Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-01 / 22. szám
mmim 2014. június 1. ♦ 3 „Méltatlan lenne külügynek tekinteni a határon túli kérdést” Interjú Fabiny Tamás püspökkel Hogyan tovább, Magyar Evangélikus Konferencia (Maek)? Az áprilisi strukturális változtatás után Fabiny Tamás püspököt kérdeztük a szervezet jövőjéről.- Amikor interjút kértem Öntől, mondván, Ön a Magyarországi Evangélikus Egyház küliigyekértfelelőspüspöke, azt mondta:„Rendben, de a Magyar Evangélikus Konferencia jövője éppen hogy nem külügy. ’’Kifejtené, pontosan mit is ért ezen ?- Hiba lenne azt gondolni, hogy a határon túli magyar evangélikusság ügye a külkapcsolatokhoz tartozik. Itt természetes nemzeti összetartozásról van szó, és méltatlan lenne ezt külügynek tekinteni, főleg annak tudatában, hogy a Kárpát-medencében élő magyar emberek nagy része már rendelkezik magyar állampolgársággal is. Jóllehet a Maek „gazdája” most már az országos iroda ökumenikus és külügyi osztálya lesz, de én a „külügyi” helyett sokkal inkább az „ökumenikust” emelném ki. A határon túli magyar diaszpórában ugyanis sokkal kevésbé különülnek el a felekezetek, sőt a Kárpát-medencén kívül sok helyen nincs is külön magyar evangélikus és református közösség, hanem protestáns gyülekezetek vannak. A külügyi oldal viszont annyiban nem elhanyagolható, hogy a befogadó országok egyházvezetésével is igyekszünk kapcsolatot tartani, ezzel is elősegítve, hogy az ott élő evangélikusok, protestánsok ügye megnyugtató módon alakuljon.-Az Utitárs előző száma is beszámolt arról, hogy a Magyar Evangélikus Konferencia ezután új keretek között folytatja munkáját. Azt már említette, hogy az ökumenikus és külügyi osztály tartaná kézben a feladatokat. Megtudhatnánk többet is arról, hogy pontosan milyen formában képzeli el az egyházvezetés a jövőt?- 2006-ban Orosházán - mondhatni: enthuziasztikus felbuzdulástól vezérelve - jött létre a Maek. Nem kérdés, hogy akkor ez nagyon komoly elhatározás volt. Azóta azonban bebizonyosodott, hogy a túl nagy szervezet a gyors, hatékony ügyintézés rovására ment. A cél tehát egy új, az egyesületinél áttekinthetőbb szervezet létrehozása. Ez a működésben azt jelentené, hogy az eddig is létező „határon túli keretet” ezentúl a Maek kapná meg, ilyenformán a Maek fő koordinátora a keretet eddig is kezelő Végh Szabolcs lenne. A szervezet struktúrájában ezután is helyet kap a képviseletiség, hiszen éppenséggel ez volt és ez is lesz a lényege a - nevében egyébként változadan - Maeknek. Hogy ne mi mondjuk meg itthonról, kinek mi lenne jó, hanem ők mondhassák meg nekünk, milyen segítségre, támogatásra van szükségük. A változtatással tehát csak a túlzott bürokratizmust szeretnénk elkerülni. Továbbra is fontosnak tartjuk az Útitárs magyar evangéliumi lap szolgálatát, hiszen ezt missziós eszköznek tekintjük. Annál is inkább, mert ilyen széles körben terjesztett magyar nyelvű, kifejezetten a magyar protestáns diaszpórának szánt lap - tudomásom szerint - a reformátusoknál nem létezik.- Melyek azok a missziós területek, amelyeken a Maek kifejtheti tevékenységét?- A munkában három súlyponti területet emelnék ki: a Kárpát-medencén belül, de az anyaországon kívül élő magyar evangélikusokkal való együttműködést, a nyugat-európai protestáns gyülekezetek, valamint a tengerentúli magyar hittestvérek segítését. A legszorosabb kapcsolatunk kimondva-kimondatlanul az erdélyi magyar evangélikussággal van. Ezt a gyakorlatban is igyekszünk minél több területen kifejezésre juttatni. Lelkészkonferenciákra hívjuk meg egymást, és épp most van kialakulóban az a gyakorlat, hogy például a papnétalálkozókra is meghívást kapnának az Erdélyben szolgáló lelkészek feleségei. Gyakorlati, de nem elhanyagolható kérdés, hogy miként kapnak nyugdíjat azok a lelkészek, akik Magyarországon és Erdélyben is szolgáltak életük során. Erre próbál kedvező megoldást találni - az erdélyiekkel konzultálva - az itthon működő szolidaritási alap.-A Felvidéken élő evangélikusokról mit tudhatunk?- A Felvidéket illetően is sok konkrét feladat áll előttünk. A legégetőbb ezek közül az, hogy Rusznyák Dezső nyugdíjazásával új lelkészt vagy munkatársat kell keresni Sajógömörbe. Félő, hogy a szlovákiai egyházvezetés küldene magyarul tudó lelkészt, mi azonban azt szeretnénk, ha nem sikkadna el a magyar misszió. Konkrét elképzelésünk is van. Lóczy Tibor világi munkatárs évek óta komoly missziós munkát végez a területen, és szeretnénk, ha ő folytathatná ezt hivatalos szinten is. Erre a 2012-ben kötött szlovák-magyar keretmegállapodás egyébként hivatkozási alapul is szolgálhat. Meg kell még említenem az úgynevezett „kishatárforgalmat” is. Több olyan Magyarországon élő lelkészkolléga van, aki szívügyének érzi a felvidéki szolgálatot, így havonta vagy meghatározott időközönként igehirdetéssel szolgál különböző határ menti településeken.- Tudna még említeni hasonló pozitív tapasztalatokat?- Szlovéniában például egy fiatal lelkész házaspár, a szlovén anyanyelvű, de magyarul is kiválóan beszélő Mitja Andrejek és magyar felesége, Andrejek-Györfi Judit szolgál nagy lelkesedéssel. Bár Szlovéniában élnek, de Magyarországra is átjárnak istentiszteleteket tartani, főként olyan helyekre, amelyek az ő lakhelyükhöz közelebb esnek, mint bármely más magyarországi anyagyülekezethez.-Nyugat-Európáról mégnem esett szó.- Nem lehet például szó nélkül elmenni a bécsi gyülekezet mellett. Itt jelenleg nincs állását betöltő lelkész, Fónyad /’«/helyettesként látja el most a szolgálatot. Bécsben egyébként nemcsak az emigránsok, hanem migránsok bázisát is jelenthetné egy stabil magyar gyülekezet. Ez egész Nyugat-Európára is igaz. Érdemes lenne a nagyrészt fiatal munkavállaló migránsok közötti szolgálatra nagyobb súlyt fektetni. Természetesen úgy, hogy a régóta külhonban élők érdekei se sérüljenek. Ugyanez érvényes az északi államokra, például Svédországra. Németországban egyébként az elmúlt évek kuszának mondható viszonyaihoz képest némiképp rendeződni látszik a helyzet. A Németországi Protestáns Egyház, az EKD ugyanis életre hívta a saját szervezetén belül az úgynevezett Magyar Gyülekezetek Egyesületét. Ennek keretében négy státust hoztak létre, ennyien láthatják el tehát főállásban a protestáns magyar gyülekezetek pásztorolását. Az ő szolgálatukon kívül több helyen ösztöndíjas teológusok tartanak istentiszteleti alkalmakat. Brüsszelben és Luxemburgban is számos magyar él, közülük sokan az Európai Unió révén kerültek ki családjukkal. Az ő megszólításuk is fontos, bár ezt a reformátusok is felismerték. Evangélikus részről az utóbbi időben JoóbMáté lelkész, mentálhigiénés szakember járt Brüsszelben, Szeverényi János országos missziói lelkész pedig Luxemburgban.-Ejtsünk még szót a tengerentúlról is.- Két bázis, a clevelandi és a torontói magyar gyülekezet még „állja a sarat”, noha egyre nagyobb személyi és anyagi gondokkal küzdenek. Fontosnak érezzük, hogy őket is segítsük. Már csak azért is, mert nagyon sokat köszönhetünk az amerikai magyaroknak. Az elmúlt évtizedekben általuk alapított ösztöndíjak segítségével közel harminc teológushallgatónak nyílt alkalma az Egyesült Államokban legalább egy évre szóló ösztöndíjjal tanulmányokat folytatni. Itt külön is ki kell emelnem Bernhardt Béla nevét, aki rengeteget tett azért, hogy mindez lehetővé váljon. Ha a tengerentúlról beszélünk, meg kell még említeni a brazíliai Sáo Paulót, mely egykor a tengerentúli magyar evangélikusság egyik fellegvárának számított. 2013-as ottlétemkor az ökumenikus és külügyi osztály vezetőjével, Cselovszkyné dr. Tarr Klárával szerettem volna meglátogatni az ottani gyülekezetét, ám szomorúan kellett tapasztalnom, hogy sajnos mára már alig érzékelhető a jelenléte.- Vígül egy evangélikus püspök számára talán szokatlan kérdés: kíván-e a Maek a külföldön élő magyar reformátusoknak is releváns tartalmat közvetíteni?- Mivel - amint erről már szó is volt a beszélgetésben - a nyugateurópai gyülekezetek többnyire vegyes összetételűek, a kérdés jogos. Azt gondolom, hogy a reformáció kezdetének közelgő ötszázadik évfordulója ráirányítja a figyelmet közös gyökereinkre, arra, hogy az Ige egyházai vagyunk. Ez releváns tartalom mindkét felekezet számára - úgy vélem. Szűcs Petra Hidak, amelyek összeérnek Bajor-magyar-osztrák egyházvezetői találkozó Bécsben Először tartottak háromoldalú találkozót a bajor, az osztrák és a magyar evangélikus egyház vezetői. Az április 29—30-i bécsi konzultáción a magyar egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Fabiny Tamás és Szemerei János püspökök, a zsinat elnöksége - Hafenscher Károly és Abajfy Zoltán -, valamint e sorok írója vett részt. A bajor és az osztrák egyház is számos egyházfőtanácsossal képviseltette magát Heinrich Bedford-Strohm bajor és Michael Bünker osztrák püspök vezetésével. A résztvevők szinte mindnyájan ismerősként üdvözölték egymást. A találkozó számos kérdést felvetett. Az előre egyeztetett témakörök közül az első világháború kitörésének századik évfordulója és Trianon kérdésköre, a migráció és az ezzel kapcsolatos jelenségek, a reformáció kezdetének 2017-es jubileuma, valamint sok más aktuális téma került terítékre, mindhárom egyház vezetőinek aktív közreműködésével. A találkozó első, aktualitásokat tárgyaló beszélgetőkörében Gáncs Péter elnök-püspök a magyar identitás érzékeny mivoltáról szólt, utalva arra, hogy Magyarország huszonöt éve szabadult fel a rendszerváltás előtti szocialista időszak béklyóiból. Szimbolikusan szólva „huszonöt évvel vagyunk a »feltámadás« után, de sokszor még mindig nem tudjuk, mire szabadultunk fel, és nem mindig tudunk élni a szabadságunkkal” - fogalmazott a püspök. Magyarország úton van keletről nyugatra vagy éppen nyugatról keletre, de mindenképpen hídszerepe van, mint ahogy ökumenikus szempontból egyházunknak is. A szimbolikus párhuzamok után konkrét és égető problémákat, kérdéseket is felvetett az elnök-püspök, mint a hit- és erkölcstanoktatás bevezetése, a jól képzett hitoktatók számának növelésével kapcsolatos nehézségek, amelyek nagy kihívást, de nagyszerű feladatot is jelentenek egyházunknak, ahogy minden más történelmi egyháznak is Magyarországon. Jó hír viszont, hogy nagyobb számban vannak a hitoktatásra beíratott gyermekek, mint azok, akiknek szülei az erkölcstanoktatást választották. Az iskolákon keresztül mintegy tizenhétezer diákot és majd kétezer tanárt ér el egyházunk, ami nagyszerű lehetőség. asszony örömmel adta hírül: nő az egyházi iskolák száma, és sok muszlint tér át az evangélikus egyházba, mert a nyitott és elfogadó légkör vonzó számukra, és a beilleszkedés során sok segítséget kapnak a közösségtől. A jövő azonban nem felhőtlen: néhány éven belül mintegy negyven lelkész megy nyugdíjba, így az osztrák egyház lelkészhiányra számíthat a közeljövőben. A bajor egyház nevében Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök összegezte azokat a témákat, amelyek napjainkban foglalkoztatják a délnémet tartomány evangélikus egyházát: újjáalakult a bajor zsinat, szinte nincs átfedés a régi zsinati képviselőkkel, ami azt jelenti, hogy új erőforrást kapott az egyház elhivatott, tenni akaró emberek személyében. Bedford-Strohm hangsúlyozta: az egyház tagjainak elhivatottságából él. A gyülekezeti tagok és az egyházban önkéntesen és más módon is szerepet vállalók azok, akik a „hátukon viszik” az egyház vezetését és struktúráját, ezért nem a szerkezeti reform fogja megadni az egyház hiányaira keresett válaszokat, amelyeket a bajor egyház eddig végigpróbált, hanem a belső, lelki megújulás. Ez a lelkűiét sugárzott a püspökből is, amikor minderről beszélt. Nem hallgatta el azonban azt sem, hogy sok esetben olyan kérdésekben kell döntést hozniuk az egyházvezetőknek, amelyekben nem jártasak - mint például a nagy számítógépes beruházások stb. -, és amelyek így nyomasztó felelősséget rónak rájuk, a gyors társadalmi fejlődés egyik velejárójaként mégis kezelni kell őket. Azt sem hallgatta el a püspök, hogy a Német Protestáns Egyház (EKD) tízévente esedékes felmérésének legutóbbi adatai szerint emelkedett az egyház Gáncs Péter, dr. Michael Bünker osztrák és dr. Heinrich Bedford-Strohm bajor püspök Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk gyülekezeteinkről sem. Ennek érdekében alakul meg a közeljövőben az országos irodán a gyülekezeti és missziói osztály, amely abban támogatja a gyülekezeteket és lelkészeiket, hogy az intézmények és a lelki erőforrást jelentő gyülekezeti közösségek egyformán és kiegyensúlyozottan legyenek képviselve az egyház és az egyházi döntéshozatal központjában. A találkozón osztrák és bajor részről is szó esett a legfontosabb témakörökről, amelyek aktuálisan jellemzik az adott egyházat. Hannelore Reiner osztrák egyházfőtanácsos iránt közönyös emberek száma. Egyúttal azonban azok, akik felekezetileg elkötelezettek, tudatosabban vannak jelen az egyházban. A találkozó másfél napja nagyon gyorsan eltelt. Nagyszerű volt megélni a közösséget vezetői szinten is és megosztani egymással az örömöket, illetve a problémákat, kérdéseket, amelyeket együtt mindig könynyebb megélni, és könnyebb rájuk válaszokat is találni. CsELOVSZKYNÉ DR. TARR KlÁRA, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője A SZERZŐ FELVÉTELE
