Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-27 / 17. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. április 27. !► 3 Példaadó műemlékgondozásért kapott díjat a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ► Az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Nemzeti Bizottsága a műemlékvédelmi világnap alkalmából 2014-ben is átadta a Példaadó Műemlékgondozásért díjat. A műemlékvédelmi szervezet elismerésében idén a Deák Téri Evangélikus Gimnázium is részesült. A díjat az iskola igazgatója, Gadóné Kézdy Edit, illetve - a fenntartó nevében - Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke vette át a szervezet ünnepi ülésén a Budapesti Corvinus Egyetem dísztermében A másik díjazott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke volt. A bizottság másodszor osztotta ki a Példaadó Műemlékgondozásért dí jat. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium mellett eb ben az elismerésben részesült a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke is (vezetője az evangélikus Kráhling János egyetemi docens) felsőfokú műemlékvédelmi oktatási, kutatási tevékenységéért, különös tekintettel a posztgraduális műemlékvédelmiszakmérnök-képzésre, amely jelentős mértékben hozzájárult a magyar műemlékvédelem egységes szemléletű szakembergárdájának kialakulásához. Az ICOMOS az UNESCO- nak (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének) a műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség-bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye. Az 1965-ben létrehozott civil szakmai szervezet meghatározó a világ műemlékvédelmében. Az itt kidolgozott irányelveket a legtöbb ország átülteti saját műemlékvédelmi gyakorlatába. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a nemzetközi szervezet egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tagszervezete. A magyar műemlékvédelem meghatározó szakemberei - építészek, régészek, művészettörténészek, kertépítészek, restaurátorok, történészek, vegyészek, geológusok, statikusok és a műemlékvédelemhez kapcsolódó minden más szakág képviselői - vesznek részt munkájában. ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás (Forrás: MTI, ICOMOS) Az ICOMOS kitüntetéseire azok pályázhatnak, akik • a tulajdonukban lévő vagy a rájuk bízott műemlék fenntartása, gondozása során példamutató módon biztosítják az értékek fennmaradását, hiteles megőrzésüket; • akik lehetővé teszik a közösség, a társadalom számára a műemlék értékeinek, jelentőségének megismerését; • akik alkalmas funkció, egyedi programok, rendezvények segítségével mutatják be egy épület (és környezete) jelentőségét; • akik szakszerű, folyamatos karbantartással biztosítják az értékőrzést; • akik az oktatás, nevelés, szakképzés területén olyan programokat képviselnek, amelyeknek célja a műemlékek, helyi értékek karbantartás útján való fennmaradása. Kecskeméten is bemutatták az izlandi Passió-énekeket ► Amint lapunkban is többször írtunk róla, tavaly év végén az Ordass Lajos Alapítvány kiadásában megjelent Hallgrímur Pétursson Passió-énekek című kötete. Kecskeméti bemutatóját április 16-án, szerdán délután tartották a Református Új kollégium Tóth Endre termében. Az eredeti könyv Izlandon íródott 1666-ban. Az első magyar változat 1970-ben szintén ott jelent meg Ordass Lajos üldözött evangélikus püspök fordításában. A most bemutatott magyarországi kiadást Probstner János grafikái illusztrálják. Hallgrímur Pétursson (1614-1674) evangélikus lelkész és a legnagyobb izlandi költő volt. Passió-énekek című kötetének magyar fordítója, Ordass Lajos egyebek mellett a következőket írta: „A nép ebben a költészetben nemcsak az »Izland sziklás talaján termett legszebb rózsákat« látta, hanem nemzedékről nemzedékre erőt, vigaszt, enyhületet merített az élet sokféle küzdelmes bajában és ínségében.” A bemutatón részt vett Utassy Ferenc, Izland magyarországi tiszteletbeli főkonzulja, az eredeti könyv keletkezéséről, magyar fordításáról és az új kiadás megjelenésének fontosságáról is beszélt. „Hallgrímur négyszázadik születésnapi évfordulója zajlik most, de volt egy evangélikus magyar püspök is, Ordass Lajos, ő volt az evangélikus Mindszenty. Vette a fáradságot annak idején, hogy szobafogságban és börtönben megtanuljon izlandiul, és lefordítsa ezt a művet, amely az egész skandináv hitéleti irodalomnak az egyik leghíresebb gyöngyszeme. Magyarul először Izlandon jelentették meg negyven évvel ezelőtt, és ma van egy olyan társaság Magyarországon, amely fontosnak tartotta, hogy itthon is, hazai kiadásban megjelenhessen” - nyilatkozta a tiszteletbeli főkonzul, és hozzátette: a kötet megjelenése a két nép kapcsolatának erősítése szempontjából is fontos. Kijelentette, nemzetek között ennél szebb, veretesebb hidat nem is lehetne építeni. „Mindig örülünk, ha magyar nyelven megjelenik izlandi irodalom, és fordítva is, tehát ha valaki magyar irodalmat ad ki izlandiul. Ezeknek az egymás megismerésében, Európán belül egy nagy család kiteljesedésében az egymásról való információk begyűjtésével óriási jelentőségük van” - fogalmazott Utassy Ferenc. Az új kiadás művészi erejét fokozzák az illusztrációk. Probstner János grafikusművész, a kecskeméti Nemzetközi Kerámiastúdió alapítója hosszú évekig Izlandon dolgozott vendégtanárként. Izlandi feleségének is köszönhetően az izlandi néplélek, az izlandi irodalom és művészet avatott ismerője. A most bemutatott kötet illusztrálására Utassy Ferenc ajánlása alapján kérték fel, saját bevallása szerint életének éppen egy lelkileg nehéz, keserű időszakában. „A könyvtáramban levettem a Biblia Pauperumot, a magyarországi középkori bibliaillusztrációkat, és egyszer csak megszólalt a lelkemben valami. Két nap múlva elküldtem egy vázlatrajzot erről, és jött vissza a válasz, hogy az enyém a munka. Több hónapot dolgoztam rajta, és egyszerűen kimentett, kirántott ennek a keserűségnek a gödréből” - mesélte Probstner János. A keramikus- és grafikusművész kijelentette: az a fajta megbecsülés, amellyel az izlandiak saját kultúrájukat ápolják, benne is új hitet ébresztett. Hangsúlyozta, hogy mindenkinek ajánlja a kötetet. A Passió-énekeket ugyanis finom mélység, gazdag képzeleti erő jellemzi. A versek nagy segítséget jelenthetnek az egyéni imaéletben, de közösségi alkalmakon is. M Forrás: kecskemetitv.hu Hallgrímur Pétursson kötetét az EvÉlet március 23- i számában mutattuk be, és ugyané lapszámban hosszabb interjú is olvasható Utassy Ferenccel, Izland magyarországi tiszteletbeli főkonzuljával. ÉGTÁJOLÓ Megnyílnak a könyvek... Néhány éve egy felszámolt könyvtárból kaptam néhány könyvet. Az egyik több mint százéves volt, de még soha senki nem nyitotta ki. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy felvághassam. Talán nem mindenki tudja, hogy akkoriban készültek olyan könyvek, amelyeknek a nyomdai íveit vágatlanul fűzték össze. Az ilyen könyvek némi feladatot is adtak az első olvasónak, merthogy felvágás nélkül nem voltak olvashatók. Ilyen elfeledett sorsra nem csak felvágatlan könyvek juthatnak. Hány szépen felvágott könyv pihenhet könyvtárakban, könyvespolcokon, szekrényekben, dobozokban, fiókokban, padlásokon és ki tudja, milyen helyeken, amelyeket soha nem nyitott ki senki! Pedig fontos üzenetek, értékes információk lehetnek bennük. Akár olyanok is, amelyek komolyan érinthetik az életünket és a sorsunkat. A Bibliában is olvasunk elfelejtett, nem ismert, nem olvasott könyv előkerüléséről. Ilyen volt a Jósiás király idejében a jeruzsálemi templom renoválásakor előkerült tekercs, amely elindított egy komoly reformot, a vallási élet megújulását (2KÚ 22,8-tól). A Jelenések könyvében, a 20. fejezetben könyvek megnyittatásáról olvashatunk. Megnyílik az élet könyve. Valamiféle égi adminisztráció képe bontakozik ki, ahol a kinyílt könyvbe való bejegyzettség az életet jelenti, a könyvből való kimaradottság pedig a halált. A húsvét utáni vasárnap sok gyülekezetünkben a konfirmáció hagyományos ünnepi alkalma. A konfirmandusok számot adnak ismereteikről, majd megvallják hitüket. A gyülekezet imádkozik értük, végül ünnepélyes befogadás is történik. Hazai gyakorlatunk szerint a konfirmandusok ekkor részesülhetnek először az úrvacsora áldásában, és bizonyos egyházjogi korlátok mellett a gyülekezet felnőtt tagjai közé is felvétetnek. Ilyenkor immár a második egyházi anyakönyvbe, a keresztelési után a konfirmációiba is bejegyeztetnek. Azt nem tudjuk, hogy a földi és az égi adminisztráció milyen viszonyban van egymással. Természetesen azt szeretnénk, hogy gyülekezeteink és egyházunk tagjai az égi adminisztrációba is bekerüljenek, az élet könyvébe is be legyenek jegyezve. Az nem kérdés, hogy az égi adminisztráció az igazán fontos, de a földi adminisztráció sem jelentéktelen, mert ez is Isten ígéreteinek és cselekvésének nyomait igyekszik rögzíteni. Az öreg egyházi iratok, anyakönyvek földi kereteink között felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Nemcsak azért, mert az állami anyakönyvezés 1895-ös megindulása előtti időből csak az egyházi anyakönyvekben kutathatók fel a születésekre, házasságkötésekre és temetésekre vonatkozó adatok, hanem azért is, mert ezek a bejegyzések a településeinken, gyülekezeteinkben előttünk jártakról adnak képet, de egyben Isten előttünk járásáról is. Az anyakönyvek Isten munkájának és szeretetének nyomait is rögzítik. A tőlünk térben és tanításban is elég messze álló mormonok már nagyon régen rádöbbentek az anyakönyvekben rögzített feljegyzések fontosságára. Szerte a világon, így Magyarországon is az elérhető összes felekezet anyakönyveit igyekeztek mikrofilmre fényképezni. Feltételezem, hogy nem kis anyagi áldozatot kellett hozniuk azért, hogy a hetvenes években a még vasfüggöny mögött lévő, ellenséges politikai tömbhöz tartozó Magyarország nagy és kis egyházainak anyakönyveit összegyűjtsék nekik, és anyakönyvek tízezreit két példányban (az egyik az övék lett, a másik a Magyar Országos Levéltáré) végigfotózhassák. Azóta Amerikában ezeknek az anyagát elkezdték feldolgozni. Sok adat az interneten el is érhető. A mormonok központjában, Salt Lake Cityben a világ legnagyobb családkutató centruma működik. Érdemes megjegyezni, hogy az annak idején általuk még lefényképezett anyakönyvek egyike-másika (közöttük sajnos több evangélikus anyakönyv is!) azóta eltűnt, illetve megsemmisült. Volt, amelyet elloptak, vagy éppen tűz martaléka lett... Ezeknek a megsemmisült anyakönyveknek az adatai már csak a mikrofilmeken keresztül érhetők el. Egyházunk Gyűjteményi Tanácsa nagy projektet indított az evangélikus anyakönyvek digitalizálására. Komoly pályázati forrás segítségével sikerült egy nagyméretű és teljesítményű szkennert beszerezni, és már meg is kezdődött a munka, az a fáradságos munka, amely részben az értékőrzést, de egyben értékeink elérhetőségének javítását, közkinccsé tételét is szolgálhatja. Sokak előtt kinyílhatnak eddig nem látott és nem is gondolt könyvek, iratok és információk. Persze hogy az információs társadalom, a kinyíló könyvek miként hatnak ránk, mit látunk és mit értünk meg belőlük, mit adhatnak nekünk, miben gazdagíthatnak bennünket, az rajtunk is áll. Nagy kérdés mindig, hogy miként tudunk élni velük. Adjon az Isten bölcsességet, hogy a tőle kapott lehetőségekkel élni tudjunk, hogy a kinyíló könyvek áldássá és életté lehessenek számunkra! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
