Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-22 / 25. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. június 22. *• 15 A felejtés éve Úgy tartják, hogy ami egyszer kikerült az internetre, azt lehetetlen eltávolíttatni onnan, ezért leginkább a „bolond fiatalságnak” kellene vigyáznia, nehogy örök mementója legyen a világhálón egy-egy ifjúkori botlásnak. Korábban több híresség is próbált már leszedetni saját magáról szóló anyagokat, de az internet népe - mintegy bosszúként - az egyes helyekről eltávolított képeket sokszorosan jelenítette meg más oldalakon. A jelenség a Streisand-hatás nevet kapta, utalva arra, hogy a legnagyobb ilyen jellegű láncreakciót Barbra Streisand amerikai színész- és énekesnő váltotta ki, amikor 2003- ban megpróbálta pazar malibui villájának felvételeit leszedetni a világhálóról. Mondani sem kell, sikertelenül, sőt azóta az erről szóló Wikipédia-cikknél is megtekinthető a jeles épület. A kérdés korántsem egyértelmű. Vajon melyik jog az erősebb? Az egyes embereknek a saját magukhoz és adataikhoz fűződő személyes joga vagy pedig - úgymond - az emberiség joga, hogy megőrizhesse történelmének minden egyes részletét? A Google elnöke, Eric Schmidt nem titkoltan az utóbbi mellett foglalt állást, mivel cégének az érdekeit a minél több adat feldolgozása, rendszerezése és kereshetővé tétele szolgálja. így ha pusztán a Google-on állna, egy tizenöt éves tinédzser „zűrös” képe még tíz év múlva is gondot okozhatna neki - például friss diplomásként álláskeresés közben. Az Európai Unió azonban tavaly kidolgozott jogszabálycsomagjával megalkotta a „right to be forgottent” azaz a felejtés jogaként ismert rendszert, és az Európai Bíróság május 13-án egy ítéletében ki is mondta, hogy az egyéneknek joguk van a digitális felejtéshez. A Google így a múlt hónap végén létrehozott egy külön felületet, amelyen igényelni lehet, hogy bizonyos, rólunk szóló tartalmakat távolítsanak el a legnépszerűbb keresőből. A törlés csak a saját, ugyanakkor már irreleváns és elavult adatokra vonatkozhat, így biztosítva azt, hogy a köz megismeréshez való joga a legkevésbé sérülhessen az egyéni szabadságjogok minél jobb érvényesítése mellett. A Google űrlapját az első napon mintegy tizenkétezren töltötték ki, tehát minden harmadik másodpercre jutott egy törlési kérelem. A kérések 40%-a Németországból, 14%-a Spanyolországból, 13%-a pedig az Egyesült Királyságból érkezett. A BBC szintén szolgált érdekes adattal: azt állította, hogy a brit eltávolítási igények fele elítélt bűnözőktől származott, akik letöltött büntetésük után a róluk szóló bírósági anyagoknak és újságcikkeknek csak a hűlt helyét szeretnék látni. De akadt kérelmező politikus is, aki új hivatalra pályázva próbálta korábbi pozíciójának eredményeit eltüntetni. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence Amit magunk megtehetünk adataink biztonsága érdekében, mindössze annyi, hogy alaposan meggondoljuk, hogy mit és hol osztunk meg magunkról. Az okostelefonok elterjedésével egyre több alkalmazás működik egyfajta zárt rendszerként, vagyis bizonyos információk véletlen kikerülése egyre kevésbé lehetséges. Korábban már volt szó a Snapchat nevű alkalmazásról, amely csak egy bizonyos ideig teszi elérhetővé az elküldött képet vagy szöveget a fogadó fél számára, az automatikus önmegsemmisítő rendszer pedig ennek letelte után eltávolítja a rendszerből az információt. A telefonokon az ehhez hasonló alkalmazások törnek élre, és egyszerűségük miatt gyakrabban használjuk is őket. Tavaly az internetes adatforgalomnak még csak a 14%-a zajlott mobilokon, ma már ez a teljes mennyiség 25%-a. Adataink villámgyorsan költöznek a telefonunkba, így a fizikai védelmük is egyre fontosabbá válik. Az adatbiztonsági elvek betartása és az ésszerű használat - mindig ezek határozzák meg, milyen információk érhetők el rólunk a világhálón, de hosszú távon számítani lehet arra, hogy „a felejtés joga” ez évtől segíthet