Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-08 / 23. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. június 8. 13 Vedd és olvasd! Személyes gondolatok a RÚF megjelenése után ► A revideált újfordítású (RÚF) Biblia április végi megjelenése új szakaszt jelenthet a Szentírás tanulmányozásában minden magyar nyelven olvasó keresztyén számára. Hiszen a negyedik reformációi újrafelfedezés: „Egyedül a Szentírás!” új fényben ragyog fel, mert a ma nyelvén olvashatjuk, amint a szentírók „a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól” (ApCsel 2,11). „Legyen a Biblia mindenkié!” - ez a szándék vezérelte a fordítókat, a Magyar Bibliatársulat Alapítványt és a Kálvin Kiadót is, amikor „a Szentírás önmagát magyarázza” reformátori elv jegyében revideálták az 1990-ben megjelent protestáns fordítás szövegét. A bibliai szöveggondozás élménye Egykor Pál írta ifjú tanítványának: „...ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által’.’ (2Tim 3,15) S amint egykor A ugustinus a gyermekek hangján hallotta ezt a felszólítást, úgy halljuk meg most mi is: „Tolle, lege!” Vedd és olvasd! Április 25-én délután teljesen megtelt a Millenárison a Supka Géza terem; többeknek csak állóhely jutott azon a könyvbemutatón, ahol a szöveg felülvizsgálatában részt vevő professzorokkal beszélgetett Pécsük Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára. A revízió fő célja a könnyen érthető és olvasható szöveg; s ezt bárki tapasztalhatja, ha beleolvas a könyvek könyvébe, nem fogja tudni letenni! A budapesti nemzetközi könyvfesztivál méltó és aktuális helyszíne volt ennek a bemutatónak, hiszen a világon a legtöbbet kiadott és a legtöbb nyelven olvasott könyv még ma is a Szentírás. Egy résztvevő kérdésére válaszolva elhangzott, hogy ez konzervatív fordítás marad továbbra is - nem lett Szent Szellem a Szentlélekből. S azt már a tudósító teszi hozzá, hogy több régi-új sajátságot is felfedezhet a szövegben az érdeklődő olvasó. Például Jézus szavai már nem idézőjelek között olvashatók, csak az ószövetségi idézeteknél maradt meg ez a forma. A Sátán tulajdonneve továbbra is következetesen nagybetűvel van írva. És még egy számomra nagy meglepetést jelentő „felfedezésem” osztom meg az olvasóval: az eddigi két (1975., illetve 1990. évi) kiadástól eltérően két helyen is megtalálható a nagy kezdőbetűs Szentírás szó az Újszövetségben. Idézem a RÚF szerint. Jézus mondja önmagáról: ,Vajon nem olvastátok a Szentírásban: »A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő...?«” (Mk 12,10) És Pál írja Timóteusnak: „Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra .” (íTim 4,13) Alcímében továbbra is csak a Károli-fordítás hordozza a Szentírás szót, ám míg nála egy helyen olvashatjuk a szövegben egybeírva („Melyet eleve megígért az őprófétái által a szentírásokban. . Róm 1,2), és egyszer különírva (2Tim 3,i5a-ban: „És hogy gyermekségedtől tudod a szent írásokat.. addig a RÚF a már idézett két helyen szerepelteti a Szentírás alakot. A mi felelősségünk, hogy valóban szentnek tartjuk-e Isten írott igéjét. Csak úgy ismerhetjük meg, ha rendszeresen olvassuk, s azzal bizonyára megszenteljük ünnep- és hétköznapjainkon folyó egész életünket. Az internet segítségével a világ minden részén egyidejűleg követhették az on-line istentisztelet-közvetítést a magyar nyelvet értő embertársaink április 27-én este a budavári evangélikus templomból. Itt hangzott el a tudósításom címében is olvasható mondat - „Vedd és olvasd!” - D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspöknek, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány elnökének köszöntésében. Ezt a fordítást valóban mindenki ingyen veheti, és on-line olvashatja, mert három honlapon is elérhető, és a kibővített kereszthivatkozások is kereshetők (parokia.hu/ujkiadas, bible.com/hu és abibliamindenkie.hu). Hamarosan elérhető lesz (a bibliajarat.hu címről) az ingyenes e-book változat is. Ugyanerről a weboldalról a többféle méretű, színű és kivitelű nyomtatott könyv is megrendelhető, miként természetesen a Luther Kiadótól is. Mobiltelefonra már most letölthető a RÚF teljes szövege. Ezért „a RÚF 7 hónapja” lehetne számunkra az idei, Reformáció és kultúra címet viselő tematikus év második fele. Kiszámoltam, hogy ha Rogate vasárnapjától az év végéig csak hat oldalt olvasnánk el mindennap a RÚF- ból, akkor az 1326 szövegoldal végére érve méltóan ünnepelnénk ezt a 2014. évet. Hiszen a reformáció adta kezünkbe a Szentírást, amely az egyetemes kultúra elválaszthatatlan része. Én különösen is a magaménak érzem ezt a fordítást, mivel a bibliatársulathoz beküldött javaslataim közül hetet érvényesítettek a szerkesztők; bizonyára többen is kérték ezen apróbb nyelvtani hibák, elütések javítását. A bibliatársulat felhívására három év alatt mintegy harmincezer megjegyzés érkezett a bibliai szöveggel kapcsolatban - olvashattuk a Magyar Távirati Irodához eljuttatott közleményben. Ezért csupán egy meg nem valósult javaslatomat kívánom itt megosztani az olvasókkal, mert úgy vélem, még ez is átvezethető a digitalizált szövegváltozatban, ha elfogadást nyer. A vaszárak szóösszetételről van szó. „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem’.’ (Ézs 45,2) A jelenlegi digitális változatban is így, kötőjel nélkül szerepel, pedig még a 2001. évi nyomtatott kiadásban is kötőjellel találjuk (vas-zárakat). Ez utóbbi megoldás megkönnyíti az olvasást, a szöveg értelmezését. Természetesen a szabály az, hogy ezt az összetett szót ugyanúgy egybeírjuk, akárcsak az ércajtót. De mivel a fő cél az érthető, gördülékeny szöveg biztosítása, ezért mertem javasolni, hogy írjuk kötőjelesen, vas-zár formában. Ám a RÚF digitális és nyomtatott változatában is ezt találjuk: „... mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat’.’ (Zsolt 107,16) Természetesen mindez „nem üdvösség kérdése”! De Istennek csak a legszebbet, legtökéletesebbet lehet adnunk! S végül egy, a revideált új fordítással összefüggő változásról: pünkösdtől, e lapszámunktól a Heti útravalóban a RÚF szerint olvashatók a bibliai idézetek, ha külön másként nem jelöljük. Talán a legalkalmasabb időpont az „áttérésre” a Szendélek kitöltetésének ünnepe, amikor is „mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (ApCsel 2,6). A RÚF így tölti be közöttünk küldetését: „Boldog aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van!’ (Jel 1,3) Ezért te is vedd és olvasd! ■ Garai András ■ Dr. Bácskai Károly A hivatás betöltése nem csak munkavégzés. A hivatás gyakorlása élmény. A földművesnek a szántás, a vetés, az öntözés, az aratás, a szüntelen küzdelem az elemekkel nem a mindennapok ráadása, hanem életforma. Jóízűt harapni a termésből, kortyolgatni a hegy levét, piacra indítani a hússal, zöldséggel megrakott kocsit: ösztönös elégtétel. A tanár, az orvos, a művész számára nem lehet idegesítő teher a nyüzsgő osztály, az áléit beteg vagy a műre szomjas közönség. A mérnök örömét leli tervei megvalósulásában, a kőműves szívesen építi meg, a járművezető pedig örömmel használja, irányítja a korábban csak rajzon létezőt. Keresztény teológusnak élményt jelent a Bibliával való foglalkozás. Ez a hivatása. Akár tanulja még a mesterfogásokat, akár avatott kézzel nyúl a szöveghez, örömét leli benne. Fordít, magyaráz, értelmez, következtet, tanulságokat von le és elemez. A tér és idő felettit megkísérli a világ és a történelem bőrébe zárni és ezüstfonállal az emberi élet bárkájához kötni, miként a monda szerint Hippotadész király, a szelek ura segítette egykor az otthona felé tartó Odüsszeuszt. A közelmúltban több írás is beszámolt a Biblia szövegének a Magyar Bibliatársulat szakértői által vezetett, ez év tavaszára elkészült felülvizsgálatáról, valamint az új kiadású Biblia megjelenéséről. Az ötéves folyamat részeseként munkánkat a tervezés kockázatához, a szántás, a vetés, az aratás küzdelméhez, a teher testre és lélekre nehezedő súlyához is hasonlíthatnám. Ha ezt tenném azonban, méltatlanná válnék a mindenkori bibliafordítók és szövegmagyarázók, a hivatásukat ösztönösen gyakorló papok, tanárok, orvosok, művészek, mérnökök, kőművesek, járművezetők és földművesek, más szóval a Biblia olvasói előtt. Színész, énekes, egyetemi professzor, újságíró, az ömlő esővel dacolva messze vidékről érkezett hittestvér és megannyi érdeklődő jelenléte igazolta a húsvéti könyvbemutatón: a Biblia mindenkié. Szava, útmutatása nem egyes ünnepek vagy a keresztény kultúra ráadása, de mindennapi kenyér, az élet beszéde. Az 1990-ben kiadott új fordítású Szentírás szövegének mára elkészült felülvizsgálata után nem az összpontosított figyelmet igénylő feladatok terhe, hanem a bibliai szövegek gondozásának hamisítatlan, szenvedélyes, magával ragadó élménye a maradandó. A revízió során a közös célért vállalt, a protestáns ökumenét erősítő szakmai kapcsolatnak a munkatársakat összefűző szálai testvéri, baráti kötelékké fonódtak össze. A korábbi kiadások után kézbe venni a revideált új fordítás (RÚF) ízléses kötésű példányait a legszerényebb változattól, lapozgatva továbbindulni, végül tapintani, szimatolni a „prémium változat” friss, valódi bőr kötését: jóleső elégtétel. A terv megvalósult, a gyümölcs beérett. Volt, van értelme a hosszú munkának! Akkor is, ha némelyeknek első olvasásra fel sem tűnhet a különbség az előző változathoz képest. Az egyik darab paprika, egy pohár vörösbor is látszhat olyannak, mint a másik. ízleléskor ugrik ki a különbség: az egyik zsengébb, a másik erősebb, az egyik szárazabb, a másik édesebb. Az 1990-es és a 2014-es szöveg valóban és vállaltan hasonló. Nem vadonatúj fordítás készült, hanem a meglévő javítását és egységesítését végezte a szöveggondozó bizottság. A felülvizsgált szöveg mégis új és más. Áttekintett, magyarosabb, negyed évszázad nyelvi változása által kerekebbre csiszolt, a sorjáktól, az élektől, a récéktől megszabadított egész. Értéke nem feltétlenül az eddigitől eltérő voltában rejlik, hanem az apró, de elhanyagolhatatlanul fontos, kiigazított részletekben. Konfirmandus fiam az első olvasók egyikeként örülhetett a megújult szövegnek, a szép, színes borítójú Bibliának. Ajándékba kapta. A hivatásába merült édesapának pedig nem marad más hátra, mint ajándékba kapott élményeket és áldott olvasást kívánni neki és mindazoknak, akikhez immár így is eljuthat Isten régi-új üzenete. A szerző evangélikus lelkész, egyetemi adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének megbízott vezetője Kisbetűs sátán ► A fenti hasábokon Garai András a revideált új fordítású Bibliáról szólva egy kezdőbetű-használati kérdést is érint: „A Sátán tulajdonneve továbbra is következetesen nagybetűvel van írva.” Hetilapunk cikkeiben azonban - kivéve a szó szerinti bibliai idézeteket - mintegy tíz éve a kisbetűs formát alkalmazzuk. Ennek miértjéről esztendőkkel ezelőtt esett már szó az EvÉlet hasábjain, a revideált fordítás megjelenésére tekintettel azonban célszerű újra fényt vetni erre a kérdésre. Az alábbiakban ezért ismét közöljük - kismértékben rövidítve - Véghelyi Antal lelkésznek, az EvÉlet A vasárnap igéje rovata vezetőjének 2007-ben publikált cikkét. Egyébiránt Szentháromság vasárnapjától kezdődően - hetilapunk saját anyagaiban - a revideált új fordítású (RÚF) Biblia szövegét használjuk. (A szerk.) A sátán szó kis- vagy nagybetűs írásának kérdése meglehetősen összetett. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a sátán a héberben jogi szakkifejezés, a bírósági tárgyaláson az ügyészt, azaz a vádlót jelenti. Tehát az ördög „hivatalát” írja le a szó: „Azután megmutatta nekem Jósuafőpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt” (Zak 3,1); „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: »Most lett a mi Istenünké az üdvösség az erő és a királyság a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.«” (Jel 12,10) A sátán Isten előtt vádolja a bűnös embert, akit persze ő maga vitt bűnbe, csak azért, hogy vádolhassa, és Istentől - igazságára hivatkozva - elpusztítását követelhesse. A sátán Istent akarja eszköznek használni embergyilkos tervéhez. Isten válasza erre határozott nem. Istennek isteni megoldása van az ember bűnösségére: megigazítja. így áll helyre az igazság. Ez Isten igazsága, és az ő igazsága valóban isteni igazság. Mindebből kitűnik, hogy a sátán nem tulajdonnév és főleg nem személynév, a szót tehát ebből a megfontolásból kisbetűvel kell írni. Ennek ellentmondani látszik az egyházunkban hivatalos használatra rendelt, új (ökumenikus: protestáns-ortodox) fordítású Biblia gyakorlata, de tudni kell, hogy az ennek alapjául szolgáló héber Ószövetség nyelve nem ismer különbséget kis- és nagybetű között, a Nestle-Aland-féle görög Újszövetség pedig mind a szatán, illetve szatanász, mind a diabolosz (ördög) szót következetesen kisbetűvel írja. Következetesen kisbetűt használ a római katolikus magyar fordítás is. Ezzel nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy a sátán személy. Néha el is látják személynevekkel: persze ezek is valamilyen funkciójára utalnak (Belzebub, azaz helyesen Belzebub, „a Legyek Ura”; Lucifer: „Fényhozó” azaz ál-fényhozó stb.; ezeket természetesen nagybetűvel kell írni). De az ügyész is minden esetben személy, mégsem írjuk - a bírósági jegyzőkönyvek névelőt mellőző stílusától eltekintve - nagy ü-vel, mert ez nem a neve, hanem a tisztsége, feladatköre. Végül arról sem feledkezhetünk meg, hogy bizonyos fundamentalista protestáns irányzatok követői a sátán szót következetesen nagybetűvel, sőt névelő nélkül írják, és igehirdetéseikben is így használják. Például: „Ha nem ügyelünk éberen, Sátán azonnal betör az életünkbe, mert Sátánnak a legkisebb rés is elég, hogy benyomuljon” stb. Vagy: „Sátán munkálkodik az ezotériában, a természetgyógyászatban stb.” Feladatuknak érzik „Sátán” műveinek a felkutatását, leleplezését, és ezt mintha nagyobb elánnal, szívesebben tennék, mint a sátán fölött mindenkor diadalmas, bennünket minden kísértése, cselvetése és egyéb praktikája ellen megoltalmazni tudó Krisztus hirdetését. (...) Döntő szempontnak végül is azt tartom, hogy a magyar protestáns egyházi valóságban a sátán nagybetűs írásmódja óhatatlanul teológiai állásfoglalást rejt magában a fundamentalista irányzatok mellett, ezért hetilapunk hasábjain továbbra is mindenképpen kerülném a használatát. ■ Véghelyi Antal Megjelent az Evangélikus Élet 2007/14. számában
