Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
8 -m 2014. április 6. PANORÁMA Evangélikus Élet Evangélikus iskolák kutató tanárainak konferenciája ► A tavaly hagyományteremtő céllal megrendezett tudós tanári konferencia sikerének köszönhetően idén a Deák Téri Evangélikus Gimnázium adott otthont március 25-én a kutató tanárok második konferenciájának. A bőséges programú találkozáson az ország evangélikus intézményeiben tanító tanároknak lehetőségük nyűt kutatási témájukat, eredményeiket egymás és az érdeklődő közönség elé tárniuk. A konferenciát - amelynek célja, hogy a magyarországi evangélikus iskolákban tanító és saját szakterületükön tudományos eredményt is felmutató pedagógusok, kutató és alkotó tanárok, doktorjelöltek és doktoranduszok jobban megismerjék egymás kutatási területét és tudományos eredményeit - Fabiny Tamás püspök nyitotta meg, majd Gadóné Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Varga Mártának, az országos iroda oktatási osztálya vezetőjének moderálásával először Csepregi András tartott előadást „Az embertelen magatartásformák feloldásáért külön kell küzdelmet folytatni..!’ - Bibó István, René Girard és a holokauszt teológiai megközelítése címmel, majd őt követte Guóth Emil A kormányzói jogkörök bővítésének közjogi vitái az 1930-as években című referátuma. Kalina Katalin az egyházi oktatáshoz való jogról, míg Batár Levente a nők és férfiak nyelvhasználati különbségeiről beszélt. Kertész Botond a Deák téri iskola történetét és neves evangélikus diákjait ismertette, majd sor került a Pesti Evangélikus Egyház iskolájában tanult hajdani növendékek emlékét megörökítő tábla felavatására a gimnázium bejáratánál. Gáncs Péter elnök-püspök köszöntő szavai után Szász Domokos a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében, míg Sólyom Jenő a helybeli gyülekezet képviseletében szólt. Az emléktáblát Fabiny Tamás avatta fel Gadóné Kézdy Edit közreműködésével. A délután folyamán szekcióülések voltak, ahol a hittudomány, egyháztörténet, irodalom- és nyelvtudomány, pedagógia, pszichológia, természettudomány, történettudomány, művészet területeivel foglalkoztak a meghívottak. A szekcióvezetők beszámolójával és Érfalvy Lívia zárszavával ért véget a konferencia. ■ Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu A Deák téri iskolák neves evangélikus diákjai ► Ha a pesti evangélikus gimnáziumok híres diákjairól beszélünk, akkor sok olyan név is eszünkbe kell, hogy jusson, akik nem evangélikusok voltak. Nem történelemhamisítás, vagy szűkkeblűség az emléktábla-avatás kapcsán az evangélikus diákokat középpontba helyezni? Hogy megnyugtató választ adjunk, először szemügyre kell vennünk a pesti evangélikus oktatás néhány jellemző sajátosságát. ■ Dr. Kertész Botond „Ezzel kapcsolatban külön is buzdítsd a felsőbbséget és a szülőket, hogy jól kormányozzanak, és iskoláztassák a gyermekeket. Figyelmeztesd őket arra, hogy kötelességük ezt tenni, és hogy milyen átkos bűnt követnek el, ha ezt nem teszik” - írta Luther a Kis káté bevezetőjében. Az oktatás célja a reformátorok számára nem a műveltség terjesztése, hanem a hit helyes és igaz megismerése volt - azaz végső soron az üdvösség volt a tét. A magyarországi reformáció is nagy súlyt helyezett az iskolákra. Mindannyian ismerjük Reményik sorait: „A templomot s az iskolát!” A szűkös viszonyok azonban sokszor csak az egyiket tették lehetővé, ez pedig leggyakrabban az iskola volt. A gyülekezetek