Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014. június 22. *• 15 A felejtés éve Úgy tartják, hogy ami egyszer kike­rült az internetre, azt lehetetlen el­távolíttatni onnan, ezért leginkább a „bolond fiatalságnak” kellene vigyáz­nia, nehogy örök mementója legyen a világhálón egy-egy ifjúkori botlás­nak. Korábban több híresség is pró­bált már leszedetni saját magáról szóló anyagokat, de az internet népe - mintegy bosszúként - az egyes he­lyekről eltávolított képeket sokszoro­san jelenítette meg más oldalakon. A jelenség a Streisand-hatás nevet kapta, utalva arra, hogy a legna­gyobb ilyen jellegű láncreakciót Barbra Streisand amerikai színész- és énekesnő váltotta ki, amikor 2003- ban megpróbálta pazar malibui vil­lájának felvételeit leszedetni a vi­lághálóról. Mondani sem kell, si­kertelenül, sőt azóta az erről szóló Wikipédia-cikknél is megtekinthető a jeles épület. A kérdés korántsem egyértelmű. Vajon melyik jog az erősebb? Az egyes embereknek a saját magukhoz és ada­taikhoz fűződő személyes joga vagy pedig - úgymond - az emberiség jo­ga, hogy megőrizhesse történelmének minden egyes részletét? A Google el­nöke, Eric Schmidt nem titkoltan az utóbbi mellett foglalt állást, mivel cé­gének az érdekeit a minél több adat fel­dolgozása, rendszerezése és kereshe­tővé tétele szolgálja. így ha pusztán a Google-on állna, egy tizenöt éves tinédzser „zűrös” képe még tíz év múlva is gondot okozhatna neki - például friss diplo­másként álláskeresés közben. Az Eu­rópai Unió azonban tavaly kidolgozott jogszabálycsomagjával megalkotta a „right to be forgottent” azaz a felejtés jogaként ismert rendszert, és az Eu­rópai Bíróság május 13-án egy ítéleté­ben ki is mondta, hogy az egyéneknek joguk van a digitális felejtéshez. A Google így a múlt hónap végén létrehozott egy külön felületet, ame­lyen igényelni lehet, hogy bizonyos, rólunk szóló tartalmakat távolítsanak el a legnépszerűbb keresőből. A tör­lés csak a saját, ugyanakkor már ir­releváns és elavult adatokra vonat­kozhat, így biztosítva azt, hogy a köz megismeréshez való joga a legkevés­bé sérülhessen az egyéni szabad­ságjogok minél jobb érvényesítése mellett. A Google űrlapját az első napon mintegy tizenkétezren töltötték ki, te­hát minden harmadik másodpercre jutott egy törlési kérelem. A kérések 40%-a Németországból, 14%-a Spa­nyolországból, 13%-a pedig az Egye­sült Királyságból érkezett. A BBC szintén szolgált érdekes adattal: azt állította, hogy a brit eltávolítási igé­nyek fele elítélt bűnözőktől szárma­zott, akik letöltött büntetésük után a róluk szóló bírósági anyagoknak és újságcikkeknek csak a hűlt helyét sze­retnék látni. De akadt kérelmező politikus is, aki új hivatalra pályázva próbálta korábbi pozíciójának ered­ményeit eltüntetni. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence Amit magunk megtehetünk adata­ink biztonsága érdekében, mindössze annyi, hogy alaposan meggondoljuk, hogy mit és hol osztunk meg magunk­ról. Az okostelefonok elterjedésével egyre több alkalmazás működik egy­fajta zárt rendszerként, vagyis bizonyos információk véletlen kikerülése egy­re kevésbé lehetséges. Korábban már volt szó a Snapchat nevű alkalmazás­ról, amely csak egy bizonyos ideig te­szi elérhetővé az elküldött képet vagy szöveget a fogadó fél számára, az au­tomatikus önmegsemmisítő rendszer pedig ennek letelte után eltávolítja a rendszerből az információt. A telefonokon az ehhez hasonló al­kalmazások törnek élre, és egyszerű­ségük miatt gyakrabban használjuk is őket. Tavaly az internetes adatforga­lomnak még csak a 14%-a zajlott mo­bilokon, ma már ez a teljes mennyiség 25%-a. Adataink villámgyorsan költöz­nek a telefonunkba, így a fizikai védel­mük is egyre fontosabbá válik. Az adatbiztonsági elvek betartása és az ésszerű használat - mindig ezek határozzák meg, milyen informáci­ók érhetők el rólunk a világhálón, de hosszú távon számítani lehet arra, hogy „a felejtés joga” ez évtől segít­het majd a kiszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. ■ N. B. Látogatóban - nem búcsúzóban Hölvényi György leköszönő állam­titkárt, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság korábbi ve­zetőjét fogadta hivatalában hét­főn délelőtt Gáncs Péter elnök­püspök. Hivatali idejének lejártával Hölvényi György hangsúlyozta, hogy látogatása semmiképpen nem búcsú, hiszen megbízatását Brüsszelben európai parlamenti képviselőként folytatja, és im­már európai szinten kíván foglal­kozni az egyházakat és a társadal­mat érintő kérdésekkel, előse­gítve az európai keresztény érté­kek elfogadását, megélését, társa­dalmi megjelenését. (Balog Zoltán tárcavezető júni­us 10-én mutatta be az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárait. Az új egyházügyi államtitkár Soltész Miklós. - A szerk.) ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás Pünkösd Miskolcon - testvérek Tamperéből ► Ma egyre kevesebbet örülünk, pedig kimutatott tény, hogy aki sokat nevet és örül, az kevésbé betegszik meg. Sok-sok okunk van, amiért vagy aminek örülhetünk. A miskolci evangélikus gyülekezet június 7-8-án például örömmel köszöntötte a tamperei Chamberchoir Cantionale kamarakórust. Tampere nemcsak gyülekezeti, hanem vá­rosi szinten is testvérkapcsolatot tart fenn Miskolccal. A szombat délután közös is­merkedéssel és a város rövid bemutatásával indult. Öt óra­kor kezdődött a kórus templo­mi hangversenye, amelyen gyü­lekezeti tagjaink mellett sok más miskolci érdeklődő is jelen volt. Köszöntések hangzottak el a vendéglátó gyülekezet, a Mis­kolci Finn-Magyar Baráti Kör és vendégeink részéről, majd a miskolci Luther kórus rövid hangver­sennyel köszöntötte testvérkórusát. Dr. A. Molnár Ferenc nyelvész, a Miskolci Egyetem professor emeri­­tusa gazdagon illusztrált előadást tartott a finn reformátorról, bibliafor­dítóról, Mikael Agricoláról, sőt még egy kis kiállítást is rendezett a témá­hoz kapcsolódva templomunkban. Ezt követte a tamperei evangélikus kórus hangversenye, amelyet a hallga­tóság hatalmas tapsviharral köszönt meg. Az énekkar művészeti vezetője, Esko Makela és karnagya, Tuomas Laatu valóban mindent megtett (ve­zénylés közben még szólót is énekelt) az énekkar szolgálatának sikeréért. Befejezésként a két kórus közösen szólaltatta meg finn és magyar nyelven Sibelius Finlandia című művét. A hangverseny után a vendégek még hosszasan beszélgettek a temp­lom előtt, majd az avasi kilátó meg­tekintésével és közös vacsorával foly­tatódott a program. Vasárnap a délelőtti istentiszteleten a tamperei gyülekezet lelkésze - egy­ben az egyházmegye esperese -, Olli Hallikainen hirdette az igét. Az isten­­tisztelet szolgálata két nyelven folyt, a tolmácsolásárt Nagy Judit egyetemi adjunktust illeti köszönet. Közösen tér­delhettünk az Úr oltárához, és vehet­tük magunkhoz Jézus urunk valóságos testét és vérét. Miskolc város nevében az istentisztelet keretében köszön­tötte a finn vendégeket - egy kis ajándékkal kedveskedve számukra - Papp Ferenc, az önkormányzat kultu­rális és idegenforgalmi osztályának ve­zetője. Kedves olvasók! Most kellene leír­ni még azt, amit valójában nem lehet. Közösen átéltük és megtapasztaltuk pünkösd ünnepén Isten Szendéikének jelenlétét a beszélgetésekben, az ének­lésben, a ragyogó és néha az örömtől könnyes szemeken keresztül. Nem véledenül olvassuk az írásban, hogy Is­ten országa Szentlélekben való öröm. Nem tudom, hogy mi adtunk nekik, vagy ők adtak nekünk többet ez alatt a néhány nap alatt. De hiábavaló is ezt kérdezni. Isten megáldotta ezt a két na­pot önmaga jelenlétével, így minden­ki adhatott és kaphatott is őáltala. Isten Lelke ma is megjelenik ben­nünk, ha életünkben Jézus az Úr. Ez ma is a pünkösdi csoda, amelyért le­het és kell is örvendeznünk az Úrban. • Sándor Frigyes evangélikus lelkész (Miskolc) Munkaévzáró kirándulás a Győr-Mosoni Egyházmegyében ► Már a második munkaévét zárta kirándulással a Dél-Pest Megyei Egy­házmegye. Varsányi Ferenc dunaharaszti lelkész, lelkészi munkakö­zösségi elnök vezetésével