Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. március 2. » 3 Van elfogadott költségvetése egyházunknak ► Az elmúlt hét péntekén ismét birtokba vette a fasori gimnázium dísztermét egyházunk törvényalkotó testületé. A X/5. zsinati ülésszakon komoly kérdések kerültek napirendre, fontos ügyekben kellett állást foglalni, illetve dönteni. Többek között az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) munkája, az iskolai hitoktatás, egyházunk 2014. évi költségvetése és az országos irodaigazgató választásának kérdése szerepelt a napirenden. Dr. Hafenscher Károly, egyházunk zsinatának lelkészi elnöke tartotta az ülésszak nyitóáhítatát. Ezután dr. Szabó Lajos rektor számolt be az Evangélikus Hittudományi Egyetem munkájáról. Mint elmondta, mindjobban érződik az egyházi iskolák munkája, mert egyre több hallgató érkezik ezekből a középfokú intézményekből. Az egyetemi képzésben nagy súlyt fektetnek azoknak a képességeknek a fejlesztésére, amelyek felkészítik a hallgatókat a ma egyre nehezebb és komplikáltabb gyülekezetvezetési és intézményirányítási feladatok ellátására. Az egyetemi munka szempontjából nagyjelentőségű eseményként értékelte a rektor, hogy az év elején sor kerül hittudományi egyetemünk intézményi akkreditációjára. Elmondta továbbá, hogy ez évben el kívánják indítani a romológiai kurzust. A hittanárképzés területén az új előírásoknak, képzési lehetőségeknek megfelelően szeretnék biztosítani a hittanár-utánpótlást. A beszámolóban elhangzott az is, hogy az intézmény egy sikeres energetikai pályázat eredményeként komplex felújítási programot hajt végre, amely kiterjed az összes nyílászáróra, a kazánokra és a külső hőszigetelésre. Egyházunk püspöki tanácsa 2013. december 10-én határozott arról, hogy létrehozza a Hitoktatási Stratégiai Munkacsoportot. E testület feladatául szabta a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatásból adódó kérdések rendszerezését és az ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozását. A munkacsoport elkészítette beszámolóját, illetve javaslatait, és a zsinaton a küldöttek elé tárta. Dr. Kodácsy-Simon Eszter, az EHE adjunktusa, a munkacsoport vezetője bevezetőjében elmondta, hogy az idei tanévben az előző évihez képest 5,9%-kal több gyermek vesz részt evangélikus hitoktatásban. Az örvendetes növekedés ellenére sokkoló tény, hogy a megkeresztelt gyermekek közel fele (!) hatéves korára, vagyis mire á hitoktatás rendszerébe kellene kerülnie, elveszik a lelkészek látóköréből, és nem bukkan fel a hittancsoportokban. A lelkészek helyzetéről szólva elhangzott, hogy a hitoktatás olyan kiemelt munkaterület, amely a többi gyülekezeti szolgálati terület között kap ugyan helyet, de semmi esetre sem szoríthatja háttérbe azokat. A csoportlétszámokat tekintve kiderült, hogy az 1. és 5. osztályos evangélikus hit- és erkölcstanórák átlagos csoportlétszáma 3,8 fő, és a csoportok 91%-a 8 fő alatti. A jelentés kitért személyi kérdésekre, a finanszírozási háttér problémáira és szervezeti kérdésekre egyaránt. A bizottság azonban nemcsak „helyzetjelentést” közölt, hanem konkrét stratégiai javaslatokat is megfogalmazott. Az előterjesztést élénk vita követte. A hozzászólásokból az ügy iránt érzett felelősség hangja hallatszott, és többen is megfogalmazták, hogy egyházunk ezen a területen a huszonnegyedik órához érkezett. A következőkben a zsinati ügyrend módosításának általános vitáját folytatták le a grémium tagjai, és a vita végén úgy döntöttek, hogy az előterjesztett anyag részletes vitára bocsátható. Ezután következett egyházunk 2014. évi költségvetésének megtárgyalása. Az országos számvevőszék véleménye szerint a költségvetés, amelynek bevételi és kiadási főösszege tizennégymilliárd-kilencszáznyolcvanmillió forint, kiegyensúlyozott képet mutat. A költségvetést szinte érdemi vita nélkül fogadta el a zsinat. Az ülésszak utolsó napirendi pontjaként Prőhle Gergely országos felügyelő terjesztette a testület elé az országos irodaigazgató megválasztásával kapcsolatos törvénymódosító javaslatát. Ebben azt indítványozta, hogy az országos iroda igazgatója a jövőben ne minősüljön országos tisztségviselőnek, és megválasztásának rendjét az országos presbitérium határozza meg. Indoklásában Prőhle Gergely kifejtette, hogy az iroda vezetőjének sokkal inkább az egyház működését biztosító adminisztratív vezetőnek, menedzseri feladatokat ellátó személynek kellene lennie. Az előterjesztő szerint e változtatás az országos elnökség és presbitérium számára mind a feladatmeghatározási, irányítási és felügyeleti, mind az ellenőrzési jogkör gyakorlását jelentősen megkönnyítené. A zsinat törvény-előkészítő bizottságában ez a javaslat nem kapott többségi támogatást, így a zsinatra várt a feladat: a törvénymódosításnak az eldöntése. A grémium az előterjesztő javaslatát támogatta, vagyis hozzájárult a törvénymódosításhoz. ■ Kiss Miklós Kerület- születésnap ► Egyházunk zsinata 1997. február 22-én döntött a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megalakulásáról. A nyugati kerület negyvennyolc év után éledt újjá, indult új életre. Az egyházkerületi elnökséget 2000. szeptember 23-án iktatták be a győri Öregtemplomban, a közgyűlés október 7-én volt, a februári zsinati döntés időpontjáról azonban minden évben megemlékeznek a kerületben. A székesfehérvári evangélikus gyülekezet múlt vasárnap délutáni ünnepi istentiszteletére a kerület gyülekezeteit, híveit is meghívta. „Hatvanad vasárnapján nem magunkat ünnepeljük, hanem az igehirdetés szolgálatát, az igehallgatást” - fogalmazott Ittzés János nyugalmazott püspök Zsid 4,12-13 alapján tartott prédikációjában. „Az újjászületett kerület legitimációját emberileg meghatározhatja a zsinat döntése, de csak Isten élő, örök igéje tartja meg. Isten megajándékoz bennünket azzal a felismeréssel, hogy az ő igéje élő és ható. Isten igéje eltalál, szíven talál, ahogyan eltalálta Dávidot, Pétert, Luther Mártont. Isten előtt felelősséggel tartozunk. Felelősek az ige hirdetői, akik szólnak, és azok, akik hallgatják, hogy mit akarnak hallani. Ma is az élő ige álljon tanúságtételünk, kegyességünk középpontjában, ne történelmi évfordulók” - hangsúlyozta az újjáéledt kerület első megválasztott püspöke. A liturgiát Bencze András püspökhelyettes, székesfehérvári lelkész és Szarka István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese végezte Ittzés Jánossal együtt; az úrvacsorái szolgálatban Fehér Károly nyugalmazott lelkész is segédkezett. Igét olvasott Mészáros Tamás, a kerület jelenlegi felügyelője és Szabó György korábbi felügyelő. Az istentiszteleten tizenhárom lelkész mondott áldást, és énekelte együtt az ősi éneket, a Confirmát (Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk...). Az ünnepi alkalom után a székesfehérváriak a gyülekezeti teremben agapén látták vendégül az egyházkerület megyéiből érkezett híveket. ■ Bállá Emőke Szlovák püspöki látogatás Győrben A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője, Szemerei János meghívására Milan Krivda, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke (képünkön) és munkatársai tettek látogatást február 21-én Győrben. A püspöki székházban tartott találkozó lehetőséget adott a magyarországi nyugati egyházkerület bemutatására, illetve arra, hogy a felek kölcsönösen tájékoztassák egymást. Az eseményen dr. Smidéliusz László egyházkerületi másodfelügyelő és Percze Sándor győr-ménfőcsanaki lelkész is részt vett. ■ Fekete-Dombi Éva felvétele Ünnepi és hétköznapi testvériség... Egy héten belül két, tőlünk északra élő evangélikus közösség püspöke látogatott el hozzánk Győrbe. Az EvÉlet múlt heti száma bő terjedelemben tudósított arról, hogy február 16-án a hagyományosan jó finn-magyar evangélikus testvérkapcsolatokban is mérföldkőnek számító testvér-egyházkerületi szerződés aláírására érkezett dr. Seppo Häkkinen, a finn Mikkeli Egyházkerület püspöke. Öt nappal később Milan Krivda, a szlovákiai evangélikusok nyugati egyházkerületének lelkészi vezetője tett nálunk testvéri látogatást, viszonozva múlt év októberi zólyomi látogatásomat. A két találkozó nagyon különböző volt. Az egyik ünnepi, nyilvános, egyházdiplomáciai szempontból is kiemelkedő jelentőségű, a másik csendesebb, hétköznapi, és zárt ajtók mögött zajlott. Az előbbit kiemelt médiaérdeklődés kísérte, a másikról csak egy aprócska hír jelent meg a sajtóban. A két eszmecsere különbözött, de nem abban, hogy az egyik fontosabb lett volna, mint a másik. A maga helyén mind a kettő nagyon fontos. A hivatalosan is kinyilvánított finn-magyar testvérkerületi együttműködés is, de nem kevésbé a szomszédos szlovák testvéregyházzal való hétköznapi kapcsolatok ápolása. A szlovák evangélikus egyházzal egyébként 2012-ben