Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-18 / 20. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014- május 18. *■ 15 Fekete bodza, a szegények patikája ► A meleg tavaszkezdetnek köszönhetően még április volt, amikor meg­jelentek az első virágtányérok a bodzabokrokon, azóta pedig egyre több illatos, fehér virág üdvözöl, amikor kilépek a házunk ajtaján. Erede­tileg nem is „róluk” szerettem volna írni, ám végül hagytam, hogy meg­győzzön a - nem véletlenül - szegények patikájaként is emlegetett, hazánkban őshonos növény, hiszen éppen időszerű, hogy felfedezzük számos kedvező hatását, sokoldalúságát. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu Mivel a kerítésünket több tíz méteren bodza (népies nevén bojza, bocfa, esete, fái bodza) szegélyezi, magam is évek óta készítek szörpöt egy jól be­vált recept szerint. Különlegesség­ként került már palacsintatésztában kisütött bodzavirág a család asztalá­ra, sőt a kamránk polcán az alma-bo­­dzabogyó vegyes lekvár is megjelent a sorban. Mégis meglepődtem, hogy mindezeken túl mennyi érdekes re­cepttel, felhasználási móddal találkoz­hatunk, ha egy kicsit kutakodunk a neten. Sőt egy egész portál fog­lalkozik (bodza.lap.hu) a teremtett világ e nagyszerű ajándékával. A növény egész Európában el­terjedt, és titokzatos hagyományok övezik. A germánok szent nö­vényként tisztelték, míg az angol­szász területeken egyenesen va­rázserővel ruházták fel. Az Őrség­ben a gonosz lélek fájának tekin­tették, és nem ültették házak mel­lé, míg a palócok éppen az állatok sebeinek megtisztulását remélték tőle. Gyógynövényként való fel­­használása ősi időkből való, már az ókori görögök is említik. Igen gyakori árokpartokon, út- és erdőszéleken, bolygatott talajokon. Ennek oka, hogy kitűnően alkalmaz­kodott az emberi beavatkozások kö­vetkeztében kialakult feltételekhez, jól tűri a városi, szennyezett levegőt is. Kedveli a nitrogéndús talajokat, de gyengébb talajokon is megél, napos és félárnyékos helyeken egyaránt. Avar­ja gyorsan bomló, ezért komposztba keverve gyorsítja annak érését. Küllemét tekintve három-tíz mé­ter magasra megnövő, terebélyes cserje, ritkán fa. Egyéves ágai zöldek, a többévesek szürke kérgűek, para­­szemölcsösek, vesszői ívesen lehajtók. Levele páratlanul szárnyasán össze­tett, fogazott szélű, virágai krémfehé­rek, jellegzetesen illatosak, és boger­nyőt alkotnak. A termése fekete szí­nű csonthéjas bogyó. Egykor a nö­vény minden részét felhasználták, e hasznosítások többsége mára feledés­be ment, ma leginkább csak táplálko­zási és gyógyászati szerepe ismert. A többéves, egyenes bodzahajtások­ból (vastag, szivacsos, rugalmas, de szi­lárd bélszövete miatt) régen kiváló ásó- és lapátnyelet készítettek, a hajtás a bél eltávolítása után alkalmas volt a ková­csok fújtatójának elkészítéséhez, de gyakran ebből készült a halászok há­­tóvarró tűje is. A már említett tulajdon­ságok miatt ágaiból fúvós hangszerek: furulya, tilinkó, kaval készíthető. A szintetikus festékek feltalálása előtt bo­gyója (és levele) fontos festőnövény is volt, erős szagú levét a legyek, egerek távol tartására permetezték (ma a biokertészkedésben is használják). Gyakori előfordulása, könnyű hoz­záférhetősége, egyszerű, sokoldalú felhasználhatósága miatt nevezhették egykor a szegény ember patikájának. A népi gyógyászatban fájdalomcsilla­pítóként, gyulladáscsökkentőként, enyhe hashajtóként, vizelethajtóként, köptetőként, vértisztítóként, hámosí­­tásra használták. Ma főként nyugta­tó, izzasztó és vizelethajtó teakeveré­kek fontos alkotórésze. Az értékes hatóanyagok főként a vi­rágban (például flavonoidok, szaponi­­nok) és a termésben (például szerves savak, antocianinok, vitaminok: C-vi­­tamin-tartalma duplája a citrusféléké­nek) fordulnak elő, de megtalálhatók a levélben is. Egyes erős hatású, de hő­re lebomló anyagai miatt kerülendő a nyers, éretlen bogyók fogyasztása! A virágot május-júniusban, a teljes érésben lévő