idén a Győr-Mosoni Egyházmegye terüle­te volt utunk célja. Dunaharasztiból indult június 14-én kora reggel a tizenegy fős, lelkes csoport, amelynek programját mérnöki preci­zitással állította össze vezetőnk. Ennek ellenére már az indulás tar­togatott rendkívüli, de örömteli meglepetést, hiszen a lelkészek itt kö­szönthették először esperesként Győri Péter Benjámint (képünkön), akinek megválasztását előző nap hirdette ki a választási bizottság. Az utazás ideje jó hangulatban és kö­tetlen beszélgetésekkel tarkítva ha­mar eltelt, amikor feltűntek a távoli hegyen Pannonhalma ősi falai. Krä­mer György, aki elkísért bennünket ezen az úton, egyre lelkesebben me­sélt diákéveiről, melyeket a híres gimnázium falai között töltött. Megérkezésünkkor Pintér Amb­rus vikárius fogadott a bejáratnál. Ő volt az idegenvezetőnk, illetve annál sokkal több - a házigazdánk. Lelkesen ismertette az apátság történetét nem­csak történelmi, hanem művészettör­téneti és építészeti szempontból is. Be­jártuk a turisták által látogatható ré­szeket (a bazilikát és a könyvtárat), de olyan helyiségekbe is beléphettünk, ahová mások nem, például vezetőnk magánszobájába, a szerzetesek ebéd­lőjébe, a gimnazisták szobáiba. A gimnázium kápolnájában tartot­tuk a nap áhítatát közös úrvacsorával, amely valóban közös volt abban az ér­telemben is, hogy az igehirdetéssel Su­lyok Elemér bencés szerzetes szolgált közöttünk. A liturgia szolgálatát Var­sányi Ferenc végezte, a szentségi kö­zösségben pedig evangélikusok és bencések együtt vettünk részt. Az ebéd után Győrbe indultunk, ahol az Insula Lutherana történetével Világi Dávid, a gyülekezet levéltárosa ismertetett meg, majd átadta az idegen­­vezetést dr. Kőrös Erzsébetnek, aki nyugdíjas nyelvészként és középisko­lai tanárként fiatalokat meghazudtoló lendülettel vezetett minket végig a belvároson. A város iránti szeretete ab­ban is megnyilvánult, hogy nemcsak a közismert helyekre (püspöki palota, székesegyház) vezetett el bennünket, hanem olyan rejtett szépségekre is fel­hívta a figyelmet, amelyeket még a he­lyiek sem ismernek. Isten iránti hálán­kat és a jó hangulatot jelezte az is, hogy egy rögtönzött kórus énekre is fakadt a különleges akusztikájú bazilikában. Győr után Lébénybe indultunk, ahol az Árpád-kori, román stílusú templomot ismerhettük meg. Itt csat­lakozott hozzánk Koháry Ferenc, a he­lyi evangélikus lelkész is. A valamiko­ri bencés apátsági templom és a jelen­legi evangélikus közösség életét egy­aránt bemutatta, és frissítette nemcsak lelkünket, de testünket is. Hazafelé még egy állomás várt ránk: Abda határában, a Rábca folyó töltése mellett egy eldugott helyen egy emlékhely. Itt végezték ki huszonegy munkaszolgálatos társával együtt Radnóti Miklós költőt. A lelkészek né­hány versének felolvasásával és imád­sággal emlékeztek rá. Krámer György, Péter Zoltán és Varsányi Ferenc ismert és kevésbé ismert verseit szavalták el. Utunk innen már hazafelé vitt. Testben kellemesen elfáradva, lélek­ben pedig feltöltekezve érkeztünk haza, ahol Isten kegyelmébe ajánlot­tuk magunkat, gyülekezeteinket, egy­házunkat. Köszönet és hála mindezért Urunknak és mindazoknak, akiket eszközül használt ezen a szép napon! Urunk áldása legyen rajtunk és egy­házunkon nyári feladatainkban és pi­henésünkben egyaránt! ■ Selmeczi Lajos Péter HIRDETÉSEK Istentisztelet a Velencei-tónál Minden hónap második és negyedik vasárnapján 9 órakor evangélikus istentisztelet a Velencei-tónál, a református gyülekezeti házban (Gárdony, Boné Kálmán u. 8.). Meghívó lelkészavatásra „Ez a reménység olyan a lelkünk számára, minta csónak számára az erős és biztonságos horgony’.’ (Zsid 6,19) Isten iránti hálával tudatom, hogy július 13-án, vasárnap 15 órakor a cin­­kotai evangélikus templomban (1164 Budapest, Rózsalevél u. 46.) ünne­pi istentisztelet keretében Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Szeretettel hívom és várom erre az alkalomra. ■ Szlaukó Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents