Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-11 / 19. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. május 11. is Kereslet és kínálat A kereslet és kínálat az a két alapvető fogalom, amelyre a közgazdaságtan tudománya épül. A keresletet valamilyen szükség szüli, a kínálatot pedig az teremti meg, hogy a szükséglet kielégítése anyagilag is jövedelmező tud lenni. A piac pedig az a hely, ahol a kínálat végül vevőre talál - mégpedig azon az áron, amely mindkét félnek megéri. Ez persze csak egy leegyszerűsített modell; a valós viszonyokat számos dolog - például a monopólium intézménye - képes befolyásolni, de alapvetően elmondható; mai kultúránk része az, hogy a kereslet miként találkozik a kínálattal. A városok hatalmas hirdetőtáblái vagy éppen a tévéreklámok mind-mind annak a folyamatnak a részei, amely a kereskedelemben részt vevő felek egymásra találását segíti elő. Lehet szeretni és utálni a reklámokat. Lehet művészetként tekinteni rájuk, ugyanakkor számos okunk van arra, hogy egyszerűen egyfajta manipulációs eszköznek tartsuk őket. Ám hatásuk civilizációnkra nem hagyható figyelmen kívül. Melyik az a mosószeradalék, amellyel „a mosógép is tovább él”? Azt hiszem, a legtöbb olvasónk pontosan emlékszik a névre, sőt a kis reklámfilmecske dallamát is könnyedén felidézi. A fogyasztói társadalom piacorientált világában emberi kapcsolataink egyéb megnyilvánulási formái is leginkább a piaci viszonyok szerint kezdenek el működni. Az emberek manapság már énmárkát építenek, vagyis tudatosan figyelnek arra, hogy milyen képet alakítanak ki magukról. Az angolul selfbrandingnek nevezett tevékenység néha azzal jár, hogy egyesek kétféle identitással jelennek meg a világhálón is. Egy olyannal, amely a barátoknak és a családnak szól, és egy másikkal, amely egyfajta munkahelyi profilnak tekinthető. 2004-ben a Facebookot az amerikai Harvard Egyetemen hozták létre, és kezdetben csak az iskola diákjai regisztrálhattak. A módszer az volt, hogy akinek volt harvard.edu végződésű címe, annak a regisztrációját elfogadta a rendszer, így a diákok, a már végzettek és a jó nevű intézmény tanári kara is használhatta a rendszert. Akkoriban futott még a MySpace nevű oldal, amely az ismerkedés első számú eszközévé vált, ugyanakkor ott senkinek nem kellett a valódi személyazonosságát feltárnia, míg a Facebook úttörő volt a tekintetben, hogy igazi embereket kötött össze igazi társaikkal, így mindenki az igazi nevével szerepelt rajta. A rendszer nyilvánossá tétele után foglalkoztak a gondolattal, hogy esetleg mindenkinek legyen egy profilja a családi és baráti viszonyok kezelésére és külön adatlapja a munkahelyi kapcsolatokhoz, de ezt végül elvetették azzal az indokkal, hogy valójában oszthatatlan személyek vagyunk, és mindenkinek magának kell megtalálnia az egyensúlyt, hogy mennyire oszt meg magáról privát információkat EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence olyanokkal, akikkel csak munkakapcsolatban van. A Facebook remek eszköz lehet a baráti kapcsolatok szinten tartásához. Legújabb mobilos fejlesztésük még egy lapáttal rátesz erre: tervük szerint a Facebookot arra is fogjuk használni, hogy megtudjuk, melyik ismerősünk tartózkodik a közelünkben, és így akár előre nem tervezetten is összefuthatunk vele, vagy részt vehetünk az általa választott programon. Ez is egyfajta keresletként és kínálatként fogható fel, de jóval könnyebb elképzelni egy új magyar induló vállalkozás, a Piqniq működési mechanizmusában ezeket a fogalmakat. A Piqniq egy új divathullámot lovagol meg, mégpedig azt, hogy a nagyvárosokban sokan vannak, akik szeretnek főzni, és hasonlóan nagy számban fordulnak elő olyanok, akik szívesen próbálnak ki új ételeket vagy új helyeket. A rendszer ezt a keresletet és kínálatot fogja összehozni: ha éhesek vagyunk, elég csak kiválasztani a rendszerben, hogy a közelünkben ki főzött vagy sütött valami finomat, és utána már csak a találkozás és a házi étel megvásárlása van hátra. A közelség kihasználása a mobilos fejlesztések egyik trendje. Érdekes elgondolkodni azon, hogy ez templomok és gyülekezetek viszonylatában vajon működőképes lenne-e. ■ N. B. Hawaii Soltvadkerten A meleg tavaszt tüzes nyárrá varázsolták az Evangélikus Egyházi Óvoda baráti körének tagjai április 26-án este Soltvadkerten. Na igen: ez már régóta nem az óvónők vagy az „aktív szülők” ügye. Hogy is lehetne megmagyarázni máskülönben azon- lassan nagymama-nagypapa korú- táncosok részvételét az éjféli műsorban, akiknek gyermekei már rég nem -ide, hanem valamelyik környékbeli gimnáziumba járnak? De kezdjük csak az elején: a Lakatosné Hachbold Éva vezető óvónő irányította csapat már hónapokkal korábban megkezdte a felkészülést az áprilisi óvodabálra, mely a kisváros egyik legnagyobb zenés-táncos rendezvénye. A részt vevő evangélikus és más felekezetekhez tartozó egyháztagok tudják: itt szeretet, béke és jó hangulat vár minden szórakozni vágyó vendéget. így hát bizony visszajárnak - sok évvel óvodás csemetéik elballagása után is... Az estet a középső és nagycsoportos gyerekek hawaii tánca nyitotta meg. Ezt követte az óvodavezető köszöntője, majd az ünnepi vacsora. Az össztáncra nem kellett sokat nógatni senkit, hiszen tudták: nincs sok idejük! Éjfélkor már a harminchat fős „nagy tánckaré” volt a színpad: az egzotikus ritmusokra „becsónakázó” férfiak, az integető, fűszoknyás hölgyek és a melldöngető kannibálok között számos presbiter és presbiterné is ott volt - hirdetve a kereszténység és a jókedv békés egymás mellett élését. És mivel rengeteg kisgyerek is együtt mulatott a szülőkkel, az italfogyasztás a jótékonysági büfében sem haladta meg a határértéket. És így is jó volt a bál! • ■ K.L. EVÉL&LEVÉL Luther-emléktúra Gyülekezeti kiránduláson vettünk részt - celldömölki evangélikusok - április 18-21. között, melyet Kiniczkyné CsiteNóra felügyelő és Szomjú Tamás főgondnok szervezett. Lelki feltöltődésünkről, a reggeli és esti áhítatokról és az istentiszteletekről Szakos Csaba lelkész gondoskodott. Velünk tartottak bakonytamási hittestvéreink is. Nagypénteken, hajnali órán indultunk. Először a husziták városában, Táborban álltunk meg, ahol megtekinthettük a husziták életével kapcsolatos emlékeket és ereklyéket. A következő állomás Herrnhut volt. Több mint kétszáznyolcvan éve töretlen hagyomány, hogy itt kerül sor a bibliaolvasó Útmutató (Losungen) napi igéinek a kihúzására. Szakos Csaba lelkész ezen a helyszínen tartotta meg ünnepélyes keretek között a nagypénteki istentiszteletet, az úrvacsoravételnél a helyi gyülekezet lelkésznője is segédkezett. Miután ez a nap egyházunk legnagyobb ünnepe, az igehirdetés felemelő volt, és a távoli helyszín is fokozta a lelkünkre tett hatást. Estére értünk Wittenbergbe, a vártemplom melletti szállásunkra. Másnap Wartburg várát néztük meg. Az idegenvezetés magyar nyelven zajlott, így kimerítő képet kaphattunk Luther Márton (György lovag) itteni életéről és a bibliafordítás körülményeiről. A várban tett látogatás során Árpád-házi Szent Erzsébet története is elénk tárult az autentikusan berendezett, festett termekben. Ezt követően Eislebenbe utaztunk. A Szent Péter és Pál-templomban megcsodálhattuk azt a keresztelőmedencét, amelyben Luther Mártont megkeresztelték, a Szent András-templomban pedig a szemünk elé tárult az a szószék, amelyről pár nappal halála előtt, utoljára prédikált. A szállásunkra visszaérkezve páran részt vettünk az este tízkor kezdődött nagyszombati körmeneten, amely egyedülálló élmény volt. A harmadik napot „buszmentesen” Wittenbergben töltöttük. 