Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. március 2. !► 15 A hírfolyam sorsa Egy ideig elég jól lehet viselni, ha az embert rengeteg információ éri, sőt úgy is mondhatnánk, hogy felvillanyozó érzés, amikor csőstül jönnek a hírek és az adatok. Aztán egyfajta kiábrándultságérzés vesz erőt rajtunk, mert a nagy mennyiségű információ feldolgozása fárasztó, ráadásul az internetet böngészve komolyan el is fáradhatunk. Rosszabb esetben függőség is kialakulhat. Az egyik megoldás erre az, hogy a szűrőrendszerünket fejlesztjük hatékonyabbra, a másik pedig, hogy hagyjuk az egészet a csudába. Valljuk be: ez utóbbi a könnyebb megoldás - nem foglalkozni azzal, hogy melyik facebookos ismerősünk megosztására is vagyunk kíváncsiak, hanem egyáltalán nem követni a hírfolyamunkat. Ez a fajta emberi lustaság az egyik oka annak, hogy a Facebook az ismerősök tevékenységét mutató hírfolyamban nem tár elénk mindent, hanem rengeteg szempont alapján válogatja a tartalmakat. Bonyolult algoritmus próbálja meg eldönteni, hogy melyek azok a bejegyzések, amelyek feltételezhetően érdekelni fognak minket. Ezzel kapcsolatban egy komoly aggály rögtön eszünkbe juthat: az embereknek a világról alkotott képe így könnyen eltorzulhat, hiszen - hogy egy aktuális példát említsünk a választásokhoz közeledve - ha valaki például csak egy bizonyos párttal kapcsolatos írásokat kedvencei, akkor esetleg az ismerőseitől is a hasonló írásokat fogja megkapni, így pedig nyugodtan gondolhatja azt, hogy valójában mindenki az ő preferenciáit osztja. Ha azonban szétnézünk a hírfolyamunkban, akkor mégsem a komoly témák előretörését láthatjuk, hanem a különféle „cuki” tartalmakét. Egy „aranyos" kisállatos fénykép, egy pár másodpercre elgondolkodtató idézet vagy egy vicces videó az, ami többnyire valamennyiünk figyelmére igényt tart. Ráadásul ezek olyan emberektől származnak, akikkel talán csak egyszer találkoztunk, így nem is feltétlenül éri meg az időt tölteni az általuk publikált információkkal. A vicces, látogatókat bevonzó tartalmak legalább tízszeresen mozgatják meg a velük találkozókat. Például a Moly.hu könyves közösségi oldal bejegyzése Dosztojevszkij születésnapjáról csak kétezer emberhez jutott Lájkszimbólum el, míg a „Mi a frászt kezdjek most magammal [miután elolvastam a könyvemet]?” feliratú vicces képet húszezren látták, és ötszázan lájkolták... Nem egyszerű a helyzet. A nagyobb látogatottság egy profitorientált weboldal esetén olyan könnyedén átváltható pénzre, hogy külön mérőszám is van rá: az RPM, azaz az ezer megjelenésre eső bevétel megmutatja, hogy mekkora munkát is érdemes befektetni, hogy ezer látogatót az oldalunkra csaljunk. Erre pedig sokkal nagyobb esély van a vicces, könnyed tartalmakkal, amelyeket sokan megosztanak. Nem is csoda, hogy könnyen elterjedtek az olyan oldalak, amelyek csak akkor mutatnak valódi tartalmat, ha valaki lájkolja őket. Az így begyűjtött rengeteg tetszésnyilvánítás a Facebook-falon továbbgyűrűzve még több látogatót vonz, ez pedig jól mérhető bevételt jelent az üzemeltetőnek. Bár a lájkok száma kétségkívül rossz mérőszám, hiszen jelenlegi állapotában inkább nagyon alacsony értékű fizetőeszköznek, nem pedig tényleges értékítéletnek fogható fel, minden szervezetnek lehet az a célja, hogy növelje rajongóinak a számát, aztán később majd ráérnek kitalálni, hogy miként lehet belőlük elkötelezett látogatókat faragni. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence, A lájkok száma alapján történő tartalomválogatás nem optimális, ezért a Facebook hamarosan újfajta algoritmussal igyekszik mindenki számára érdekes tartalmat nyújtani. Ezentúl többet fognak nyomni a latban a valódi ismerősök által létrehozott tartalmak, mint a különféle oldalaké, amelyeket egyszer valamikor kedvenceltünk. Hamarosan pedig nálunk is megjelenik a Paper nevű alkalmazás, amellyel még inkább a személyre szabott újság érzetét kelti majd a rendszer az okostelefonokon. Az egyházi weboldalak alapvető célja nem az, hogy viccesek legyenek, így a tartalmaik természetes terjedése a mai érdekességhajhász világban nem a legjobb. Ielenleg azonban úgy fest, hogy érdekes tartalmakat érdemes publikálni, mert a számítógépes rendszerekben egyre inkább ezek fognak számítani. ■ N. B. EVÉL&LEVÉL Benczúr-emlékünnepség