majd a kiszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. ■ N. B. Látogatóban - nem búcsúzóban Hölvényi György leköszönő államtitkárt, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság korábbi vezetőjét fogadta hivatalában hétfőn délelőtt Gáncs Péter elnökpüspök. Hivatali idejének lejártával Hölvényi György hangsúlyozta, hogy látogatása semmiképpen nem búcsú, hiszen megbízatását Brüsszelben európai parlamenti képviselőként folytatja, és immár európai szinten kíván foglalkozni az egyházakat és a társadalmat érintő kérdésekkel, elősegítve az európai keresztény értékek elfogadását, megélését, társadalmi megjelenését. (Balog Zoltán tárcavezető június 10-én mutatta be az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárait. Az új egyházügyi államtitkár Soltész Miklós. - A szerk.) ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás Pünkösd Miskolcon - testvérek Tamperéből ► Ma egyre kevesebbet örülünk, pedig kimutatott tény, hogy aki sokat nevet és örül, az kevésbé betegszik meg. Sok-sok okunk van, amiért vagy aminek örülhetünk. A miskolci evangélikus gyülekezet június 7-8-án például örömmel köszöntötte a tamperei Chamberchoir Cantionale kamarakórust. Tampere nemcsak gyülekezeti, hanem városi szinten is testvérkapcsolatot tart fenn Miskolccal. A szombat délután közös ismerkedéssel és a város rövid bemutatásával indult. Öt órakor kezdődött a kórus templomi hangversenye, amelyen gyülekezeti tagjaink mellett sok más miskolci érdeklődő is jelen volt. Köszöntések hangzottak el a vendéglátó gyülekezet, a Miskolci Finn-Magyar Baráti Kör és vendégeink részéről, majd a miskolci Luther kórus rövid hangversennyel köszöntötte testvérkórusát. Dr. A. Molnár Ferenc nyelvész, a Miskolci Egyetem professor emeritusa gazdagon illusztrált előadást tartott a finn reformátorról, bibliafordítóról, Mikael Agricoláról, sőt még egy kis kiállítást is rendezett a témához kapcsolódva templomunkban. Ezt követte a tamperei evangélikus kórus hangversenye, amelyet a hallgatóság hatalmas tapsviharral köszönt meg. Az énekkar művészeti vezetője, Esko Makela és karnagya, Tuomas Laatu valóban mindent megtett (vezénylés közben még szólót is énekelt) az énekkar szolgálatának sikeréért. Befejezésként a két kórus közösen szólaltatta meg finn és magyar nyelven Sibelius Finlandia című művét. A hangverseny után a vendégek még hosszasan beszélgettek a templom előtt, majd az avasi kilátó megtekintésével és közös vacsorával folytatódott a program. Vasárnap a délelőtti istentiszteleten a tamperei gyülekezet lelkésze - egyben az egyházmegye esperese -, Olli Hallikainen hirdette az igét. Az istentisztelet szolgálata két nyelven folyt, a tolmácsolásárt Nagy Judit egyetemi adjunktust illeti köszönet. Közösen térdelhettünk az Úr oltárához, és vehettük magunkhoz Jézus urunk valóságos testét és vérét. Miskolc város nevében az istentisztelet keretében köszöntötte a finn vendégeket - egy kis ajándékkal kedveskedve számukra - Papp Ferenc, az önkormányzat kulturális és idegenforgalmi osztályának vezetője. Kedves olvasók! Most kellene leírni még azt, amit valójában nem lehet. Közösen átéltük és megtapasztaltuk pünkösd ünnepén Isten Szendéikének jelenlétét a beszélgetésekben, az éneklésben, a ragyogó és néha az örömtől könnyes szemeken keresztül. Nem véledenül olvassuk az írásban, hogy Isten országa Szentlélekben való öröm. Nem tudom, hogy mi adtunk nekik, vagy ők adtak nekünk többet ez alatt a néhány nap alatt. De hiábavaló is ezt kérdezni. Isten megáldotta ezt a két napot önmaga jelenlétével, így mindenki adhatott és kaphatott is őáltala. Isten Lelke ma is megjelenik bennünk, ha életünkben Jézus az Úr. Ez ma is a pünkösdi csoda, amelyért lehet és kell is örvendeznünk az Úrban. • Sándor Frigyes evangélikus lelkész (Miskolc) Munkaévzáró kirándulás a Győr-Mosoni Egyházmegyében ► Már a második munkaévét zárta kirándulással a Dél-Pest Megyei Egyházmegye. Varsányi Ferenc dunaharaszti