Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-12 / 2. szám
io 4t 2014. január 12. FÓKUSZ Evangélikus Élet Mi közünk a csillagokhoz? Dr. Zombori Ottó csillagászati előadása a Budavári Szabadegyetemen ► A budai Várban, a Bécsi kapu téri evangélikus templom kápolnájában minden hónap első hétfőjén szabadegyetemi előadások hangzanak el. Az idei esztendő első alkalmán a legősibb tudomány, a csillagászat került terítékre. Mindezt nemcsak a kápolnát (pótszékekkel) zsúfolásig megtöltő érdeklődő hallgatóság üdvözölte, hanem lapunk is örömmel tudósít róla. Hiszen az Evangélikus Élet hasábjain rendszeresen megjelennek a teremtett világ naprendszerbeli égitestjeivel, ismétlődő vagy unikális csillagászati jelenségekkel kapcsolatos írások éppúgy, mint az űrszondás kutatásokkal összefüggő asztronómiai eredmények. A szintén gyakori csillagászattörténeti írások pedig annak bizonyítékai, hogy e tudományág iránt nemcsak a 21. század evangélikusai fogékonyak, hanem azok voltak - egyházunk születésétől kezdve - hitújítóink, lelkészeink, tanítóink is, világnézetüket értelemszerűen egy-egy történelmi korszak általános ismeretanyagának és tudományos elképzeléseinek megfelelően kialakítva. A január 6-i eseményt Pőcze Tibor felügyelő nyitotta meg, majd a házigazda, dr. Fabiny Tamás püspök tartott vízkereszthez kötődő áhítatot. A háromkirályokat megidéző, 185-ös számú ének, a vonatkozó szentírási idézet és magyarázat, majd a népszerű Ghymes együttes Szép jel című kompozíciójának közös eléneklése nemcsak az ünneppel, hanem az előadás tematikájával is szoros összhangban állt. Az átgondolt szervezést joggal dicsérve úgy is mondhatjuk: érezhető volt a szinergia a Teremtő és a teremtett világ, házigazda és meghívott között. Mindeközben a nagyszámú - közel százfős - hallgatóság ellenére otthonossá és bensőségessé vált a kívül csillag- és holdfényes este. A szó ezt követően került a meghívott előadóhoz, dr. Zombori Ottó csillagászhoz. Az Uránia Csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatójának, a csillagászati ismeretterjesztés évtizedeken át meghatározó egyéniségének neve vélhetően sok olvasónknak cseng ismerősen. Segítségével bizonyára többen tekintettek távcsőbe a gellérthegyi csillagdában, vagy hallgatták csillagászati előadásait az elmúlt évtizedekben. Vagy éppen jól ismerik a fasori gimnázium ma is fáradhatatlan tanáraként! Szabadegyetemi előadása a gondolatébresztő Mi közünk a csillagokhoz? címet kapta. A személyes jellegű kérdésre Zombori személyes jellegű felvezetéssel válaszolt. Megtudhatták az egybegyűltek, hogy már gyermekként csillagásznak készült, és azt is, hogy urániabeli nyugdíjazása után hogyan mondott igent a fasori hívásra - az ökumenizmus jegyében római katolikusként, református ajánlással. Aztán kinyílt az előadásairól jól ismert ernyő: a különleges darab demonstrációs célzattal a csillagképeket ábrázolta. Forgatásával bemutatható az égbolt látszólagos mozgása. Segítségével és az előadó szakszerű idegenvezetésével bejárhatta a közönség az állatöv csillagképeit és a legfontosabb északi konstellációkat. Számítógépes, úgynevezett planetáriumprogrammal pedig a kápolna épületében maradva gyönyörködhettek a jelenlévők a vízkereszti este égboltjában, télre jellemző csillagképeiben, műveltségüket a természettudományok tekintetében is kitágítva. Nem csak csillagászatról esett azonban szó. A sokszínű előadás egyidejűleg volt kultúrtörténet, számos szakrális vonatkozással. Nemigen szállhatunk vitába Zombori azon megállapításával, hogy a három nagy reformátor egyike - Luther és Kálvin mellett - a Nap-középpontú világkép apostola, Kopernikusz. Mindeközben a csillagász közvetlen stílusával, sokszor humoros kiszólásaival fogyaszthatóvá tette az átlagérdeklődő számára az egyébként alapos matematikai és fizikai ismereteket igénylő hét szabad művészet legszebbikét, az asztronómiát. ■ Rezsabek Nándor Kométa és halo Csillagászati jelenségek a brassói Nekesch-Schuller Dániel krónikájában Az újkor hajnalán a magyar, német és latin nyelven megszületett krónikák szerzői között felülreprezentáltak voltak a művelt erdélyi lutheránus szászok. Nyitottságukat és tárgyismeretüket kiválóan példázza, hogy a historikus események, társadalmi történések mellett koruk (és az azt megelőző időszak) legfontosabb természettudományos jelenségeit is papírra vetették. Bár ezen leírások jellemzően nem terjednek túl a puszta említés szintjén, időpontjuk és jellegük alapján beazonosíthatók, és mozaikszerűen illeszkedhetnek más feljegyzésekhez. Nekesch-Schuller Dániel több fontos csillagászati eseményt is rögzített. Farkas Gábor Farkas filológus, csillagászattörténész a Régi könyvek, új csillagok című művében (Balassi Kiadó, Budapest, 2011) 1577. november 10-i dátummal a C/1577 Vi üstökös feltűnését említi. Ennek érdekessége, hogy felfedezője az evangélikus dán főúr, Tycho Brahe, a távcső megszületése előtti korszak kiemelkedő jelentőségű észlelő csillagásza. Farkas gyűjtése alapján Nekesch-Schuller 1596. július 15-i időponttal a C/1596 Ni-e jelzésű kométát írta le. A Halley 1607-es őszi visszatérését szülei karján akár láthatta is, hiszen ekkortájt másfél esztendős volt. Keszthelyi Sándor csillagászattörténész A Halley-üstökös című munkájában (Uránia Csillagvizsgáló, Budapest, 1985) azt írja, hogy Nekesch- Schuller szerint a vonatkozó őszi időszakban két további kométa is megfigyelhetővé vált, mégpedig szeptemberben (a bizonytalan azonosíthatóság miatt katalógusszámot nem ad meg), az októberi látványosság pedig maga a Halley volt. Farkas 1549. január 23-i hivatkozással egy légköri jelenség, úgynevezett halo kapcsán is említi Nekesch-Schuller megfigyelését. A három egyszerre látható Nap-kép közül kettő minden bizonnyal úgynevezett melléknap lehetett. Ezt az eseményt az Evangélikus Élet 2011/8. számában Mássá Simonról írt cikkünkben is említettük: mindketten a brassói polihisztor, Honterus halálával hozták összefüggésbe a természeti jelenséget. Nekesch-Schuller Dániel életéről a Szinnyei József-féle Magyar írók élete és munkái közli a legrészletesebb adatokat. E szerint 1606. július 15-én az erdélyi Sonán (németül Schönen, ma Sona Romániában) született szász evangélikus családban. Apja, Nekesch György a település lelkészeként szolgált. A családnév tehát feltűnik a szimpla Nekesch, továbbá a Schullerus formában is; keresztneve német anyanyelvén Dániel, latinosán Danielis. Nekesch-Schuller Dániel 1631-ben telepedett le Brassóban, és 1634-ig a város lutheránus gimnáziumának prefektusaként működött. 1640-től a város adóhivatalában viselt írnoki tisztséget, majd 1658-ban a Törcsvári-szorosban lett vámhivatalnok. Életrajzához tartozik, hogy 1633-ban sikeresen kigyógyult a halálos pestisből, rá egy esztendőre megnősült. A csillagászati jelenségek kapcsán említett krónikája az 1421 és 1664 közötti időszakot ölelte fel. Elhunyténak időpontja bizonytalan, de munkáját (sorsszerűén) vélhetően önnön halála zárta le. ■ R.N. Tycho Brahe hazai hírnöke Az evangélikus szász-magyar: Unger Mihály A 16-17. században az asztronómia valóságos forradalma zajlott, ez volt a modern értelemben vett csillagászat születésének időszaka. Az évezrede igaznak hitt és elfogadott, Ptolemaiosz alkotta Föld-központú (geocentrikus) világkép helyébe ekkor lépett a Kopernikusz számította Nap-középpontú (heliocentrikus) modell. Elterjedése és széles körű elfogadása ugyancsak évtizedekig, sőt évszázadokig tartott. Galilei távcsöves megfigyelései jelentették a modell első bizonyítékát; pontatlanságainak (mivel az égitestek ellipszispályája helyett Galilei kizárólag körmozgásban gondolkodott) kiküszöbölését többek között Kepler végezte. Az ugyancsak evangélikus asztronómus, a távcső megszületése előtti korszak legjelentősebb észlelő csillagásza, Tycho Brahe volt az, aki a ptolemaioszi-arisztotelészi világképet ugyan hátrahagyta, de egy átmeneti világmodellt alkotva a kopernikuszi művet nem fogadta el a maga teljességében. Tychónál a bolygók sora: a Merkúr, a Vénusz, a Mars, valamint a külső bolygók már a Nap körül rótták pályájukat, elképzelése szerint viszont életadó csillagunk továbbra is a Föld körül végezte keringését. A dániai csillagdájáról, páratlan műszertechnikai tudásáról és pontos Mars-megfigyeléseiről híres, Habsburg-udvari csillagász elképzelésének szerte Európában akadtak követői, szintúgy a művelt magyarországi evangélikus értelmiség körében. Unger Mihály 1662-ben Propositiones Mathematicae