Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-13 / 15. szám
„Talán ettől is más a fentebb említett, mai, 21. századi történet, mint a bibliai, mert legelsősorban ez hiányzik a közéletből, a politikából: az a meghatározó lépés, a bátorság, amikor egy-egy megbotlott személy vagy közösség ki tudja mondani tisztán, érthetően: »vétkeztem, és bánom, őszintén bánom«.” „Nem ismerem” ^ 3. oldal „A harmincegy tagországot számláló nemzetközi lepramissziós szervezetben hazánk az egyetlen kelet-közép-európai tagállam. Egyedülálló a részvételünk abból a szempontból is, hogy Magyarországnak önálló projektjei vannak.” Negyvenéves a Magyar Lepramisszió ^ 5. oldal „Amikor Jézus nagypénteken meghalt a kereszten, ellenségei és tanítványai egyaránt úgy gondolták, hogy küldetése kudarcot vallott...” Főpapi áldozat ^ 9. oldal Nagyheti nyitány W 2. oldal Sekrestyeimádság w 2. oldal Ékes rendben 4. oldal Nyolcadik evangélikus borfesztivál ^ 4. oldal Azúr vagy az Úr? W- 6. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap Április 10-én volt a premierje hazánkban az Isten Fia című amerikai mozifilmnek. A 2004-ben készült A passió óta Christopher Spencer rendezése az első nagyszabású alkotás, amely szélesvásznon kelti életre Jézus - evangéliumokból ismert - alakját; és csaknem ötven év óta az első, amely Jézus Krisztus teljes életútját bemutatja. (Képünk a Jézus Jeruzsálembe történő bevonulását megelevenítő jelenetből való.) Nagyheti összeállításunk a 8-9. oldalon s o U < cc cc O Korábbi tabutémákat is tárgyaltak a történelemtanárok aszódi konferenciáján Tizenhárom evangélikus iskolából érkeztek történelemtanárok április 4-én Aszódra, az Evangélikus Petőfi Gimnáziumba, ahol első ízben, hagyományteremtő jelleggel tartották meg az evangélikus iskolák történelemtanárainak első konferenciáját A rendezvény szervezője, dr. Péterfi Gábor köszöntőjében a szakmai párbeszéd fontosságát emelte ki. Utalt arra, hogy tavaly ősszel - tantárgygondozói kinevezését követően - ennek jegyében tartotta fonfosnak felkeresni az evangélikus iskolák munkaközösség-vezetőit. Regionális találkozók keretében, az ország öt pontján vitatták meg a történelemtanítással kapcsolatos főbb kérdéseket. Részben az itt felvetődött javaslatok adták keretét az aszódi tanácskozásnak. így került az előadások témái közé az új történelem-kerettanterv, valamint a helyi tantervekben az iskolák saját mozgásterének kérdése. Emellett a tantárgygondozó a rendszerváltozást megelőzően tabutémáknak számító kérdésekre is fontosnak tartotta ráirányítani a figyelmet. Három „cím” került így a programba: Trianon és a határon túli magyar közösségek, a pártállami titkosszolgálat és az evangélikus egyház kapcsolata, valamint az 1989 előtt elhallgatott történelmi momentumok felszínre hozatalában viszonylag új módszernek számító oral history. & Folytatás a 3. oldalon p 1 / 1 ^ 1 1 // r 11 „Szükségből bőség Az országos evangélikus hittanverseny gyülekezeti országos döntője Albertiben ^ Jézus közelében a szükségből bőség is lehet, ahogyan a kenyérszaporításról szóló csodatételben olvashatjuk - fogalmazott Túri Krisztina lelkész április 5- én, a XXIII. országos evangélikus hittanverseny gyülekezeti országos döntőjének nyitóáhítatán. Az egyházunk országos irodájának gyermek- és ifjúsági osztálya (GYIO) által szervezett, gyermeknapi programokkal összekötött alkalmon a gyülekezeti csapatok Albertiben mérhették össze tudásukat. 1^ Folytatás a 7. oldalon Útvonaltervezés ■ Orosz Gábor Viktor „Tamás erre így szólt hozzá: »Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?« Jézus így válaszolt: »Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.«” (Jn 14,6-7) Honnan tudnánk az utat, ha nem ismerjük a célt? - kérdezi Tamás. Hova menjünk? - kérdezik az emberele, akik hosszú időn át követték Jézust, akik közül sokan feladták mindenüket, és Jézusnál biztonságra leltek. Mindannyian érzik: valami egészen megváltozott... A tanítványok sejtik, hogy valaki búcsúzik, és ez a valaki nem akárki, hanem az, akire egész létüket rábízták, akinek körében otthonosan érezték már magukat. Ha otthonosságuk biztosítéka, a Mester távozik, akkor az nagyon rémisztő, kellemetlen, mert bizonytalanság marad utána. Éppen ezért kérdezik arról az útról, amelyet megtéve hozzá juthatnak majd: Hol keressünk? Hol találunk majd rád? Melyik út az, amely