Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-19 / 3. szám
8 -m 2014- január 19. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet Hát részekre szakítható-e Krisztus? íKor 1,1-17 alapján A NYOLC 1 TEMATIK; Bibliai gondolatok és imádságok az imc Bevezetés a 2014-es témához )* Folytatás a 7. oldalról 10. Ebbe a megosztott helyzetbe szól bele Pál kérése, hogy „ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjunk egymáshoz”. Figyelmezteti olvasóit és a korinthusbelieket, hogy „legyenek egyetértésben”. Vajon azt gondolja Pál, hogy mindenkinek ugyanúgy kell az istentiszteletet tartania és a dolgokat intéznie? Nem hisszük. Ezek a versek nem arra szolgálnak, hogy Pál, Apollos vagy Kéfás vezetését figyelmen kívül hagyják. Krisztusban gyökerezve mindannyian arra kapunk elhívást, hogy hálát adjunk Isten ajándékaiért, amelyeket a csoportunkon kívüliek hoznak az egyház közös küldetésébe. Tiszteletben tartva Isten másoknak adott ajándékait, közelebb kerülünk egymáshoz hitünkben és küldetésünkben, és a felé az egység felé haladunk, amelyért Krisztus imádkozott. Eközben tiszteljük az élet és az istentisztelet igazi sokféleségét. 11. Pál apostol a keresztény tanítványság két központi elemét emeli ki, melyek alapvetően Krisztushoz kötnek: a keresztséget és Krisztus keresztjét. Nem Pál nevére lettünk keresztelve, és nem őt feszítették meg értünk; egységünk Krisztusban van, életünk és megváltásunk tőle jön. Ugyanakkor mindannyian részt veszünk egyik vagy másik csoport életében; helyi gyülekezeteink táplálják hitünket, és segítenek Jézus tanítványaként járni az úton. Ebből mind Pál, mind a mi számunkra nemcsak az következik, hogy egy bizonyos egyházhoz/gyülekezethez tartozunk, hanem inkább az, hogy az evangélium hirdetése legyen a célunk, a jó híré, amelyet hittel és örömmel fogadtunk. Most ezt az üzenetet kell megosztanunk a világgal. Pál következtetése kihívást jelent számunkra: vajon van-e egymás számára krisztusi jó hírünk? Vagy továbbvisszük a megosztottságot, akár Krisztus nevében is, és így - Pál szavaival élve - megüresítjük a kereszt erejét? 12. A kanadai keresztények együttműködésének és egymás kölcsönös támogatásának hosszú a története. Közös erőfeszítésekre, közösen végzett szolgálatokra és néhol még a különböző egyházak egyesülésére is vannak történelmi példáink. Ahol az egyházak szervezeti egysége miatt nem volt lehetséges, ott is gyakran jutottunk közös megegyezésre, egymás között megosztottuk a szolgálatokat, és így a Krisztusban való növekvő egységünkről tanúskodtunk. Egyházaink együtt cselekedtek a szegénységgel, társadalmi igazságtalansággal kapcsolatos ügyekben, és több egyházunk kezd együtt felelősséget vállalni országunk őslakosai iránti „nem krisztusi” viselkedésünkért. És mégis, azon bátorító mozgalmak ellenére, amelyek a Krisztus által óhajtott egység felé vezetnek, fenntartjuk megosztottságainkat és szétszakadozottságunkat, melyek torzzá teszik evangéliumhirdetésünket. 13. Khloé embereiről is hallunk itt. Khloé vezette azt a csoportot, amely a korinthusi gyülekezet konfliktusait és megosztottságát felismeri és megnevezi. Ma is minden egyházban és gyülekezetben szükségünk van ilyen tanúskodásra, férfiakéra és nőkére, az egység és kiengesztelődés érdekében végzett szolgálatukra. Azzal, hogy hangot adunk ezeknek a tanúságtételeknek, közelebb kerülünk Pál víziójához: a közösségben „ugyanazzal a krisztusi érzelemmel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodunk egymáshoz”. 14. Hogyan fogod te és gyülekezeted ugyanazt a krisztusi érzelmet és meggyőződést más egyházakban észrevenni? Hogyanfog gyümölcsöt hozni a látható keresztény egységért tett erőfeszítésekben az, hogy más egyházak istentiszteletének különböző formáit és megközelítését nagyra becsülitek? Milyen közös küldetésben vesztek részt más keresztényekkel, hogy a világot jobb hellyé tegyétek mások számára? 15. Összefoglalva: amikor Isten sokféle ajándékára és áldására tekintünk, amelyek országunkban és népeinkben láthatók, kezdjük felismerni, hogy egymást és a földet, amelyből megélhetésünk származik, méltósággal és tisztelettel kell kezelnünk. Ez a felismerés bűnvallásra és megtérésre hív minket és arra, hogy földi életünk új és fenntartható útjait keressük. Tudatossá tette bennünk, hogy Isten hogyan áldott meg mindannyiunkat, és hogy egyetlen csoport sem dönthet az ország erőforrásainak felhasználásáról anélkül, hogy meghallgatná és figyelembe venné a többi kanadai testvér hangját. 1. nap 2. nap 3- nap Együtt... Szenteknek neveznek • 2MÓZ 19,3-8: „Papok királysága és szent nép lesztek” ♦ Zsolt 95,1-7: „Mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk” ♦ íPt 2,9-10: „Egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok” ♦ Mt 12,46-50: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám” Három gondolat Szenteknek neveznek bennünket, akik együtt vagyunk az Úr elhívóttaiként, „Krisztus Jézusban megszentelteknek” (íKor 1,2). A Kivonulás könyvében (Mózes második könyve) Isten népének ez az az együttléte olyan, mint kincs birtoklása, papok királysága és szent nép. Péter első levelében a szentek közösségében való tagságunkat úgy értelmezzük, hogy az az Isten hívásának eredménye. Isten hív össze minket mint választott nemzetséget, királyi papságot és Isten tulajdon népét. Ezzel a hívással jár együtt az a közös megbízatás, hogy az Isten hatalmas cselekedeteit hirdessük: azt, ahogyan kivezet bennünket a sötétségből, és bevezet az ő világosságába. Máté evangéliumában pedig azt fedezhetjük fel, hogy a szentek közössége, Jézusban megvalósult egységünk túlterjed a családon, a rokonságon, társadalmi osztályon, mert mindnyájan együtt imádkozunk az egységért, és törekszünk Isten akaratának cselekvésére. Kérdések ♦ Mit jelent nekünk és az egyházi hagyomány számára a „szentek közössége”? ♦ Az a tény, hogy elhívásunk alapján „szent nemzet” vagyunk, milyen módon késztet bennünket arra, hogy túllássunk közvetlen keresztény környezetünk határain? Imádság Kegyelmes Istenünk! Szétszakadozottságunkban ma mi is együtt halljuk hívásodat azokkal, akik nevedet segítségül hívják, hogy szentek legyünk. Jézus Krisztus által már választott nemzetséggé, királyi papsággá és szent nemzetté tettél bennünket. Szentlelked által vezess a szentek közösségébe, és erősíts meg minket akaratod cselekvésére, hogy hirdethessük a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmas cselekedeteit. Ámen. Együtt... Adunk hálát, mert meglátjuk a másikban Isten kegyelmét ♦ 5MÓZ 26,1-11: „Kihozott bennünket az Úr Egyiptomból” • Zsolt 100: „Adjatok hálát Istennek, áldjátok nevét!” ♦ Fii 1,3-n: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok” ♦ Jn 1,1-18: „A kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg" Három gondolat A Kivonulás könyve (Mózes második könyve) szerint a hála annak mélységes tudatában élni, hogy Isten jelen van bennünk és