Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-23 / 8. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. február 23. 3 Testvérkapcsolati megállapodás a Nyugati (Dunántúli) és a finn Mikkeli Egyházkerület között Evangélikus nyelvrokoni kötelék Villáminterjú dr. Seppo Häkkinen püspökkel !► Folytatás az 1. oldalról Az úrvacsorás istentiszteleten Seppo Häkkinen mikkeli püspök hirdette Isten igéjét, tolmácsként Baranyay Csaba kőszegi lelkész működött közre. A liturgiában Szemerei János püspök mellett a helyi közösség lelkészei, Jánosa Attila és Berényiné Mesterházy Zsuzsa vettek részt. Énekével emelte az ünnep fényét a Péterfy Sán' dór Evangélikus Oktatási Központ tanári kórusa és gyermekkara. „Isten jósága ebben a világban a legnagyobb igazságtalanságban valósult meg: amikor a bűntelen Jézust megfeszítették” - emelte ki a szőlőmunkások példázata (Mt 20,1-16) alapján tartott prédikációjában a finn püspök. A mai aláírás célja az - tette hozzá hogy Isten jóságáról tegyünk bizonyságot a magunk helyén. Ebben segíthetjük leginkább egymást. Az istentiszteletet követően Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője köszöntötte a megjelenteket, majd felvillantotta a megállapodáshoz vezető folyamat egyes állomásait. Utalt rá, hogy a finn-magyar kapcsolatoknak egyházunkban több évtizedes hagyományuk van. Szólt arról is, hogy eddig egyedül a nyugati kerületnek nem volt ilyen testvérkerületi kapcsolata. A mikkeli kerülettel való szoros kapcsolat felvételét egyébként megelőzte és előkészítette az ottani gyülekezettel, illetve egyházmegyével való partneri viszony kiépítésére. Seppo Häkkinen köszöntőbeszédében elmondta: az együttműködéstől elsősorban a lelki kapcsolat erősödését várja, valamint a gyakorlati területen való közös munkát. A megállapodás aláírásának ünnepélyes percei után Fekete Dávid alpolgármester tolmácsolta jókívánságait Győr megyei jogú város képviseletében. A február 16-án megkötött testvérkerületi megállapodás - melyet finn részről Seppo Häkkinen mikkeli püspök, magyar részről Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke írt alá - négy évre szól. 2018-ban a két kerület képviselői értékelik a megvalósult együttműködést, és sor kerülhet a szerződés meghosszabbítására. ■ Adámi Mária Részlet a megállapodásból „A testvérkapcsolat alapja a feltámadott Krisztusba vetett közös hitünk, a reformáció lutheri öröksége és a két egyház között nagy múltra visszatekintő testvéri viszony. A testvér-egyházkerületi kapcsolat célja a testvéri közösség megélése az egyházi szolgálat különböző területein. A kerületi szintű kapcsolattartás különösen is az alábbi módokon valósul meg: ♦ egymásért való imádság, ♦ kölcsönös tájékoztatás, ♦ tapasztalatcsere a munkatársak között, elsősorban is a lelkészi szolgálatot érintő kérdésekben, munkatársak továbbképzése. Egyházmegyei és gyülekezeti szinten fenntartjuk, ápoljuk a Vasi és a Mikkeli Egyházmegye, valamint az egyes gyülekezeteink között kialakult testvérkapcsolatokat. Ezekért az egyházmegyék és egyházközségek vezetői felelnek. A gyülekezeti tagok és gyülekezeti munkatársak tapasztalatcseréje rendszerint kölcsönös látogatásokon, új munkamódszerek elsajátításán keresztül valósul meg, különös tekintettel az ifjúsági és a zenei munka területére, valamint ä konfirmációi oktatásra nézve. Bátorítjuk a két egyházkerület területén működő egyházi iskolákat és intézményeket, hogy keressék a szakmai kapcsolat, az egymástól való tanulás lehetőségeit. A testvérkapcsolat koordinálásában számítunk a magyarfinn kapcsolattartásban járatos lelkészeink, intézményeink, valamint egyházaink külügyi szolgálatát végző hivatalainak segítségére és támogatására.”- Flogyan került kapcsolatba Püspök úr Magyarországgal?- Legelső emlékeim családomhoz, édesapámhoz kötődnek, aki nagy szeretettel mesélt a magyarokról. Saját személyes élményeimet a Helsinkiben végzett teológiai tanulmányaim alatt a diákotthonban, a konviktiben szereztem. Az ösztöndíjas magyar teológusok is ott kaptak szállást, rajtuk keresztül ismerhettem meg az országot. Akkor még egyáltalán nem gondoltam rá, hogy egykor magam is ennek a kapcsolatnak az aktív részese leszek.