Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-23 / 8. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. február 23. » 5 Zárás helyett nyitás Véget ért a házasság hetének rendezvénysorozata Sárospatakon református istentisztelettel kezdődött, az elmúlt vasárnap pedig a budapesti belvárosi katolikus templomban ünnepi szentmisével záródott hivatalosan a házasság hete február 9-16. között tartott programsorozata. A felekezetközi szervezőbizottság tagjai még csak most kezdik értékelni az idei esztendő tapasztalatait, gyűjtik össze az országszerte tartott rendezvények beszámolóit. Azt azonban már most leszögezték, hogy sokkal nagyobb médiafigyelem övezte az eseményeket, mint az előző hat évben. „A csapból is a házasság folyik” - tréfásan így bátorított egyik lelkésztársam, aki tudta, mennyire vágyom arra, hogy ez a figyelemfelhívó rendezvénysorozat minél többek szívéhez elérjen. S valóban, nem múlt el nap, hogy ne jelent volna meg valamilyen újságcikk párkapcsolati témában, ne hívták volna televíziós műsorokba, rádiós beszélgetésekhez a hét mostani vagy korábbi házaspár arcait. Nem szólva az MTVi és Duna csatorna - Együtt a család címmel - közvetített tematikus vasárnapjáról. Kétségtelen, hogy ennek a médiafigyelemnek kedvezett az a kormányzati politika is, amely a házasságot, a gyermekvállalást, a nagycsaládok terheinek könnyítését kiemelkedően fontos feladatai közé helyezte. A házasság hetének központi rendezvényei azonban tudatosan mellőztek mindenféle politikai színezetet, ezért is értek el annyi embert. A meghirdetett programokra szinte mindenütt pótszékeket kellett behordani... Idén a szervezők különösen is igyekeztek megszólítani a párválasztás előtt álló fiatalokat. Nem véletlenül választották a hét mostani arcai - Mohay Tamás és Keresztes Ilona - a rendezvénysorozatnak azt a mottót, amely elsősorban az ifjabb nemzedéknek szól: „Aki keres, azt megtalálják.” Ennek jegyében találkoztak február 10-én, hétfőn azokkal a fiatalokkal, A Boyzless Voice és a Highs közös szolgálata a Deák téri templomban akik Budapest Belvárosában havonta összejönnek „pársalogni” az Aranytíz Kultúrházban, hogy meghívott előadók segítségével készülhessenek fel a házasság hivatására. A Társalgás extra elnevezésű alkalmon természetesen „még a csilláron is lógtak”, hiszen kívülállók is érkeztek, hogy meghallgassák Ilonát és Tamást arról, „hogyan keressünk, és ki lesz az igazi”. Hasonló céllal hívta meg munkahelyére Mohay tanár úr a házasság hete előző esztendeinek két kedves párját: Süveges Gergőt ésRudan Margitot, valamint Farkas Zsoltot és Várnagy Andreát. A korábbi évek arcaival „álarcok nélkül” a rádiós műsorvezető feleség, Keresztes Hona beszélgetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem zsúfolásig megtelt aulájában arról, hogyan tartják meg a hűséget, és a hűség hogyan tartja össze kapcsolatukat. Ezek az alkalmak kimondatlanul is arra szolgáltak, hogy receptet adjanak a fiataloknak, hogyan lehet sikeresen kezelni a nehézségeket, viharokat a házasságban. A személyes vallomásokból el lehet tanulni praktikákat arra nézvést is, hogy miként maradhat hűséges társához az ember a kísértések közepette. A házasság hete rendezvénysorozat - azon túl, hogy fel kívánja hívni a figyelmet a házasság értékére - évről évre igyekszik segítségére is lenni a pár-Pillanatfelvétel a házasság hetének sajtótájékoztatójáról Házasság hete Győrött Második alkalommal szervezték meg önkéntesek ökumenikus összefogással a győri programsorozatot. Római és görögkatolikus, evangélikus, református és baptista helyszíneken tartottak előadásokat, beszélgetéseket, filmvetítéseket a házasság megtartóerejéről, a konfliktusok megoldási lehetőségeiről. A programokon - melyeket előzetesen meghirdettek az egyházi és városi médiában - szép számban vettek részt az érdeklődők. A személyes hangvételű, őszinte beszámolókon keresztül az egybegyűltek megtapasztalhatták, hogy igaz a mondás: „A házasság munka” - de érdemes rajta dolgozni, mindig a megbékélés és az újrakezdés útját választani. Vállalkozó szellemű házaspárok szerelmes kalandtúrán próbálhattak szerencsét, melynek elsődleges nyereménye az együtt töltött idő, a közös élmények voltak, tíz szerencsés pár pedig egy kettesben eltöltött gyertyafényes vacsorára kapott lehetőséget. A házaspárok „Valentin-napi” megáldása a városközpont bencés templomában zajlott éppúgy, mint tavaly ilyenkor: református, evangélikus és katolikus lelkészek szolgálatával. A megnyitó és a záró istentiszteleten hálát adtunk Urunknak ajándékaiért: egymásért, és kértük, hogy áldja meg a még készülődő és az állandóan formálódó házasságokat. ■ Bogdányi Mária győri evangélikus egyetemi lelkész kapcsolati problémákkal küszködő embereknek. Két neves szakember: Pálhegyi Ferenc pszichológus és Topolyai Emőke pasztorálpszichológus előadása is gazdagította az idei programot. A Harmat Kiadó remek időzítéssel jelentette meg a házasság hetére az Amerikában bestsellerként számon tartott, Fogadom című könyvet, amely a hasonló címmel forgalmazott film alapjául szolgált. A megrázó, igaz történet arról szól, hogyan maradhat hűséges házassági esküjéhez az ember, ha a társa nem ismeri fel őt, mert egy agysérülés következtében elvesztette emlékeit, sőt a személyisége is torzulásokon ment át. A könyvet a férj írta megrendítő őszinteséggel. Vívódásaival és azzal, hogy miként talált belső békességet, bizony sokaknak segítségére lehet. Merthogy a házasság hete mindig fel is ráz. Azzal, hogy az emberi párkapcsolatok szépségét, ajándék voltát hangsúlyozza, akaratlanul szembesít hiányosságainkkal, kudarcainkkal is. A hét folyamán én magam is több házaspárral kellett, hogy akár egy egész estén át beszélgessek, velük tusakodjak azért, nehogy kapcsolatuk zátonyra fusson. Mindannyian okos, kedves, templomba járó, hívő emberek. Mégsem tudtak bölcsen vigyázni az ajándékba kapott házassági közösségükre. Sokszor apró félreértések, figyelmetlenségek sebzik meg a kapcsolatot, ám ha nincs kellő odafigyelés, úgy tűnik, visszafordíthatatlanul elromolhat. Nagyon is életszerű buzdítást adott a Deák téri evangélikus templomban a Bálint-napi istentisztelet igehirdetője, Deák László iskolalelkész, amikor a házasságról mint kincsről beszélt, amelyet féltett gonddal őrizni kell. Szavait közel háromszáz résztvevőhöz intézte, akiknek többsége különböző gyülekezetekhez tartozó, hívő ember. Lehet, hogy néhányukat csupán a zenei csemege vonzotta (a Bálint-napi koncerteken megszokott leánycsapat, a Boyzless Voice mellett most a Highs férfi tagjai is énekeltek), de a legtöbb résztvevőt - vélhetően - az a lehetőség hozta el a templomba, hogy áldást kérhetett: életére, párkeresésére, választására, legfőképpen pedig hogy Isten segítségével házassága megújulhasson. A házasság hete idei rendezvénysorozata február 16-án lezárult. A szervezők reménysége az, hogy az emberi szívekben viszont új elszánás ébredt. Hogy megőrizzék a kincset, hogy munkálkodjanak párjukkal való szeretetkapcsolatuk megtartásán. Erre az elhatározásra nemcsak önmagáért van szüksége a keresztény embernek, hanem azért is, mert a világ arról tudhatja, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, hogy egymást szeretni tudjuk (Jn 13,35). ■ BPM Németh Zoltán Átirat a teremtés történetéhez Miután az Örökkévaló megteremtette Évát, látta, hogy amit teremtett, megint csak igen jó, és ebben Ádám is teljes mértékben egyetértett vele. Míg Ádám korábban a kert szépségének csodálatával és az állatokkal való barátkozással töltötte a napot, most egyfolytában Éva körül lebzselt. Hirtelen csillapíthatatlan érdeklődést tanúsított a főzés és a házimunka iránt. Ő, aki Éva teremtése előtt az éjszakákat is a szelidenben - akkor még nem hívták vadonnak, hiszen az állatok mind szelídek voltak -, szóval a szabad ég alatt töltötte, most még nappal sem igen akart kimozdulni otthonról, és a nap túlnyomó részét Évával együtt a sarokban egymásra halmozott takarókon töltötte.- Uram - kérdezte egyszer a sátán az Örökkévalót -, ezek... odalent... újabban... mit csinálnak?- Khm - köszörülte meg torkát az Úr -, hát..., úgy hiszem..., úgy látom..., hálnak.- Parancsolsz, Uram? - kérdezte értetlenül a sátán.- Mondom, hálnak egymással, érted? Különben is, semmi közöd hozzá, ne kérdezd.- Uram, nem lesz ennek jó vége, az állatok kezdenek elvadulni, a gyümölcsök ott rohadnak a fákon. Valamit csinálnod kell!- Igen? És szerinted, nagyokos, mit kellene csinálnom? Megáldottam őket, mi tagadás, magam sem gondoltam, hogy ennyire hatásos lesz.- Hát tiltsd meg ezt nekik, és büntesd meg őket érte.- Nem célom az ember büntetése, főleg nem olyasmiért, amiről nem is tehet.- Akkor tedd számára fájdalmassá!- Nem azért teremtettem, hogy kínozzam.- Nem igaz, hogy te, a világ teremtője tehetetlenül állsz az emberrel szemben!- Nehogy még szemrehányást tegyél nekem, hallod-e! Különben is, mást tervezek. Nem büntetem és nem kínzóm őket. Hanem elengedem.- Elengeded?- Igen. Nem láncolhatom magamhoz és nem zárhatom be az édenbe őket. Jut eszembe..., ööő... tudsz sziszegni? A tervemben neked is van szereped.- Ez tetszik — dörzsölte a markát a sátán. - És ugye az édenen kívül ezt a micsodát, ezt a hálást vagy mit... ugye nem fogják csinálni?- De igen. Ez lesz az egyetlen, amit az édenből magukkal vihetnek. És elhelyezte az Úristen a jó és rossz tudásának fáját a kert közepén. Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott a férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá:- Hol vagy? Az ember így válaszolt:- Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.- Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy?- Uram, már megbocsáss - válaszolta Ádám -, de ennyit önállóan is meg tudok magamról állapítani.- Értem - jött zavarba szemmel láthatóan az Úr, de itt még tartotta magát eredeti szerepéhez. - Talán ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? És Ádám válaszolt:- Igen. Ettem. A teremtés kezdete óta nem volt akkora csend, mint amekkora Ádám válasza után állt be a teremtettségben. A nap is megállt az égen. Az Örökkévaló döbbenten nézett teremtményére.- Ádám, persze... te még nem tudhatod, de..., szóval lesz majd egy könyv, úgy hívják: Biblia. Abban a könyvben az fog állni beszélgetésünknek ezen a pontján, hogy te, a bűntől megromlott természetű ember - alattomos, sunyi, tetteidért felelősséget nem vállaló, a felelősséget önző módon, a bőrödet mentve a másikra hárító - az asszonyra mutatsz, a szerencsétlen némber a kígyóra, én meg úgy teszek, mint aki ezt nem látta előre, és jól kikergetlek és még jól meg is büntetlek benneteket.- Az asszonyra? Évára? - nézett elképedve teremtőjére az ember. - Hát, nem mondom, ő szakított előbb, de ezért inkább tisztelem őt, és szégyellem magam. Nekem kellett volna elsőnek szakítani. Mégiscsak én vagyok a férfi. De gyáva voltam, nem úgy, mint ő.- Ádám - szólt megadóan és megenyhülve a Teremtő -, igazából büszke vagyok rád, és örülök, hogy ilyen remek fickót teremtettem, de ez most nem egy mellékes beszélgetés. A világ, az emberiség jövője múlik rajta.- Értem - szólt Ádám elgondolkodva. - El kell vinnem a balhét, ugye?- Hát, nem ártana - felelt az Isten.- Az édenen kívül is ott leszel? - kérdezte Ádám. - Az az igazság, hogy nagyon megszerettelek! Az Úrnak könnyes lett a szeme. Tett egy mozdulatot, mintha meg akarná ölelni Ádámot.- Úgy, mint most, úgy nem. De ott leszek. A szemed nem lát majd, de a szíved megérzi a jelenlétemet.- Rendben - felelte Ádám lassan, csendesen. Kihúzta magát az Úr előtt, de tekintetét lesütötte, és balját felemelve a közeledő Évára mutatott: - Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem... A vadonban egy pávián rikoltott, a nap megindult az égen. Elhangzott Pécsett a házasság hete egyik rendezvényének keretében a Pécsi gospelkórus koncertjén - két részletben