körülöttünk. A hála az a képesség, hogy felismerjük egymásban és minden emberben az Isten cselekvő és élő kegyelmét. így tudunk igazán hálát adni az Istennek. S ebből a kegyelemből olyan nagy öröm árad, mely magába tudja foglalni még „az idegeneket is, akik közöttünk élnek”. A hála - ökumenikus összefüggésben - annyit jelent, hogy képes vagyok örülni más keresztény közösségek Istentől kapott kegyelmi ajándékainak. így nyílik lehetőség arra, hogy megosszuk egymással kegyelmi ajándékainkat, hogy tanuljunk egymástól. A teljes élet Isten ajándéka: a teremtés pillanatától kezdvet addig a pillanatig, amíg az Isten testté lett Jézus életében és munkásságában, sőt egészen addig a pillanatig, amelyben ma élünk. Köszönjük meg Isten kegyelmének és igazságának minden ajándékát, amelyeket Jézus Krisztusban adott nekünk, s amelyeket felismerhetünk egymásban és egyházainkban. Kérdések ♦ Melyek az Isten kegyelmének azon ajándékai, amelyeket más egyházak hagyományainkból átvéve már saját közösségünkben ismerünk? • Milyen módon tudnánk még jobban befogadni és megosztani egymással Istennek azt a sokféle ajándékát, amelyet különböző hagyományokkal rendelkező keresztényekként kaptunk? Imádság Szerető és kegyelmes Istenünk! Megköszönjük kegyelmed ajándékait. Köszönjük, hogy ezek benne élnek tapasztalatainkban, hagyományainkban és más egyházak hagyományában is. Szentlelked kegyelme által munkáld hálánk növekedését. Segíts megtapasztalni a te egységet teremtő ajándékaidat azokon az új utakon keresztül, melyeket nekünk is mutatsz. A mi Urunk Jézus Krisztusért kérünk. Ámen. Együtt... Semmilyen lelki ajándékban nincs hiányunk ♦ Jób 28,20-28: „íme, az Úr félelme a bölcsesség” ♦ Zsolt 145,10-21: „Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen” ♦ Ef 4,7-13: „A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” ♦ Mk 8,14-21: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek?” Három gondolat Amikor Jób felismerte, hogy bár mindent elvesztett, mégis megmaradt továbbra is az Úr félelmében, ez a bölcsesség! Jóllehet megosztottságunk szegényebbé tesz minket, mégis mint Krisztusban testvérek mindannyian Isten kegyelmének ajándékaiban részesültünk - mind testiekkel, mind lelkiekkel. Ezeket arra kaptuk, hogy építsük a Krisztus testét. Az Isten ígérete és Jézus szolgáló élete és szeretete ellenére éppen úgy, mint Márk evangéliumában a tanítványok, mi is gyakran elfeledkezünk az igazi értékről, megosztókká válunk. Ezért beszélünk és cselekszünk úgy, mintha „nem lenne kenyerünk”. Krisztust nem lehet részekre szedni, bontani. Együtt elegendő ajándékunk van ahhoz, hogy megosszuk egymással és minden élővel. Kérdések • Miben nyilvánul meg, hogy elfeledkeztünk Isten sokféle ajándékáról, és ezért azt mondjuk, hogy „nincs kenyerünk”? ♦ Hogyan tudnánk jobban megosztani azokat a lelki és testi ajándékokat, amelyeket azért kaptunk, hogy megosszuk másokkal? Imádság Hűséges és bőkezű Istenünk! Téged áldunk azért, hogy minden szükséges lelki ajándékkal elláttál minket ahhoz, hogy életünk a maga teljességében Krisztust tisztelje: a bölcsességért, a szolgálat ajándékaiért és a kenyérért. Segíts nekünk, Urunk, hogy bőkezűséged tanúi lehessünk. Kérünk, gyújts egybe bennünket, hogy mindenhová elvihessük örök királyságod ajándékait, ahol szenvedés és nélkülözés van! Töltsd ki ránk Szentlelkedet, általa kérünk, Jézus nevében imádkozunk, aki megtöretett értünk. Hallgass meg minket most és mindenkor. Ámen.