alapítása általában iskolával és tanítóval kezdődött, és csak ha megerősödött a közösség, akkor építettek templomot, hívtak lelkészt. A népiskola elsőrendű feladata pedig - Luther elképzelésének megfelelően - még a 19. század végén is az olvasás, írás, egyházi ének, bibliai történetek és a katekézis megtanítása volt. Templom és iskola A pesti evangélikusoknak majd negyed századra volt szükségük, hogy a gyülekezet 1787-es alapítása után 1811-re felépüljön templomuk. A gyülekezet első évtizedeinek történetét meghatározta az a vita, hogy a szűkös anyagi forrásokat az iskola fejlesztésére fordítsák-e, vagy minden erejüket a templom építésének szenteljék. Schedius Lajos felügyelő és Lidemann Sándor gondnok elképzelései valósultak meg, így az iskola élvezett elsőbbséget. A pesti evangélikusoknak azonban fontos volt a templom és a lelkész is. „Az ország temploma” kifejezést nem az utókor találta ki, hanem már a templomépítési kérvényben is szerepelt. Az elnevezéssel arra utaltak, hogy az ország legfontosabb városának evangélikus temploma nem csak a pestieké. Merész, nagy ívű, de végül a „történelem által igazolt” vízió volt az akkori poros kisvárosban az ország fővárosát megsejteni, bár az egyetem idetelepítése már sejtetett valamit a jövő lehetőségeiből. „Az ország templomába” a gyülekezet mindenkor igyekezett megnyerni „az ország papját” Ezzel a címmel ugyan csak Székács Józsefet (1809-1876), a gyülekezet első magyar lelkészét és a Pesten szolgáló első püspököt illették, de a neves lelkészek sora folytatódott. Hadd utaljunk itt most csak Raffay Sándor (1866-1947) püspökre vagy Kékén Andrásra (1909-1974), tudva, hogy a sort még bőven folytathatnánk. Pest ugyan már a gyülekezet alapításának idejétől a bányakerületi és az egyetemes közgyűlések színhelye volt, de püspöki székhely először 1860-ban lett, hivatalosan pedig 1937-től a bányai, majd a déli egyházkerület központja. Az iskola 1823-tól már gimnáziumként működött. A körülmények ismeretében jogos feltennünk a kérdést: az ország temploma mellett, az ország papja(i) figyelő tekintete mellett „az ország iskoláját” találjuk? A magyarországi protestánsok iskolahálózatának csúcsa hiányozott, hiszen nem volt egyetemük. Az evangélikusok több nagy múltú, sikeres iskolát tartottak fenn. A teljesség igénye nélkül meg kell emlékeznünk Sopronról, amely a 19. században annak a dunántúli kisnemesi értelmiségi-irodalmi körnek a szellemi központja volt, melynek legismertebb szervezője Kis János (1770- 1846) püspök, legnevesebb személyisége pedig ségben volt, ezért érthető a közösség nyitottsága. A 19. században még a város és a gyülekezet nagyobb része is német nyelvű. Az evangélikus közösség legbefolyásosabb tagjai megbecsült, német anyanyelvű kereskedők voltak. Volt még egy hasonlóan német anyanyelvű, kisebbségben élő, környezeténél műveltebb és polgárosultabb közösség Pesten: a zsidóság. Nem véletlen, hogy oly sokan küldték gyermeküket a magas színvonalú oktatást nyújtó evangélikus gimnáziumba. A város és a gyülekezet gyarapodásával az iskolának is lépést kellett tartania. A Deák téri „Insula Lutherana” építéstör„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét...” (Arany) A Pesti Evangélikus Egyház 1 788 óta szolgálja e helyen a magyar oktatásügyet. Tisztelettel emlékezünk a hajdani tanítványokra: ÁBELJENŐ GUNDEL KÁROLY br. PRÓNAY DEZSŐ klasszika-filológus vendéglős politikus, ev.egy. felügyelő ÁGAI ADOLF GYAPAY GÁBOR PULSZKY KÁROLY újságíró, szerkesztő történész, tanár művészettörténész BÁNÁTI ÉVA GYÖRY VILMOS RAKOVSZKYIVÁN világbajnok tornász lelkész, műfordító jogász, miniszter BEDE ANNA OPIKA HAAR ALFRÉD RIEDL FRIGYES költő matematikus irodalomtörténész BÓKAY ÁRPÁD HARSÁNY1 JÁNOS RÓHEIM GÉZA orvos Nobel-díjas közgazdász etnográfus BÓKAY JÁNOS HEINRICH GUSZTÁV SÁNDORJUDIT orvos irodalomtörténész operaénekes BOZSI MIHÁLY HERZL TIVADAR SCHULEK FRIGYES olimpiai bajnok vízilabdázó író, politikus építész BOYTHA GYÖRGY IGNOTUS SCHULEK VILMOS jogász a Nyugat szerkesztője szemész BROCSKÓ L/VIOS KANDÓ KÁLMÁN STEIN AURÉL Protestáns Árvaház ig. mérnök orientalista CAPA, ROBERT KÁLMÁN IMRE SZÉPFALUSI ISTVÁN O fényképész, haditudósító zeneszerző ev. lelkész O Q CSÁSZÁR ELEMÉR KOZMA ANDOR SZTEHLO GÁBOR O irodalomtörténész költő ev. lelkész FABINY TEOFIL KRASSÓ GYÖRGY TISZAY MAGDA miniszter, ev. kér. felügyelő politikus operaénekes FALK MIKSA ' KREPUSKAGÉZA TELEGDY-RÓTH KÁROLY újságíró, politikus orvos geológus FALUDY GYÖRGY KRESZ GÉZA gr. TELEKI PÁL költő orvos miniszterelnök FÉNYES ADOLF gr. LÓNYA1 ELEMÉR VERZÁR FRIGYES festőművész diplomata orvos FENYŐ MIKSA LUKÁCS GYÖRGY VIDOR EMIL a Nyugat szerkesztője filozófus építész FRENKL RÓBERT ÖRKÉNY ISTVÁN VLADÁR GÁBOR orvos, ev. orsz. felügyelő író miniszter, ev. kerületi felügyelő FRÖHLICH PÁL PETZ SAMU WALKÓ L/VIOS fizikus építész közgazdász, miniszter 0 LATZ OSZKÁR PETŐFI SÁNDOR ZIMMERMANN ÁGOSTON festőművész költő állatorvos GOLDBERGER LEO textilgyáros br. PODMANICZKY FRIGYES id. ZSIGMONDY JENŐ városépítő, politikus jogász, ev. kér. felügyelő . Állította a Deák Téri Evangélikus Gimnázium közössége a mai épület felépítésének 150. évfordulóján O 2014 o Berzsenyi Dániel (1776-1836) volt. A pozsonyi líceum fénykorát Bél Mátyás (1684-1749) idején élte. Munkássága évszázadokra megalapozta az iskola tekintélyét, egész tudományágakat (statisztika, földrajz, néprajz) teremtett, amelyeknek művelését utódai is magas szinten folytatták. A hosszú és zaklatott múltú eperjesi kollégium a jogászképzés egyik legfontosabb magyarországi intézménye volt, ami fontos befolyást biztosított számára a táblabírák és prókátorok országában. Az Insula Lutherana nyitottsága A pesti evangélikusok gimnáziumának megvoltak a maga sajátosságai. A gimnázium megalakulásától kezdve az egyháztagoknál szélesebb kört szolgált. Míg a régebbi evangélikus iskolák elsősorban a tágabb környék evangélikusait szolgálták, addig a pesti iskola a kezdetektől fogva nyitottságáról volt ismert. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy a gyorsan fejlődő városban évtizedekig csupán két gimnázium működött: a piaristák és az evangélikusok iskolája. Pesten az evangélikusság mindig is kisebbténete voltaképpen az iskola bővítésének története. Újabb és újabb szárnyak, illetve emeletek épültek a lelkészek, tanárok és tantermek számára. A szabadságharc leverése nyomán az osztrák oktatási törvények bevezetése megtörte ezt a fejlődést. Az új követelményeknek csak új épületben lehetett megfelelni. Székács József makacs „lobbizása" érte el, hogy a szomszéd telken álló katonai sütőházat meg tudta szerezni az egyház, ahol százötven éve, 1864-ben felépült a Deák téri iskola mai épülete. 