Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. április 6. *■ 13 Zsedényi Béla és Bruckner Győző emlékezete Mint egy püspökiktatás... Beiktatták bajor testvér egy házunk új zsinatát ■ Dr. Boleratzky Lóránd Orbán Viktor miniszterelnök és Gáncs Péter, egyházunk elnök-püspöke tavaly október 31-én megállapodást írt alá a győri és a budapesti Deák téri evangélikus központ felújításának kormányzati támogatásáról. A nagyvonalú támogatással elérhető közelségbe került az evangélikus múzeum kibővítése is. Ezzel az a régi terv is megvalósulhat, hogy az evangélikus egyház két kimagasló személyiségének, Zsedényi Bélának és Bruckner Győzőnek a képmása is elhelyezést nyerjen az egyházi épületben. A Zsedényi család erre nemcsak az evangélikus egyházban végzett szolgálatával, hanem a nemzet életében játszott kimagasló szerepével is már régen rászolgált. Zsedényi Béla unokabátyja Zsedényi (Pfannschmidt) Ede volt, aki előbb a tiszai egyházkerületnél, utóbb az egyetemes egyháznál töltötte be a felügyelői tisztséget. Az 1859-ben kibocsátott osztrák császári pátens elleni éles tiltakozása miatt börtönbüntetést kapott. Ezt utóbb súlyosbították is: megfosztották nemességétől, udvari tanácsosi címétől és nyugdíjától. A pátens visszavonása miatt büntetésének csak egy részét kellett letöltenie - a kassaiak örömujjongása közepette bocsátották szabadon. Végrendeletében százezer forintot hagyott egyházkerületében a szegény sorsú néptanítók segélyezésére és az eperjesi tanintézetre. Zsedényi Béla - nagynevű elődjéhez hasonlóan - folytatta harcát az elnyomó hatalom ellen, de az ő sorsa a mártírhalál lett. 1894. április 5-én született Aknasugatagon; Máramarosszigeten kezdte jogi tanulmányait a református jogakadémián, amelyet Budapesten summa cum laude minősítéssel fejezett be. Az első világháborút főhadnagyként küzdötte végig, közben meg is sebesült. Több kitüntetést is kapott. A csehszlovák állameszme elleni izgatás miatt letartóztatták, majd Prágába, azután Theresienstadtba internálták, utóbb kiutasították a Felvidékről. Tolcsván telepedett le. 1925-ben, amikor Maiéter István lemondott miskolci jogakadémiai állásáról, Zsedényi Bélát az ő közjogi és nemzetközi jogi tanszékére választották meg jogakadémiai tanárnak. 1944-ig, nyugdíjazásáig dolgozott itt. Számos tudományos könyvet és cikket írt. A pécsi egyetemen szerzett egyetemi magántanári képesítést. Kitűnő előadó volt, óráin tolongtak a hallgatók. 1939-ben Zsedényi a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap főszerkesztője lett. Miután 1944-ben a lapot betiltották, bujkálni kényszerült, azt követően, hogy a szilvásváradi internálásból sikerült megszöknie. 1944. december 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, januárban pedig a Nemzeti Főtanács elnökévé választották. így az államfői jogok teljességének birtokába jutott. Tizenegy hónapos államfői működése alatt a demokrácia megmentésére tett kísérletet, elsősorban a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvény elleni küzdelemben; e jogszabályban széles körű visszaélésekre látott lehetőséget. Jómagam, amikor ebben az időszakban amerikai hadifogságban voltam, arról olvashattam, hogy a jogrend védelme érdekében mindvégig küzdeni fog. Valdemar Langlet, a Svéd Vöröskereszt megbízottja igen nagy elismeréssel írt Zsedényi ilyen irányú munkásságáról, és őt „igen bölcs embernek” nevezte. Amikor utoljára beszéltem vele, elmondta, hogy az oroszok őt szerették volna megválasztatni köztársasági elnöknek, de ezt nem vállalta, mert akkor már számolt azzal, hogy számos halálos ítéletet kellene jóváhagynia, és nem akarta ezzel terhelni lelkiismeretét. 