Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-12 / 2. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014- január 12. » 3 „jöjj, add tovább a jó hírt!” A „kerge világ” esélyéről a külmisszió cinkotai napján Folytatás az 1. oldalról 2014 vízkeresztjén a szervezet új programot indít útjára, melynek első állomása ez a vasárnap - árulta el B. Pintér Márta (képünkön). Ezen a vasárnapon szerte a világban s hazánk más felekezetű templomaiban is megemlékeznek a misszióról. így Tatárszentgyörgyön is. Isten csodája mutatkozik meg abban - mutatott rá ami a romagyilkosságok egyik helyszíneként elhíresült településen történik: a hívek most egy olyan baptista házaspár szolgálatával adnak hálát, amelynek egyik tagja magyar, a másik roma. Az eset példaértékű. És nem csak szimbolikus: átélhető valóság. Az egyesület lelkészi elnöke kifejezte azt a reményét, hogy a jövőben több evangélikus gyülekezetben is imádkoznak majd a missziói szolgálatért. Nemcsak a külmissziós lelkész röpítette egzotikus tájakra a hallgatóságot, hanem a Boyzless Voice is. A hölgykoszorú egy, a Megváltóról szóló zulu „örömspirituálét” is hozott- ez az egzotikum az idei Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra meghívott Nairobi Girls testvérkórus szuahéli nyelvleckéit is előrevetítette. (A délutáni szeretetvendégség offertóriumát a kórus utazásának fedezésére ajánlották.) Egy lírai hangvételű saját szerzeményt is előadott a csapat: Földi Vera Ünnep című számát először énekelték zenei kíséret nélkül. Az alkalom úrvacsoravétellel zárult. A külmissziói nap délutáni programja Cinkotán az ugyancsak e fővárosi kerületben működő Evangélikus Missziói Központ meglátogatásával kezdődött. Szeverényi János országos missziói lelkész és munkatársai adtak tájékoztatást az intézmény sokrétű munkájáról. Ezután a nemrégiben átadott cinkotai gyülekezeti ház várta szeretetvendégséggel az érdeklődőket. Hét év hét hónap Kenyában címmel - az istentiszteleten is bemutatkozott - dr. Bálintné Kis Beáta hozta testközelbe az afrikai kontinensen élők nyomorúságos mindennapjait. Előadása - amelyből lapunk olvasói az EvÉlet múlt heti számának mellékletében, a 8-9. oldalon maguk is ízelítőt kaphattak - a kenyai főváros Kawangware nevű nyomornegyedébe kalauzolta a hallgatóságot. Cinkotán néhány kenyai viseletét is bemutattak, sőt a vállalkozó kedvűek magukra is ölthették a büszke maszájok és mások öltözékét. Beáta és férje, Bálint Zoltán mérnök majd egy évtizedet töltött a fekete kontinensen, és immár itthonról viselik szívükön az - EKME támogatásával- általuk elindított misszió sorsát. ■ - MANYIRA -Újévi útravaló az Üllői úton ^ Már megint vagy még mindig karácsony? - tette fel a kérdést Gáncs Péter elnök-püspök vízkereszt ünnepén a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája, valamint központi hivatalai, intézményei dolgozóinak 2014-es munkaévet nyitó istentiszteletén. Vízkeresztkor ismét felfedezhetjük karácsony egész évre bátorító üzenetét. Jó intonáció ez az ünnep az új esztendőre mindannyiunk számára - vezette be igehirdetését Gáncs Péter. Mt 2,1-12 alapján a napkeleti bölcsek bölcsességének mibenlétét kutatta a püspök. „Szeretnénk a bölcsek gyülekezetévé válni” - hangsúlyozta. Ehhez pedig fölső vezetésre, de nem a világi „Heródesekére” hanem a betlehemi csillagra kell figyelmeznünk. A bölcsek bölcsessége nemcsak abban állt, hogy a csillag nyomán rátaláltak a betlehemi jászolra, és térdet hajtottak az emberré lett Isten előtt, hanem abban is, hogy - megint csak felsőbb vezetésre hagyatkozva - megtagadták Heródes király hatalomféltő parancsát, és más úton tértek haza az örömhírrel. Végső soron