bogyókat augusztus­szeptemberben gyűjthetjük. Alapve­tő szempont - mint általában minden gyógynövény gyűjtése során -, hogy lehetőleg védett, szennyeződésmentes helyekről, száraz időben gyűjtsük a fel­használni kívánt növényi részt. Fon­tos tudni, hogy a fekete bodza mérge­ző rokona a - szintén az utak mentén gyakori - gyalog- (vagy földi)bodza, amely azonban más habitusú, kórósze­­rű, lágy szárú évelő, virágai hófehérek, porzója pedig lila vagy fekete. Szárított, lemorzsolt virágát és ter­mését teakeverékekbe tehetjük, friss vi­rágát szörpnek vagy különböző ételek­hez (tésztába forgatva) használhat­juk föl, terméséből igazi immun­erősítő lekvár készülhet. A szárról a bogyókat villával lehet a leg­könnyebben eltávolítani. Az éret­len szemeket kiválogatjuk, az apró magvakat pedig passzírozással tá­volítsuk el. Mivel pektintartalma vi­szonylag alacsony, érdemes más gyümölcsökkel keverni (a fagyasz­tóba téve a különböző gyümölcsö­ket összevárhatjuk a lekvárfőzésig). Különlegességként említhető még levesként, szószként, ecetként, li­kőrként vagy pálinkaként történő felhasználása. (Számtalan receptet találhatunk az interneten.) Habár a bodza a Bibliában nem szerepel, hozzá kapcsolódóan még­is megemlíthető az elhalt töveken gyakran megjelenő júdásfüle gomba, melynek neve onnan eredeztethető, hogy egyes hagyományok szerint Júdás bodzabokron lelte halálát. A bodza hajlékony ága, kedves fe­hér virága több költőt is megihletett egy-egy játékos gyerekvers megírásá­ra, Mednyánszky László Virágzó bo­dzabokor címmel örökítette meg egy festményén ezt a kedvelt növényt, Fer­tőhöz település több ízben rendezett már bodzafesztivált, sőt egy Békés me­gyei település, Medgyesbodzás címe­rében is fellelhetjük a gyümölcsöt. Remélem, e kedvcsinálónak szánt sorok elolvasása után többen indul­nak majd kosárral, ollóval a kezükben sétára egy napos délutánon, és gyűj­tenek néhányat a fehér virágtányé­rokból, hogy maguk is megtapasztal­ják a Teremtő eme nagyszerű ajándé­kának jótékony hatásait... ■ JCsCs Határtalan kossuthosok A magyar kormány 2010-ben indítot­ta el a Határtalanul! programot. Célja az, hogy a közoktatásban tanu­ló minden magyar fiatal legalább egyszer a magyar állam támogatásá­val eljusson a szomszédos országok magyarlakta területeire, és csere­­kapcsolatok révén minél több külho­ni magyar diák juthasson el Ma­gyarországra. A Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium évek óta sike­resen kapcsolódik be ebbe a mozga­tómba, és így több diákcsoportunk jutott el a testvériskolákba: Kárpát­alján a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba, valamint Er­délybe, a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumba. Újabb kapcsolataink révén a Felvi­dékre is szeretnénk eljutni a jövőben. A történelmi helyek kiváló lehető­séget teremtenek arra, hogy a diákok­ban tovább erősödjön a nemzeti ön­tudat érzése. A csoportok színes programokon vettek részt mindkét kirándulás során: rendhagyó, elő­készítő és záró órákat tartanak, sze­mélyesen is megismerhetik a Kárpát­medence földrajzát, történelmét, emlékhelyeit, nevezetességeit, a kül­honi iskolarendszert és családokat. Május 9-én érkezett meg isko­lánkba a técsői diákok csoportja vi­­szontlátogatásra. A közös múlt okán több párhuzamos eseményre került sor: a munkácsi és a sárospataki Rá­­kóczi-vár megtekintésére, Huszton, Visken, illetve Tákoson és Csarodán az ősi templomok meglátogatására, a malenkij robot emlékműveinek megkoszorúzására Szolyván, a nyír­egyházi temetőben és a városköz­pontban. (A diákok közös tevékeny­ségként gondozzák mindkét város­ban az intézmények kiemelkedő ta­nárainak, lelkészeinek sírjait.) Az evangélikus Nagytemplom­ban rendhagyó történelemóra kere­tében ismerkedtek meg a diákok Nyíregyháza és a tirpákság múltjával, jelenével. Bekapcsolódtak a május 10- én Nyíregyházán rendezett, a cseh­szlovák-magyar lakosságcserére em­lékező emléknap programjaiba. Közös