Miscellaneae című wittenbergi disszertációjának megvédésekor egyszerre utasította el a túlhaladott Föld-középpontú világképet, és tartott óvatos távolságot a Nap-középpontú elképzeléstől, Tycho Brahe híveként elfogadva az ő kozmológiai modelljét. Ugyanígy tett Unger még ugyanebben az esztendőben az általa elnökölt vitán, amelyet a kölni Johannes Joachim Krautheim De Aequatore et Zodiaco című matematikai-földrajzi dolgozata felett tartottak. Mit is «tudunk Unger Mihályról? Az evangélikus vallású Michael Unger az őrvidéki Németújváron látta meg a napvilágot. (A település ma az ausztriai Burgenlandhoz tartozik, Güssing néven járási székhely.) Német ajkú családban született, de anyanyelve mellett bírta a magyart és a kor közvetítő nyelvét, a latint is. A „deákos” Ungerus mellett - a magyar korona hű alattvalójaként - írásaiban gyakorta Magyar formában használta vezeték-, Mihályként keresztnevét. Születési dátuma a múlt homályába vész. Felsőfokú tanulmányait 1658 és 1662 között a wittenbergi egyetemen végezte, ahol magiszteri címet nyert. Ungert ott találjuk a diákok egymáshoz írt üdvözlőverseinek szerzői között: az ugyancsak tanulmányait végző Fridel János orvosnak és Schön Gáspár gimnáziumigazgatónak, valamint a csillagászattal is foglalkozó Schnitzler Jakabnak és Thann Andrásnak verselt ízes magyarsággal. Ensel János és Rosner Mátyás lelkészek, továbbá Szenczi Fekete István püspök Ungernek címezte verssorait. Hazájába visszatérve Sopronban települt le. Háromszázötven esztendeje, 1664-ben kezdte tanári pályáját. Egy évtizeden át, 1674-ig töltött be konrektori, utóbb rektori állást az evangélikus gimnáziumban. Vélhetően ebben az esztendőben Sopronban távozott az élők sorából, de (születéséhez hasonlóan) halálozásának pontos dátumát sem tudták feltárni a tudománytörténeti kutatások. ■ R.N. Az ember holdutazása az 1960-as években az amerikai-szovjet hidegháború eredménye volt. A két egymásnak feszülő nagyhatalom ezen a területen kettőzött erővel kívánta demonstrálni felsőbbrendűségét - akárcsak most Kína, a feltörekvő új világhatalom, mely a tudomány és technika területén is igyekszik megmutatni a benne rejtőző potenciált. Tegyük hozzá: sokkal jobb az ilyen megmutatkozás, mint mikor, egy nagyhatalom útját (kizárólag) fegyverek és sírkeresztek vagy éppen pénzügyi és kulturális nyomásgyakorlás szegélyezi. A tudomány pedig profitál ebből a kínai törekvésből. Profitál, mivel Földünk hűséges kísérőjének, a Holdnak a vizsgálata éppoly aktuális, akárcsak négy és fél évtizede. A technikai megoldások tekintetében a kínai nép mindig is ötletes és inno-A kínaiak holdjáró Jáde nyula vatív volt: a rakéták ősének tartott röppentyűket ők alkották meg, akárcsak a lőport; a két nagyhatalom után saját hordozórakétát voltak képesek az űrbe juttatni; valamint harmadikként keringett állampolgáruk saját űrhajóban a Föld körül. A kínai holdprogram kezdetei 1998- ig nyúlnak vissza. A tudományos, technológiai, ipari területekért felelős katonai bizottság ekkor kezdte meg a tervek előkészítését, majd 2004-ben hirdették meg formálisan is a Csang’e (az angol nyelvű forrásokban Chang’e) projektet. Nevét a kínai mitológia holdistennőjéről kapta. A program első űreszköze a 2007- ben indított Csang’e-i volt. Sikeresen állt Hold körüli pályára, és elkészítette Kína első holdfelvételeit. Majdnem kétesztendős sikeres működés lezárásaként irányítottan a Holdba csapódott. A Csang’e-2 2010-ben indult, és a fotózás és különböző típusú tudományos vizsgálatok mellett már célzottan a Csang’e-3 optimális leszállóhelyét kereste. A Csang’e-3 a Hosszú Menetelés- 3B hordozórakéta tetején (magyar idő szerint) december 2-án indult útjára. Sikeres fékezőmanővert követően december 14-én ért Holdat a Szivárvány-öbölben. Röviddel ezután (újabb pazar műszaki teljesítményként) a leszállóegységről legördült a száznegyven kilogrammos kínai holdjáró, a Jütu, más néven Jáde nyúl (!) (az angol nyelvű forrásokban Yutu és Jade). Az űrszonda és a rover több hónaposra tervezett tudományos programjában a holdfelszín vizsgálata, az ásványkincsek felmérése és fényképfelvételek készítése szerepel. A Négy Tigris már nem ugrik többé, de Jáde nyúl nagyot szökkent... V - Rez^ab^k -