1904-re ezt az épületet is kinőtte a gimnázium, és új otthonába, a Fasorba költözött. A diákok azonban nem „tűntek el” az elemi osztályok mellett felsőbb leányiskola, később pedig leánygimnázium működött itt 1952-ig. Fontos tudnunk, hogy az iskolát a pesti evangélikusok tartották fenn. Bár anyagiakban soha nem bővelkedett a gyülekezet, volt idő, amikor az ország legjobban fizetett tanárai oktattak a pesti gimnáziumban. A gyülekezet nagyfokú autonómiát biztosított iskolájának, így a tanároknak döntő beleszólásuk volt abba, hogy kik legyenek a kollégáik. Az iskola évtizedekig „kinevelte" pedagógusai nagy részét. Elsősorban ez volt a magas színvonalú oktatás záloga. A pedagógusok szinte kivétel nélkül evangélikusok - kisebb részben reformátusok - voltak. Beszédes emléktábla A most felavatott emléktáblán hatvan név olvasható; Zomboryné Bazsó Rozália kutatásainak eredményeként tudjuk, hogy a lista korántsem teljes. Ismerjük a pesti gimnázium reáloktatásának erősségét, így talán meglepő, hogy az itt tanultak közül sokan egész más életutakat jártak be. A természettudósok, mérnökök, orvosok mellett találunk lelkészeket, tanárokat, írókat, költőket, irodalmárokat, zeneművészeket, képzőművészeket, jogászokat, politikusokat, vállalkozókat, sőt sikeres sportolókat is. A táblára katolikusok, reformátusok, zsidók, görögkeletiek mellett nem kis számban - huszonheten - kerültek fel evangélikusok is. Az ő névsoruk is lefedi az emberi életpályák szinte teljes spektrumát. A névsor igazolja, hogy a pesti iskolák egyházunk szellemi-lelki gyarapodását is szolgálták. Az evangélikusok névsora is oly hosszú, hogy csak egy-egy nevet ragadhatunk ki közülük. Petőfi Sándor 1832-től 1834-ig tanult itt. Életrajzában éppen az evangélikus iskolák hatásában fogható meg leginkább egyházunkhoz tartozása. Podmaniczky Frigyes (1824-1907) arisztokrata létére tanult Pesten, nyilvános iskolában. Aki csak egyszer is járt Budapesten, szinte mindenhol az ő keze nyomával találkozik. Az általa vezetett Fővárosi Közmunkák Tanácsa alakította ki a főváros mai arculatát. Schulek Frigyest (1841-1919) - aki az elemi tanulója volt - is szinte mindenki „személyesen” ismeri, hiszen egyebek között a Mátyás-templom nagyszabású felújítása is az ő munkája. Fontos megjegyeznünk, hogy a szegedi evangélikus templomot is ő tervezte. Ifi. Bókay János (1858-1937) és Árpád (1856-1919) mindketten neves, iskolateremtő orvosok voltak, apjuk életművének méltó folytatói. Iskolai emléktáblánál nem feledkezhetünk meg arról, aki pedagógusként alkotott maradandót. Brocskó Lajos (1851-1932) „árvaatya” a pesti protestáns árvaházból hozott létre korszerű és kiemelten sikeres intézményt majd öt évtizedig tartó igazgatói működése alatt. A pesti evangélikus iskola tanulói közül sokan a 20. század második felének viharos viszonyai között is tudtak maradandót alkotni. Szépfalusi István evangélikus lelkész (1932-2000) Bécsből segített minden jó és előremutató kezdeményezést, amely Kádár János országában nem talált támogatókra. Egyházunk érdekében végzett munkája is pótolhatatlan volt. Ne feledkezzünk meg a leánygimnázium növendékeiről sem. Sándor Judit (1923-2008) sokoldalú operaénekesként ért el például nemzetközi sikereket. Az „emlékezetkultúra” gyökerei protestánsok, de nem csak ezért kötelességünk emléktáblát állítani. A ma a Deák téren tanulók és tanítók számára egyszerre kihívás és motiváció az elődök példamutatása. A közös emlékezés azonban elsősorban közösséget épít, az összetartozást erősíti. Szükségünk van rá ma, és lesz holnap is, amíg közösségként tekinthetünk magunkra. A szerző történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa
