Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-23 / 8. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. február 23. *• 13 FEBRUÁR 25. A KOMMUNISTA DIKTATÚRÁK ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPIA „Mindenkinek meg kell bocsátani!” ^ A korlátozás nélküli megbocsátást Jézus igényli tőlünk. Egy alkalommal egyik tanítványa arra kérdezett rá, hányszor kell megbocsátanunk: „Még hétszer is?” - tette fel a kérdést, a számot a megbocsátás felső határának tartva. Jézus világossá tette, hogy nincs felső határ. Péter kérdésére a „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer /«"válasz kétségtelenné teszi, hogy a megbocsátás kérdésében mit vár el Jézus a tanítványaitól. Ha Isten nekünk korlátozás nélkül megbocsát, nekünk is ezt kell tennünk. Hitéből fakadt meggyőződése volt ez dr. Szabó Koméinak is, amikor feleségétől és két leányától elbúcsúzott a börtönben: „Mindenkinek meg kell bocsátani!” Határozott kérése azokra vonatkozott, akik halálra ítélték. Az ítélet végrehajtása előtti nap volt ez, másnap kivégezték. Halálos ítéletét a Budapesti Népbíróság 1948. március 4-én mondta ki. A másodfokú eljárásra 1948. július 12-én került sor a Népbíróság Országos Tanácsa előtt, ahol a korábbi ítéletet másodfokon is helybenhagyták. Miután a kegyelmi kérvényt SzakasitsÁrpád köztársasági elnök elutasította, a halálos ítéletet 1948. szeptember 18-án reggel hét órakor a kőbányai gyűjtőfogházban végrehajtották. Dr. Szabó Kornél 1932-ben vegyészmérnökként lett a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek Részvénytársaság vezérigazgatója. Kinevezésével magas szakmai tudását ismerték el. Állásából a nyilas hatalom állította félre: szembehelyezkedett velük, ezért házi őrizetbe helyezték. A háború után azonban nemcsak vezérigazgatói állásába került vissza, hanem az összes honvédelmi érdekeltségű vállalat miniszteri biztosának is kinevezték. Munkahelyéről 1947- november 21-én két civil ruhás nyomozó kísérte haza Szabó Kornélt. Bár azt mondták, hogy a gazdasági rendőrségtől jöttek, a házkutatás után mégis az Államvédelmi Hatóság központjába, a hírhedt Andrássy út 60.-ba vitték. Ott tíz hétig szenvedett, mialatt családja semmit nem tudott róla. Onnan került a Markó utcába, ahol a tárgyalások folytak. Messzire vezetne akár csak fő vonalaiban ismertetni a Magyar Országos Levéltárban őrzött, 153 oldalt kitevő peranyagot. Legyen itt elég az ítélet említése. A hat vádlott elleni perben Szabó Kornélt halálra ítélte, három vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre, egy vádlottat tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélt a bíróság, egy vádlott pedig felfüggesztett büntetést kapott. Az ítélet indoklása kimondja, hogy a hűtlenséggel vádolt bűnöző csoport visszaélt a vállalat hitelkeretével, fontos tanulmányokat és üzemterveket juttatott a horthysták és a külföld kezére, ezzel árulást követett el a magyar demokráciával szemben, és a Magyar Köztársaságot több millió forinttal megkárosította. Az ítéletet Ölti Vilmos hirdette ki, aki 1945-től előbb a Markó utcai Népbíróság kihallgató népügyésze, tanácsvezető bírája, majd 1948-tól a Budapesti Népbíróság elnöke volt. Koncepciós, tehát koholt vádak alapján lefolytatott perei tették hírhedtté, a törvénytelen eljárásokban súlyos börtönbüntetéseket és számos halálos ítéletet szabott ki. Iratok bizonyítják, hogy sokszor ítélkezett a pártközpont előzetes utasításai alapján. A Nitrokémia elleni eljárás az első gazdasági jellegű koncepciós per volt a kiteljesedő diktatúra korában, de Ölti Vilmos vezette mások mellett a pócspetri vádlottak, az Actio Catholica vezetői, a Mindszenty József hercegprímás, a Grősz József kalocsai érsek és az Endrédy Vencel zirci főapát elleni pereket is. Mindezért vált neve állandó kísérő jelzőjévé a „vérbíró” kifejezés. Talán azt kellett a hatalom gátlástalan kiszolgálásával ellensúlyoznia, hogy korábban a Nyilaskeresztes Párt tagja volt? Az általa vezetett eljárásokra általában is jellemző az, amit Szabó Kornélné az egyik tárgyaláson hallott. Férjétől Ölti Vilmos vallatás közben azt kérdezte: „Akar visszamenni oda, ahonnan jött?” Az Andrássy úti ÁVH- központ vallatószobáira célzó, cinikus kérdés egy olyan helyzetben hangzott el, amikor a vádlott a tárgyaláson megtagadott valamit, amit korábban kényszer alatt elismert. A kivégzés napján - amelyről a család is tudott - Szabó Kornélné és az akkor huszonkét éves leánya, Erzsébet bement a börtönbe. A hitves férje holttestének kiadatásáért kilincselt, hogy családi körben temethessék el. Ezt a börtön vezetősége megtagadta. Ruháit azonban kiadták leányának. S Erzsébetnek azt is át kellett élnie, hogy miközben kivégzett apja ruháival megy hazafelé, az utcai újságárusok azt kiabálják: „Kivégezték a Nitrokémia vezérigazgatóját!" * * * A rehabilitálásig négy évtizednek kellett eltelnie. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. szeptember 14-én mondta ki, hogy a folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette és más bűncselekmények miatt a Szabó Kornél és társai elleni büntetőügyben a Budapesti Népbíróság ítéletei törvénysértők, ezért a terhelteket az ellenük emelt vád alól - mert nem követtek el bűncselekményt - felmentette. A törvénysértő, koncepciós perek célja az elrettentő és igazságtalan ítéletekkel nyilvánvalóan a megfélemlítés volt. A jogi elégtétel Szabó Kornél életét természetesen nem adhatta vissza, de lehetőséget teremtett a nyilvános temetésre. Gyászértesítés adhatta hírül, hogy Szabó Kornélnak, a Nitrokémia Vegyipari Vállalat egykori vezérigazgatójának temetése több mint negyvenegy évvel halála után, 1990. március 2-án, 3 órakor lesz a budapesti Farkasréti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint. Szabó Kornélnak a felesége, illetve négy gyermeke volt evangélikus. # * * Amikor Szabó Kornélnét megismertem, már mindenki Margit néninek hívta, hiszen - túl a kilencvenedik életévén - a Deák téri gyülekezet egyik legidősebb tagja volt. És egyik leghűségesebb templomlátogatója is. Csak egyegy betegség tartotta távol rövid időre a templomtól, hogy aztán ismét minden vasárnap ott üljön Zsóka leányával együtt megszokott helyén a kilenc órai istentiszteleten. Úrvacsorát is vett minden vasárnap, hiszen „soha nem tudhatom az én koromban, hogy melyik lesz az utolsó”... Férjének kivégzése után a család további sorsa is megpecsételődött. Végzettsége szerint Margit néni francia szakos tanár volt, de ismerte a latin nyelvet is, és jól beszélt németül és portugálul. Az egyetemi évek alatt nyelvtehetségét látva professzora maga mellett akarta tartani, finnugor nyelvésznek szánva. Nyelvtudása ellenére mégis csupán segédmunkásként tudott elhelyezkedni a szappangyárban. Elmondása szerint mindenütt a legnehezebb munkát végezte: a szappant szedte le a gépről, vagy a szappanforgácsot kotorta ki hosszú rudakkal. Később könnyebbséget jelentett, amikor a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol édesapja - Kaán Károly akadémikus, erdőmérnök, az Országos Természetvédelmi Tanács első elnöke, a finn erdészettudományi társaság tiszteletbeli tagja - egykor az erdészeti osztály vezetője volt. Természetesen ott sem kaphatott végzettségének megfelelő mun-. kát, csupán kézbesítő lehetett. „De mindent szívesen csináltam - emlékezett vissza -, örültem, hogy munkát kaptam. Nem éreztem megalázónak azt sem, amikor laboratóriumokat takarítottam, vagy a mérnök urak kapcáit kellett mosnom. Ilyesmivel nem lehetett megalázni.” Végezte mindezt a munkát derűsen, mosolyogva. Volt, hogy az egyik irodából odaszaladt hozzá egy fiatal lány: „Engedje meg, Margit néni, hogy megcsókoljam az arcát, ezt a mosolygós arcot...” „Ezt a természetet a jó Isten adta nekem” - vallotta. # * # A kézbesítői feladatot nyugdíjasként is végezte. A városban sokfelé járva, munkája közben a gyülekezet betegeit is látogatta. Legelső betege egy tőből amputált lábú nő volt a Petőfi Sándor utcában. Azontúl mindenkit, A halálos ítélet felolvasásakor akiről csak tudott, meglátogatott, ha tehette. Rendszeresen járt a hűvösvölgyi szeretetotthon három épületébe is, s barátságba került a betegekkel. Ismét egykor elmondott szavait idézem: „Úgy örült mindenki, akihez az ember elment. Aki ezt nem próbálta, nem tudja, milyen öröm annak a magányos betegnek, hogyha valaki meglátogatja.” Amikor elkezdte ezt a beteglátogató szolgálatot, akkor érezte igazán, hogy a gyülekezethez tartozik. Eközben ott volt benne kitörölhetetlenül annak a búcsúzásnak az emléke, amelyik el nem felejthetően kísérte tovább életüket. Az ítélet végrehajtása előtti napon két leányával a kőbányai gyűjtőfogházban búcsút vehettek Szabó Kornéltól. Előtte Margit néni a leányokat biztatta: nem szabad sírni, édesapjuknak erőt kell adni... Majd így mondta el a találkozást: „Férjem első szava ez volt hozzánk: »Ugye tudjátok, hogy ártatlan vagyok?« Persze hogy tudtuk. Vigasztalt minket. Nekem azt mondta: »Te mindig olyan erős hitű voltál. Tartsd meg ezt az erős hitet!« Volt még egy határozott kérése: »Mindenkinek meg kell bocsátani!«” Mindig? Mindenkinek? A gyilkosoknak is? Az elrettentésnek szánt koncepciós per és az igazságtalan halálos ítélet után a határozott kérés ellenére sem lehetett természetes vasárnaponként kimondani a választ az úrvacsorát megelőző gyónó kérdésre: „Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened..." Erre Margit néni így válaszolt: „Nagy erő kellett hozzá. De ahogy megígértem, minden reggel és este a Miatyánkban, az Úrtól tanult imádságomban ma is benne van a könyörgés, de legfőképpen az úrvacsorái gyónásban: »Segíts, Uram, hogy meg tudjak bocsátani teljes szívből, tiszta lélekkel!« A megbocsátás segített abban, hogy a harag, gyűlölet, bosszúvágy nem zavarta meg sohasem Urunknak talán legnagyobb ajándékát, a lelki békességet, amellyel el tudjuk viselni a gyászt, üldöztetést, nehéz testi munkát, nélkülözést. Azóta a körülmények lényegesen megenyhültek. 1989. szeptember 14- én a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy Szabó Kornélt ártatlanul ítélték el, és vádlott-társaival együtt az ellene emelt valamennyi vádpont alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ezt ennyi év után megérhettem.” Ma már Szabó Kornél emlékét két márványtábla is őrzi Balatonfűzfőn. Egyik azon az épületen, amelyik korábban lakóhelye és a gyár igazgatási épülete volt, a másik pedig az önkormányzat épületének előcsarnokában. Itt egy bronz dombormű is őrzi arcvonásait. Tiszteletére a Nitrokémia Rt. emlékplakettet alapított, amelyet évente a nagyüzem három dolgozójának adományozhat az erre hivatott kuratórium, a család pedig Szabó Kornél Alapítványt létesített az üzemhez kötődő fiatal műszaki szakemberek képzésének támogatására. A város önkormányzatának képviselő-testülete 2006-ban posztumusz a Balatonfűzfő díszpolgára kitüntető címet adományozta Szabó Kornélnak, „tisztelegve a Nitrokémia egykori vezérigazgatójának emberi nagysága és 1948-ban koncepciós per során bekövetkezett mártírhalála előtt”. % % % Margit nénit életének századik évében, 1999. október 30-án temettük el. Egyidős volt a 20. századdal, végigélve annak minden borzalmát is. Mi tartotta meg? A férje gyászértesítésére nyomtatott ige önvallomása is volt: „Elited megtartott téged, menj el békességgel!” (Lk 7,50) Halálakor Gajárszky Magda költő Margit asszony fejfájára címmel verset írt, amelynek utolsó sorai így őrzik emlékét: Eltitkolt könnyeit Mosolya takarta, Engedelmes szívvel Elfogadott mindent. Mert Isten akarta... Végezetül számomra krónikásként már csak az önvizsgálat tűnődése marad: én ki tudtam volna-e mondani ártatlanul halálra ítéltként a siralomházban, erőszakos halálom előtt megkínzóimra és gyilkosaimra gondolva, hogy mindenkinek meg kell bocsátani?... ■ ZÁSZKALICZKY PÉTER Szabó Kornél családja körében * * *
