Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-18 / 20. szám

Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2014. május 18. ► 7 Szárszói panoráma Interjú Végh Szabolcs intézményvezetővel ► A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon életében mérföldkő az idei esz­tendő: tíz éve várja a magyar ten­ger parti intézmény felújítva, kibővítve és téliesítve a testi és lelki felüdülésre vágyó - főként evangélikus - vendégeket. Az új kezdet óta Végh Szabolcs az in­tézmény vezetője, akivel az igen­csak eseménydús évtizedről be­szélgettünk.- A felújítás óta az intézmény már nemcsak nyári pihenésre hívja az érdeklődőket, de a főszezonon kívül számos tematikus hétvégi prog­ramot is kínál. Ez utóbbiak nagy részben az Ön kezdeményezésére in­dultak.- Bajor testvéreinknek köszönhe­tően 2004 óta egész évben nyitva áll a szárszói otthon kapuja. S bár még mindig a nyári két hónap a legerő­sebb, legintenzívebb időszak az üdü­lő életében, amikor is folyamatosan telt házzal működünk, az évek során eljutottunk oda, hogy ma már egész éves kihasználtságról beszélhetünk. Egyre többen jönnek az őszi, téli hónapokban is pihenni, amikor a Ba­laton teljesen más arcát mutatja. Sokan felfedezték már, hogy az intéz­mény kiváló helyszíne a különféle - egyházi - képzéseknek, szakmai konferenciáknak is. Számos gyüleke­zet pedig egy-egy hétvégét tölt el ná­lunk, hogy közösségüket a hétközna­pokból kiszakadva erősítsék. Ettől függetlenül intézményveze­tőként igyekeztem a csendesebb idő­szakokban saját szervezésű progra­mokat meghirdetni. így az évek során nagyon népszerűek lettek az adven­ti hétvégék, amikor a Szárszó adta ke­retek között gyújtjuk meg az adventi koszorú első gyertyáját, sütünk mé­zeskalácsot, vagy éneklünk karácso­nyi egyházi énekeket, népdalokat. A hétvége lelki táplálékairól lelkész gondoskodik, az utóbbi időben pedig egy betlehemes játékot is előadunk a vendégeinknek. A téli Balaton örömeit az úgyne­vezett vacogós hétvégéken is lehet kö­tetlenül élvezni. Nagy népszerűsé­gükre való tekintettel telente már két alkalommal is meghirdetjük ezt a le­hetőséget. Igaz, a befagyott tavat nem tudjuk garantálni, de a vidám farsangi hangulatot és programo­kat igen.- A január-februárt említve ne hagyjuk ki az evangélikus népzenei találkozót sem, amelyre idén már nyolcadszor került sor.- Ezt azért szerveztük meg, mert szerettük volna összegyűjteni az evan­gélikus egyházban azokat, akik a né­pi kultúrát, a népzenét, hagyományo­kat kedvelik, netán művelik. Ezek a hétvégék jó alkalmat nyújtanak a találkozásra, az egymástól való tanulásra. Nagy örömünkre már ez a rendez­vény is kinőtte magát, így jövő­re két hétvégét kell meghirdet­nünk. A rendezvény másik hoza­­dékaként 2009-ben megalakí­tottuk a Menyegző Értékőrző Egyesületet. Ez az elsősorban népi kultúrát közvetítő, őrző szervezet vette át a népzenei találkozók szervezését is.- Új programtervek, konfe­renciaötletek?