hozzád vezet? Több statisztika is készült egyházunkkal kapcsolatban az elmúlt egy évtizedben, negatív és pozitív eredménnyel. Jóllehet a lélekszám csökken, de akik tagjai a gyülekezeteknek, azok szorosabban kötődnek közösségükhöz, mint korábban. Ugyanakkor egyre fogy azoknak a fiataloknak a száma, akik családjukban látták és átélték az „evangélikus életstílust” akik bibliai történeteken nőttek fel. Vajon tudják-e egyáltalán a mai fiatal felnőttek, szülők, hogy mennyire jó az életet úgy élni, hogy fő irányát és medrét a kereszténység adja? Gyülekezeteinkben, több-kevesebb sikerrel, arra törekszünk, hogy a fiatalokat megnyerjük Krisztus számára. Modernséget kínálunk, közvetlenséget, igyekszünk kielégíteni azokat a mai igényeket, amelyek az otthonosság érzetét adják egyházunkban - számukra is. Mások viszont a jól megszokott liturgiához ragaszkodnak, amely magában hordozza az évszázadok illatát, kellemét és biztonságát. Hogyan találhatjuk meg az utat? - kérdezzük ma mi is, akik ugyanannak a Jézusnak a segítségével tájékozódunk, mint akkor a tanítványok. Merre menjünk, hová tartunk? Hogyan lelünk a helyes útra, amikor az emberek olyan eltérő, sokszor egymással szemben álló elvárásokkal tekintenek ránk? Heinrich Bedford-Strohm bajor püspök a helyzetet a következő képpel próbálja értelmezni: milyen szép is lenne, ha az életünk útján is használhatnánk valami olyat, mint a Google maps útvonaltervező - beírjuk, honnan hová akarunk eljutni, és az megtervezné helyettünk a helyes útvonalat. De vajon mit írnánk be egyházunk élete esetében kiindulópontként? Hol tartunk most? Még élő gyülekezetek, lelkes, de öregedő egyháztagok; intenzív állami támogatás; a Szélrózsán sok a fiatal, negyven alatti áüagéletkor a lelkészi karban. De még izgalmasabb kérdés talán a cél: hová akarunk eljutni? A válasz erre nagyon is egyszerű: nyitott egyház, amely a szeretetet nemcsak sugározza, de a gyengékért síkra is száll; kedvet ébreszt a kereszténységhez, anyagilag függeden, autentikus, megbízható, otthonos, karitatív, a társadalmi életben aktív szerepet vállaló. Ha mindez megvan, akkor kezdődhet is az útvonaltervezés. Akár két alternatív megoldást is kaphatunk: az egyik lehet gyorsabb, a másik pedig szebb tájakon átvezető. Bedford-Strohm ugyanakkor felhívja a figyelmet a fenti gondolkodásmódban rejlő csapdákra. Vajon egy ilyen tervezőprogram lenne a megoldás? A kiszámított és alaposan előkészített útvonalterv? Vajon jobb lenne egy tárgyra, egy lélek nélküli dobozra bízni mindent? Megspórolni a kérdéseket, a vitákat, az útkeresést? Tudnánke egyáltalán, hogy mit jelent a kiengesztelődés, ha nem lennének konfliktusaink? Lemondhatunk-e azokról az emberekről, akik velünk együtt az utat keresik, de nem találják, mégis az útkeresés során vagyunk igazán együtt? Mi lenne az úttal a közös keresése nélkül? A tévedéseinkről legszívesebben előre lemondanánk, holott sokszor azokból következik a legnagyobb megújulás. Mikor rábukkanunk egy csodaszép tisztásra, egy eldugott vendéglőre vagy forrásra... Tudnám-e, hogy Jézus feltámadásának örömhíre hogyan erősít meg, ha a keresztet nem ismerném? Ami a személyes életünkre igaz, az érvényes az egyházéra is: az út és a cél egymástól nem választható külön. Világossá válhat, hogy mi a központi mondanivalója Jézus tanítványokhoz intézett mondatának: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam’.’ (Jn 14,6) „Jézus az út és cél egyszerre!” - jegyzi meg a bajor püspök. Az út ugyanakkor az igazság és maga az élet is! A Biblia megbízhatóbb partner az úton, mint a Google maps. A Szentírás arról az útról beszél, amelyen Isten végighaladt népével. A Biblia szól a sötétségről, amelyet Jézussal együtt próbált, és beszél a világosságról, amelybe ez a sötétség beletorkollik. Ezért ismerhetjük azt is, amit a Biblia a mi életünk számára is releváns módon közvetít! „Én vagyok az út, az igazság és az élet..!’ Ahol sok lakás van, oda sok út is vezet! Legyen kedvünk, kitartásunk ezen utak felfedezéséhez, mert az út, az igazság és az élet ugyanabból a forrásból tör felszínre, és ezt a forrást már nem kell keresni, mert megtaláltuk! Ezért bízhatunk a jövőben, amikor Tamás kérdése a mi kérdésünk is, hiszen válaszra talált: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” - mondja Jézus. A szerző lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense
