Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-16 / 11. szám
4 4» 2014- március 16. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Éltető víz a - kecskeméti - pusztában ► Sok országban és városban rendezték meg világszerte március 7-én az ökumenikus (női) világimanapot, melynek Egyiptomból kapott témája az éltető víz volt. Kecskeméten, ahol 1998 óta szerepel az ökumenikus programok között az imanap, idén öt gyülekezet (az evangélikus, a református, két római katolikus és a görögkatolikus) részvételével, tizenegy fős csoport szolgálatával valósult meg az alkalom. A bibliai történetek, egyháztörténeti események színhelyeként is ismert Egyiptomról a legtöbb embernek azonnal a Nílus folyó jut eszébe, melyre évezredek óta éltető vízként, szomjoltó, termőföldet adó forrásként tekintenek. A lélek szomjúságát Isten igéjének éltető forrása enyhítheti. Az ószövetségi prófécia (Ézs 35,1-2.5-7) üzenete az volt, hogy Isten ígérete szerint vakok, süketek, sánták, némák átélhetik a szabadulást, és víz fakad a pusztaságban. Az evangéliumbeli (Jn 4,3-42) történet pedig, amely ezúttal párbeszédes formában hangzott fel, a prófétai ígéret megvalósulását bizonyította: a samáriai asszony sivár, bűnökkel terhelt élete megújult, élővé vált. A liturgiában négy egyiptomi nő is szerepelt. Bemutatkozásuk által képet kaphattak a jelenlévők arról, hogy milyen lehetett az ókorban az élet, és hogyan élnek mostanában a falusi és városi asszonyok, illetve a fiatal lányok. Jó apropó volt ez a liturgiái elvárás arra, hogy egy ifis leányzó, a tizenhat éves Lotti is bekapcsolódjon nálunk a szolgáló csoportba. A legfiatalabb szolgáló-résztvevő az alkalom után így foglalta össze tapasztalatait: „Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a több évtizede A világimanapnak mindig van elő- és utóélete. A szolgáló csoport tagjai lehetőség szerint részt vesznek a január végi budapesti központi felkészítő alkalmon, majd a hetente tartott megbeszéléseken a közös imádság, a téma és az igék alapos feldolgozása és a gyakorlati kérdések végiggondolása (mint például a szeretetvendégség, a dekoráció és az öltözék) egyformán fontos szerepet kap. Az ökumenikus együttműködést jelzi a helyszín megosztása is: az alkalom a reformátusok dísztermében zajlik, az előkészítő megbeszélések pedig az evangélikus gyülekezeti teremben. Az evangélikusoknál a gyülekezeti bibliaórán előzetesen már ízelítőt kapnak a testvérek az aktuális témából, a reformátusoknál pedig kezdődött alkalmon. Nagyszerű érzés volt látni, hogy az asszonyok milyen lelkesedéssel és pontossággal készülnek. Látszott, hogy összeszokott csapatról van szó, és hogy jól érzik magukat ebben a társaságban. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nem volt különbség evangélikus és református között. Mindenki csak az imanapra koncentrált.” az imanapot követően az idősotthonokban is megrendezik a programot, így kapcsolva be a világimanapi mozgalomba a kevésbé mozgékonyakat. Egyiptomban a keresztények az arab többségű társadalomban sokszor nehéz helyzetbe kerülnek a hitük miatt. Több mint kétszáz különböző keresztény közösséget tartanak számon, de ki kell emelni közülük a kopt egyházat, melynek története a kereszténység legelső századára nyúlik vissza. Gyönyörű művészi alkotás az egyiptomi kopt kereszt; talán kecskeméti sajátosság volt, hogy az imanapon minden szolgálattevő ilyen keresztet viselt a nyakában. Érdekesség volt az is, hogy hetekkel az alkalom előtt egy Németországban élő nyugdíjas lelkész kecskeméti lelkésztársát felhívva egy régi ének felől érdeklődött, amely szinte szóról szóra feldolgozza az alapigeként kapott ézsaiási próféciát. Némi keresés után meglett az ének, és kiegészítve a kapott nagyszerű liturgiát, el is hangzott az alkalmon... ■ Hulej Enikő Bajor böjt 2014 !