- Egyháztörténeti jelentőségű eseménynek nevezte a két egyházkerület közötti testvérkapcsolati megállapodás aláírását. Miben látja ennek a szerződésnek a célját?- Leginkább abban, hogy a papíron leírt dolgok a valóságban is „szárnyat kaphassanak” Ha már szárnyalásról beszélünk, a konkrét megvalósításnak egy következő, jó lépése lehet a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, az ottani találkozások magyarok és finnek között. Jó lenne, ha a két egyház közötti lelki kapcsolat kerületi szinten is érezhető lenne. Ennek egészen kézzelfogható lehetősége az, hogy imádkozunk egymásért az istentiszteleteinken, a közbenjáró imádságban gondolunk egymásra. A gyakorlati élet területén a másik lehetőség az, hogy nagyon sok mindent tanulhatunk egymástól, például az ifjúsági munkában.- Mit adhat a Magyarországi Evangélikus Egyház a Finn Evangélikus Egyháznak?- Azt gondolom, a Magyarországi Evangélikus Egyháztól az önkéntes szerveződést és a gyülekezeti tagoknak az aktivitását tekinthetjük példának.- És fordítva?- Egyházi életünknek olyan területein adhatjuk át a tapasztalatainkat, amelyeken éppen változások zajlanak. Gondolok itt például a konfirmációi munkára, amely éppen most van megújulóban Finnországban. Remélem, hogy talán ezeknek az újabb projekteknek az átvétele, az ezekből való tapasztalatmerítés valamit adhat Magyarországnak is. ■ AM Február 17-én az északi kerületi püspöki hivatal, majd a budapesti finn nagykövetség adott otthont finn-magyar találkozónak, a testvérgyülekezetek képviselői és finnországi ösztöndíjas teológusok részvételével. A Magyar Tudományos Akadémiától Bonyhádig „Hogyan tudjuk megváltoztatni a bennünk lévő és a minket körülvevő hálózatokat?” - erre az izgalmas kérdésre keresett választ Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató egyetemi tanár február 11-én tartott székfoglaló előadásában a Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt nagytermében. A neves hálózatkutató fontos tézise, hogy a teremtett világban megfigyelhető hálózatok tudományos vizsgálata segítségünkre lehet, amikor emberi közösségek, szervezetek egészségesebb működésén fáradozunk. A tudós felismerései több ponton is izgalmasan kapcsolhatók Isten igéjéhez, teológusnyelven: az egyetemes kinyilatkoztatás találkozik az igei kinyilatkoztatással. Ezért is hívtuk meg már többször előadóként az evangélikus gyökereit és hitét nyíltan vállaló biokémikus-professzort különböző déli egyházkerületi alkalmakra: bonyhádi missziói napra, piliscsabai felügyelőtalálkozóra (képünkön). Akadémiai székfoglalója is számos teológiai, ekkléziológiai kérdést indított el bennem. Néhányat ezekből szeretnék most megosztani olvasóinkkal a közös gondolkodás, útkeresés, „égtájolódás” jegyében. Csermely Péter hálózatelméleti látása részben már beépült egyházunk stratégiájába is, amelyben prioritást kapott, hogy „az egyházi munka és közösség szervezetét a hálózatosság jegyében alakítsuk át”. Ezzel kapcsolatban nem kerülhetjük meg az aktuális, tisztázó kérdést: milyen akadályokba ütközünk, amikor nemcsak emlékezni akarunk a reformáció közeledő jubileumára, hanem itt és most szeretnénk átalakítani, megújítani egyházunkat? „Hogyan tudjuk megváltoztatni a bennünk élő és a minket körülvevő sztereotípiákat? - tette fel az alapvető kérdést akadémiai székfoglaló előadása elején a professzor. Már a probléma megfogalmazásában fontos üzenet rejlik: egészen addig nem lehet megváltoztatni a körülöttünk lévő világot, illetve benne az egyházat, amíg mi magunk belülről nem vagyunk készek a változásra. Nem véletlen, hogy Jézus első igehirdetése is belső átalakulásra, változásra hív: „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa’.’ (Mt 4,17) A körülöttünk lévő világ/ország/egyház megújulásának előfeltétele a személyes életfordulat, az Újszövetség nyelvén: a metanóia .János evangéliumában pedig így tanít a Mester: „Újonnan kell születnetek’.’ (Jn 3,7) Ha Isten Lelke elvégzi bennünk ezt a csodát, akkor miként foghatunk a körülöttünk lévő nagyobb közösségek, hálózatok megváltoztatásához? A sejtek, fehérjék számunkra titokzatos világát kutató biokémikus meglátása szerint: a változásra szoruló szervezetek, hálózatok belső ellentmondásai döntő módon két pólus, a rugalmasság és a merevség között feszülnek. Valójában mindkettőre szükség van, hiszen míg a rugalmasság (plaszticitás) a tanulás képességét jelenti, addig a merevség a megőrzés (memória) készségét hordozza. A kettő egészséges aránya teremtheti meg a kiegyensúlyozott kreativitást, amelyben - Csermely Péter szavaival - együtt van a merevségből következő tartás, minőség és hasznosság a rugalmasságból fakadó ötletgazdag eredetiséggel. Vajon ebből a szempontból hová sorolhatók az egyházak, az egyes gyülekezetek? Tudom, hogy az egyház - „Krisztus teste” - bizonyos szempontból Pál igéjével élve: „nagy titok” (Ef 5,32). Nem csupán egy a sok szervezet, egyesület, alapítvány között, hanem valami más is... De teljesen mégsem függetleníthetjük magunkat attól, ahogy a körülöttünk élő világ lát és értékel minket. Sokan múltból itt felejtett kövületként, muzeális értékként tekintenek ránk. Mások pedig minket, evangélikusokat „langyos lutyiknak” titulálnak, akiknek nincsen igazi tartásuk. Mindkét véleményt lehet sértődötten visszautasítani, mondván, hogy ezek szélsőséges előítéletek. De nem biztos, hogy mindig a tükörrel van a baj... Talán éppen abban rejlik a gyógyulás és újulás titka, ha egyházként is megtaláljuk a rugalmasság és merevség egészséges arányát. Ahogy Csermely Péter szellemesen fogalmaz: próbáljunk „a páros napokon idősek, a páratlan napokon fiatalok” lenni... így alakíthatjuk ki adaptációs készségünket, nem elvesztve az értékek megőrzésének képességét. Mindezt akár teológusnyelven is megfogalmazhatjuk, ahogyan ez megszólal egyházunk zsinati hitvallásában, ahol reformátor őseinket idézzük: „Hitték, hogy a Szentlélek megőrzi és megújítja az egyházat.” Ezzel a hittel és reménységgel hívjuk egyházkerületünk lelkészi és világi vezetőit március 7-8-ára Bonyhádra, hogy együtt gondoljuk végig: mit tehetünk egyházunk megőrzése és megújítása érdekében. Közös tanulásunkban, útkeresésünkben Püski Lajos református lelkipásztort hívjuk majd segítségül. Missziói és gyülekezetépítési koncepcióját bemutató könyvét (Érdeklődéstől elköteleződésig Kálvin Kiadó, Budapest, 2013) minden déli lelkészünk megkapja ebben az évben a születésnapjára. A koncepciót megvalósító, növekvő debrecen-nagyerdei gyülekezet lelkésze könyvének elején, akárcsak Csermely Péter, a megújulás szempontjából szükségszerű belső változásról így ír: „Magamban, látásomban, gondolkodásomban is változnom kell. Elhagyni például a megszokottság biztonságát, a kényelemszeretetet, a változástól való félelmet. A változás módját szolgálatomban megtervezni ugyan többletmunkát jelent, de előbbutóbb áldást is hoz.” (15. o.) ÉGTÁJOLÓ De hogyan kezdjünk hozzá ehhez a gyógyító folyamathoz? A lényeget így summázza a könyv utolsó mondata: „El kell oldanunk a megszokott parthoz hozzákötöző és így tétlenségre kárhoztató köteleket, és a szél mozdulásáért imádkozva fel kell vonni a vitorlákat!” (168. o.) Erre az oldásra és vitorlabontásra hívjuk és várjuk a déli hajók kapitányait, kormányosait, navigátorait a bonyhádi fedélzeten. A készülés fontos része, hogy ne feledkezzünk meg imádkozni az éltető szélért, az egyházat teremtő, megtartó és megújító Lélekért. Ebben segítségünkre lehet az énekeskönyvünkben olvasható ázsiai könyörgés is: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam. Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem. Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam. Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem.” (EÉ 737. o.) Ámen! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