- Hagyományteremtő szán­dékkal szerveztük a múlt szombaton az első balaton­szárszói majálist. Igaz, ennek apropóját a tízéves jubileum adta, de reménység szerint et­től függetlenül is lesz folytatá­sa. Azt tapasztaltam, hogy van igény a húsvét utáni, pün­kösd előtti időszakban olyan találkozási lehetőségre, amely módot kínál a felszabadult örömre kint, a szabadban, istentisztelettel, zeneka­rokkal, kézműveskedéssel és persze gasztronómiai élvezetekkel. A Bala­ton-parti otthon mindehhez kiváló helyszín. A másik új kezdeményezés októ­berben, a reformáció havában lesz. Az első evangélikus „Oktoberfes­­tet” szeretnénk megszervezni. Ugyan lehetőséget nyújtunk majd a hazai kézműves sörök bemutatkozására is, de nem ezen lesz a hangsúly. Lu­ther Mártont ebben is példaképül hívva „asztali beszélgetések egy sör mellett” lehetne a mottója az alka­lomnak, ugyanis teológiai disputákat is szervezünk.- Szárszóhoz nemcsak intézmény­­vezetőként, de családi vonatkozásban is sok szállal kötődik. Mesélne erről?- Amikor 2004 májusában Pilis­ről feleségemmel, Timivel ideköl­töztünk, Bogi lányunk még nem volt egyéves. Zsombor fiunk nyolc évvel ezelőtt már ide született, a kereszte­lője is az otthonban volt, és szeptem­berre várjuk harmadik gyermekünk érkezését. Hálás vagyok, hogy ez így alakult, mert a hely ideális a lel­kiviláguk pozitív fejlődéséhez.- De azért nem lehetett egyszerű magánéletet élni, a gyereknevelést zökkenőmentesen gyakorolni olyan körülmények között, amikor a szolgá­lati lakás az üdülő központi részén, a konferenciateremmel szemben volt...- Hát nem volt egyszerű. Az ötö­dik év végére úgy éreztük, nincs ma­gánéletünk. Ez főleg a nyári két hó­napban volt erősen jellemző, amikor megállás nélkül telt házzal működik az intézmény. Ezért nagyon hálásak vagyunk az igazgatótanács tagjainak - közöttük kiemelten is Andorka Sándor elnöknek -, hogy lehetővé tet­ték a faluban egy különálló szolgálati ház bérlését, majd megvételét. Ennek anyagi hátterét az üdülő gazdálkodá­sa biztosítja: apartmanként adjuk ki a korábbi lakásunkat.- Jól tudom, hogy idővel felesége is csatlakozott a szárszói munkatársi gárdához?- Igen, ő négyórás státusban az ad­minisztrációban segít, a foglalási visszaigazolásokat és a csoportokkal való kapcsolattartást intézi, illetve a recepciós feladatokba is besegít.- Hetilapunkban is sokszor írtunk a balatonszárszói evangélikus üdülő­ben zajlott, Komplex fenntarthatóság elnevezésű mintaprojektről, amely­nek megvalósítását 2010-ben egy uni­ós pályázati forrás tette lehetővé. Az­óta egyházunkban is sok követőjük lett. Honnan jött a megújuló energiaforrá­sok használatának ötlete?- Néhány évvel ezelőtt nagyon előtérbe került az energiagazdálkodás témaköre és az ezzel kapcsolatos pá­lyázati lehetőségek. Én is próbáltam átgondolni, hogyan lehetne az intéz­ményünket úgy átalakítani, hogy kör­nyezet-, illetve pénztárcabarát legyen. Akkor akadtam rá arra a kiírásra, amely kilencvenöt százalékos támoga­tást ígért. Kocsis Istvánnak, egyházunk pályázati referensének a segítségével meg is nyertük a pályázatot.- Mi a tapasztalatuk, mennyire váltak be az újítások?- Maximálisan. A fűtés és hűtés korszerűsítése, a napkollektorok és napelemek, a pelletkazán, az esővíz­tárolás és -felhasználás, a szelektív hulladékgyűjtés és -tárolás, az ener­giatakarékos világítótestek használa­ta, hogy csak néhány példát említsek, nemcsak gazdasági szempontból fontos - a környezettudatos életmód a keresztény ember számára a terem­tésvédelem miatt is lényeges kérdés. A pályázati feltételek között az is szerepelt, hogy mintaprojektként a hozzánk érkező vendégeknek, cso­portoknak mindezt be kellett mutat­nunk. Filmet készítettünk, tájékoz­tató kiadványt jelentettünk meg, va­lamint jártuk az evangélikus intézmé­nyeket, előadásokat tartottunk, vit­tük jó hírét az általunk is használt, korszerű környezetvédelmi lehetősé­geknek. Egyházunk gyülekezetei, in­tézményei mára már közel egymilli­­árd forint értékben nyertek el pályá­zati támogatásokat.