► Folytatás az 1. oldalról A második projekt összefügg ezzel a tervvel: az országos iroda szomszédságában található a nyolcadik kerületi józsefvárosi gyülekezet diákszállója. Itt két közösségi helyiség, kiscsoportos beszélgetésekre alkalmas csoportszobák, valamint két lépcsőház kialakítását vette tervbe a gyülekezet. A két projekt célja, hogy koncentrált teret adjon a város ifjúságának. Az egyház vezetése fontosnak tartja, hogy 2014-ben, a Szélrózsa országos ifjúsági találkozó évében ifjúsági projektek részesüljenek támogatásban, hiszen a fiatalok jelentik a jövőt, akikre az egyház építeni szeretne. A Bad Neustadt-i hétvége azonban nem csak a támogatásról szólt. Sokkal inkább a sokszínű testvérkapcsolat megélésének újabb lehetőségéről. És mindez nem a támogató és a támogatott kapcsolatát gyakran jellemző hierarchikus viszonyban, hanem „szemmagasságban” nyilvánult meg. Természetes volt, hogy a két lelkésznő, akiket a nők világimanapi rendezvénye mellett vasárnap délelőtti igehirdetésre is meghívtak Ostheimba és Aubstadtba, a Bad Neustadt-i egyházmegye két gyülekezetébe, németül hirdette Isten igéjét. Mint ahogy a püspöki prédikáció is olyan gondolatokat indított el, amelyek egyházaink és társadalmaink nagyságától és anyagi helyzetétől függetlenül közösek. A Jakab levelének 1,12-18. fejezetein alapuló igehirdetés szavai egyaránt intették a bajorokat és a magyarokat is arra, hogy engedjék be szívükbe a felülről jövő világosságot: „A bajor és a magyar egyházaknak is böjti önvizsgálatot kell tartaniuk: nem vagyunk-e annyira otthonosak a világban - elfogadva annak megannyi komfortját, csábítását és megalkuvását -, hogy immár nem vagyunk otthon az égben?! Pedig nem is olyan régen az Útmutató évi igéje figyelmeztetett minket erre: »Mert nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük!«" Ahogy Fabiny Tamás püspök fogalmazott: „Jakab levele böjti tükröt tart elénk, forduljunk hát befelé, gondoljuk végig az életünket, és legyünk hálásak.” Mert a hála nem megalázó. Nem volt az most sem Bad Neustadtban. Köszönetét fejezte ki a város polgármestere a szombat délelőtti fogadáson a jelen lévő magyaroknak, hogy huszonöt éve Magyarország megnyitotta a határokat. Ezt ők közveüen közelről élték meg, hiszen a 89-es események hatására nyílt meg harminc kilométerre mellettük a türingiai határ is. Hálát érzett a magyar küldöttség a vendégszeretetért, a vendéglátók odaadó szolgálatáért, az adakozókedvért. A bajor gyülekezet pedig hálás volt a Lutheránia kórus csodálatos és meggazdagító műsoráért, amelynek művészi színvonalú előadásáról dr. Kamp Salamon karnagy és Czabán Angelika szólista gondoskodott, valamint dr. Fabiny Tamás igehirdetéséért és az új barátságokért, amelyek továbbviszik majd a közös krisztusi hiten alapuló testvérkapcsolatot. Ahogy Michael Martin egyházfőtanácsos fogalmazott: „Wir stehen füreinander ein.” - „Kiállunk egymásért.” ■ CSELOVSZKYNÉ DR. TARR KLÁRA, az MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője Bad Neustadt gyógyító forrásai ► A több mint húsz esztendeje jól működő partnerkapcsolatnak köszönhetően többször adódott már alkalmunk arra, hogy Magyarországról is küldhessünk egy-egy résztvevőt a világimanapot előkészítő bajor konferenciákra. Idén arra is lehetőség nyílt, hogy egy imanapi istentiszteletet is együtt ünnepelhessünk német testvéreinkkel. A böjti adománygyűjtő akció (Fastenopfer) megnyitójára érkezett magyarországi delegáció női tagjai Herrschfeldben vehettek részt az ökumenikus alkalmon. A Bad Neustadt központjától negyedórányi autóútra lévő városrész korábban önálló település volt. Bár mára teljesen egybeépült a várossal, különállóságát