Nyíregyházán „Benczúr ismét köztünk van!” - kölcsönözte a nyíregyházi Jósa András Múzeum Kardos Istvánnak, a város egykori kiváló kultúrtanácsnokának szavait a festőfejedelem születésének százhetvenedik évfordulójára szervezett programjához. Kegyeletes és felemelő volt január 28-a délutánja. Az enyhén szállingózó hó és a hideg ellenére több tucat érdeklődő jelent meg a Kossuth téren, ott, ahol egykor Benczúr Gyula szülőháza állt. Ma már nincs meg a régi földszintes épület, helyén modern üzletközpontot találunk, s csak egy kicsiny emléktábla jelzi, hogy mi volt azon épület története. Olvashatjuk, hogy 1809-ben ott őrizték a Szent Koronát, hogy az volt az első Városháza, meg azt - az utolsó sorban -, hogy ott született Benczúr Gyula. A nagy festő ennél többet érdemel! - gondoltuk a múzeumban, amikor a százhetvenedik évfordulóra készültünk. Ezért is határoztunk úgy, hogy méltó emléktáblát állítunk a születésnapon. Igaz, hogy nem a klasszikus évfordulós az évszám, de úgy döntöttünk, hogy nemcsak emléktáblával, hanem időszaki kiállítással és más rendezvénnyel is tisztelgünk városunk nagy szülötte előtt. Tudjuk, hogy Benczúr Gyula nagyon szerény ember volt, szinte menekült az ünneplés elől. Szerette és tisztelte szülővárosát, egyházát, s amikor 1909-ben a szülőháza falára helyezett emléktábla felavatására, a tiszteletére rendezett kiállítás megnyitására, valamint Nyíregyháza város díszpolgári oklevelének átvételére érkezett, első dolga volt, hogy meglátogatta az evangélikus egyházat, a templomot, a Kossuth-gimnáziumot és a kórházat. E nemes gesztust máig sem feledték az evangélikus gyülekezetben. Az ország múzeumai mellett mi is először a helybeli ősi evangélikus egyházközséghez fordultunk, s példátlan segítőkészségre találtunk! Kikutatták számunkra Benczúr Gyula keresztelési bejegyzését; ismét felvetődött az a lassan feledésbe merült legenda, hogy az evangélikus Nagytemplom kifestésére Benczúr Gyula szakértelmét szerette volna megnyerni az egyház és a város. Az egész rendezvény azután a Jósa András Múzeum és az egyház közös szervezésében valósult meg. * % * Lássuk e nap krónikáját! Január 28- án délután egy órakor a bordó bársonnyal takart emléktábla előtt Kosa Tímea, Nyíregyháza megyei jogú város alpolgármestere emlékezett meg Benczúr Gyuláról. Avatóbeszédében elmondta, hogy Nyíregyháza mindig is tisztelte a festőfejedelmet, s halála után a család által a városiak adott relikviákból emlékszobát is berendeztek a polgármesteri hivatalban. Benczúr tehát mindig köztünk maradt! Beszéde végén mintegy megerősítésként szólalt meg a közeli római katolikus templom harangja. A hagyomány szerint - mint az ünnepséget vezető Tarczy Gyula főszerkesztő-újságíró is utalt rá - Benczúr születésekor ugyanígy harangok szóltak, jövendölvén, hogy az újszülöttből még nagy ember lesz. Az avatóbeszéd után Kosa Tímea alpolgármester és Bene János múzeumigazgató leplezte le az emléktáblát, majd Zsarnai Krisztián evangélikus esperes lendületes beszédben emlékezett meg Benczúr Gyulának a magyar kultúrában betöltött szerepéről az alábbiak szerint: „A hálaadás hangján szeretnék szólni ezen jeles eseményen. Hiszen egy olyan rendkívüli tehetséggel megáldott emberre emlékezhetünk, aki meghatározó alakja volt mind hazánk és Európa művészvilágának, mind az evangélikus egyháznak. Benczúr Gyula munkássága több volt, mint a magyar kultúra művészvilágának egy szelete. Tehetségével, művészi elhivatottságával, elismert munkájával országunk, nemzetünk felemelkedését igyekezett szolgálni. (...) Nem véletlenül festett előszeretettel történelmi eseményeket: gondolva például - a teljesség igénye nélkül - Hunyadi László búcsúja (1866), Vajk megkeresztelése (1875), Budavár visszavétele (1896) vagy//. Rákóczi Ferenc elfogatása című festményére. (...) Benczúr Gyula olykor profetikus hangot is megütött megszólalásakor. Egyszer ezt mondta: »Sötét felhők gyülekeznek Európa fölött, aggódom Európáért.« Egy évszázad múltával látjuk, hogy aggodalmai nem voltak megalapozatlanok. Benczúr Gyula kiemelkedő munkásságát hosszan lehetne sorolni. A magyar történeti festészet és portréfestészet kiemelkedő alakjára a fennköltség és a technikai, bravúr a legjellemzőbb, illetve stílfisábárt áz alázát 3 Az emléktábla megkoszorúzása tükröződik. Én olyasvalamire szeretném a hangsúlyt helyezni ezen az ünnepségen, ami munkájában meghatározó volt. Művészetében az alázat és a Krisztusra mutatás is megjelent egyszerre. Egyik ékes példája ennek - gondolom, ezzel nem mondok újat -, hogy éppen a Napkeleti bölcsek Jézusnál című festményén (1911),. melyet a fasori evangélikus templom oltárképeként készített, a legidősebb, a kisded Jézus előtt leboruló királyban önmagát festette meg, aki Jézus előtt szeretne hódolni, mint aki tudja, hogy művészetével őt szeretné szolgálni. Benczúr tudta, hol és ki előtt lehet leborulni. Tudta, hogy tehetsége, művészete kitől adatott. Hiszen egész munkásságára ez volt a jellemző. Nemzetépítő munkájában és a festészet kiemelkedő szerepében ő erre kapott elhívatást Istentől. így adunk hálát ezen jeles eseményen az ő életéért, s ennek reményében áldjuk meg ezt az emléktáblát, hogy az ő fáradozása nemzetünk felemelkedését és az Isten-hit ébresztését munkálta. Ámen!” A jelenlévők közös koszorúját Kosa Tímea, Zsarnai Krisztián és Bene János helyezte el az emléktáblán. E kis ünnepség után a jelenlévők a Benczúr térre sétáltak, ahol a Jósa András Múzeum áll, de ahol 1940 óta Benczúr Gyula életnagyságú kőszobra is őrzi a teret és a parkot. Itt is koszorút helyeztünk el a szobor talapzatánál. Délután fél háromkor a Jósa And, rgs Múzeumban nyitottuk meg egyrészt aZ újjávarázsolt Benczúr Gyula állandó emlékkiállítást, másrészt azt az új tárlatot, melyet erre a napra készítettünk. A Magyar Nemzeti Galériából, a miskolci, salgótarjáni, zalaegerszegi múzeumból, a nyíregyházi levéltárból és nem utolsósorban a helyi evangélikus levéltárból kölcsönzött anyagból összeállított szép tárlaton köszöntőt ismét Kosa Tímea alpolgármester asszony mondott, majd Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese nyitotta meg a kiállítást. „Benczúr Gyula soha nem volt elfeledett festő. Érdekes ugyanakkor a művészettörténeti beillesztése, hiszen nagyon sokáig a 19. századi maradi történelmi festő szerepébe kényszerült, akihez képest az 1896- ban induló nagybányai művésztelep nyitott, természetközeli útja haladónak tűnt. Az utóbbi évtizedekben azonban a nemzetközi megítélés - számos historikus kiállításnak köszönhetően— azt mutatja meg, hogy a 19. század hirtelen érdekelni kezdte a szakmát és a művészetpártolókat” - mondta el többek között, majd mintegy megerősítve Kosa Tímea köszöntőjét, arról is szólt, hogy Nyíregyházának az a tiszte, hogy az itt született legnevesebb festőjének, a magyar festészettörténet egyik legnemesebb alakjának a szellemét állandóan ébren tartsa és bemutassa. Ezt a tisztet teljesíti a Jósa András Múzeum az állandó Benczúr-kiállításával és a születésnapra rendezett, tizenegy festményből, több mint egy tucat rajzból és a festő személyéhez köthető relikviákból álló tárlattal is. Ezek a festmények a családját szerető, egyszerű embert hozzák elénk. A szeretteiről készített alkotások egy kiegyensúlyozott, derűs, az életet, a családot szerető embert varázsolnak a vásznak mögé. Örömmel láttuk, hogy a kiállításmegnyitó közönségében a felnőtt látogatóink mellett nagyszámú középiskolás, elsősorban a helyi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium fiatalsága is ott volt. Estefelé, fél ötkor az evangélikus Nagytemplomban Kujbusné dr. Mécséi Éva megyei levéltár-igazgató Nyíregyháza Benczúr Gyula korában címmel tartott előadást. Tudjuk, hogy a Benczúr család a festő kétéves korában Kassára költözött, s maga Benczúr is csak 1909-ben, hatvanöt éves korában járt újra városunkban. Az előadás azonban páratlan módon kapcsolta össze Benczúr Gyula életpályájának szakaszait Nyíregyháza fejlődésének ütemével, történelmének változásaival. Az előadásból tudtuk meg azt is, hogy az evangélikus Nagytemplomba az egyház és a város (hiszen akkor Nyíregyháza még többségében evangélikus volt, s a település vezetésében is erőteljesen képviseltette magát az evangélikusság) szintén Benczúr Gyulával szerette volna megfestetni az oltárképet, de a terv végül is nem valósult meg. Az előadás után az emlékező-ünneplő délután dr. Kovács László Attila evangélikus igazgató lelkész nagyszerű orgonahangversenyével ért véget. ■ Bene János múzeumigazgató (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
