Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-18 / 20. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. május 18. *• 13 ► A neves evangélikus személyiségek életútjának követéséhez az is hozzátartozik, hogy ismerjük életük egyes helyszíneit. Szerencsés esetben már emléktábla jelöli egy-egy arra érdemes elődünk lakó- vagy szülőházát, s jó esetben azt is tudjuk, hol az illető sírja. Rovatunkban is törekszünk arra, hogy virtuális emléktáblákat állítsunk. Most Boronkay Albert zempléni 48-as kormánybiztos emlékét idézzük fel, aki a mai Szlovákia területén, Rákócon született, s ott is van eltemetve. A boronkai Boronkay család rákóci levéltárának iratait a Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban őrzik. EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Egy zempléni evangélikus hazafi ■ Oláh Tamás „És amidőn ezt a könnyszentelte kincset egy-egy oly kormánybiztos kezébe adták, mint Baradlay Ödön, bizonyos volt felőle a nemzet, hogy aminek kenyérnek kell belőle lenni, abból kenyér lesz; s aminek fegyverré kell belőle lenni, abból fegyver lesz; és oda fog jutni bizonnyal, ahova küldve volt.” (Jókai Mór: A kőszívű emberfiai) E szavakat Jókai akár Boronkay Albertról, Zemplén vármegye teljhatalmú kormánybiztosáról is írhatta volna, aki az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc egyik kevéssé ismert, de emlékezetünkre méltó áldozata volt. A boronkai Boronkay család Somogy vármegyéből származó, a 18. században már több vármegyében is birtokos köznemesi família volt, amelynek zempléni evangélikus ágából származott Boronkay Albert. Apja, Boronkay Gáspár több vármegye táblabírája volt. 1832-ben a családi birtokközpont a Zemplén vármegyei Rákóc, ahol kúriájuk állt, de más zempléni, ungi és bihari birtokkal is bírtak, s övék volt egy iglói bánya harmadrésze. Boronkay Albert 1801. szeptember 18-án született Rákócon. Ifjúkori jogi tanulmányok után Zemplén és más vármegyék táblabírájaként működött. Felesége a szintén evangélikus márkusfalvi Máriássy Tekla lett. Egyetlen fiuk, László (Rákóc, 1829. március 5/6. - Budapest, 1896. május 15.) 1848/49-es honvéd főhadnagy, 1860-1861-ben Zemplén Vármegye Bizottmányának tagja és a rákóci kerület alszolgabírója. 1867-től ismét tagja lett a vármegyei bizottmánynak, és 1871- ben történt lemondásáig a Homonnai járás főszolgabírója. Leányaik közül Anna Albertina (Rákóc, 1831. június 29. -1896) Vladár Tamás neje lett, míg Tekla (Rákóc, 1833. május 13. - 1898) a református földbirtokos, volt 1848/49-es huszár főhadnagy, majd Zemplén vármegyei főszolgabíróhoz, Dercsényi Kálmánhoz ment nőül. Boronkay Albert a reformkor idején, az 1830-as évektől bekapcsolódott a zempléni ellenzék tevékenységébe. Az 1840-es évek közepétől részt vett vármegyéje folyószabályozási munkáiban mint az Ondava-Tapoly Szabályozási Társulat igazgatója. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt Zemplén Vármegye Bizottmányának tagja, ilyen minőségében részt vett az első népképviseleti országgyűlési követválasztás alatt, 1848. június 24-én Tőketerebesen történt rendzavarás kivizsgálásában. Szeptember 4-étől jelentős szerepet játszott a szeptember 11-ével Sárospatakra összpontosított és zászlóaljba szervezett Zemplén vármegyei önkéntes gyalog nemzetőrök felszerelésében mint az e célból létrehozott megyei alválasztmány tagja. 1848. október 2-án a vármegye által a pánszláv izgatások miatt „a közbátorság fenntartása végett” kirendelt egyik vármegyei biztos lett, akit a megye felvidéki járásokba küldött ki. Politikai pályája 1848 októberében ért csúcsára. Zemplén vármegye október 23-án kérelemmel fordult az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz (OHB), hogy a Gajícia felől fenyegető veszély miatt Kazinczy András első alispánt nevezze ki kormánybiztossá, és küldjön fegyvert a megyébe. Az OHB erre válaszul október 26-án a határvédelem megszervezése céljából a politikai elveiről, polgári következetességéről és erélyességéről ismert Boronkayt nevezte ki Zemplén vármegye területére kiterjedő hatáskörrel törvényhatósági teljhatalmú (országos) biztossá. Kormánybiztosként, mint a végrehajtó hatalom képviselője, teljes körű intézkedési joga volt a vármegyében. Felettese 1848. december 13-tól 1849. április közepéig Szemere Bertalan, Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosa. Boronkay fő feladata a helyi védelmi intézkedések megszervezése, így a hatályos törvények tiszteletének és a belső rendnek fenntartása, a zavargási, lázítási kísérletek elfojtása, az újoncozás, hadfelszerelés, hadellátás vagy épp a hírszerzés volt. A kormánybiztosi intézmény 1849. májusi átszervezésekor Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter hívta vissza állásából. Ezután bizottmányi tagként vett részt a vármegyei közéletben a szabadságharc bukásáig. Világos után, 1849. december 18-án kormánybiztosi tevékenysége miatt az osztrák kormány zár alá vette javait, majd haditörvényszék elé állították. Első fokon a pesti császári-királyi rendkívüli hadbíróság felségárulásért és fegyveres lázadásban való részvételért 1850. augusztus 21-én kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az eredeti ítéletet másodfokon I. Ferenc József 1851. szeptember 6-ai leirata alapján kegyelmi úton hatévi várfogságra enyhítették. Boronkay börtöne épp a Rákóczi család egyik fő rezidenciája, Munkács vára lett, ahol 1853. július 28-án halt meg. Özvegye csak az 1856. július 12-én kibocsátott császári-királyi kegyelem útján kapta vissza az elkobzott birtokokat. Temetésére majd fél évvel halála után, 1854. január 6-án került sor, hamvai felett harsági Lindtner János pazdicsi evangélikus lelkész, a Zemplén-sárosi evangélikus esperesség alesperese mondott gyászbeszédét. Az általa Zemplén Vármegye Levéltára számára 1863- ban készített halotti anyakönyvi másodpéldány szerint „halálozásának legközelebbi oka”: „szomorú szenvedés”, és érdekes, viszonylag ritka, az elhunytat méltató bejegyzés szerepel a „Szüleinek vagy házastársának vezeték vagy család ’s keresztnevek és életmódjok” rovatban: „Rákóczi birtokos. Áldottak legyenek földi maradványai.” Az ő és felesége; valamint lányaik, Tekla és férje, Dercsényi Kálmán; illetve özv. Vladár Tamásné Boronkay Anna hamvai ma is egykori birtokukon, a ma Szlovákiában fekvő Rákócon (Rakovec nad Ondavou) nyugszanak, a falu temetőjében. A szerző a Sátoraljaújhelyi Levéltár osztályvezetőfőlevéltárosa HIRDETÉSEK Születésnapjukat ünnepük a magyar johanniták A Johannita Lovagrend Magyar Tagozata idén ünnepli újkori fennállásának küencvenedik évfordulóját. A rend tagjai református és evangélikus személyiségek, akik példamutató életükkel és humanitárius gondolkodásukkal magukévá tették a kilencszáz éves rend két alapgondolatát, a hit védelmét és a rászorulók támogatását, és meghívást kaptak a rendbe. A háromnapos együttlét csúcspontja május 24-én, szombaton délelőtt 10 órakor a lovagi istentisztelet lesz Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban, úrvacsorával. Igét hirdet Gáncs Péter elnök-püspök. A lovagi liturgia keretein belül várományosok fogadalomtétele, új lovagok elkötelezési szertartása és kitüntetések átadása is szerepel. A rangos eseményen jelen lesz Oszkár porosz királyi herceg, a rend úrmestere, valamint a rendi és a magyar kormányzat több tagja. Az istentisztelet nem zártkörű, minden kedves érdeklődőt örömmel látunk. Bánffy Miklós kommendátor Továbbképző konzultáció gyülekezeti munkatársaknak Szeretettel értesítjük a végzett hallgatókat és az érdeklődőket, hogy június 13-15. között Piliscsabán gyülekezeti munkatársaknak továbbképző konzultációt tartunk, amelyre örömmel hívjuk minden testvérünket. Jelentkezni lehet a kata.polyak@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-2013-as telefonon. A jelentkezőknek részletes programot küldünk. A részvétel térítésmentes. D. Szebik Imre ny. püspök, tanfolyamvezető Pótolta a püspökhelyettest az északiak közgyűlése ► Újabb gyülekezettel ismerkedhettek meg az Északi Egyházkerület közgyűlésének delegáltjai. Május 9-én, pénteken a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség tágas gyülekezeti termében a szavazati jogú huszonhat közgyűlési tagon kívül számos érdeklődő is jelen volt. A kezdőáhítatot dr. Cserhátiné Szabó Izabella fóti lelkész tartotta. Jn 20,19-23 alapján a feltámadás és a bűnbocsánat életet átformáló csodájáról szólt. Mindezt az asztalra helyezett és megöntözött növénnyel, Jerikó rózsájával szemléltette, amely a gyűlés végére gyönyörűen ki is nyílt... Az ülést dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő vezette, aki mindenekelőtt Bartha István balassagyarmati lelkésznek adott szót, hogy bemutassa a vendéglátó gyülekezetét. (A tavaszi közgyűlések helyszínei azért is változnak, hogy a gyűléseken részt vevők minél több közösséget ismerhessenek meg.) Az elnökségi jelentések sorát dr. Fabiny Tamás kezdte. A püspök egyrészt szólt saját 2013-as szolgálatairól, másrészt négy évforduló tanulságait vonta le. Kitért Luther Márton reformátorrá formálódásának évére, 1514-re, az első világháború 1914-es kitörésére, az 1944-es német megszállásra, valamint az 1989-es magyarországi rendszerváltásra. Zárógondolataiban külön szólt Krámer György leköszönő püspökhelyettesről: „Jó volt vele minden lényeges kérdést egyeztetni. »Higgadt radikalizmusa« nagyon fog hiányozni az egyházkerület élén, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy országos irodai szolgálata még nagyobb hatókört jelent számára, így tevékenysége ezután egyházunk egészére nézve lehet jótékony hatással.” Jelentésében Fábri György önkritikusan állapította meg: az egy évvel ezelőtt kitűzött célokhoz képest sajnos kevés a nem protokolláris gyülekezeti látogatásainak száma. Országos egyházi munkája tavaly a szokottnál magasabb prioritást kapott. Végül elmondta: „A saját magunk alkotta szervezeti keretekkel való konfrontáció és a körülöttünk levő társadalmi közeg zavaros, értékkereső, egyre feszültebb viszonyainak tudomásulvétele sok energiát emészt fel, figyelmet von el a krisztusi közösségben való hitmegéléstől. Felügyelői munkám legnagyobb nehézségének, és keresztjének éppen ezt tartom, s kérem a testvérek imádságos támogatását abban, hogy egyházi szolgálatunk inkább erőforrás legyen mindebben, mintsem a hit és a testvéri közösség örömét kiszárító problémahalmaz!" Krámer György már mint országos irodaigazgató szólalt fel a közgyűlésen. Mindenekelőtt kifejezte abbéli örömét, hogy az elmúlt években az Északi Egyházkerület szolgálatában lehetett pilisi lelkész, esperes, illetve püspökhelyettes. Ezután röviden beszámolt az országos iroda élén töltött első hetéről és a legfrissebb országos presbitériumi döntésről, amely új gyülekezeti és missziói osztály létrehozását írja elő. A püspökhelyettesi beszámolóra reagálva Fabiny Tamás meleg szavakkal köszönte meg Krámer Györgynek a nyolcéves szolgálatot, ajándékként egy kilométerórát nyújtva át neki, ezzel is biztatva az új irodaigazgatót, hogy a fővárosba költözve se adja fel kerékpárszeretetét. A mintegy ötórás gyűlés számos napirendi pontja között időközi választások is szerepeltek, mindenekelőtt az új püspökhelyettes megválasztása. A tisztségre három jelölés érkezett a Horváth-Hegyi Olivér által elnökölt jelölő- és szavazatszámláló bizottsághoz. Mivel ketten nem vállalták a jelöltséget, a grémium egy jelöltről szavazhatott. A hivatalos eredmény kihirdetését követően az egyházkerület püspöke Cserhátiné Szabó Izabella fóti lelkész személyében iktathatta be új helyettesét. Útra indító igei gondolatait Fabiny Tamás az Útmutató napi ószövetségi igéje alapján fogalmazta meg: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából (Ézs 12,3) Cserhátiné Szabó Izabella A választások után Buday Barnabás esperes arról a másfél tucatnyi gyülekezeti alkalomról számolt be, amelyek az egyházkerület költségvetésében elkülönített hárommilliós összegből valósulhattak meg az elmúlt esztendőben. Az arnóti lelkipásztor bevallása szerint a „borsod-hevesi projekt” jegyében minden közösségben sikerült sokakat - nem gyülekezeti tagokat is - mozgósítani. Mint mondotta: szüksége volt az egyházmegyének erre az „impulzusra” amelynek lendületét nem megszakítva fognak a továbbiakban is törekedni a közösségépítés kreatív formáira. Buday-Malik Adrienn az egyházkerület készülő pályázati stratégiájáról szólt. Mint ismeretes, az országos presbitérium a zsinaton elfogadott stratégia alapján döntött egy „projektstratégiai munkabizottság” létrehozásáról, amely a gyülekezetek támogatásának módozatait hivatott lefektetni. A közgyűlés végén mindenki kezébe vehette az immáron ötödik alkalommal megjelent Kerületi krónikát, az elmúlt év százhatvanegy egyházkerületi eseményét dokumentáló képes beszámolót. A kiadvány függelékében (az egyházkerület elnökségének éves beszámolója után) a kerület gyülekezeti és intézményi lelkészeinek „képcsarnoka” is megtalálható. Ezzel összefüggésben hangzott el, hogy a Máté 118 címmel három évvel ezelőtt megjelent prédikációs kötethez hasonlóan ismét készül egy kiadvány az egyházkerület lelkészeinek közreműködésével; a pásztorok ez alkalommal napi áhítatokon keresztül kapnak benne szót. Az egyházkerületi közgyűlés legközelebb ősszel, november 24-én ül össze a kerület püspöki hivatalában. ■ Horváth-Hegyi Áron