lelkész, lelkészi munkaközösségi elnök vezetésével idén a Győr-Mosoni Egyházmegye területe volt utunk célja. Dunaharasztiból indult június 14-én kora reggel a tizenegy fős, lelkes csoport, amelynek programját mérnöki precizitással állította össze vezetőnk. Ennek ellenére már az indulás tartogatott rendkívüli, de örömteli meglepetést, hiszen a lelkészek itt köszönthették először esperesként Győri Péter Benjámint (képünkön), akinek megválasztását előző nap hirdette ki a választási bizottság. Az utazás ideje jó hangulatban és kötetlen beszélgetésekkel tarkítva hamar eltelt, amikor feltűntek a távoli hegyen Pannonhalma ősi falai. Krämer György, aki elkísért bennünket ezen az úton, egyre lelkesebben mesélt diákéveiről, melyeket a híres gimnázium falai között töltött. Megérkezésünkkor Pintér Ambrus vikárius fogadott a bejáratnál. Ő volt az idegenvezetőnk, illetve annál sokkal több - a házigazdánk. Lelkesen ismertette az apátság történetét nemcsak történelmi, hanem művészettörténeti és építészeti szempontból is. Bejártuk a turisták által látogatható részeket (a bazilikát és a könyvtárat), de olyan helyiségekbe is beléphettünk, ahová mások nem, például vezetőnk magánszobájába, a szerzetesek ebédlőjébe, a gimnazisták szobáiba. A gimnázium kápolnájában tartottuk a nap áhítatát közös úrvacsorával, amely valóban közös volt abban az értelemben is, hogy az igehirdetéssel Sulyok Elemér bencés szerzetes szolgált közöttünk. A liturgia szolgálatát Varsányi Ferenc végezte, a szentségi közösségben pedig evangélikusok és bencések együtt vettünk részt. Az ebéd után Győrbe indultunk, ahol az Insula Lutherana történetével Világi Dávid, a gyülekezet levéltárosa ismertetett meg, majd átadta az idegenvezetést dr. Kőrös Erzsébetnek, aki nyugdíjas nyelvészként és középiskolai tanárként fiatalokat meghazudtoló lendülettel vezetett minket végig a belvároson. A város iránti szeretete abban is megnyilvánult, hogy nemcsak a közismert helyekre (püspöki palota, székesegyház) vezetett el bennünket, hanem olyan rejtett szépségekre is felhívta a figyelmet, amelyeket még a helyiek sem ismernek. Isten iránti hálánkat és a jó hangulatot jelezte az is, hogy egy rögtönzött kórus énekre is fakadt a különleges akusztikájú bazilikában. Győr után Lébénybe indultunk, ahol az Árpád-kori, román stílusú templomot ismerhettük meg. Itt csatlakozott hozzánk Koháry Ferenc, a helyi evangélikus lelkész is. A valamikori bencés apátsági templom és a jelenlegi evangélikus közösség életét egyaránt bemutatta, és frissítette nemcsak lelkünket, de testünket is. Hazafelé még egy állomás várt ránk: Abda határában, a Rábca folyó töltése mellett egy eldugott helyen egy emlékhely. Itt végezték ki huszonegy munkaszolgálatos társával együtt Radnóti Miklós költőt. A lelkészek néhány versének felolvasásával és imádsággal emlékeztek rá. Krámer György, Péter Zoltán és Varsányi Ferenc ismert és kevésbé ismert verseit szavalták el. Utunk innen már hazafelé vitt. Testben kellemesen elfáradva, lélekben pedig feltöltekezve érkeztünk haza, ahol Isten kegyelmébe ajánlottuk magunkat, gyülekezeteinket, egyházunkat. Köszönet és hála mindezért Urunknak és mindazoknak, akiket eszközül használt ezen a szép napon! Urunk áldása legyen rajtunk és egyházunkon nyári feladatainkban és pihenésünkben egyaránt! ■ Selmeczi Lajos Péter HIRDETÉSEK Istentisztelet a Velencei-tónál Minden hónap második és negyedik vasárnapján 9 órakor evangélikus istentisztelet a Velencei-tónál, a református gyülekezeti házban (Gárdony, Boné Kálmán u. 8.). Meghívó lelkészavatásra „Ez a reménység olyan a lelkünk számára, minta csónak számára az erős és biztonságos horgony’.’ (Zsid 6,19) Isten iránti hálával tudatom, hogy július 13-án, vasárnap 15 órakor a cinkotai evangélikus templomban (1164 Budapest, Rózsalevél u. 46.) ünnepi istentisztelet keretében Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Szeretettel hívom és várom erre az alkalomra. ■ Szlaukó Orsolya
