Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. június 22. m 3 Kettős évforduló Beszélgetés dr. Kamp Salamon karnaggyal, országos egyházzenei igazgatóval p- Kora délutáni csend a Deák téri templomban. Az elmúlt héten Johann Sebastian Bach, az egyik legnagyobb zeneszerző vendégeskedett itt, és ejtette újból ámulatba a templomot megtöltő gyülekezetét. A ze­neköltészet őnélküle hiányos volna; a muzsikát olyan magasságokba emelte, hogy életműve mint egy hatalmas katedrális áll az emberiség előtt. A 25. Bach-hét utolsó előadása után dr. Kamp Salamonnal, nLu­­theránia énekkar karnagyával (képünkön) beszélgettem, fölidézve a kezdeteket és a terveket. Hogyan látja a h-moll misét az életműben, sikerült-e a mester elképzelését megvalósítani?- Újra igazolva látom, hogy komo­lyan vettem Luther írását: a teológia után a zenének adom az első helyet. Mi itt, a Deák téri evangélikus temp­lomban a Lutherániával igyekez­tünk ezt teljesíteni. A Bach-héten nemcsak a legjelentősebb hazai mű­vészek, de külföldiek is szívesen fel­lépnek nálunk. És a templom estéről estére zsúfolásig megtelik emberek­kel és a zene szépségével...- Milyen céllal szervezték meg a hetet, és ki volt a sorozat megálmo­dója?- Azzal a szándékkal kezdtem el, hogy legyen együtt, ami összetarto­zik a mi lutheránus hitünkkel: Isten igéje és a legjelentősebb evangélikus szerző, J. S. Bach. Sokáig én állítot­tam össze a műsort, később nagy se­gítségemre volt Dobozy Borbála, a nagyszerű csembalóművész. Ma könnyebb, mert fölvittük a műveket számítógépre, így látjuk, mit mutat­tunk be eddig, illetve hogy jövőre mit kellene műsorra tűzni. Az indulásnál arra törekedtünk, hogy ne csak egy­szerűen fesztivál legyünk, amellyel te­le van a világ, hanem találjuk meg a saját hangunkat. Esetünkben ez azt jelenti: Isten igéjének és egyházunk zenéjének a legjava összetartozik.- Érdekes a közönség: hívők'és nem hívők együtt vannak.- Ha tud róla a hallgató, ha nem, Isten megérinti a szívét. Függetlenül attól, hogy honnan jött, milyen kör­nyezetből, milyen kulturális háttér­ből, nekünk hinnünk kell, hogy Isten igéjének és a mester zenéjének hatal­mas ereje van! Összeölel mindenkit.- A h-moll misét idén kétszer is előadták.- Zalánfi Aladár, aki itt volt orgo­nista, azt mondta: a h-moll mise az emberi szellem legnagyobb alkotása. Nagyobb, mint a Szent Péter-bazili­­ka. Úgy tudjuk, Bach a halála előtt ál­lította össze, az életművéből a leg­szebb tételeket válogatta ki. Nem árulok el titkot, ha elmondom: ne­künk is óriási feladat volt. Tizenhat kórustétel van benne, ez olyan, mint­ha ennyi kantátát játszanánk egymás után... Az én felfogásomban erős kezdés kell. Atya, Fiú, Szentlélek! A vi­lágegyetem összes energiája ebben az öt ütemben van! És ebből bomlik ki a zengő, fölmagasodó mise. A hallga­tók rögtön megérzik, hogy nem hang­verseny lesz. Bizonyságtétel.- A másik évforduló is fontos: száztíz éves a Lutheránia énekkar.- Valóban, 1904 az alapítás éve. Bi­zony ez régen volt, s az, hogy még most is létezik, nagyon sok ember ál­dozatos munkájának a gyümölcse. Molnár János volt az első lelkésze a magyar gyülekezetnek a Deák téren. Németországban tanult, Johann Ni­kolaus Forkelnél, aki jól ismerte a Bach fiúkat, ő írta 1802-ben az első Bach-monográfiát. Amikor Molnár hazajött, kiadott itthon egy fordítás­kötetet. Abban azt írta, hogy a gyü­lekezetek alapítsanak énekkarokat, és énekeljenek korálokat, kantátákat, a legtöbbet J. S. Bachtól. Szinte kijelöl­te a feladatot - és nem néhány évre, hanem századokra előre.- A Lutheránia megtartó közösség vannak, akik évtizedeken át tagjai...- Sass Lóránt 1948, Gryllus Vilmos 1946 óta énekelt a kórusban. Én elő­ször csak a szólamok betanításában segédkeztem. Aztán Weltler Jenő bácsi, a karnagy és Deák téri kántor egyre több feladattal bízott meg, és * 1989-től kizárólag én irányítom a kórus munkáját.- Miként segíti az énekkar az isten­­tiszteleti életet?- Eleinte minden vasárnapi is­tentiszteleten énekeltünk, de így nem maradt időnk nehezebb művek megtanulására. Most ritkábban sze­repelünk, de akkor zenekarral és szólistákkal együtt. Kétszáz egyházi kantátáról van szó, ezeket 1700 óta Magyarországon nem énekelte sen­ki. Sok Bach-mű most hangzik el elő­ször.