- Önt a Magyarországi Evangéli­kus Egyház Országos Presbitériuma az elmúlt év szeptember í-jétől hat hónapra az országos iroda megbízott igazgatójának nevezte ki. A megbíza­tás meghosszabbítható volt, e hó­nap végén jár le, ugyanis Krámer György személyében a múlt héten be­iktatták hivatalába az új országos iro­daigazgatót. A szárszói intézmény ve­zetése mellett hogy fért ez is bele az idejébe?- Megvallom, nem kis fejtörést okozott, amikor ez ügyben egyház­vezetőink megkerestek... Ugyanak­kor megtisztelő is volt a bizalom. Mi­vel átmeneti, féléves időszakról volt szó, végül igent mondtam. Heti két­­három napot töltöttem Pesten, ez­alatt el tudtam végezni, amit vállal­tam: az iroda működésének folyama­tos biztosítását, koordinálását.- Mennyiben látta könnyebbségnek azt, hogy korábban Ön is dolgozott „az Üllői úton” - ahogyan egyházunk berkeiben az országos irodát szokás nevezni -, sőt a gazdasági osztályt egy évig vezette is?- Már az első héten úgy éreztem, hazajárok, hiszen a mostani munka­társak nagy részével korábban már dol­goztam együtt, és ismertem az intéz­mény szervezeti felépítését, a munka­­folyamatokat, a bizottságokat, illetve intézményeink vezetőit, a lelkészeket. Nem okozott gondot ebbe a vérkerin­gésbe újra visszacsatlakozni.- Minden embernek más és más talentumai vannak. Megítélése szerint Ön milyen vezető volt?- Ebben az átmeneti időszakban a fent említett feltételek mellett első­sorban a koordinálásra helyeztem a súlyt. Nem maradt sok idő és lehe­tőség az úgynevezett építkezésre. Arra törekedtem, hogy a közvetlen munkatársaimnak, az osztályvezetők­nek nagyobb önállóságot biztosítsak, és ezzel nagyobb felelősségvállalás­ra ösztönözzem őket. Fontosnak tar­tom a legalább heti rendszerességű, folyamatos kapcsolattartást, illetve nem elhanyagolható a számonké­rés sem. Ahol szükségesnek láttam, végre­hajtottam az irodában a személyi vagy strukturális változtatásokat. Ez utóbbi esetében természetesen nem egyszemélyi döntésekről van szó, hanem az egyház megbízottjának, Sághy András tanácsadónak a közre­működésével megvalósított átszervezésekről. Például a jo­gi osztály mielőbbi felállításá­ra több javaslatot is tettem.- Milyen tanácsokat adna utódjának, Krámer György­nek, akivel közösen dolgoznak május folyamán, hogy az át­adás-átvétel minél zökkenő­­mentesebb legyen?- A munkatársakkal való folyamatos kommunikációt ja­vaslok egyértelmű játékszabá­lyokkal és azok következetes betartatásával. Az egyházon belüli döntéshozatali mecha­nizmus még mindig nagyon nehézkes, ez kihat az országos iroda mindennapi életére is. Jó lenne mindezeket egysze­rűbbé, átláthatóbbá tenni, tisz­tázva például a különböző gré­miumok feladatait és hatáskö­reit. Kívánom, hogy Krámer Györgynek ebben is minél na­gyobb szerepe és sikere legyen! ■ Boda Zsuzsa Végh Szabolcs intézményvezető és családja

Next

/
Thumbnails
Contents