egyházunk, így az országos iroda minden dolgozójának, osztályának és szervezetének is az a feladata, hogy a maga eszközeivel - minden akadály ellenére - hirdesse az evangéliumot. Adakozásra is biztatva a jelenlevőket, Gáncs Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a vízkereszt ettől az évtől már egyházunkban is hivatalos ünnepe a külmissziónak. Az év eleji lelki útravaló és a Jóné Jutási Angelika hivatalvezető vezényelte közös éneklés után Gáncs Péter Végh Szabolcsnak adta át a szót. A megbízott irodaigazgató körvonalazta, mi várható idén az Üllői út háza táján, illetve bemutatta az országos iroda új munkatársait. Végül Kákay István Dezső korábbi országos irodaigazgató kapott szót (képünkön). Az Üllői úti adminisztrációs központ éléről hatéves mandátumának lejárta után távozó vezető mindenekelőtt az összetartó, szakmailag felkészült, szorgalmas és eltökélt munkatársakért mondott köszönetét, és az Útmutató aznapi igéjére (Lk 2,29-30) utalva búcsúzott. ■ K. A. W- Kákay Istvánnal készült interjúnk a 7. oldalon Reformáció és kultúra: növelés és nevelés Egyházunk élete 2014-ben számos ponton a reformáció és kultúra téma köré szerveződik. Választott jelmondatunk pedig egy Luthernek tulajdonított idézetre utal: „Még ma elültetek egy almafát!” A mondat - amelynek hitelessége ugyan kétséges - a maga egészében így hangzik: „Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, még ma ültetnék egy almafát.” A keresztény ember utolsó leheletéig vagy akár a világ végezetéig életpárti. Luther jól ismerte a szász parasztok mindennapjait, így tudta, hogy egy fa elültetése és termőre fordulása között sok időnek kell eltelnie, közben pedig a gazdának igényes és alapos munkát kell végeznie a metszéssel, a kártevők távol tartásával és hasonlókkal. Jézusnak is számos példázata gyökerezik kora agrárvilágában. Isten országa is úgy jön el, mint ahogy a magvető munkája nyomán sarjadni kezd a vetés. A növekedés példázatai különösen is beszédesen érzékeltetik az Ország titkát: a kicsiny magból terebélyes fa lehet. Jézusnak fáj, ha gyümölcstelenséget vagy romlottságot lát, ugyanakkor ő maga beszél arról, hogy a terméketlen fának is esélyt kell adni. Példázatának „hátha terem jövőre” (Lk 13,9a) félmondata azt fejezi ki, hogy ő nem akar belenyugodni a terméketlenségbe. Az ültetés képénél maradva érdemes megjegyezni, hogyfacsemetéről beszélünk, „akit” - mint egy kisgyermeket - óvnunk kell, és fel kell nevelnünk. A nevelés és a növelés szó etimológiailag szorosan összefügg egymással (úgynevezett szóhasadással keletkezett a hasonló alakú szópár). Egész egyházi iskolarendszerünkben - az ebben a tanévben kiszélesedett hitoktatásra tekintettel - jó ezt tudatosítanunk: egyszerre nevelünk és növelünk. Ezzel a gondolatmenettel szándékom szerint a kultúra latin kifejezésének szellemében maradok: a colere szó ugyanis eredetileg a föld megművelését jelentette. Metaforikusán aztán minden egyéb érték művelését is magában foglalja. így beszélünk mi, magyarok Széchenyi óta kiművelt emberfőről — és talán teszünk is érte. Látszólag messzire jutottam a „még ma ültetnék egy almafát” mondatból kiindulva. Ám e gondolatmenet kifejtésével kívánom - egyházunk reformációi emlékbizottságának elnökeként is - jelezni, hogy miként is szeretnénk tartalommal megtölteni a 2014. évet, immár nem több mint három évvel a reformáció jubileumi esztendeje előtt. Nevelni és növelni szeretnénk. Kívánatos volna, hogy gyülekezeteinkben - mint egykor Jeruzsálemben - nőjön a tanítványok száma (ApCsel 6,1). A külső növekedés azonban csak a hit belső épülésével valósulhat meg, ezért aztán úgy kell imádkoznunk, ahogy