országos szintű testvéregyházi szerződést kötöttünk. A meglévő testvéregyházi megállapodás hétköznapi megvalósítása, tartalommal való megtöltése legalább olyan fontos, mint az ünnepélyes aláírási ceremóniák. Két, tőlünk északra élő evangélikus testvéregyház vezetőjével beszélgethettünk egyházi életünkről. Finnországban, Szlovákiában, illetve nálunk különböző feltételek és keretek között működnek az egyházak. Eltérő a társadalmi, gazdasági háttér éppúgy, mint ahogy eltérések vannak országaink felekezeti arányaiban is. Finn testvéreink földrajzilag jóval messzebb élnek, de a szívünkhöz nagyon közel állnak. Nemcsak nyelvi rokonság, hanem ösztönös és kölcsönös szimpátia is tapasztalható népeink és egyházaink között. Ez magyarázza, hogy számtalan testvérgyülekezeti kapcsolat épült és működik régóta finn és magyar evangélikusok között. Csupán a mi egyházkerületünkben tizenhárom gyülekezet, egy egyházmegye (a vasi) és most már a kerület is partnerkapcsolatot ápol a finn testvérekkel. Szlovákia sokkal közelebb fekszik hozzánk, de sajnálatos módon a szervezett gyülekezeti testvérkapcsolati háló mégis sokkal fejletlenebb. Pedig mi nem csak földrajzilag élünk közel, történelmünk is ezer szálon összefonódik. Ennek jelzésére elég annyi, hogy a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának ünneplésére készülő egyházaink az elmúlt fél évezredből négyszáz évig közös egyházszervezetben is éltek a Trianon előtti Magyarországon. A múlt pénteki találkozón dr. Smidéliusz László egyházkerületi másodfelügyelő a beszélgetés során azt állapította meg, hogy egyházainkban annyira hasonló kérdésekkel küszködünk, hogy közöttünk szinte csak a nyelvhasználatban van különbség... Vendégeink megajándékoztak bennünket többek között egy könyvvel, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház történelmi atlaszával. Ez az atlasz a reformáció korától napjainkig mutatja be a szlovák evangélikusok történetét. Korszakonként egy-egy ismertető olvasható, és ezeket térképek, illusztrációs táblák követik a kötetben. A kiadvány hihetetlenül érdekes, látványos, és beszédes adatokkal szembesíti az olvasót! Mivel a közös történelmünk időszakában közös egyházunk útját is bemutatja, így nekünk, magyarországiaknak a saját történelmi múltunk megismerésében is nagyon hasznos és értékes olvasmány. A most kapott atlaszban már benne van egy magyar nyelvű füzet, amely a könyvet a magyar anyanyelvűek számára is használhatóvá teszi. A kiegészítő füzet segítségével magyar nyelven is olvashatók a történelmi korszakokat bemutató írások, illetve a térképek és mellékletek feliratai. Közös történelmünk, a térképeken is jól látható földrajzi közelségünk, de a lelki összetartozásunk is indokolja testvéri kapcsolataink továbbépítésének szükségességét. A két jó légkörű püspöki találkozón hasonló témák kerültek terítékre. Mindkét püspökkel beszéltünk a gyülekezeteinkben folyó munkáról, a lelkészek életéről és szolgálati lehetőségeiről, lelkigondozói és hitoktatói szolgálatunk megannyi kérdéséről. Kiemelt helyen szerepelt az egyházainkban végzett diakóniai és oktatási tevékenység, a társadalmi felelősségünk gyakorlása, a szekularizáció előretörése. Ahogy nálunk, úgy közeli és távoli testvéreinknél is stratégiai fontosságú a misszió ügye. Miként tudjuk megszólítani fiataljainkat, a jövő egyháztagjait, és utánuk tudunk-e menni, vissza tudjuk-e hívni, vonzani és szeretni az egyháztól elfordultakat? Elér-e a szavunk, üzenetünk a közösség határain kívülre? Miként tudunk élni a modern technika adta új eszközökkel, miként tudunk megszólalni a médiában? Az egyházainkat terhelő anyagi nehézségek kezelésére is mindenütt választ és kiutat kell keresni. Európa más részén, részben hasonÉGTÁJOLÓ ló, részben eltérő környezetben élünk. Találkoznunk, beszélgetnünk, tapasztalatokat cserélnünk azért fontos, mert szeretnénk küldetésünket a lehető legjobban, hűségesen betölteni. Jézus Krisztus gyermekeiként és követőiként szeretnénk egymás hite által is épülni, egymás tapasztalataiból is tanulni és meríteni. Más helyen, más környezetben élünk, de tudhatjuk, hogy mindenütt az ő szeretete, a Golgotán bűneinkért hozott áldozati halála a reménységünk. A találkozók, tapasztalatcserék elsősorban abban segíthetnek, hogy a saját küldetésünket jobban be tudjuk tölteni. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