1950. május 24-én letartóztatták, majd hosszú kihallgatásoknak és kínzásoknak vetették alá. Kémkedés, háborús és népellenes bűntett elkövetésével vádolták azon az alapon, hogy korábban a brit követség embereivel állt kapcsolatban - holott ezt államfői minőségében tette. Végül is kémkedés miatt életfogytiglani börtönre ítélték, amely számára a halálos ítéletet jelentette: ötévi raboskodás után a börtönben halt meg. A koncepciós per fő oka nyilván Zsedényinek a Függetlenségi Pártban betöltött szerepe, a nagyszerű választási eredmény volt. Teljesen titokban az Új köztemető 301-es parcellájában temették el, de erről még leányát sem értesítették. Ő kétszer látogathatta meg édesapját. Zsedényi az első alkalommal gipszágyban feküdt, másodszor botra támaszkodott beszélgetés közben. Leányának nem volt szíve elmondani neki, hogy édesanyja időközben meghalt. Az akkori viszonyokra jellemző volt, hogy az ítélet elleni fellebbezést csak hét év múlva terjesztették fel, amikor Zsedényi már régen halott volt. Rehabilitációjára 1963-ban, újratemetésére pedig 1990. december 20-án került sor Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök jelenlétében. mia sorsát biztos alapokra helyezte. Történeti kutatásaival lehetővé tette az alapvető munkák megjelentetését. Világítótorony és útmutató volt, aki folyton írt, és nagy lelkesedéssel oktatott. Külön ki kell emelni a jogakadémiának az evangélikus egyházjog művelésében - amelyre az egyházi törvények alapján is hivatott volt - betöltött fontos szerepét. Az egyházjogi szemináriumot Bruckner az angol vitarendszer segítségével igen magas színvonalra emelte, és egyházjogi tanulmányok egész sorát jelentette meg nyomtatásban. Amikor a jogakadémiákat a megszüntetés veszélye fenyegette, Bruckner először a hazai tudósokat, majd Nathan Söderblom svéd érseket és Paul Hindenburg német államfőt is mozgósította. Komoly támogatást is kapott ilyen módon, ezért a jogakadémia léte sokáig nem volt veszélyben. A kommunizmus alatt 1949- augusztus 31-ével mégiscsak megszüntették a három felekezeti jogakadémiát, a debreceni jogi kart pedig „szüneteltették” - nyilván nem azért, mert a jogakadémiák „idejétmúlt intézmények” hanem mert a jogrend eszméjének háttérbe szorítása kormányprogrammá vált. Valóság lett a régi nóta paródiája: „Ütik már a jogászt agyon, nincsen arra szükség nagyon.” Kétségkívül az evangélikus egyházat érte a legnagyobb kár e tekintetben, hisz 1950 óta nincs olyan intézmény, amely a világiak számára az evangélikus egyházjog oktatásával foglalkozna. Ennek negatív hatását a zsinat munkáján is le lehet mérni. Például feleslegesen került sor a zsinat foZsedényi Béla 1945 novemberében Nagy Ferenccel, a Nemzetgyűlés elnökével Jómagam megemlítettem búcsúbeszédemben, hogy Zsedényi Bélára ráillik az eperjesi vértanúk emlékoszlopán olvasható mondat: „Istent imádni, hazát szeretni tőle tanuljatok.” A miskolci Öregjogászok Baráti Köre nevében 1991. szeptember 12- én a volt miskolci jogakadémia épületén emléktáblát helyeztünk el két kiváló professzor emlékének megörökítésére; ő volt az egyik. Édesapja emlékét Lilla leánya őrzi. # # * Bruckner Győző 1877-ben Felsőlövőn született, és 1962-ben Budapesten halt meg. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Éveken át vezette az 1919-ben Eperjesről Miskolcra menekült evangélikus jogakadémiát, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézmény szellemi és anyagi felvirágoztatásában: az akadémiát a magyar művelődés és iskolaügy egyik fellegvárává tette. A várossal megkötött szerződéssel a jogakadélyamatossá tételére, másrészt a hatalmi ágak tökéletes szétválasztásának a megváltoztatása is az egyházjog területén való tájékozatlanságra utal. Bruckner Győző a jogakadémia megszüntetésekor sokat tett az intézmény vagyonának átmentése érdekében. Visszaszerezte az állami szervektől az eperjesi kollégium alapítólevelét, bár ez 1956-ban a levéltárban elégett; úgyszintén Than Mór Dessewfyről készült életnagyságú festményét. Ezt viszont Ottlyk Ernő püspök eladta - teljesen jogtalanul, hiszen a jogakadémia vagyona felett az igazgató választmány volt egyedül jogosítva rendelkezni. Bruckner Győző nyugdíjas éveiben megírta a jogakadémia évszázados történetét. Ennek a miskolci jogakadémiára vonatkozó része 1996- ban nyomtatásban is megjelent. A szerző egyházjogász, nyugalmazott egyetemi magántanár ► „Ez az istentisztelet olyan, mint egy püspökiktatás” - ezzel a mondattal indította igehirdetését dr. Heinrich Bedford-Strom püspök a Bajorországi Evangélikus Egyház zsinatkezdő istentiszteletén. Bajor testvéregyházunkat hárman vezetik: a püspök, a zsinat és az egyházi főtanács (Landeskirchenrat), amely - nálunk - az országos presbitériumnak felel meg. Március 30-án délután Bayreuthban, a gyönyörű