Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-15 / 24. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. június 15. !► 5 Imaházat szenteltek és lelkészt iktattak Monokon „Székfoglaló" prédikációjában Asztalos Richárd rendhagyó módon szólt a hitközösségről és a Szenüélek megújító erejéről. Bemutatta a gyülekezetnek a meghívót díszítő tűzzománc műalkotást, melyen Krisztus teste festetlen alap, míg körülötte változatos színek és textúrák láthatók. A lelkész a biztos és szilárd alap meglétét emelte ki mint a hegyaljai közösség bizakodásra és reménységre okot adó közös értékét. A sokszor valóban hiábavalónak és kevésnek tűnő munkát csakis a Szentlélek jelenlétével jutalmazhatja meg az önmagát is odaadó Isten. Asztalos Richárd elárulta, hogy az elmúlt évtizedekben Monokon teljesen elfogyott az evangélikus közösség. Hosszú ideig csak két emberért járt a községbe... Sokszor hiába érkezett, senkit sem talált. Váratlanul azonban egy család felajánlotta otthonát az istentiszteleti alkalmak céljára. És lassan, lasAsztalos Richárd 1985. augusztus 12-én született Nyíregyházán. A nagycserkeszi gyülekezetben konfirmált. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban tett érettségi vizsga után az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Lelkészjelölti évét Debrecenben töltötte Réz-Nagy Zoltán mellett. Dr. Fabiny Tamás püspök 2010. július 11-én avatta lelkésszé, és a Tállya-Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhelyi Missziói Evangélikus Egyházközségbe küldte ki szolgálatra (2013. január í-jétől Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség). Asztalos Richárd nős, felesége dr. Asztalos Éva jogász. Kislányuk, Eszter nyolc hónapos. san gyarapodásnak indultak... mígnem az imaház felújítása is indokolt lett. Az iktatást követő ünnepi közgyűlésen köszöntőjében Buday Barnabás esperes szintén kiemelte az egyházmegyére és a térségre jellemző nehézségeket. Elmondta: meggyőződhetett róla, hogy Asztalos Richárd rendelkezik mindazzal a talentummal, amely ehhez a szolgálathoz szükséges. Külön kiemelte a beiktatott lelkész három tulajdonságát: a kitartást, a lelkesedést és a hűséget. Az esperes az evangélikus bibliaolvasó Útmutató pünkösdi igeszakaszával kívánta a lelkésznek, mellette álló feleségének és a gyülekezetnek, hogy a Szentlélek erősítse őket mindezekben: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel - mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6) ■ BMA Asztalos Richárd beiktatott lelkészt köszöntik gyülekezetének tagjai »BOLDOG VOLTAM, HA EGY KÖNNYET LETÖRÖLHETTEM, HA EGY NYOMORÚSÁGOS SZÍV TERHÉN KÖNNYÍTHETTEM...« Százhatvan esztendeje hunyt el Kossuth Zsuzsanna Egy határon túli fiatal magyar keramikusművész, Józsa Judit igazán kifejező alkotást mintázott Kossuth Lajos kormányzóelnök húgáról, az ország első főápolónőjéről, Kossuth Zsuzsannáról. A kis szobor ápolás közben ábrázolja Zsuzsannát: felkarol egy sebesült honvédet, és megitatja. Valóban kifejező kis műalkotás ez Kossuth Zsuzsannáról, akiről nemigen szoktak megemlékezni az évenkénti ’48-as ünnepségeken, holott a forradalom és szabadságharc egyik igen fontos, szimbolikus alakja ő is. S egyáltalán nem a neve miatt, nem csupán azért, mert a kormányzóelnök testvére volt — hanem mert olyan példaadó személyiség, akire mi, magyarok nagyon is büszkén tekinthetünk, akire a mai fiatal lányok, a hivatásszerűen betegeket ápolni készülők példaként nézhetnek. Közeledve halálának százhatvanadik évfordulójához, érdemes felvillantani életének, tevékenységének főbb mozzanatait. A Kossuth család negyedik leánygyermekeként Sátoraljaújhelyen 1817. február 19-én született Zsuzsanna szorgalmas, nyitott, éles eszű gyermek volt, akit bátyja féltő gonddal patronált. Elég korán belecsöppent a közéletbe, legszorosabb, legbizalmasabb munkatársává vált politikus bátyjának. Fiatal nő létére óriási munkabírással kezdte szervezni-irányítani az ügyeket. Ha megjelenik a kolera a Felvidéken, akkor ott van kormánybiztos testvére mellett, és segíti intézni a vesztegzárban lévő betegek dolgait, ha a-2orvényhatósági Tudósítások szerkesztésében kell közreműködni, akkor ott is helytáll, de ha a társadalmi-nemzetisógi-felekezeti különbségre való tekintet nélküli ellenzékegyesítés, valamint a magyarországi ipar védelmezése a cél, akkor az Országos Védegylet életre hívása körül is a legaktívabban munkálkodik. Mindemellett magánéletét sem hanyagolta el. Miután bátyja 1841-ben megnősült, hamarosan Zsuzsanna is úgy érezte, illő beköttetnie a fejét, s egy megyei ügyészként kenyerét kereső nemes férfiembernek - aki nem mellékesen Kossuth Lajos nejének a testvére - mondott igent. így lett Kossuth Zsuzsannából Meszlényi Rudolfné. Annak a Meszlényi Rudolfnak a hitvese, aki szintén lelkesedett a politikáért, aki rajongott sógoráért meg annak pártjáért. A Meszlényi család jó hírű família, az ugyancsak tekintélyes, régi nemesi családból származó Deák Ferenccel is rokonságban állt, s több birtoktesttel is büszkélkedhetett. Zsuzsanna apósának szép birtoka volt többek közt az Északi-Bakony lábánál, Kisdémnél, Csárda-pusztánál. A Meszlényi házaspár Sárbogárdon telepedett le. Frigyük - Rudolf hirtelen bekövetkezett, halálos kimenetelű betegségéig - alig hét esztendeig tartott. Ezalatt három gyermekük született, két lány és egy fiú. Zsuzsanna harmincévesen vált özveggyé - súlyos gond volt ez a megélhetés szempontjából egy háromgyermekes fiatalasszony számára, 1848 tájékán pedig különösen. Rudolf és Zsuzsanna szerették, jól kiegészítették egymást. Mély gyászában az özvegy gyakran betért ab-Kossuth Zsuzsanna, Magyarország első főápolónője - Józsa Judit keramikusművész alkotása ba a kis templomba, ahol esküdtek, s megcsókolta azt a követ, amelyen akkor álltak. A nehéz anyagi körülmények közepette Kossuth Lajos hamar szeretett húga segítségére sietett, gyermekeivel és édesanyjukkal együtt Pestre költöztette őket, ahöl az ő anyagi támogatásával tudtak megélni. Zsuzsannát tehát Pesten érték a rohamosan közelítő forradalmi napok, a változások; közben figyelemmel kísérte bátyja rendítheteden buzgalmát, jobbító fáradalmait, egy szabadabb, élhetőbb hazát megteremteni próbáló politikai törekvéseit. Ő maga azonban még - a gyász miatt - nem kívánt aktívan szerepet vállalni a folyamatokban. Mindaddig, amíg el nem érkezett a megpróbáltatások ideje, vagyis a menekülésé. Miután Windisch-Grdtz legyőzte a felsődunai magyar sereget, és Pesthez közeledett, Kossuth az országgyűléssel együtt Debrecenbe költözött. Zsuzsanna a gyermekeivel, testvéreivel, édesanyjával együtt Lajos útját követte. Látta, hogy ami elkezdődött, az bizony élethalálharc. Depresszióját leküzdve a leglázasabb tevékenységbe kezdett, akárcsak bátyja. Lajos az országgyűlésben, Zsuzsanna folyamatos mozgásban, előbb az Országos Nőegyleten belül létrejövő betegápolónői egyletekben, majd a tábori kórházakban. A sebesült honvédek ápolásához kötszerek gyűjtésére tett felhívást, majd amikor bátyja kinevezte a magyar honvédcsapatok országos főápolónőjévé, belekezdett az önkéntes nővérek toborzásába, megfelelő felszereltségű, élelemmel és személyzettel működő „ápoldák” létrehozásába. „Minket, nőket Isten azért teremtett, hogy letörüljük homlokukról a verejték cseppjeit azoknak, akik elfáradnak az élet útjain” - írta egy felhívásában. S valóban, Zsuzsanna saját maga is jó példával járt elöl, ő maga is saját kezével kötözte a vérző sebeket, gyógyította, táplálta a rászorulókat, s vigaszt nyújtott a „vérző” szíveknek is. A legjobb családból származó nőket tanította az ápolás tudományára. Önkéntes ápolónőivel olyan emberbaráti elveket valósított meg, amelyek később a vöröskeresztes mozgalomban váltak általánossá. Zsuzsanna nemcsak precizitást követelt meg nővéreitől, hanem gondoskodó figyelmet, lelkiismeretességet és lelkivigasz-nyújtást is. Fontos megemlíteni, hogy nemcsak a sérült magyar honvédek, hanem az ellátásra szoruló, sebesült osztrák katonák számára is ápolást biztosított, nem ellenséget, hanem a szenvedő embert látva bennük. A szabadságküzdelem végéig fáradhatatlanul járta az országot, felügyelte az ellátást. Kossuth Zsuzsanna főápolónő áldozatos, gondos munkáját 1849 nyaráig hetvenkét tábori kórházban húszezer ágy létrejötte fémjelzi. Midőn a szabadságharc győzelmének reménye már végleg elveszett, a temesvári csata után, ahol Haynau legyőzte Bemet és Dembinszkyt, Kossuth Lajos kormányzóelnök 1849. augusztus 11-én Aradon lemondott, Görgeyre ruházva a polgári és katonai kormányzást, aki röviddel ezután - mivel a nagyobb áldozattal járó további harc értelmetlenné vált - letette a fegyvert. A világosi fegyverletételről Zsuzsanna Aradon értesült. Előbb orosz, majd császári fogságba esett. Eközben személyes tragédia is érte: meghalt másfél éves kisfia. A fiatal, megtört özvegyasszony Pestre, a hírhedt Újépületbe, méltatlan körülmények közé került rabnak. A hatalom vádja: hazaárulás. De mert a bírósági tárgyaláson osztrák tisztek tanúskodtak mellette, bizonyítva ápoló-életmentő munkáját - felmentették. A környezetében lévők óvták, féltették. Zsuzsanna azonban újra cselekedni akart; elhatározta, hogy őrzi a forradalom és szabadságharc, a hazaszeretet lángját, életben tartja a reményt. Ebben a szellemben nyitotta meg nevelőintézetének kapuit. Sajnos a kezdeményezés nem lett hosszú életű, mivel az osztrák hatóságok sorozatos zaklatása teljesen ellehetetlenítette nemcsak az oktatónevelő munkát, de magának Zsuzsának, a mindennapi megélhetését is. Szerepet vállalt egy osztrákok elleni belső felkelés, valamint Kossuth Lajos hazahívása előkészítésében. Újra letartóztatták. Tüdőbaj gyötörte, rabkórházban kezelték. Mindeközben voltak, akik komolyan közbenjártak a megmenekítése érdekében. Az amerikai nagykövet hathatós segítségével került szabadlábra, de ennek feltétele is volt: neki és családjának örökre el kellett hagynia a szülőhazát. A hazáját elhagyó, betegeskedő Kossuth Zsuzsanna először Brüsszelben talált menedéket. Itt próbáltak új életet kezdeni; Zsuzsanna egy csipkeverő műhelyt szeretett volna működtetni, azonban az osztrákok keze ide is elért. Elkeseredetten, visszanézve karitatív munkájára, ekkortájt vetette papírra bátyjának: „Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámban. Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem..." A folyamatos, szűnni nem akaró zaklatások, egyre rosszabbodó egészségi állapota, majd édesanyja halála hamarosan döntés elé állította: nincs más választás, messzebbre, Amerikába kell menni. Új hazájában, New Yorkban folytatta csipkeverő vállalkozását. Egészsége azonban csak rövid ideig bírta a munkát. Harminchét esztendősen, 1854. június 29-én hunyta le örökre a szemét az Egyesült Államok legnagyobb városában. Tíz esztendővel ezelőtt, Kossuth Zsuzsanna elhunytának másfél századik évfordulóján dr. Fabiny Tibor evangélikus egyháztörténész-professzor ekképpen emlékeztetett reá egy írásában: „A New York-i kis temetőt azóta régen felszámolták, helyét felhőkarcolók uralják. Kívánjuk, hogy e nagyszerű asszonyra hazájában ne csak a nevét viselő, Bécsi úti egészségügyi szakközépiskola és a bicskei gyermekotthon gondoljon, hanem - soha el nem múló hálával - szeretett magyar evangélikus egyháza is!” . . . ■ Kerecsényi Zoltán