- Hogyan lett ilyen erős, országos hírű a Lutheránia?- Első dolgom volt, hogy hivatá­sos zenekart szervezzek. Régen volt egy-egy profi hegedűs, a többiek vi­szont amatőrök voltak. Most min­denki mestere a hangszerének, min­dennap próbál és játszik. Bachnál olyan nehéz szólamok vannak, ame­lyeket műkedvelők nem tudnának megoldani...- Miként ünnepük a jubileumot?- Nem terveztünk külön ünnepet az évfordulóra; hogy kétszer is bemu­tattuk a h-moll misét, ez a hatalmas erőpróba lett a jutalmunk. A hét rangját az is emelte, hogy a világ egyik leghíresebb zenekara, a Budapest Fesztiválzenekar barokk együttese is fellépett nagy sikerrel. Király Csa­ba Bach összes triószonátáját elját­szotta; Dobozy Borbála szólója is cso­dálatos volt... Szóval ez a sorozat ki­vételes ajándék volt a léleknek.- Minden a nagy zeneszerzőről szól. Ilyen óriás a lipcsei kántor?- Kimozdíthatatlan magas helyé­ről. Időtlen klasszikus. És ami a leg­fontosabb, ebben a gyűlölködő világ­ban egyre nagyobb szükség lesz rá. Szellemileg, érzelmileg, zeneileg J. S. Bach a lutheránus egyház nélkülöz­hetetlen értéke. Mindennapos fel­adat, hogy ezt ápoljuk és sugározzuk szét a környezetünkben. Úgy ítélem meg, hogy szellemiségéhez legköze­lebb mi állunk, ezért kétszeres a fe­lelősségünk. Én magam olykor azt hi­szem, mindent tudok róla, ismerem a hangjegysorait. És akkor azt veszem észre, hogy új és új rétegeket fedezek föl bennük. Szinte minden műve meglepetés; kérdez, útmutatást ad, és megajándékoz. Olyan fokú gazdag­ság és sokszínűség van Bach munká­iban, hogy elmondani is nehéz. Pá­ratlan géniusz a világ zenei életében, talán párja sem születik a jövő évszá­zadokban. ■ Fenyvesi Félix Lajos Elsőként az MEE vezetőivel találkozott Budapesten a német államfő Folytatás az 1. oldalról- A német államfő élénken érdeklő­dött egyházunk élete és társadalmi vonatkozásai iránt, nem tagadván meg korábbi lelkészi mivoltát - mondta Gáncs Péter. - Beszámoltunk arról, hogy egyházunk missziói helyzetben van, hiszen nagy lehetőségek nyíltak meg előttünk a kötelező hit- és erkölcs­tanoktatás bevezetésével. Érdekelte, hogyan folyik ennek finanszírozása, ho­gyan zajlik a hitoktatók képzése. Prőhle Gergely országos felügyelő, helyettes külügyi államtitkár, aki a Háló tanulmánykötet legújabb részét adta át Joachim Gaucknak, a könyvso­rozat jelentőségéről beszélt. Az evangélikus egyház vezetői el­mondták, hogy az oktatás és a diakó­­nia területén sok intézmény került át egyházi fenntartásba az elmúlt két és fél évtizedben. Ugyanakkor az egyhá­zak Magyarországon is - csakúgy, mint Európa-szerte - a hívek fogyat­kozásának problémájával küzdenek. A reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplésével kap­csolatban Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke - úgy is, mint minisz­teri biztos - számolt be Joachim Ga­ucknak a magyar állam és az egyhá­zak közreműködésével létrehozott reformációi emlékbizottság eddigi tevékenységéről. M Forrás: Evangélikus.hu A szélkerék prédikációja A szélben erő van. Néha gigantikus. A szél pusztító ereje néha fákat csa­var ki, épületekben tesz komoly ká­rokat, vagy állatok és emberek életét sodorja veszélybe. A szél erejét az em­ber régóta igyekszik befogni, használ­ni, hasznosítani. Már az ókorban munkára fogták a szelet. Sokáig ural­ták a világ tengereit a szél erejével haj­tott vitorlás hajók. A szeles tájakon a szélmalmok is természetes módon hozzátartoztak a vidéki idill képéhez. A modern kor kezdi újra felfedez­ni a szélben rejlő erőt. Nemcsak a szél­lovasok, akik hobbijuknak élve régóta vidáman szelik a tavak, tengerek hab­jait szörfjeikkel vagy vitorlás csónak­jaikkal, hanem az egyre nagyobb energiaszükségletű ipar is. Ma már nem csak külföldön látha­tók hatalmas, áramot termelő szélke­rekek vagy éppen ilyen szerkezetek­ből álló „erők” úgynevezett szélerő­­műtelepek, amelyek a szél erejét hasznosítva termelik a tiszta energi­át, a villamos áramot. Egyházunk esperesi tanácsának idei második összejövetelét a pünkösd előtti hét keddjén Bakonycsernyén tartottuk. A hivatalos program után a Bakony