Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-23 / 12. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. március 23. » 9 S Z E N T F OLD t a Biblia Evangélikus templom a bazár tövében- Bár az utat szervező Makrovilág Utazási Iroda több évtizedes tapasztalattal bír a zarándokutak szervezésében, mivel ez volt az első protestáns csoportja, még nem volt kialakult gyakorlata a lelki vezetésnek. A reggeli és az esti áhítatot a szálláshelyen tartottuk, a napközbeni igemagyarázatot pedig egyegy szent helyen. A szervezők láthatólag nem tudták elképzelni, hogy protestáns csoport katolikus templomban is tarthat áhítatot, ezért egy kivételével mindegyiket szabadtéri helyre szervezték meg. Nem bántuk, gyönyörű helyek voltak, jó volt elcsendesedni az ég alatt, természetközeiben - a Genezáret-tó partján, a Tábor-hegyen, Caesarea ókori színházában, a betlehemi Pásztorok mezején, a kumráni romkertben és Joppe tengerre néző parkjában. Feszített volt a program, nem volt idő megállni, szemlélődni. Az áhítatok napközben alkalmat teremtettek az elcsendesedésre, este a közösségi reflexióra. Az úrvacsorás istentiszteletünket a jeruzsálemi evangélikus Megváltás templomában tartottuk, amely közvetlenül a Szent Sír-bazilika mellett áll. A Via Dolorosa bazárja és a bazári hangulatú Szent Sír-templom után csodálatos élmény volt belépni a csöndes, tágas, tiszta evangélikus templomba, énekelni, istentiszteletet tartani és az oltár körül állva egymásnak adni az úrvacsorát.- A csoportos utazás nem akadálya az elmélyülésnek?- Épp ellenkezőleg. Nem csak a látnivalók, a szent helyek jelentettek élményt. Sokat tettek hozzá az útitársak és az idegenvezető - a legendás Simon Segali - is. Én azt éltem át, hogy a csoport gazdagította az élményt. Jó volt egymás gondolatait hallani, megosztani másokkal érzéseinket. Mások szavai szavakat adnak nekünk is, segítenek kifejezni azt, ami bennünk van, amit átéltünk Jézus nyomában járva egy hét alatt. ■ K. S. » én if. í, ; • m ■ •T t. v 1 ■ A muszlimok befalazták az Aranykaput, hogy a Messiás ne mehessen át rajta az egyes csoportokon belül is: az arabokat a keresztyén-muszlim ellentét osztja meg - Názáret, Kána, Betlehem etnikailag ugyan homogén, de vallásilag vegyes város -, a zsidóságon belül pedig a számban egyre gyarapodó ultraortodoxok keltik a feszültséget azzal, hogy vallási okokból nem ismerik el Izrael államot, és ezért katonai szolgálatot sem hajlandók vállalni. Hogy a számunkra különösen fájdalmas keresztyén megosztottságról, amelyre már az előbb is utaltunk, ne is beszéljünk. Mindenki birtokolni akarja tehát a szent földet, és ennek hatása alól nem tud kibújni a Krisztus békéjét kereső zarándok sem. Mégis hol van hát Jézus? Aztán ahogy telnek a napok, lassan rájövünk, hogy jó pár zavarónak vélt tényező, amit a kétezer év vagy a mai helyzet rárakódásaként élünk meg, amiről azt gondoljuk, hogy távol visz minket Jézustól és korától, akkoriban ugyanígy megvolt. És kiderül az is: ezek nemhogy megfosztanának a lelki élménytől, de sokszor éppen a Szentírás-beli körülmények jobb megértését segítik. Hányszor olvassuk a Bibliában, hogy a tanítványok versengtek egymással, vagy hogy a tömegben nehéz volt az Úr közelébe jutni. Vagy a Golgotára vezető úton vajon nem volt bazár akkoriban, amikor még a templom is tele volt árusokkal? Bizonyára akkor is színes és hangos forgatag volt az utcákon, és a megfeszítést kiáltó emberek akkor sem néma, részvéttel telt döbbenettel nézték a keresztjét vonszoló Jézust. Mint ahogy a maihoz hasonló politikai, vallási, etnikai konfliktusokkal volt terhelve az akkori társadalom is. Elég, ha csak a zsidók és a szamaritánusok, a zélóták és a rómaiak vagy a farizeusok és a szadduceusok közötti ellenségeskedésre gondolunk. Szentföldi kőrútunk első állomása a Boldogmondások hegye volt. Jelképes kezdőpontnak bizonyult a Hegyi beszéd Genezáret-tó melletti helyszíne. Hiszen az itt elhangzott jézusi tanítás első pontja éppen arra figyelmeztet minket, hogy boldogok a lelki szegények. Bár többféleképpen is értelmezik ezt a mondatot, számunkra az egy hét alatt az a jelentése vált érvényessé, amely szerint boldogok azok, akik a lelkűket kiüresítik a Szentlélek számára. Kiüresedünk, hogy Krisztus beköltözhessen a szívünkbe, és ezáltal felül tudjunk emelkedni az elvárásainkon, a rögeszméinken, az előítéleteinken, a másikkal szemben érzett feszültségeinken, a felekezeti-vallási adok-kapokon, sőt talán még a protestáns elbizakodottságunkon is. Aki nem elég nyitott és nem elég üres szívvel érkezik a Szentföldre, az nem úszhatja meg a maga Via Dolorosáját, így az út végén mégis más emberként térhet majd haza. ■ Kiss Sándor Összeállításunk a Makrovilág Utazási Iroda támogatásával készült. A zarándokutakra szakosodott, huszonhét éves tapasztalattal rendelkező utazási iroda rendszeresen szervez szentföldi tanulmányutakat. Ezekről és a jövőben induló protestáns csoportokról a következő elérhetőségeken kapható felvilágosítás: makrovilag.hu, makro@makrovilag.hu, 1/217-5307. Keresztyén arab temető Kánában A „beduin Üvegtigris” Áhítat Izraeli katonákkal Hajókázás a Genezáret-tavon >á *• A SZERZŐ FELVÉTELEI