2017 Luther Márton éve lesz: ekkor ünnepeljük a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumát. Ennek apropóján először felkerestük azt az emlékparkot, amelyben a magyar evangélikusok is egy hársfát ültettek az évforduló tiszteletére. Majd azt a házat, amelyet Bölcs Frigyes választófejedelem ajándékozott Luther Mártonnak. A reformátor élete legnagyobb részét, mintegy harmincöt évet töltött itt el, eleinte mint szerzetes, később mint férj és apa. Itt születtek első reformációs elképzelései, itt okította a tanítványokat és írta meg az egész világot megváltoztató munkáit. A mára múzeummá alakított épületben megismerhettük Luther és Wittenberg városának kapcsolatát, illetve a Luther család mindennapi életét. A Luther-háztól pár lépésre találtuk Melanchton házát. Látogatásunk legemlékezetesebb momentuma az volt, amikor az egyik útitársunk korhű jelmezbe beöltözve ismertette Melanchton munkásságát. Idősebb Lucas Cranach házát is megnéztük. Ő festette az első arcképet a szerzetesi ruhát viselő Luther Mártonról. Ezután számos arckép készült még Lutherről élete különböző korszakaiban. Városnéző túránkat a vártemplomnál fejeztük be, amely épp felújítás alatt állt. A híres kaput, melyre Luther felszegezte 95 pontját, állványok vették körbe, ennek ellenére az épületet meg tudtuk tekinteni, illetve Luther síremlékén koszorút helyeztünk el. Itt hallgattuk meg a húsvéti ünnepi igét istentisztelet keretében, amely rendkívüli módon meghatott bennünket - tekintettel a hely szellemére és Luther munkásságára. Hazafelé Torgauba is betértünk. Itt Bora Katalinra, a „világ leghíresebb lelkészfeleségére” emlékeztünk. Rövid kitérőt tettünk Drezda városába is. Az utazás végére több generációt képviselő kis csapatunk jól összekovácsolódott, lelkileg és szellemileg rendkívüli módon feltöltődtünk, és ismereteink is interaktív módon gazdagodtak. Az utazás nyújtotta nagyszerű élményeken túl öröm volt megtapasztalni, hogy a fiatalok lendülete és lelkesedése milyen jól párosult az idősebbek bölcsességével. Jó volt a buszban feladatokat megoldani, kérdésekre válaszolni vagy egyszerűen csak beszélgetni. Mindezért hálásak vagyunk az Úrnak, köszönettel tartozunk a szervezőknek és a lelkész úrnak. Reméljük, hogy a jövőben is alkalmunk nyílik Uyen tartalmas és a hitüfik megerősítését szolgáló együttlétekre. Jankó Zoltánné és Jankó Zoltán (celldömölki evangélikus gyülekezet) HIRDETÉS Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár jelvényeket - iskolák számára is - készít. 1072 Budapest, Király u. 27. Tel.: 789-3236 és 782-4980. Mobil: 70/247-2752. Honlap: https://sites.google.com/site/kituzoo/ Lepramissziói csendesnap és közgyűlés A Lepramisszió tavaszi csendesnapját és rövid közgyűlését május 19-én, hétfőn 10 órakor tartja az Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében (Budapest IV., Szent István tér 24., a metró végállomásától pár lépésre, az újpesti városháza mellett). Szeretettel várják a munkatársakat, támogatókat, érdeklődőket az alkalomra, amely egy óra tájban szeretetvendégséggel zárul.