egyik magaslatán lehetősé­günk nyílt arra, hogy közelről néz­zünk meg egy hatalmas szélkereket kívül és belül. Már a méretek is megdöbbentőek voltak. Szinte elfáradt a tekintetünk, ahogy végignéztünk rajta... A több mint százméteres magasságú oszlopo­kon harmincméteres lapátok járnak körbe... Csak az arányok miatt érde­mes megjegyezni, hogy az átlagos ma­gasságú templomtornyok nagyjából akkorák, mint a lapátok... Egy átlagos evangélikus templom ha egy széltorony mellett állna, csupán a harmadáig ér­ne... A szélkerék belsejében lift segíti a karbantartót, hogy a szükséges mun­kát akár fent is elvégezhesse. Mennyibe kerül egy ilyen hatalmas építmény? Megtérülhet-e egyálta­lán egy ilyen nagy beruházás? Mi lesz a megtermelt árammal? - záporoz­tak a kollégák kérdései. Az ismertetőben azt hallottuk, hogy a mintegy másfél milliárdos be­ruházás körülbelül tizenöt év alatt té­rülhet meg. Egyszerű számítással ez azt jelenti, hogy egy szélkerék körülbelül százmillió forint körüli áramot termel meg évente. A szélkerekek méretei, illetve tech­nikai és gazdasági mutatói is lenyű­­gözőek. Most mégsem önmagában ezt szeretném elmondani. A szélkerekek prédikálni is tudnak! Nekem ugyan­is prédikált a megtekintett szerkezet. Beszélni kezdett nekem az egyház­ról. Beszélni kezdett a küldetésünk­ről, a feladatunkról. Az egyházat a pünkösdi szél, a Szentlélek kiáradása hívta létre, és tartja életben mind a mai napig. Úgy is fogalmazhatok, hogy az egy­ház helyzetét a szélkerék szépen pél­dázza. Az egyház erőforrása nem ön­magában, hanem a kerekeit megmoz­gató szélben van. Küldetése pedig nem más, mint a kapott erő felfogá­sa és mások számára hasznosítható formában való továbbadása. Amikor Jézus Nikodémusnak az újjászületésről beszél, azt a szél mun­kájához hasonlítja. „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki a Lélek­től született’.’ (Jn 3,8) A szél akkor is fúj, ha nincs szél­kerekünk, és hiányában semmi nem hasznosul számunkra. Isten Lelke is árad akkor is, ha mi nem vagyunk rá­hangolódva, és nem fogunk fel üze­netéből, erejéből, hatalmából, szere­­tetéből semmit. A széltorony nagyon komoly elekt­ronikával van felszerelve. Műszerei folyamatosan figyelik a szélirányt, és vezérlőrendszere folyamatosan a megfelelő irányba állítja a torony fejét... Ennek a vezérlőelektroniká­nak a lelki megfelelőjére van szüksé­ge személyes életünknek és egyhá­zunk közösségének is. A megtermelt áramot a szélkerék­től egy vezetéken elvezetik, és az áramszolgáltatók segítségével a fel­használókhoz juttatják. Tárolni nem lehet, át kell adni, hogy mások szá­mára hasznosulhasson. Mint Jézus tanításában, ahol nem lehet elásni a kamatoztatásra kapott talentumokat. A mai korban útját kereső egyhá­zunknak érdemes a szélkerék képére komolyan odafigyelnie. Miközben egyházunk különböző területeinek működésére is stratégiákat készítünk, hogy közösségünk erősödjön, szolgá­latát jobban végezze, vigyáznunk kell, nehogy a fordítva bekötött és fordítva működő szélkerékhez hasonlítsunk. A szélkerekeket ugyanis fordítva is lehet működtetni, árammal is lehet hajtani. Az az egy apró probléma van ez­zel, hogy ez esetben nem áramterme­lés, hanem csupán áramfelhasználás történik. A kerekek ekkor is forognak, mintha minden a legnagyobb rend­ben lenne. Még hatása is van, hiszen enyhe légáramlatot is létrehozhatnak a forgó kerekek. Az egyháznak és a világnak azonban nem erre a szélre van szüksége. A fordítva bekötött szélkerék csak a helyes működés látszatát kelti. Úgy látszik, mintha minden rendben len­ÉGTÁJOLÓ ne. A kerék forog, mégsem jó sem­mi. Mert nem energiatermelés, ha­nem a tartalékok felemésztése folyik. Gyarapodás helyett csupán fogyatko­zás, élet helyett az élet imitációja. A helyes stratégia az, amelyik a va­lós erőforrás felé fordítja az erőkaro­kat, és ráhangolódik az Isten által kül­dött Lélek szelére. A helyes stratégia az ég felé emeli a karjainkat, hogy a Lélek ereje forgassa meg egyházunk lapátjait, hogy legyen mit továbbad­ni a környezetünknek. A Lélek szelében óriási erő van! Ó, jöjj, teremtő Szentlélek, látogasd meg a te néped! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents