Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-25 / 21. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. május 2^ Ádám, hol voltál? Ha valaki nyomon követné e cikk szerzőjének zsebében lapuló okostelefon által kiadott jeleket, tudná, hogy éppen vonaton ül, ahol az övén kívül még az utastársak csaknem felének kezében vagy csomagjában lapul hasonló képességű készülék. Ezek az okostelefonok folyamatosan kapcsolatban lehetnek valamelyik helymeghatározó műholddal, és egykét telepített alkalmazás ezeket az információkat fel is használhatja a működéséhez. A Foursquare nevű program rajongói ebben a helyzetben be is jelölik, hogy éppen útra kelnek, az ismerőseik így értesülhetnek arról, hogy a pályaudvaron vannak, vagy esetleg már el is hagyták. A geolokáció megosztására épülő rendszer 2009-es indulása óta nagy sikernek örvend, noha elmondható, hogy csak egy bizonyos réteget sikerült megszólítania. A friss hírek szerint a Foursquare változások előtt áll, amelyek kicsit másfajta jövőt vetítenek elénk. A Foursquare divattermék. Nevezetesen azt a divatot lovagolja meg, hogy az emberek szeretik megmutatni, hogy éppen merre járnak, mit csinálnak, és kivel találkoznak. A technológia fejlődése nagyjából öt-hat éve tette ezt lehetővé, mégpedig úgy, hogy az okostelefon a GPS-információk alapján megjelemtette azokat a helyeket, artielyek a tulajdonosuk közelében találhatók, és egy kattintással kellett kiválasztani a megfelelőt. Kezdetben persze a rendszer üres adatbázisra épült, viszont a szórakozóhelyekre, múzeumokba, oktatási intézményekbe vagy akár a templomokba látogatók feltöltötték az éppen aktuális tartózkodási helyük adatait, ha nem találták meg a listában. A szolgáltatás ezeket a térképadatokkal párosítva mára gyakorlatilag elérte, hogy minden hely szerepel az adatbázisában, ráadásul felhasználói látogatottságával együtt. Az alkalmazás két funkciót valósított meg. Egyrészt megmutatta az ismerőseink bejelentkezései alapján, hogy éppen merre is vannak, másrészt a mi korábbi látogatásaink vagy az ismerőseink visszajelzései alapján képes volt új helyek ajánlására. A. Foursquare fejlesztői most ezt a két funkciót választják ketté; az utóbbi megmarad az eredeti Foursquareben, míg az ismerősökkel való találkozást segítő program Swarm néven fog újjászületni. Nemcsak a felhasználói szokások kettős természete miatt logikus lépés ez - általában az emberek vagy csak az egyik funkciót használták, vagy csak a másikat -, hanem a technológiai fejlődés is lehetővé tette, hogy a Swarm egy újfajta koncepció jegyében születhessen meg. Az alkalmazásban nem kell bejelentkezni többé, a helymeghatározás pontossága ugyanis annyit fejlődött az elmúlt években, hogy a telefon pontosan fogja tudni, egy tér melyik kávézójába tértünk be. Egy telefon, amely folyamatosan közli, hogy éppen hol vagyunk? Ez lehet az adataik védelmét féltő felhasz-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence nálók egyik első kérdése, és természetesen a cégnek lesz válasza is az aggodalmakra. Azt semmiképpen nem fogja mutatni a program, hogy ki hol van egy adott pillanatban, csak azt, ha valaki már egy ideje bizonyos helyen tartózkodik. Előző példánkkal élve: a Swarm nem jeleníti meg, hogy éppen a kávézó felé tartunk, de azt mutatni fogja, ha már pár perce letelepedtünk ott. Az adatgyűjtés állandósága nagy segítségére lehet azoknak is, akik inkább a Foursqaure funkcióját, az új helyek felderítését részesítik előnyben. A rendszer a meglátogatott helyekből pontosabban fogja tudni, hogy egy új városban mit is lenne érdemes felkeresnünk. Függ persze a megvalósítás bonyolultságától, de könnyen elképzelhető egy olyan jövő, amelyben ha minden vasárnap eljárunk lakóhelyünk evangélikus templomába, a nyaralásunk alkalmával egyszer csak üzenetet kapjunk az istentisztelet kezdete előtt, hogy az ottani protestáns templom merre található. Jó látni azt is, hogy a mobiltelefonokat illetően is erősödik az az irány, hogy a különböző funkciókat különböző alkalmazásokra szedik szét, és így valódi, könnyen használható célszerszámokat kapunk. Kicsit persze rémisztő lehet a Nagy Testvér képe, de kétségkívül fejlődik a technológia, és a hasznosságot sem nehéz észrevenni benne. ■ N. B. Séta a Sas-hegyen A főváros fölé magasodó Sas-hegy nemcsak remek panorámával szolgál - stratégiai elhelyezkedéssel is bír. Korábbi hadászati jelentőségét bizonyítja, hogy területét bejárva máig találhatunk világháborús repeszdarabokat. Amíg azonban egyes részeit évtizedekig katonai objektumként zárták el, ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében működő Sas-hegyi Látogatóközpont várja a természetvédelmi terület geológiája, flórája és faunája iránt érdeklődő kirándulókat. Földtani szempontból a hegy a valamikori Tethys-óceán szülötte. A hatalmas állóvíz Laurázsia és Gondwana őskontinenseket választotta el. A Sas-hegy későbbi építőeleme, a dolomit az óceán alján keletkezett kétszázmillió évvel ezelőtt, majd a földrészek európai és afrikai lemezének hárommillió esztendővel ezelőtti ütközése során emelkedett ki a képződmény. Legmagasabb pontja 259 méterrel nő a tengerszint fölé. Az üledékes kőzet geológiai értelemben több változatban is megtalálható (porló, murvásodó, kovás és limonitos cementálású, sejtes). A kirándulók számára ez a természettudományos ismeretanyag leginkább a Beethovenszikla tömbjében tárgyiasul, válik természeti szépséggé. A hegy növényvilága földrajzi szempontból két nagyobb egységre osztható. A napos, melegebb déli lejtőkön olyan beszédes nevű fajok növekednek, mint az István király szegfűje, a magyar gurgolya, a varjúháj, a kövirózsa, a naprózsa, a deres csenkesz, a lappangósás, a csikófark, valamint a közismert pusztai árvalányhaj. A hűvös északi oldalon többek között a budai nyúlfarkfű és a sudár rozsnok él. Érdemes említést tenni azokról a növényekről, melyek az egykori szőlőültetés, illetve parkosítás nyomán kerültek ide. Az orgona és a feketefenyő nem őshonos, és az eredeti flóra visszaállítása érdekében a szakemberek visszaszorításukra törekednek. A kopárnak tűnő felszín ellenére a fauna is igen gazdag. A legtöbb szakirodalmi említés az itteni pókpopulációkra vonatkozik: ezek kutatásában a neves evangélikus polihisztor, Herman Ottó is részt vett. Számottevő a (főképp a talajban rejtőzködő) ízeltíábú- és pillangóállomány; itt él a legnagyobb méretű magyar kígyófaj, a haragos sikló és a kecses pannongyík; továbbá kéttucatnyi madárfaj példányai. A Sas-hegyi Látogatóközpont március-október között keddenként, péntekenként, szombatonként, valamint vasár- és ünnepnapokon 10 és 18 óra között kereshető fel a Budapest XI. kerület, Tájék utca 26. címen. Honlapjukon (dinp.nemzetipark.gov.hu/sashegy) a vezetett túrákról, valamint aktuális programokról adnak részletes tájékoztatást. A látógatóközpont állandó interaktív kiállítással és felfrissülést nyújtó büfével is szolgál. ■ Rezsabek Nándor HIRDETÉS Keresztény Értelmiségi Fórum Budahegyvidéken A Keresztény Értelmiségi Fórum dapest XII. kér., Kék Golyó u. 17.) Hegyvidéken (XII. kerület) címmel, következő alkalmán a budahegyvi- május 26-án, 18.30-kor Aktuális Pokorni Zoltán polgármester elődéki evangélikus templomban (Bu- feladatok, fejlesztési elképzelések a adása hangzik el. MENNYBEMENETEL ÜNNEPE - ÉZS 59,1-2.12-13.20 „Ott ül a mindenható Atya Isten jobbján” Luther a festőket hibáztatta azért, hogy Istent a felhők fölött, aranytrónuson ülő ősz öregemberként ábrázolták, Krisztus mennybemenetelét pedig úgy festették meg, hogy Isten jobbját fizikai helyként jelenítették meg. Szerinte ez az Isten jobbjáról alkotott téves, nem biblikus elképzelés vezetett oda, hogy a reformáció svájci ágának követői Krisztus testének az úrvacsorában való jelenléte ellen a mennybemenetellel próbáltak érvelni. Arra hivatkoztak, hogy Krisztus teste jelenleg Isten jobbján, a mennyben van, tehát nem lehet jelen az úrvacsorában, amely földi valóság. Luther ezí a racionális érvelést azzal utasította el, hogy a svájciak nem értik, mit jelent a menny és az „Isten jobbja’.’ Mindenekelőtt Ézsaiás könyvének igéi alapján fejti ki, hogy a menny nem fizikai helyet jelöl. A menny nem itt vagy ott van, hanem mindenhol, és a mennyei világ láthatatlanul ugyan, de minden részében áthatja a földi világot, és túl is terjed rajta. Ezért semmi sincs közelebb hozzánk, mint Isten, aki közelebb van, mint mi önmagunkhoz. Mégis elérhetetlen fényben rejtőzik. Csak ott férhetünk hozzá, ahol ő maga teszi magát hozzáférhetővé: igéjében és az úrvacsora szentségében. Isten azonban - jobbja által - szüntelenül mindenben és mindenek által munkálkodik. Ő növeszti testünkön a bőrt, fejünkön a hajszálat stb. Isten jobbja ott van a halottak sírjában is, mondja Luther a zsoltárosra hivatkozva: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem’.’ (Zsolt 139,8-10) Krisztus tehát mennybemenetelekor ennek a mindenütt jelen lévő és mindenben munkálkodó hatalomnak lett a részese és birtokosa. Ezt jelenti, hogy „fölment a mennybe, és ott ül a mindenható Atya Isten jobbján”. Valóban neki adatott minden hatalom mennyen és földön (lásd Mt 28,18). Mivel Krisztus nem emberi elképzelések szerint és nem emberi elvárásokat kiszolgálva, hanem felfoghatatlan, isteni módon gyakorolja teljhatalmát a világban és az életünket érintő eseményekben, gyakran bennünk is megfogalmazódik a kérdés: hol volt az Isten, hol volt Jézus, amikor ez vagy az a nemkívánatos dolog, ez vagy az az igazságtalanság megtörtént. Ilyenkor nekünk is meg kell hallanunk a próféta válaszát: „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől..!’ Ha elég alázat van bennünk ahhoz, hogy a próféta válaszát elfogadjuk, akkor helyes önismeretre jutunk. Akkor mi sem tudunk mást tenni, mint hogy megvalljuk Istennek: „Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt’.’ Ha eljutunk az igaz önismeretre, annak első jele az lesz, hogy a kegyelmet többé nem tekintjük járandóságunknak. Nem gondoljuk, hogy nekünk kijár, hogy Isten kegyelmesen bánjon velünk, és ha nem AZ ÜNNEP IGÉJE ezt teszi, akkor igazságtalan hozzánk, és méltánytalanság ér bennünket. Akkor elnémulnak ajkunkon az ilyen kérdések: hol volt az Isten, hol volt Jézus, amikor ez vagy az a nemkívánatos dolog történt. Tudni fogjuk, hogy még akkor sem történne velünk méltánytalanság, ha sokkal súlyosabb baj érne. Tudni fogjuk, hogy „nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson”, hanem a bűneink választanak el Istentől. És akkor tudni fogjuk azt is, hogy mit kell kérnünk, ha azt akarjuk, hogy Isten meghallgasson. Semmi mást, mint hogy bocsássa meg bűneinket, és tisztítson meg a bűntől. Ez az imádságunk - ha szívből mondjuk el - biztos meghallgatásra számíthat, függetlenül attól, hogy sorsunk miként alakul. Mert bárhogy alakuljanak életünk körülményei, a Krisztus keresztjére néző hitünk tudni fogja, hogy Istent és Isten szándékát nem a körülményekben kell keresnünk. Urunk mennybemenetelének ünnepe sem az egek kémlelésére szólít bennünket, hanem arra, hogy a Golgota keresztjére nézve lássuk meg a Deus crucifixust, a megfeszített Istent. Tanuljuk meg, hogy ezen a földön Istent sehol máshol, mint a megfeszített Krisztusban, az ő keresztjének mélységes gyalázatában találhatjuk meg. Mert ha a kereszten Jézus át is élte az Istentől való elhagyatottság rettenetét, megfeszítettként is igaz volt rá, amit Fülöpnék mondott: „Aki engem lát, látja az Atyát’.’ (Jn 14,9) „...én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van...” (Jn 14,11) Ezért mennybemenetel ünnepén is a mélység Krisztusát kell keresnünk, ha látni akarjuk ebben a világban az Istent, és látni akarjuk az Atya irántunk való szeretetének mérhetetlen nagyságát. Ha pedig azt akarjuk tudni, hogy Isten kikkel van ebben a visszájára fordult, megzavarodott világban, akkor is a „mélységbe” kell néznünk. Mert ahogy Isten Krisztust sem hagyta el a kereszthalál mélységében, még ha nem is éreztette vele jelenlétét, vele volt, sőt benne lakott. így nem hagyja el ma sem azokat, akik akaratára hagyatkozva járják a mélység útját, hanem velük van, közösséget vállal velük. Minden gyalázás, minden gúny és minden ütés, amelyet rájuk mérnek, Isten hátán csattan. Ha tehát ebben az Istentől elrugaszkodott világban Isten közelében akarunk élni, akkor azokat kell meglátnunk és közel eresztenünk magunkhoz, akiket mindenki kikerül vagy eltaszít. Ha hozzájuk fordulunk az evangéliummal, és a kenyerünket is megosztjuk velük, akkor - bár bűneink elválasztanak Istentől - bízhatunk benne, hogy a számadás napján az üdvösség próféciájaként teljesül be rajtunk a próféta jövendölése: „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákob megtérő bűnöseihez! - így szól az Úr!’ ■ Véghelyi Antal Hibaigazítás. Sajnálatos névelírás történt lapunk múlt heti számának 3. oldalán, a balatonszárszói jubileumról tudósító írásban. A kötcsei telkét az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonnak adományozó testvéfünk neve helyesen: Weiss Jenő. A hibáért az érintett és az olvasók szíves elnézését kérjük. (A szerk.)