emlékkönyv is készült. A nyíregyházi diákok fotókon és vide­ókon örökítették meg a nemzeti ün­nepeinken előadott műsorokat, a trianoni emlékhelyek megkoszorúzá­sát, a közös vetélkedőket, sportese­ményeket. Viszontlátogatásuk so­rán a técsői testvériskolások megis­merhették a megye, a régió (például Debrecen, Tokaj, Szabolcs) és Nyír­egyháza nevezetességeit. Az ese­ménydús négy nap záróeseménye - Sóstón a falumúzeum és a vadaspark meglátogatása - még emlékezeteseb­bé tette a találkozást, és tovább erő­sítette az együttműködést. ■ Hlatky Attiláné EVÉL&LEVÉL Evangélikus óvónők továbbképzése Húsvét keddje. A locsolkodás után illatos fejjel, szomorú, esős időben indul­tunk Orosházáról Balatonszárszóra az országos óvónői továbbképzésre. A Balaton partján már, hála Istennek, verőfényes tavasz fogadott bennünket. Ezt mindenképpen biztatásnak éreztük, hiszen hónapok óta készültünk az előadókkal erre a találkozásra. Mivel egyházunk az elmúlt években jelentős számú óvoda átvételéről dön­tött, ezért jogos igényként merült fel a kolléganők részéről, hogy szervezzünk egy többnapos országos továbbképzést annak érdekében, hogy a keresztyén nevelőmunka minél inkább gazdagodhasson. A felnőttképzés keretein be­lül ezért került sor április 22-25. között egy intenzív továbbképzés indítá­sára Balatonszárszón. Célunk az volt, hogy a résztvevőket olyan gyakorlati ismeretekhez juttas­suk, melyek birtokában az óvodák mindennapi tevékenységeibe beemelhe­tik a bibliai történeteket, és a Szentírás segítségével a gyermekek életkori szint­jén mutathatják fel azokat az erkölcsi-etikai értékeket, melyek elfogadása alap­vetően meghatározza majd későbbi életüket is. Mivel a keresztyén értékek átadása ebben a korban csak érzelmeken keresztül lehetséges, ezért különö­sen is fontosnak tartottuk gyermekeink érzelmi nevelésének középpontba állítását. Most a zenei nevelést helyeztük előtérbe. Az ének, a zene nélkülözhetetlen az óvodások életében. Ezt a témakört előadóink egyházzenei megközelítésben dolgozták föl, sok-sok gyakorlati is­meret átadásával együtt. Betekintést nyerhettünk a történelmi egyházak által fenntartott óvodák munkájába is. Kedden délután egy győri katolikus óvoda, majd a székesfe­hérvári református óvoda munkájával ismerkedtünk meg. Este a résztvevők kötetlen beszélgetés során ismerhették meg egymást és az óvodáinkban vég­zett szolgálatokat. Győri Gábor esperes - a továbbképzés lelki vezetőjeként - bensőséges áhítattal zárta esti együttlétünket. Szerdán foglalkoztunk részletesen a bibliai történetek feldolgozásával, azok érzelmi, erkölcsi hatásaival, illetve azzal, hogy a gyermekek életében az ének, a zene milyen fontos a testi, a lelki és az érzelmi élet szempontjából. Ennek fejlesztő lehetőségeiről, a zene fontosságáról hallottunk Bánkiné Révész Ad­rienn és Győri Gábor előadásaiból, illetve a sok gyakorlati példa segítségé­vel meg is élhettük, hogy mit adhatunk át óvodásainknak. Esti lelki együttlétünk egy megható film megtekintésével zárult. Csütörtökön reggel szabadtéri áhítaton vettünk részt Rozs-Nagy Szilvia lelkész vezetésével. A délelőtt folyamán Uzsalyné Pécsi Rita értékes előadá­sát hallhattuk gyermekeink érzelmi nevelésének kiemelt fontosságáról és a Biblia erkölcsi-etikai nevelést segítő tanításáról. A résztvevők visszajelzései - melyeket a továbbképzés házigazdájának, Ré­vész Ritának továbbítottak - azt mutatták, hogy várják a folytatást, hiszen a gyakorlati ismeretek bővítése nagyon fontos mindenki számára, aki óvo­dáinkban a keresztyén nevelést mind teljesebben szeretné megvalósítani a munkája során. Révészné Tóth Erzsébet óvodai szaktanácsadó Tanítói állás A Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanítói ál­lást hirdet a 2014 szeptemberében induló tanévtől. Jelentkezni lehet az iskola@podmaniczky-evangelikus.hu e-mail címen. További elérhető­ségeink: 1173 Budapest, Ferihegyi út 115.; telefon: 1/256-2897.

Next

/
Thumbnails
Contents