Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. március 9. *■ 15 Az éden már elveszett, de a Föld talán még nem elveszett paradicsom Ferenc, a „zöld”pápa ökoenciklikára készül ► Ferenc pápa a zöld kontinensről, Latin-Amerikából, az emberiség mára nagyon veszélyeztetett állapotú „tüdejéből” az oxigéndús őserdők tarkította világból érkezett a világegyház fővárosába, a Vatikánba. De megmaradt annak az embernek, aki a zöld kontinens népei, egyszerű emberei között korábban volt. Szeme érzékeny maradt az emberi nyomorúságra, szegénységre, a betegekre s a világ urai által megalázottakra is. A perifériára sodródott, szorított száz- és százmilliókra és arra az egyre, aki éppen előtte van. Embersége nem klerikalizálódott, nem változott főpapi státusával. Sőt érzékenységének újabb jele a hírek szerint, hogy az emberi zsarnokság és természetpusztító profitéhség miatt végveszélybe sodort természetért készül felemelni szavát tervezett újabb enciklikájában. A Vatikáni Rádió korábbi interjúja szerint — amelyet a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója, Federico Lombardi atya készített - Ferenc pápa „elkezdett dolgozni az ökológiai téma szövegén, amelyből akár enciklika is lehet”. Új típusú enciklika? Az enciklika (litterae vagy epistulae encyclicae) a mindenkori pápának egy meghatározott témát feldolgozó körlevele, amelyet a világegyház püspökeihez, rajtuk keresztül a papokhoz és a hívekhez intéz. Korábban kézírásos formában készültek, ma már nyomtatásban küldik meg a pápák e dokumentumokat a püspököknek. Elnevezésüket kezdőszavaikról kapják az enciklikák. A pápák ebben a körlevélformában az egyház teljességét érintő fontos kérdésekről adnak tanítást. A 20. században két pápa különösen is szorgalmasnak bizonyult e tekintetben: XII. Piusz huszonegy, II. János Pál pedig tizennégy enciklikát adott ki. Ökológiai érzékenység A környezetérzékenység első jelét - szinte programszerűen - már azzal megadta Ferenc pápa, hogy még Bergoglio kardinálisként a középkor nagy „ökoszerzetesének” a természethimnuszok szerzőjének, Assisi Ferencnek a nevét választotta. Beiktatása utáni sajtókonferenciáján kijelentette: „Szívemben egyszerre csak felmerült Assisi Ferenc neve. Számomra ő az egyszerűség férfiúja, a béke embere, az, aki szereti és oltalmazza a teremtett világot. Napjainkban nagyon megromlott az emberek kapcsolata a természettel, nem így van?” Néhány nappal trónra lépése után a Szent Péter téren összegyűlt sokaságnak homíliát tartott. Ebben a keresztyéneket védelmezőknek nevezte. „Az egész teremtett világ védelmezői vagyunk, a teremtés szépségének a védelmezői, amint a Genezis könyve üzeni, és Szent Ferenc mutatta meg nekünk... Végül is mindent ránk bízott Isten, és mindannyian felelősék vagyunk a teremtett világért. Legyetek hát védelmezői Isten ajándékának! Ahol az emberek megfeledkeznek erről a felelősségről, ahol elfelejtenek gondot viselni a teremtett világra és testvéreikre, ott megnyílik az út a rombolás előtt, és a szívek megkeményednek.” Múlt év júliusi brazíliai látogatása előtt a hatalmas ország püspökei levelet írtak Ferenc pápának, s kérték, hogy tegye az egyház ügyévé a brazil nép környezetvédelmi küzdelmét az Amazonas-vidék megmentése érdekében. Rio de Janeiróban a brazil püspökökhöz intézett üzenetében felszólított arra, hogy Isten teremtett világához tisztelettel és óvó-oltalmazó módon forduljon minden ember: ne tönkretegye bűnös módon, hanem változtassa át igazi kertté. Már XVI. Benedek is „zöldebb” katolikus egyházat akart Ökológiai kérdésekről szóló tanításában az egyházfő bizonyára épít majd elődei állásfoglalásaira. Például 2007-ben XVI. Benedek pápa a Vatikánba hívott össze klímakonferenciát. Erről a The Guardian brit napi-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Pelok Zita ararat@lutheran.hu lap akkor azt írta: a Vatikán világszerte hallatja hangját a klímaváltozás ügyében, és a környezet elleni sok visszaélést Isten akarata elleni engedetlenségnek minősítette. XVI. Benedek egyben emlékeztetett arra is, hogy a katolikus egyháznak több mint egymilliárd hívével még zöldebbé kell válnia. 2009-ben kiadott, Caritas in verítate (Szeretet az igazságban) kezdetű enciklikájában úgy fogalmazott: az egyház felelős a teremtett világért, és ezt a felelősséget a közéletben is képviselnie kell. Nemcsak a földet, a vizet, a levegőt kell oltalmaznia minden rendelkezésére álló eszközzel, hanem mindenekelőtt és mindenekfölött az egész emberiséget óvnia kell az önpusztítástól. Később, a 2010-ben megtartott koppenhágai klímacsúcs kapcsán XVI. Benedek hangot adott csalódásának az elmaradt eredmények miatt. Az éden már elveszett... A diplomáciai testülethez intézett szavaiban XVI. Benedek őszinte szembenézést sürgetett azzal, hogy a gazdasági rendszer hiányosságainak „kozmetikázása” közben valósággal tilos megfeledkezni az emberek isteni méltóságáról és szabadságáról, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a természetet, a vizet, levegőt és a napsugárzást sem: „A teremtett világ védelme nem valamiféle esztétikai igényre adott válasz, hanem sokkal inkább morális kihívás, hiszen a természet isteni szeretettervet fejez ki, és olyan igazságot, amely elsődleges számunkra, mivel ez magától Istentől jön.” Egyszóval Ferenc pápának van mire építenie, a sok igazat létrehívó középkortól egészen a 20. század végéig, hogy zöldebb, oltalmazottabb s élhetőbb legyen Istennek ez a planetáris „paradicsoma” Ami ugyan - bármily fájdalmas is ez - soha többé nem lesz édenkert, ám talán még nem lett egészen elveszett paradicsom sem. A tervezett pápai enciklika remélhetőleg a megmaradás, megtartás irányába tudja majd terelni az emberiség figyelmét és felelősségét... ■ Dr. Békeffy Lajos EVÉL&LEVÉL Eltűnt a sírról a bronzszobor Kedves Jáni János! Érdeklődéssel olvastam cikkét Sántha Károlyról a január 26-i Evangélikus Életben (Kettős elhivatottsággal, 13. o.), hiszen a néhai lelkész Sárszentlőrincen töltötte szolgálati idejének tetemes részét. írja, hogy Sántha Károly a Farkasréti temetőben „művészi alkotású síremlék alatt” pihen. Ezzel kapcsolatban szeretném felvilágosítani, hogy a síremléket eredetileg díszítő szép bronz dombormű már nincs a helyén. Körülbelül tíz-tizenöt évvel ezelőtt sárszentlőrinci gyökerű, Budapesten élő lelkes gyülekezeti tagok megtisztították Sántha Károly síremlékét a borostyántól. Nem sokáig örülhettünk azonban a rendbe tett sírnak: egy-két héten belül eltűnt róla a hárfázó angyalokat ábrázoló bronzszobor. Nem sikerült nyomára jutni a tetteseknek. Sántha Károly porai továbbra is ott pihennek, de a néhai lelkészt már csak a mennyben vehetik körül hárfázó angyalok. Üdvözlettel: Karl Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci evangélikus lelkész Hozzászólás a Távolság? Egyensúly? című levélhez Tisztelt Pálmai István Úr! Az Evangélikus Élet február 16-i számában Távolság? Egyensúly? címmel megjelent olvasói levele erősített meg abban a szándékomban, hogy megszólaljak. Nehezen éltem meg egy evangélikus igehirdetőnk néhány hónappal ezelőtti közéleti, kereskedelmi tévébeli megszólalásait, utcai megmozdulásokban vállalt aktív szerepét és annak egyházi hetilapunkban való interpretálását. A téma különben is mindennapi életem békés, nyugodt menetébe szól bele, magánemberként elviselem utcai megnyilvánulásait, de nem szólaltam meg. Az Önt megszólalásra késztető „stációkat” utólag végigjárva fájdalmat érzek, azok az én érzékenységi küszöbömet is elérték. Az a véleményem, hogy az egyház prominens személyiségeinek nem célszerű napi politikai, társadalompolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítaniuk, mert ez könnyen vezethet békétlenkedéshez, hiszen a politikai élet útvesztőiben nehéz megtalálni az egyensúlyt, és akaratlanul is érheti őket az elfogultság vádja. A szegénység pedig végigkíséri az Isten teremtményét a teremtéstől az Ószövetségen, Jézus életén át napjainkig. Volt, van és lesz. Oka változó, felszámolásának eszközei között szerepel a hitre nevelés is. Amit az egyház e téren tehet, az a karitatív tevékenység. Még inkább helytelen a demokráciák választott kormányait a „hatalommal” azonosítani, sőt ehhez még a „dörgölőzés” fogalmát is illeszteni. A hívő ember szerint a hatalom a Teremtőé, őhozzá pedig imával fordulunk. Az egyházon, felekezeteken belül kialakult konszolidált állapotot, az ország kormányaival kialakított, politikai kurzusokon átívelő jó kapcsolatot nem lenne célszerű megosztó véleményekkel rombolni, sőt inkább örülni kellene annak, hogy a kereszténységet felvállaló kormányunk van, és annak ellenére is az, hogy sok szociális problémát nem tud megoldani, mint ahogy nem sikerült ez sok helyen másutt sem a világon. A politikát hagyjuk a politikusokra; az etikai, erkölcsi, hitéleti kérdésekben, sőt említhetném a nemzet, a történelmünk megbecsülését érintő kérdéseket is, az egyház merjen kiállni Jézus Krisztus tanításainak érvényesítése érdekében. A hívő ember számára a hit megnyugvás, bizalom egy világi hatalom által nem befolyásolható, mindenek feletti erőben, a teremtő Istenben. A hitéletet nem szabad felkavarni, a hívő ember „parlamentje” a templom, a templomba ne engedjük be a politikai élet viharos zaját. Ha az egyház hitéleti, erkölcsi-etikai állásfoglalásai révén - melyek egyébként a béke, a szeretet, a történelmi értékek, hagyományok, a normális emberi kapcsolatok elmélyítését, megerősítését kell, hogy szolgálják - segíteni tud a társadalmi feszültségek enyhítésében, az Ön által említett koordináta-rendszer origójában marad. Elegen vannak az elégedetlenkedők, legyen a mi kiindulópontunk a Teremtő, s ha dolgainkat rábízzuk, nem járunk rossz úton. Horváth Sarolta (Budapest) Mérés, kísérlet, alkalmazás - országos fizikaverseny tizedszer ► Békéscsabán zajlott a közelmúltban az evangélikus középiskolák 10. Wigner Jenő országos fizikai feladatmegoldó versenye. Az ország fizikában legtehetségesebb evangélikus és református gimnazistái vetélkedtek egymással. A kétévente megrendezett verseny nem pusztán nívós megmérettetés a hazai és határon túli protestáns gimnáziumok fizikában tehetséges diákjainak, hanem pályaorientációs szerepe is van, hiszen az utóbbi években a továbbtanulók között felértékelődtek a természettudományok - tájékoztatta az Evangélikus Élet olvasóit Sándor-Kerestély Ferenc. A békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium fizikatanára már hetedik alkalommal szervezte meg a versenyt. Elmondta, hogy idén a határon túlról is érkezett nevezés, így a nagyberegi, a nagydobronyi és a nagyenyedi református gimnáziumot is képviselte néhány diák. A megmérettetésnek külön értéke, hogy a megszerzett elméleti ismereteket itt kísérletek, mérések alkalmazása és izgalmas feladatok megoldása közben kell visszaadni, s ez nem pusztán élvezetes, de el is mélyíti a tudást. Amíg a gimnazisták az évfolyamonként összeállított feladatlapok megoldásán dolgoztak, addig kísérőik módszertani továbbképzésen vehettek részt, és előadásokat hallgathattak. Dr. Nánai László fizikus, a Szegedi Tudományegyetem professzora a lézerekről és kiemelten a Szegeden épülő kutatóközpontról beszélt, felTöbben említették a fizikaverseny programjainak „csúcsaként” Härtlein Károlynak, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai hívva a tanárok figyelmét, hogy a ma középiskolásai itt majdan kibontakoztathatják képességeiket mint a jövő fizikusai, mérnökei. Dr. Jarosievitz Beáta, a Gábor Dénes Főiskola tanára arról adott áttekintést, hogyan lehet megjele-% níteni a mindennapi fizikaoktatásban a modern tömegtájékoztató és infokommunikációs eszközöket, például az okostelefont és az internetet. Hasonlóan érdekes és magas nívójú előadások várták a diákokat is. Dr. Sükösd Csaba, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense az atomenergia jövőjéről, dr. Molnár Miklós, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott docense a fizika kultúrtörténeti érdekességeiről, a több évszázaddal ezelőtti fizikai eszközökről és használatukról értekezett. Stonawski Tamás, a Nyíregyházi Főiskola oktatója a high tech mindennapi gyakorlati alkalmazását tekintette át. Dr. Hetesi Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem oktatója arról beszélt, hogy mibe kerül az energia előállítása, és mennyit kell fogyasztóként fizetnünk érte. Intézete tanszéki mérnökének látványos és sokáig emlékezetes kísérleteit. Sándor-Kerestély Ferenc elmondta még, hogy a diákokat vegyes korösszetételű és véletlenszerűen összeállított csoportokba sorsolták, és műhelyfoglalkozásokon kellett kísérleteket elvégezniük. A verseny szellemiségéből adódóan azonban nemcsak a díjazottak búcsúzhattak győztesként Békéscsabától, hanem valamennyi versenyző, hiszen mindenki sok új ismerettel gyarapodott. Kolarovszki Zoltán, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium igazgatója pedig abbéli reményének adott hangot, hogy a verseny remélhetőleg folytatódhat... valahol. ■ Szegfű Katalin
