Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-05 / 1. szám
14 ◄« 2014- január 5. KRÓNIKA Evangélikus Élet Istentiszteleti rend ♦ 2014* január 6. Vízkereszt ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 2,1-12; Ézs 60,1-6. Textus: íjn 1,5-10. Énekek: 185., 186. Olvassa * az Evangélikus Elet digitális változatát! www.dicitalstand.hu érezhette, maradandó és meghatározó művet kell létrehoznia. Szíwel-lélekkel végezte a munkát, a mű megalkotása előtt számos vázlatot készített, hogy valóban hű legyen az ábrázolás. A befejezett, megragadó szépségű kép erről tanúskodik. * * * A Nyugat első nemzedékének nemesen szóló képzőművészeti kritikusa, a tragikus sorsú Elek Artúr (1876- 1944) írta Benczúrról: „Annyira készen került ki az iskolából, hogy készebbé már nem fejlődhetett.” Valóban így van, ahogyan a kritikus megfogalmazta, hiszen a kis Benczúr csodagyerekként kezdte tehetsége kibontakoztatását. Óriási hatással voltak rá az 1848-49-es forradalom és szabadságküzdelem eseményei. Csak ötesztendős volt ekkor, de már lelkesen rajzolgatta kis vázlatfüzetébe csatákat vívó honvédeinket meg daliás huszárjainkat. Az ábrázolások abszolút életszernek, valósághűek voltak, olyannyira, hogy egy orosz ezredes - akit ugyancsak megörökített - pénzzel meg is ► Ebben a hónapban (28-án) lesz a százhetvenedik születési évfordulója a magyar történeti festészet 19. századi kiemelkedő alakjának, Benczúr Gyulának. Annak a kiváló és nagy hírű festőművésznek, akinek ugyan kevés bibliai tárgyú alkotása van (például az Ádám és Éva, a Krisztus az olajfák hegy én), de ezen kevesek közül egyet igen sokan ismerhetnek, méghozzá a fasori evangélikus templomból. S karácsony idején többen is felfigyelhettek a cikkünket illusztráló képre, hiszen ez a jászolnál, az Úr előtt hódolatukat kifejező napkeleti bölcseket megmintázó olajkép igazán élethűen, meghitten képzelted el a betlehemi pillanatokat. A művész halála előtt kilenc évvel kapott megbízást a templom oltárképének elkészítésére, és száz esztendővel ezelőtt, 1913-ban végzett vele. A fasori evangélikus templom legismertebb műkincse Benczúr szinte utolsó nagy megbízatása volt. Talán ezt megsejtve, illetve az „élő és ható ige” szellemén túl a magyar evangélikussághoz való kötődése és lelkész dédapja iránti tiszteletből is úgy Istentiszteleti rend ♦ 2014. január 5. Az esztendő első vasárnapja. Liturgikus szín: fehér. Lekció: íPt4,12-19;Ézs 61,1-3(4.9)10-11. Textus:Mt3,13-17. Énekek:348/357., 181. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) dr. Lászlóné dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű áhítat) Pelikán András; de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros,- IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. Gáncs Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; negyed 12. Molnár Lilla VI. éves teológushallgató; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf- Balogh Melinda; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. (úrv., külmissziói nap) B. Pintér Márta; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Bátovszky Gábor; Árpádföld, XVI. , Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII. , Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Törökbálint, József Attila u. 31. (református templom) de. fél 9. Endreffy Géza. Budavár, I., Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) Bence Imre; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Románné Bolba Márta; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. (taizéi elcsendesedés) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. 6. (úrv.) Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 5. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. du. 5. Vető István; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Kovács Áron; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) du. 6. dr. Lackner Pál; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza. Összeállította: Bállá Mária Benczúr Gyula emlékezete jutalmazta, s fölajánlotta a szülőknek, hogy saját költségén Oroszországban kitaníttatja. Az orosz katonatiszt azonban elesett az egyik csatában, s hála Istennek, Benczúr maradt a magyar festőállványnál. A szülőhely, Nyíregyháza után Kassa városa lett a fiatal tehetség felnevelkedésének színtere, ahol a középiskola elvégzésével egyidejűleg egy magániskolában leste el a festés csínját-bínját. A művészetekhez vonzódó csa ládfő - aki egyébként szakmáját tekintve patikus volt, de rézmetszéssel is szívesen foglalatoskodott - támogatta fiát, minden erejével azon volt, hogy az ifjabbik Benczúr sokra vigye tehetségéből, s meg is tudjon élni belőle. Éppen ezért német területre, Münchenbe küldte továbbtanulni. A bajor művészeti akadémia nagy ugródeszkának bizonyult: Benczúr a fejlett világgal, új atmoszférával ismerkedett meg, újabb kapuk nyíltak előtte. Otthon érezte magát a müncheni művészeti életben, hiszen több magyar is tartózkodott ott vele egyidejűleg, például a hasonló érdeklődésű, a historizmushoz, a magyar történelem témáihoz ugyancsak vonzódó Szinyei MersePál (1845-1920), akivel később hosszabb ideig közös műtermet is béreltek. A müncheni évek termékenyek voltak, de Benczúr mindjobban szerette volna saját szemével megismerni más nemzetek művészetét is. Ezért tanulmányutakat tett, eljutott Olaszországba és Franciaországba. Az ott látott példák tovább gazdagították elképzeléseit. Meghatározó alkotások gyűltek műtermében, miközben a családi életet sem hanyagolta el. Visszatérve szülőhazájába az olyan festmények, mint a Hunyadi László búcsúja, a Rákóczi Ferenc elfogatása vagy az öt évig készülő Vajk megkeresztelése, rendkívüli sikert arattak honfitársai körében. Sok állásajánlatot kapott, de a végleges hazatérésre kicsit még várt. Hazafiságát, hazaszeretetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy amiBenczúr Gyula: A napkeleti bölcsek hódolata mű festménye - Fotó: Horváth Zoltán kor II. Lajos bajor király (1845-1886) a müncheni akadémia tanárává szándékozta kinevezni, ő csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta el a megtisztelő feladatot. Még ha a bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett is, nem tagadta meg identitását; ízig-vérig magyar festőnek vallotta magát, tudását, erejét, kapcsolatait szülőföldje művészetének, híréneknevének öregbítésére, a jövő magyar alkotóművészeinek javára és felemelésére kívánta kamatoztatni. Egy önálló magyar művészképző intézményre vágyott. Mikor aztán felcsillant ennek lehetősége, rögtön hazatért megszervezésére, s egészen elhunytéig igazgatta. Köztiszteletnek örvendő személyiséggé vált, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, valamint a főrendiház örökös tagjának is megválasztották, és számos elismerésben, kitüntetésben is részesült. Az 1896-os millenniumra is egy meghatározó, a bátorság, a hősiesség ábrázolásával a hazaszeretetei sugárzó művet adott közre: a Budavár visszavételét, amely igazán nagy festői „bravúr” Monumentalitásán túl - 7elepy Katalin (1914-2007), jeles művészettörténészünk szavaival élve - a kereszténység pogányság feletti győzelme jelentőségének” is emléket állít. Nem véletlenül lehetett ez a nagy kompozíció, a millenniumi kiállítási seregszemle egyik hajdani látványossága a 2012-es, nemzeti galériabeli Hősök, királyok, szentek - A magyar történelem képei és emlékei című kiállítás egyik fő helyén, s ezen alkotás előtt került sor a tárlat ünnepélyes megnyitására. Joggal, mert Benczúr ma is hat. Benczúr nélkül nem lehet magyar művészetről, festészetről beszélni. A Benczúr-művek egyfajta magyar történelemkönyvként is szolgálhatnak számunkra. Iskolás tankönyvek lapjain, reprezentatív, országunkat ismertető albumok reprodukcióiként a legfiatalabb nemzedékeknek mesélhetnek s mesélnek is joggal a világ és a magyar múlt büszkeségeiről, régmúlt eseményeinek sohasem mellőzhető alakítóiról: a Hunyadiakról, a Rákócziakról, a Batthyányakról, a Petőfikről és természetesen a „könyvek könyvének” példaadóiról. Mint ahogy a „jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót” (Lk 6,45), Benczúr is egy teljes életen át fogyhatatlan erővel az ő szívének jó kincseiből varázsolt vásznaira jót, maradandót, gondolkodásra és megbecsülésre méltót. ■ Kerecsényi Zoltán Cl-DIGITALSTAND www.digitolstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. HIRDETÉS
