Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-11 / 19. szám
6 * 2014- május ii. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Kiáltás és kiállás Iszlám, politika, keresztény misszió Maróth Miklós előadása a MEÖT-ben Az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség május 3-ára felekezetközi konferenciát hirdetett meg Mit tehetünk az üldözöttekért? címmel a budapesti Golgota gyülekezet színháztermébe. A nap főelőadója, a pakisztáni származású Aszif Mail, a Mártírok Hangja nevű nemzetközi szervezet Angliában szolgáló munkatársa ugyanis csak ekkor, május első szombatján ért rá. Ennél jobb mégsem lehetett volna az „égi” időzítés: a budapestiek néhány nappal korábban csatlakozhattak a Menetelés az Életért Németországból indított akciójához, töredelemmel emlékezve meg a történelem legnagyobb népirtásáról, hatmillió zsidó ember megöléséről. Egy-egy népcsoport, vallási közösség tudatos lemészárlása azonban nem ért véget a világháború befejeztével. Milliók szenvednek naponta, és százezrek halnak meg évente keresztény testvéreink közül csupán azért, mert hűek Krisztushoz. „Szót emelünk értük?”- hangzott az önvizsgálatra indító kérdés a nap elején. Aszif Mail konkrét adatokkal indította előadását. Az Open Doors (Nyitott Ajtók) szervezet által évenként összeállított, független tanácsadókkal ellenőriztetett lista szerint (World Watch List) ma több mint hetven olyan ország van, amelyről határozottan bizonyítható, hogy keresztény lakossága üldöztetést szenved. Az ötvenes lista élén Észak-Korea áll, ahol a hivatalos vallás az ateizmus, s egyben - ahogy az Open Doors honlapján a szerkesztők fogalmaznak - az egyedüli „isten” a kommunista diktátor, Kim Dzsongun. A szervezet adatai szerint a háromszázezer keresztény közül ötven-hetvenezer sínylődik munkatáborokban. A Pakisztánban nevelkedett Aszif Mail elsősorban szülőhazájának kegyetlen törvénykezését mutatta be. Istenkáromlás okán bármelyik keresztény börtönbe vethető, s akár halálbüntetéssel is sújtható. Az őt vádoló muszlimnak még csak tanúkkal sem kell alátámasztania állítását. Kiszolgáltatottak Krisztus követői, nem véletlen hát, hogy az ötvenes lista jórészt olyan országokat tartalmaz, amelyekben többségében iszlám hitűek élnek. A konferenciára meghívott másik előadó, Víz Péter, a Christian Solidarity International (Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás) szervezet magyarországi igazgatója aznapi hírekkel kezdte beszámolóját. Nigériában egy keresztény iskolából elraboltak több mint kétszáz tizenéves diáklányt. Az iszlám szélsőségesek nagy valószínűséggel megerőszakolták és bizonyára arra kényszerítik őket, hogy náluk háromszor-négyszer idősebb férfiakhoz menjenek feleségül. Muszlimmá, „igazhitűvé” kell válniuk, ellenkező esetben az életükkel fizetnek... A tudatos népirtás ma is élő gyakorlat. Sem a második világháború utáni eszmélődés, sem a hágai bíróságon zajló perek nem tudnak gátat vetni az erőszaknak. Mit tehetünk mi keresztény testvéreinkért? - a nap végén ezt a kérdést tették fel ismét előadóinknak a konferencia házigazdái: Horváth István, az Aliansz munkatársa és e sorok írója mint az Evangélikus Külmissziói Egyesület lelkészi elnöke. A válasz egybecsengett a március első péntekén sok evangélikus gyülekezetünkben is megtartott világimanap mottójával: informáltan imádkozni és imádkozva cselekedni. B ,B. Pintér Márta A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Vallásközi és Dialógus Bizottsága április 28-án nyűt ülést tartott. Ezen Maróth Miklós professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának alapító dékánja, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke tartott előadást Iszlám és politikaelmélet, iszlám és demokrácia, a keresztény misszió lehetőségei címmel. A témát tavaly megjelent Iszlám és politikaelmélet című könyve szolgáltatta. Maróth Miklós bevezetésül Caesareai Eusebius 335-ben - Nagy Konstantin császár uralkodásának harmincadik évfordulóján - mondott beszédére utalt. Eusebius szerint mivel egy Isten van, egy uralkodóra van szükség. Az uralkodónak ismernie kell az égi királyt, aki szeretetébe fogadja, és ellátja erényekkel, hogy gondoskodjon a földi jólétről, illetőleg védelmezze a hitet és az erényeket. Az uralkodó egyházfő is, hiszen tőle függenek az egyházi méltóságok. A király védelmezze a vallást, ne a vallás a királyt. (A rossz király a démonoknak engedelmeskedik, azaz eleve erkölcstelen.) Keleten megmerevedett a rendszer, aki reformpárti volt, az az uralkodó, vagyis Isten ellen lázadt. Az ortodox világ gazdasági és egyéb elmaradottsága innen eredeztethető. Szíriában, amelyet az arabok 636-ban foglaltak el, a görög, bizánci hagyomány volt a politikai élet alapja. Számos görög művet fordítottak arabra, így például az Arisztotelész és Nagy Sándor állítólagos levelezését tartalmazó levélregényt. Ez a mű arra figyelmeztet, hogy az isteni mércét figyelmen kívül hagyó király vak és ostoba. A vonatkozó arab művekben is a fenti elvek találhatók, és csak a részletekben változtak. Az arab uralkodók udvarát tehát ne az angol királyokéhoz hasonlónak képzeljük - figyelmeztetett Maróth Miklós. Nyugaton — mint tudjuk - másképp alakult a helyzet, errefelé több uralkodó volt, és az egyházi és világi hatalom állandóan egymás rovására akart terjeszkedni. A modern korban azonban sokat változott az arab, a muzulmán világ, hiszen államai jórészt elveszítették függetlenségüket. A törökökben a 18. század második felében tudatosult, hogy elmaradottak, főleg, mivel hadseregük már nem eléggé ütőképes. Ezért francia kiképzőket hívtak, de esnem volt elég, tiszti iskolákat kellett alapítani. Ezekben azonban megfelelő alapképzettség szükségeltetett, különösen matematikából, tehát elemi iskolákat hoztak létre. Törökországban és máshol szívesen fogadták a francia forradalom és parlamentarizmus erényeit, de az erkölcsi züllést nem. A vallásnak továbbra is az erkölcs alapjának kell maradnia - vallották, és vallják ma is. Innen adódnak a konfliktusok Európa és elsősorban az arabok között... Ami a parlamentet illeti, az iszlám országokban vagy előre megegyeznek az összetételében, vagy legalábbis a képviselők egy részét kinevezik. A neve is a törzsi testületre emlékeztet: medzslisz, vagyis „tanácskozás”. A tulajdonképpeni törvényhozó ugyanis az uralkodó. Szaúd-Arábiában a királyt választják, néhány más országban élete végéig hivatalban marad az „elnök” Ám nem az a lényeg, hogy minek hívják - az iszlám hagyományának az egyszemélyi uralkodó felel meg. Ha a rossz uralkodó „démonokat követ, nem az iszlámot” akkor szabad lázad,ni ellene. Lázadásra ok azonban kizárólag az iszlám törvényeinek megszegése lehet. Az arab világban a demokrácia kívánása „kóros önbizalom” Épp ezért „valamirevaló arab vezető demokráciára nem is mer hivatkozni” - hangsúlyozta az előadó. Szerintük ugyanis jobb negyven év zsarnokság, mint egyetlen nap „anarchiában” azaz uralkodó nélkül. Európában ez a szemlélet már réges-régen nem jellemző. Az európai újságírók, kommentátorok rendszerint arra figyelnek, hogy egy-egy arab, muzulmán ország sajtója mit ír, tévéje mit mutat, mit mond. Ezek befolyása azonban összességében csak mintegy húsz százalékra tehető, a lakosság számára valójában a péntekenkénti imán elhangzó félórás beszéd az aktuális közéletről, kiveti magából, a halálos ítéletig menően. Libanonban lehetséges vállalni a keresztény hitet, de Krisztus követői általában elköltöznek a muszlimok lakta településrészekből. A keresztény missziók többnyire az eleve keresztényeket „térítették” és 1300 körül a muzulmán világban szinte teljesen leállt a nyugati misszió. A muszlimok szerint a keresztények „meghamisították” a kinyilatkoztatást. A keresztények istene négy evangéliumot is adott, továbbá - szerintük - nem igazán tudható, hogy milyen nyelven is beszél... Nehezíti a mohamedánokkal való párbeszédet, hogy ha elismerjük az iszlámot, akkor (az ő felfogásuk szerint) elismerjük, hogy „hamisítók” vagyunk. „Az istenkeresésben viszont összetalálkozunk” - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy míg náluk a törvény, nálunk a megváltás áll a középpontban. A muszlim belenyugszik Isten akaratába, és ezt tényleg el lehetne tanulni tőlük - mondotta. Észak-Afrikában többek között Algéria is társulási megállapodást kötött az Európai Unióval, így ügyelnie kell a kisebbségi jogokra. Ezért iskolákat alapítottak a berbereknek, ami segítette öntudatra ébredésüket, így - egyebek mellett - annak a tudatosulását is, hogy római alattvalóként ők annak idején keresztények voltak... (Anno közülük került ki Szent Ágoston.) Holland reformátusok ötvenezer embert keresztény hitre térítettek közülük. Manapság már csak azért sem beszélhetünk „iszlámmisszióról”, mert a Vatikán fontosnak tartja a muzulmán világgal való jó viszonyt, az ENSZ-ben továbbra is együtt akar működni velük a család hagyományos fogalmának fenntartásáért. Kérdésekre válaszolva Maróth professzor elmondta, hogy törekedni kell egymás megbecsülésére, de tisztában kell lennünk azzal, hogy - bár Allah mint Isten neve a keleti kézi végveszélyben lévő szíriai Maalula város, ahol ma is Jézus nyelvét beszélik a keresztények. A sziklaorom oldalában a Szent Tekla-kolostor épületegyüttese. illetőleg az ezt követő tízperces erkölcsi útmutatás a meghatározó. A keresztény misszió problematikájának felvezetésében Maróth professzor utalt arra, hogy az iszlám világban olyan átalakulásokat tapasztalunk, amelyekre eddig még nem volt példa a történelemben. A keleti kereszténység Irakban és Szíriában végnapjait éli. Az európai keresztények minderről egy szót sem szólnak, pedig „Damaszkuszban még Szent Pál is jövevény volt”. Aki az arab világban keresztény hitre tqr,.azt 3 t;áj-sgflglQrp tqbbpyife resztényeknél sohasem okozott problémát - egyházjogi, teológiai vitáinknak sohasem lesz eredményük. Az arab világban a házasság- és családfelfogás sem fog változni. Muzulmán férfi feleségül vehet keresztény nőt, de fordítva nem érvényes a házasság, mivel a gyerekeknek az apa vallását kell követniük. Az ugyanakkor nem állítható, hogy a muzulmán világban mindenki szeretné és elfogadná az iszlámot. Csak épp ellenérzésüket a legtöbben nem merik kinyilvánítani. .És.k;étspgtpl.ep,. hogy ,K,ö?ép.-Á?si4-, ban, ahol valamelyest lazább az iszlám uralma, terjed a kereszténység. Az előadó idézte Goldziher Ignácot (1850-1921), a nagy iszlámtudóst, aki szerint az iszlám története a szunna (hagyomány) meghalasztása és feltámasztása. A korábban szekularizált Tunéziában például most éppen feltámadt, és a hivatalosan „világi” Törökországban is sok nő ma újra hagyományos ruházatot visel, miközben a teokratikusnak tartott Iránban már nem kötelező, és sok lány szűk pulóvert és övét hord. Arra a kérdésre, hogy mit lehetne, kellene tenni „a közel-keleti kereszténység kiirtása" ellen, az előadó hangsúlyozta: - mindenekelőtt saját keresztény tudatunkat kellene erősíteni, hogy vonzók legyünk. Az, hogy a kereszténységet büntetlenül lehet gyalázni, nem tesz vonzóvá bennünket. Emlékeztetett rá, hogy micsoda erőszakos tiltakozási hullámot váltottak ki világszerte a Mohamed-karikatúrák 2005-ben. Törökországban templomokat mecsetté alakítottak át, és újabbakat akarnak átalakítani, közöttük az 1935 óta múzeumként funkcionáló Hagia Sophiát. Ott tartunk, hogy az efféle- nyilvánvalóan keresztényellenes- megnyilvánulások miatt tudományos testületek sokszor előbb tiltakoznak, mint a kormányok és az egyházak. Szólnunk kell tehát és imádkoznunk. Maróth professzor különösen is megindítóan beszélt a Damaszkusztól északra található Maalula városkának és kolostorainak a múlt év szeptembere óta átélt szenvedéséről. Itt és két szomszédos településen mindmáig arámul, azaz Jézus nyelvén beszélnek, elpusztításuk már csak ezért is óriási veszteség lenne az egész emberiség szempontjából. Végül arra az Európában sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy kikből lesznek terroristák, az előadó elmondta: rendszerint azokból, akik korábban elveszített muzulmán identitásukat visszanyerve esnek túlzásba. Az iszlám saját magát toleránsnak tekinti, a zsidóságot és a kereszténységet be tudta építeni a maga rendszerébe, belső autonómiát adva nekik. Utóbbiak számára ez elviselhető volt mindaddig, amíg valami miatt nem kerültek konfliktusba. Első hallásra, olvasásra úgy tűnhetett, hogy a MEÖT Vallásközi és Dialógus Bizottságának legutóbbi alkalmán iszlám és politika, iszlám és demokrácia önkényesen lett összekapcsolva a keresztény misszió kérdésével. Az igen szerteágazó előadásból, a tervezettet jóval meghaladó idejű beszélgetésből azonban nagyon is nyilvánvaló lett a szoros kapcsolódás. Jó lenne, ha Európában is minél többen emlékezetükbe idéznék, hogy az erkölcs igazán csak az emberen kívülről alapozható meg. Ezzel együtt persze azt is, hogy a sokat emlegetett európai értékek sem a szekuláris állam eszméjével együtt hullottak alá az égből. ■ Dr. Szentpétery Péter Az írás a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa honlapján (meot. hu) megjelent beszámolónak a szerző ájtfll röyidftytf yqltozata.
