Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-11 / 19. szám
8 4t 2014- május ii. PANORÁMA Evangélikus Élet ► Tíz évvel ezelőtt szentelték újra a felújított és kibővített balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthont. Ennek apropóján május ío-én egész napos rendezvény várja a helyszínen az érdeklődőket. Hetilapunk alábbi összeállításában az intézmény történetét és Szárszó varázsát kívánjuk felidézni korabeli dokumentumok, illetve az ÉvÉlet kérésére írt személyes vallomások segítségével - a kezdetektől a felújításig. BALATONSZÁRSZÓ ^ BzifLSOATYOS HOMOKOS PARTJÁVAL A GYERMEKEK ELDOfíADáJA A kezdetek A budapesti székhelyű Protestáns Országos Árvaegylet igazgatóhelyettesének, majd fél év múlva - 1932 nyarán - igazgatójának Nikelszky Zoltánt (1886-1936), a szarvasi Tanítóképző Intézet nyugalmazott igazgatóját, volt székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagot, evangélikus egyházfelügyelőt nevezték ki. Nemcsak a legújabb pedagógiai követelményeknek megfelelően modernizálta a Budapest VII., Rózsák terei intézményben zajló árvaházi nevelést - az árvákat jelképes családokba osztotta, illetve hangszert is tanultak -, de az 1930-as évek gazdasági világválságát az ő takarékossági intézkedéseivel vészelték át. A balatonszárszói üdülő is - amelynek nemcsak anyagi, de pedagógiai háttere is volt - az igazgató bölcs előrelátásának eredményeként jött létre: „Nikelszky igazgató ismerteti azokat a tapasztalatait, amelyeket az 1932. év nyarán szerzett, amikor ugyanis nem ment az árvaház együttes nyaralásra, hanem a visszamaradt növendékek különböző nyaraltatási akciók révén jutottak nyaraláshoz. Állíthatja, hogy az ekként más helyre került gyermekek kizökkentek az árvaházban meghonosodott légkörből, viselkedésből és fegyelemből, és új társaik igen rossz befolyással voltak rájuk. A szeptember hónap jóformán mással sem telt el, mint ezeknek a növendékeknek a megjavításával és az árvaházi rendhez és fegyelemhez való szoktatásával.” (Részlet a Protestáns Országos Árvaegylet férfi- és nőválasztmánya 1932. december 12-i ülésének jegyzőkönyvéből.) „Az árvák nyaraltatásának kiadása megtakarítható lenne, ha az Árvaegylet megfelelő helyen telket vásárol, arra 100 gyermeket és a kísérőket befogadó megfelelő épületet emel. Ebben a nyári hónapokra visszamaradó 60 árva gyermeken kívül 40 fizető gyermeket is tart. Számításom szerint a 40 fizető gyermek tartásdíja fedezné a csaknem 60 árva gyermek tartási költségét is.” (Részlet Nikelszky igazgató 1932. december 12-ei előterjesztéséből.) Ezen előzmények után kerülhetett sor 1933. június 29-én az újonnan épült üdülő felavatására. Az ünnepségen dr. Pesthy Pál nyugalmazott igazságügy-miniszter, az árvaegylet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédet Medgyaszay Vince református egyházkerületi főjegyző, magyar királyi főtanácsos mondott, az épületet D. dr. Raffay Sándor evangélikus püspök áldotta meg. A vízparti üdülő az 1950-es évekig várta az árvaházi gyermekeket. Az államosítás időszakában a Protestáns Árvaházi Alapítvány, hogy mentse a még menthetőt, vagyonátruházási szerződéssel a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetemnek adta át külön kezelendő vagyonát, így a szárszói nyaralót is. Egy 1951-es döntés értelmében kimondatott: „Az üdülőt az egyházi dolgozók s hozzátartozóinak, gyermekeinek üdültetésére kell már a nyár folyamán beállítani. Üdültetés után a házban konferenciák rendezésére adunk alkalmat.” (Részlet az 1951. március 16-ai jegyzőkönyvből.) Szárszó attól kezdve nagyon sok ember életében meghatározóvá vált. A konferenciák és más hitéleti alkalmak sokak számára az Isten ügye melletti elköteleződést hozták. A felhőtlen nyaralások pedig nemcsak pihenéssel ajándékozták meg a vendégeket, de olyan találkozásokat is tartogattak, amelyekből életre szóló barátságok vagy éppen házasságok születtek. így lett a balatonszárszói üdülő- és konferencia-központ története egyben családok generációinak története is... ■ BZS. „hAPR0T.0m.MVAKALBAIM)NS7MSZ0IGmiMEHhY/mL0JM < t A fűti Látványterv az új árvaházi üdülőről BALATONSZÁRS Egykor és most Másfél évtizeddel később már szülőként terelgettük a ránk bízottakat. Amit korábban nem értettünk, most a magunk bőrén éreztük: nem egyszerű feladat a gyermeknevelés... Egy-egy „csődhelyzetben” ugrattuk is egymást Luther „tükör” szavát felidézve. Reformátorunk ugyanis a gyermeket a tükörhöz hasonlította, hiszen azt vetíti tovább, amit otthon lát. A régi épület hitéletét szervezve lelkésztársaimmal ekkor már felváltva tartottunk huszonöt-harmincöt gyermeknek gyermek-istentiszteleteket, vagy tartottuk épp vele párhuzamosan a felnőttalkalmakat. Külön fejezet volt a gyermekek úszásoktatása. A mellúszás lábtempójának kísérőszövege ez volt: „Hasad alá, szét, össze!” Ha ez elhangzott, nem kellett kétszer mondani, hogy irány a víz! Elég volt ennyi... Balatonszárszó jól működött a pontosságra nevelésben is. Sőt olykor fordult a kocka - ha szülő késett az ebédről, megszólalt a gyermekkórus: „Elkésett a maci!” Hála Istennek, még élnek az egykori „macik”! Az utóbbi években, évtizedekben nagyszülőként találkozunk az egykori üdülőtársakkal Balatonszárszón, de már az unokáink egyeztetik a nyári találkozó időpontját... ■ Id. Káposzta Lajos 2004 - a felújítás utáni épületszentelés. Wolfgang Tóllner, Ittzés János, D. Szebik Imre, Káposzta Lajos, Kendeh György, Benczúr László, Végh Szabolcs Szárszói intézményünket 1958 óta ismerem szemtanúként. Szívesen emlékezem arra az időre, amikor teológus koromban besegítőként kerékpáron szállítottam a mindennapi főzéshez szükséges nyersanyagot, majd úgynevezett udvarosként tettem mindazt, amire a megbízatásom szólt - például az ebédlő tisztán tartása, de hozzátartozott az asztalok ebéd előtti rendezése is. Teológushallgatóként szinte harcoltunk ezért a lehetőségért, mert nemcsak dolgoztunk, hanem nyaralhattunk is. A leghűségesebb szárszói munkatárs egy kerékpár volt, amelynek karbantartása is a mi feladataink közé tartozott - a saját érdekünkben. Ki emlékezik ma már a „saller” szóra? Pedig ez akkor a mindennapos szókincs része volt: a gumidefekt „meggyógyításához” használtuk. A szárszói üdülőben elsődleges cél a kikapcsolódás volt, mindenki igyekezett erőt gyűjteni az otthoni szolgálatokhoz. A fiatalok gyakran hozzájárultak egy-egy tarka esttel a vidám hangulathoz. Egyházi nagyjaink is itt üdültek együtt pingpongozva, röplabdázva a többiekkel. Abban az időben ritkaságnak számított, így feltűnő volt, ha valaki autón érkezett. Ezért vált felejthetetlenné egyik lelkészünk érkezése, amelyet az egyik rendezvényen kis versikében meg is örökítettek az üdülőtársak: „De gyönyörű kocsi, nahát, / S a volánnál Stefán Bachát.” A kocsi pedig egy Moszkvics volt. < Káldy Zoltán és Nagy Gyula pingpongozás közben Ebéd-előkészítés a ’60-as években Szárszói találkozások, amelyekből házasság lett Az evangélikus üdülő nemcsak a lelki töltekezés és a testi felüdülés színhelye - életre szóló barátságok is köttetnek, vagy akár későbbi házasságok alapjául szolgáló nagy találkozások is zajlanak falai között. Nem volt ez másképp az 1960-as években sem. Bizonyítékul álljon itt három esküvői fotó. Az akkori ifjú párok azóta már vagy megünnepelhették az ötvenedik házassági évfordulójukat, vagy közelednek hozzá. Baranyay Stefánia és Radocsányi Ferenc Solymár Ágnes és Baranyay Kálmán Papp Edit és Kendeh György