mégis jól mutatja, hogy itt még a felekezeti ho" vatartozás tekintetében is mások az arányok. Herrschfeld lakossága zömében római katolikus. A kerületben nincs is evangélikus kápolna, így vasárnaponként a lutheránus lelkész is a katolikus templomban tart istentiszteletet. Itt került sor a világimanapi alkalomra is, amelynek szolgálatában két magyar lelkésznő - Gerőfiné dr. Brebovszky Éva és e sorok írója - is feladatot kapott. Igaz, „csupán” a liturgiában megjelölt igeversek előbb magyar, majd német nyelven történő felolvasását merték rájuk bízni a helyiek. A szolgálatot ugyanis már hónapokkal előbb kiosztották az evangélikus és katolikus asszonyok között. Ezt a „német alaposságot” néha megmosolyogjuk, különösen, ha még azt is elárulom, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyekben egy-egy nőtestvérnek egész évben csupán az a feladata, hogy az imanapot megszervezze. Mégis irigylésre méltó, ahogyan erre az ökumenikus istentiszteletre készülnek, és talán tanulhatunk is tőlük... Az oltárteret a felolvasókon túl zenészek népes csoportja töltötte be. Már hetekkel az esemény előtt gyakoroltak a fuvolások, a gitárosok, az alkalmi énekkar tagjai. Bibliaórákon tanították a dallamokat, hogy az istentiszteleten aztán tökéletesen hangozzanak a liturgia énekei. így történhetett, hogy a muzsika hangjain keresztül ezen az estén meglepő hitelességgel sikerült a gyülekezet elé idézni Egyiptom „hangulatát” A nehéz arab dallamokat is oly bátorsággal szólaltatták meg a kórus tagjai, hogy mindenki úgy érezhette, mintha épp egy kopt templomban ülne. Az oltár előtti dekoráció a bibliai tájat szimbolizálta, „Jákob kútjával” a közepén, ahol Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett. A „külső díszlet” berendezésén túl különös gonddal készültek a német testvérnők arra, hogy a mai Egyiptom bemutatásakor a legfrissebb hírekből merítsenek információkat. Az istentiszteleti liturgia szerint felvonult négy asszony, akik jelképesen Egyiptom múltját s a jelen társadalmának városlakó, falusi és fiatal „rétegét” jelenítették meg. Az ő beszédüket mindig kiegészítette egy narrátor szava, aki ügyesen szőtte a már meglévő „forgatókönyvbe” a legaktuálisabb értesüléseket. Az imanap elsődleges feladata persze nem az, hogy ismereteket adjon egy adott országról. A világmozgalom jelmondatának első fele valóban így hangzik: „informáltan imádkozni”, km a folytatásban már a keresztény ember feladatát jelöli meg: „imádkozva cselekedni”. Bajor testvéreinknek ezt az üzenetet is sikerült megszólaltatniuk, amikor arról kezdtek vallani, mennyire megfáradtak egyházi közösségeik s ők személy szerint is a Jézusról mint szabadítóról szóló örömhír továbbadásában... Érdekes párhuzam rajzolódott ki e sorok írója előtt arról, ami a bibliai történetben elhangzott, s amit a városról tudhatott. Bad Neustadt rendkívül jelentős gyógyüdülőhely Bajorországban. Kiemelkedő orvosok dolgoznak híres szívszanatóriumában, a föld mélyéből pedig gyógyvíz tör elő, melyből - orvosi ellenőrzéssel - naponta ihatnak a betegek. A helybéli lelkész - aki alkalmi sofőrünkké szegődött, hogy a herrschfeldi templomba vigyen minket - büszkén mesélte, hogyan térnek vissza évről évre az emberek ide, hogy fájdalmaiktól, betegségüktől megszabaduljanak. Hogyan is mondta Jézus a samáriai asszonynak? „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik..” vagyis vissza kell térnie újra és újra. Vajon hány ember keresheti fel Bad Neustadtot úgy, hogy a testi rehabilitáción túl igazából valami egészen másra is vágyna? Azon az estén bajor testvéreinkért is imádkoztunk. Értük, hogy a gyógyforrásukhoz látogatók között az „élő gyógyvízzel” vagyis Jézussal Krisztussal tudjanak szolgálni. ■ B. Pintér Márta