Ordenskirchében a hat évre választott zsinat tagjait iktatta be a püspök. Bajor testvéreinknél tehát a zsinat beiktatása olyan, mint a püspökiktatás... A bajor zsinat százhat tagot számlál. (Egyházuk tízszer nagyobb, mint a miénk - zsinatuk létszáma a miénk duplája sincs...) Bár egy zsinati alakuló ülés a maga választási procedúrájával az adott egyház belső ügyének tűnik, mégis jó volt jelen lenni az ülésen a magyar evangélikusság képviseletében. Nem csupán azért, mert tényleg családtagnak tekintenek bennünket, hanem azért is, mert tanulhatunk egymástól. Már a nyitó istentisztelet is példaértékű volt. Hiszem (tapasztalatom alapján tudom), hogy az alapos felkészülés nem csupán annak szólt, hogy a bajor televízió egyenes adásban közvetítette az ünnepi alkalmat. Az istentisztelet egyházi évhez és az alkalomhoz egyaránt jól illeszkedő szövegei, a biblikus vonulathoz felépített zenei anyag, a személyes hangvétel mind-mind igazi előkészítése volt a grémium induló munkájának. A hétfői nap igazi eseménye az elnökválasztás volt. Sok tárgyalás, bizottsági megbeszélés és csoportegyeztetés után a két (női) jelölt közül Annekatrin Preidelt választotta elnökévé a testület. Az erlangeni illetőségű Preidel asszony eredetileg biológus, aki tudósként sokat foglalkozott a biológia és a feo-lógia kapcsolatával, az élet és a Teremtő (életet adó) kapcsolatával. Hit és élet - ez volt a jelszava, amely szinte mottóként tért vissza újra meg újra életpályája során. Később feladta tudományos karrierjét, hogy emberekkel, családjával foglalkozhasson. Önkéntesként sokféle területen váltotta valóra azt, amit vezetőket képezve a „kritikus és kreatív gondolkodás” projektjében tanított. Hálózatépítéssel is foglalkozott - és ezt a zsinati munkában is folytatni szeretné. „Számomra fontosak az ügyek, de a legfontosabbak az emberek...” - ezzel a gondolattal fejezte be bemutatkozó beszédét. Mindezt a bajor és a magyar evangélikus egyház partnerkapcsolatában is így gondolja - erősítette meg a választás utáni személyes találkozásunk alkalmával. Számára - mint aki az előző ciklusban is tagja volt a bajor zsinatnak - magától értetődő, hogy az egyházunkkal való eleven testvéri kapcsolat gazdagítja a bajor egyháznak és zsinatának életét, gondolkodását. A folytonosságért maga is kész mindent megtenni. Bajorország felé tartva reméltem, hogy átütő erejű élményekben lesz részem. Hogy ötleteket merítve a későbbiekben a magyar zsinat és általa egész hazai egyházunk választási rendjét le tudjuk egyszerűsíteni, életszerűbbé tudjuk tenni. Nos, öüeteket ugyan kaptam, de az a megnyugtató jó érzés tölt el, hogy a mi elképzeléseink, rügyező terveink - a megfelelő testületek kohójában megérlelve - később akár bajor testvéreink számára is megfontolhatok lesznek. De hát ez is lehet az egymástól tanulás modelljének illusztrációja... A bajor zsinaton az egyes döntések előtt sok-sok belső egyeztetés zajlik. Három munkacsoportra oszlanak ilyenkor. Hasonló gondolkodású, hasonló kegyességű emberek önként vállalnak tagságot egyik vagy másik munkacsoportban. S míg a zsinat minden ülése nyilvános, a munkacsoportok zárt körben vonulnak vissza. A tradicionális, konzervatív csoport mellett kétféle - haladónak mondott - munkaközösség is működik. A három közül egyik sem képvisel szélsőséges álláspontot. Amitől azonban tartottam, nem következett be: nem indult a szavazások során érdekérvényesítő kampány, mégis egyértelműen kinyilvánították közösen megformált véleményüket, álláspontjukat. Nem csupán a vitakultúra igényes formáját ismerhettem meg ezekben az eljárásokban, hanem a biblikus gondolkodásmódot és az alázatot is. Szóban is elmondtam, lapunk hasábjairól is üzenjük: legyen áldás testvéregyházunk új zsinatának szolgálatán! ■ Dr. Hafenscher Károly, az MEE Zsinatának lelkészi elnöke Női hétvége Révfülöpön Egyházunk női missziója női hétvégét rendez Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban május 15-18. között Teremts békét! címmel. A jelentkezéseket május í-jéig kérjük eljuttatni a Női Missziói Szolgálat címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Érdeklődni a 20/824-2791- es mobilszámon, illetve a marta.pinter@lutheran.hu e-mail címen lehet.
