Anna

* * *

Keresztény életem során sokszor hívogatott az Úr igehirdetések alatt, bár nem vettem elég komolyan ahhoz, hogy életemet átadjam neki. Egy napon olyan mélypontra érkeztem, ahonnan nem láttam kiutat. Ekkor szólított meg az Úr hatalmas kegyelmével és szeretetével. Rádöbbentem, hogy csak az élő Istennél van szabadulásom terheimtől.

Lelkészünk segítségével elhatároztam, hogy átadom az életemet az Úrnak, hiszen nála van a legjobb helyen.

Konfirmációi igém: „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3) Ezt az igét a megtérésem alkalmából kaptam, ami hitemben és nehéz napjaimban megerősít. Hiszem, hogy az Úr az én erős kősziklám, és menedékem benne van!

■ Oravecz Piroska

# * *

Nem hívő családból származom. Egyáltalán nem kaptam tanítást Isten igéjéről a családomban, de hála az Úrnak, Isten megáldott olyan szomszéddal, akin keresztül hallhattam Jézusról. Az ő életvitelén és szavain láttam, hogy Jézus kegyelmes és valóságos. Vele hosszan és mélyen beszélgettünk az Úr dolgairól, és eközben felismertem, hogy elveszett, bűnös ember vagyok. Vágytam Isten bűnbocsátó kegyelmére, ezért elfogadtam Jézust mint Uramat és személyes megváltómat.

Tudom, hogy ez a dicsőség csak a kezdet, de vágyam az, hogy az életem utolsó pillanatáig hűségesen ragaszkodjak az én Uramhoz, Jézus Krisztushoz, üdvösségem szerzőjéhez. Még nagyobb öröm, hogy egy egész örökkévalóságon át dicsőíthetem majd Istent. Hálás a szívem, hogy a

kispesti evangélikus gyülekezetbe járhatok, illetve lelkipásztoraim segítették és egyengették az útjaimat. Minden dicsőség Istené!

Konfirmációi igém: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JSir 3,22- 23) Ezzel az igeverssel arra szeretném felhívni a gyülekezet figyelmét, hogy Isten kegyelmes. Közeledem a negyvenhez, szinte már életem felét megéltem, de Isten mégsem mondott le rólam. Már a világ megteremtése előtt ott voltam az ő tervében. Ő mindig ott volt, de én vak voltam, a világ szerint éltem. Jézus mégis felemelt, és megmosott az ő drága vérével.

A régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden. Milyen csodálatos, hogy á kegyelme napról napra megújul! Ha bűnt követek el, mehetek Jézushoz, ő szeret, és megbocsát.

A vágyam, hogy a hitem is napról napra megújulhasson és erősödhessen. Az életemet már csak Jézussal együtt élve tudom elképzelni. Dicsőség néked, mennyei Édesatyám!

9 Barta Róbert

% * *

Választott igém a következő: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem a fénynek és árnyéknak váltakozása!’ (Jak 1,17)

Ha az életemet nézem, nem találok olyat, ami benne állandó vagy tökéletes: a gyermekeim felnőnek, a munkám bizonytalan, a családi, baráti, gyülekezeti kapcsolatok változnak, és okozhatnak csalódást, konfliktust. A célok, ha teljesülnek, rövid ideig tartó elégedettséget jelentenek, aztán szaladok tovább. A körülményeim, hangulatom napról napra változnak. Nincs olyan dolog vagy ember a földön, amely állandó lenne, vagy megelégítene.

Hálás vagyok, hogy a változások közepette van valaki, aki ugyanaz marad, aki sziklaszilárdan áll az örökkévalóságban: az Úr Jézus, az én erős váram és megtartóm.

A földi ajándékok ideig valók, a mennyei ajándékok azonban nem mérhetők földi mértékkel. Ajándék, ha a körülmények ellenére sem kell aggódnom, ha békességem van, ha meg tudok bocsátani, amikor megbánt valaki, ha megszabadulok az irigységtől, a haragtól.

Hálát adok az Úr Jézusnak az ő mérhetetlen kegyelméért, hogy megajándékoz azzal a lelki többlettel, amelytől keresztyén életem van. Ezt a hálát és hitet erősítem meg teljes lélekkel és örömmel a konfirmációm alkalmával.

■ Dr. Barra Annamária

Balról jobbra: Béndek Diána, Borsai György új egyháztagok, Kucseráné Oravecz Piroska konfirmandus, Széli Éva, Széli Bulcsú lelkészek, Barta Róbert, Véghné Hájas Anna, Végh Tímea, dr. Barra Annamária konfirmandusok

»SZEMMEL TARTOD JÁRÁSOMAT ÉS PIHENÉSEMET,

GONDOD VAN MINDEN UTAMRA« (ZSOLT 139,3)

Nyaralás előtt

Ilyen fejezetcím nincs a Bibliában. Hitvallási iratainkban sem találunk ezzel kapcsolatos hitcikket. De Jézus nem ismeri az élet kettéosztását. Az élet Istené, ezért az élet minden kérdése rá tartozik. így a nyaralás témája sem idegen tőle.

Vegyük komolyan, hogy a pihenés Isten parancsa! Isten nemcsak a munkát parancsolta meg, hanem a pihenést is! „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád..!’ (2MÓZ 20,9-10)

Aki agyonhajszolja magát, aki megállás nélkül dolgozik, az éppen úgy áthágja Isten parancsát, mint a tétlen, lusta ember. Mivel Isten parancsát nem lehet büntetlenül áthágni, a pihenés törvényét könnyelműen megszegő embernek is bűnhődnie kell: jön az idegkimerültség, infarktus, gyomorpanasz, depresszió, és ki tudja, a testi-lelki bajoknak még milyen fajtája. A pihenés tehát nincs tetszésünkre bízva: Isten parancsolja, és parancsának engedelmeskedni kell.

A pihenés nemcsak parancs, hanem Isten ajándéka is. Isten ajándékában részesedünk, amikor átéljük a tervezgetés örömét, nézve a térképet, amikor kíváncsisággal és izgalommal telve ülünk vonatra, autóba, várva ismeretlen tájak szépségét. Isten ajándéka, hogy ismeretlen városok forgatagát, műemlékeit nézhetjük, vagy fekvőszékben élvezhetjük a napsugarak melegét, vagy este nyugodtan sétálhatunk, hiszen másnap nem kell korán kelni.

A nyaralás Isten ajándéka. Akik panaszkodva, keserűen jönnek haza, mert rossz volt a koszt, mert kiállhatatlanok voltak az üdülőtársak, mert nem lehetett semmit sem kapni, mert pocsék volt az idő, és rengeteg pénz ment el, azok ráütnek Isten ajándékozó kezére, ahelyett hogy megköszönnék azt, ami jóban részük volt.

Gondoljunk azokra is, akik a nyaralás örömében nem részesülnek. Akik ezen a nyáron utazni fognak, de nem egy kis kikapcsolódásra, hanem azért, mert menekülniük kell háborús események miatt, természeti katasztrófák elől, vagy mások kegyetlensége kényszeríti őket ismeretlen tájak felé. Gondoljunk azokra, akik ezen a nyáron félelemmel telve csomagolnak, mert nem a Balatonra, hanem kórházba mennek, és ki tudja, mennyi szenvedés vár rájuk.

A nyaralás Isten ajándéka, és legyen mindenki nagyon hálás, ha része lehet benne!

■ Madocsai Miklós

HETI ÚTRAVALÓ

•

Jézus Krisztus mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el’.’ (Lk 10,16)

Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket; hittel figyeljünk hívó szavára. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) Jézus Atyja országába hív minket, s bűnbocsátó irgalmának tanúja lett e világban. Az egyházi esztendő most kezdődő második fele sem ünneptelen, mert minden vasárnap Urunk feltámadására emlékeztet. A névtelen gazdag a pokolban visszaemlékezett, és abban reménykedett, hogy testvérei, „ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek”. Ábrahám, a hit hőse hallgatott Isten szavára, ezért mondta: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad..!’ Jézus szerint: „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik...” A koldus Lázár (a név jelentése „Isten a segítőm”) néma jelként „ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele”. (Lk 16,30.31.16.20) „Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál benne, majd ő cselekszik.” (GyLK 700,5) És a gazdagot nem a gazdagsága zárta ki az örök élet ünnepi lakomájáról, hanem „aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (íjn 4,20-21) Jézus e megbízással küldte hetvenkét tanítványát maga előtt: „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” És folytatta heti igénket: „...és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,9.16) Keresztelő János születése ünnepén íme a bizonyságtétele: „Neki (Jézusnak) növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30; LK) Zakariás így énekelt fiáról: „Téged pedig kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére’.’ (Lk 1,76-77) „Sokra tartom Keresztelő tisztét, s áldom Istent, hogy ily hű tanút adott, ki a Bárányra mutasson. Bizalmamat azonban az üdvösségre nézve nem vethetem Jánosba, mert mint maga is vallja, ő nem a Krisztus, aki egyedül lehet nekünk élet s világosság.” (Luther) Pál bátorítja így igaz fiát: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál..!’ (íTim 6,12) Az Ószövetség jövendöléssel zárul: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát..!’ (Mai 3,23) Jézus szerint János „ő maga Illés, akinek el kellett jönnie” (Mt 11,14). Róla mondta az Úr angyala: fiad, „akit nevezz Jánosnak”, majd az Úr előtt „jár Illés leikével és erejével” (Lk 1,13.17). Amikor Jézus a kereszten hangosan felkiáltott, „az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. (...) lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt!’ (Mt 27,47.49) Pál pedig így szólt: Dávid „utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust..., miután János előre meghirdette..., hogy térjenek meg..!’(ApCsel 13,23-24). „Lásd, ott az Jézus, az Üdvözítő!” (EÉ 388,2)

■ Garai András