egykor a tanítványok fordultak Jézushoz: „Növeld hitünket!” (Lk 17,5) Vallom, hogy ha a fenti szellemben szervezünk gyülekezeti, országos vagy éppen intézményi programokat a „reformáció és kultúra” jegyében, akkor missziói egyházhoz méltó módon cselekszünk. Egyúttal pedig távol tudjuk tartani magunkat annak a rosszul értelmezett kultúrprotestantizmusnak a kísértésétől, amelyről Elkéstetek című versében Reményik Sándor beszél megrázóan. (Tanulságos az erdélyi költő írásának alcíme is: Szó a protestáns teológusokhoz...) „Elkéstetek, elkéstetek vele, / Az Igével, ki élet kenyere, / Ki Evangélium és semmi más, / Nem tudás, művészet, magyarkodás, / Nem kultúra és nem pedagógia, / Nem eszköz többé, hanem cél maga...” Isten őrizz, hogy mindezzel egy pillanatra is kétségbe vonjam azt a hallatlan kulturális értéket, amelyet éppen a protestantizmus adott a világnak. Luther a történelem valóságos csillagórájában lépett fel: hiszen az ő működését éppen csak megelőzte a reneszánsz kiteljesedése, Amerika felfedezése, a Gutenberg-féle könyvnyomtatás vagy éppen az Erasmus nevéhez köthető humanizmus. A reformáció és kultúra példaadó összekapcsolását láthatjuk abban a tényben, hogy Luther nem a felsorolt jelenségek ellenében, hanem éppen azokra való tekintettel kívánta hitújító munkáját elvégezni. Csak éppen tudta, hogy Isten igéje nem eszköz, hanem a cél maga... Bízom benne, hogy az egész évet áthatja majd ez az evangéliumi és reformátori kultúraértelmezés. Ennek jegyében írunk ki komoly- és könnyűzenei pályázatokat, jelentetünk meg kiadványokat, rendezünk koncerteket, színházi előadásokat és konferenciákat, folytatjuk a Luther életéről szóló rajzfilm készítését, lankadatlanul végezzük egyházunk digitalizálási programját, rendezünk kiállításokat az Evangélikus Országos Múzeumban és máshol. Kérjük egyházunk tagjait, hogy kísérjék figyelemmel a meghirdetett eseményeket, és legyenek azoknak személyesen is részesei. Közben pedig nemcsak az úgynevezett magaskultúrára figyelünk, hanem mindarra, ami hétköznapjainkkal összefügg. Egyházban és társadalomban egyaránt javítanunk kell a viselkedés- és a vitakultúrát. Egy mind betegebb közegben komolyan vesszük a testkultúrát. Tekintettel arra, hogy 2014-ben parlamenti és európai választások is lesznek, törekednünk kell - akár prófétai szerepet is vállalva - a politika kultúrájának javítására. A másikat nem legyőzni, hanem meggyőzni kell, és bármi legyen is az eredmény, azt méltósággal kell viselni, tekintettel a másként gondolkodókra is. Egyházunkon belül pedig a kegyesség kultúráját is fejleszthetjük, ami ugyancsak a kizárólagosság és a türelmetlenség béklyóitól szabadíthat meg. Általában a szeretet és az élet kultúráját valósíthatjuk meg. Egy Luthernek tulajdonított mondattal kezdtem, és egy olyan idézettel zárom írásomat, amely egészen biztosan a reformátortól származik, sőt amely az ő utolsó leírt néhány mondata. E szívszorító szövegnek ÉGTÁJOLÓ í többnyire csak a legutolsó szavait idézzük: „Koldusok vagyunk, ez az igazság.” Az ezt megelőző mondatok azonban szintén tanulságosak, és sajátos módon ugyancsak a fölművelésből vett képből indulnak ki: „Vergilius Bucolicáját és Georgicáját senki sem értheti meg, aki nem volt öt évig pásztor vagy földműves. Cicero leveleit (így látom) senki sem értheti meg egészen, ciki nem forgolódott negyven évig jeles államügyekben. Senki ne gondolja, hogy megízlelte a Szentírást, hacsak nem kormányozta a gyülekezeteket száz évig a prófétákkal...” A nevelés és a növelés időigényes. De a kultúrára érdemes áldozni, mert a befektetés megtérül. Bizony, koldusok vagyunk - és Isten ajándékaiban mégis gazdagok!
