Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-16 / 7. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 3014. február \6. jjP .11 Kipróbálni a Linuxot EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Idén lesz tizedik éve, hogy az egyik legnépszerűbb Linux-disztribúció, az Ubuntu először jelent meg, e sorok írója pedig rögtön használni is kezdte, már nem is emlékezve arra, hogy korábban milyen változat is futott a gépén. Ha valaki nem lenne képben a Linuxot illetően, akkor két dologra érdemes felhívni a figyelmét. Az első, hogy a kilencvenes években két jelentős operációs rendszer - a Microsoft Windowsa és az Apple MacOS-e - mellé tört be, ingyenes alternatívát kínálva. A második, hogy a Linux valójában csak a rendszer magját jelenti, de a grafikai megjelenés és a programválaszték összeállítás-függő, azaz bárki képes arra, hogy saját, egyedi rendszert hozzon létre, és terjessze. Mindez persze elég nagy munka, ezért főleg cégek foglalkoznak disztribúció összeállításával (például Ubuntu, RedHat), illetve néhány nagyobb kezdeményezésnek (például Debian) sikerült legalább egy évtizeden keresztül karbantartania és továbbfejlesztenie a sajátját. Egy-két esztendeje már, hogy nem lehet hallani az „ez az év a Linux éve lesz az asztali számítógépeken” fel- j kiáltást év elején. A Linux rajon- 1 gói túl sokat vártak az áttörésre, amely nem következett be, illetve - nem úgy, ahogyan tervezték. Az asztali gépek tulajdonosai nem kezdték tömegestül lecserélni Windowsaikat, ugyanakkor az androidos okostelefonok és tabletek villámgyorsan elterjedtek, miközben azokon ugyanúgy Linux fut, mint az internetet működtető szerverek többségén. A tabletek megjelenésével pedig véget ért a PC-s korszak, így az egyre inkább alkalmazáscentrikussá váló informatikában éppen az kezdett el a legkevésbé számítani, hogy kinek milyen operációs rendszer megy a gépén. A web lett az új desktop, vagyis az internetes alkalmazások a folyamatosan fejlődő technológiák révén mindarra képessé váltak, amire asztali társaik. Egy webalkalmazás éppen olyan gyors és könnyen használható, mint asztali társa, és ezzel új hullámot indított el: a Google Chromebook néven olyan hordozható számítógépeket dobott piacra, amelyeket elsősorban internetezésre és internetes alkalmazások használatára szántak. És az ezeken a gépeken futó Chrome OS valójában olyan Linux-alapú operációs rendszer, amelynek lényegi részét a böngésző adja. Manapság már a legtöbb feladatra van elérhető internetes alkalmazás, ez a cikk is a Google Dokumentumok nevű szolgáltatásával készül. Nemcsak az az előnye ennek, hogy egy másik számítógéphez átülve onnan lehet folytatni az írást, ahol abbahagytuk, hanem az is, hogy a programot nem ne-Rovatgazda: Nagy Bence kém kell frissítenem, hanem az összes karbantartási feladatot a Google látja el, a felhasználónak csak használnia kell a rendszert. És a böngészőt leszámítva a legkevésbé sem fontos, hogy milyen más rendszerkomponensek futnak még a gépen. Ugyanakkor kevésbé lehetne jobb alkalmat találni a Linux kipróbálására, mint ezt az évet. A legtöbb Linuxdisztribúció kielégíti a Linux-kedvelők igényeit, de az Ubuntut olyan irányban fejlesztik, amely méltó párjává teszi a legújabb Mac OS X-nek, amelyet az Apple most első alkalommal tett ingyenesen elérhetővé, borsot törve ezzel a bevételeinek jó részét a Windows el»adásából szerző Microsoft orra alá. Az Ubuntu szép és kézreálló, nem kell szöveges parancsokat kiadni a kezelése során, a programokat a saját alkalmazásboltjából lehet feltelepíteni, az Ubuntu One szolgáltatás révén pedig öt GB szabad tárhelyhez lehet hozzájutni, amelyre kiválóan lehet a legfontosabb adatokat archiválni. Ezt a szolgáltatást persze nemcsak a saját gépünkről tudjuk igénybe venni, hanem más operációs rendszer alól is, vagy akár a legtöbb okostelefonról. A több mint tíz évvel ezelőtt megjelent Windows Vista idején volt igazán divatos a Microsoft operációs rendszerét szidni. Akkoriban még meggondolandó volt a Linuxra való áttérés, de akinek nincsen kedve túl sokat foglalkozni a számítógépével, és leginkább internetezésre használja a rendszerét, most egy igazán kellemesen működő masinát kap az Ubuntu feltelepítésével. ■ N. B. Környezettudatos ifjak a Fasorban Hét európai iskola összesen harminchét diákját, illetve tanáraikat látja vendégül e héten a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. Az intézmény az Európai Unió Egy életen át tartó tanulás elnevezésű, európai iskolák közötti együttműködést erősítő programja keretében nemzetközi környezetvédelmi projektben vesz részt. A találkozó témája a víz. A projektnyitó áhítaton, hétfő reggel Gáncs Péter elnök-püspök (képünkön) és Hajdó Ákos igazgató köszöntötte a nagy hírű gimnázium dísztermében a soknemzetiségű, környezettudatos ifjúságot. ■ Kinyik Anita felvétele D. Szebik Imre köszöntése A budavári evangélikus gyülekezet havonta egyszer, a vasárnapi istentisztelet után szeretetvendégséget tart, amely remek alkalom a gyülekezeti közösség megélésére. A februári 9-i együttlét keretében ünneplésre is sor került, hiszen épp aznap töltötte be a hetvenötödik évét D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, aki a gyülekezetben huszonegy évet - ebből tizenhatot püspökként - szolgált. A szép számban megjelent gyülekezeti és családtagok előtt Balicza Iván igazgató lelkész mondott köszöntőt a hetvenötödik zsoltár szavaival: „Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat” A számos muzikális családtag közül egy duó zenével is kedveskedett az ünnepeknek, aki többek között elmondta, hogy nagyon hálás Istennek a mögötte levő évtizedekért és azért is, hogy szerető család veszi körül. Hétszeres nagypapaként sok-sok örömteli pillanatban van része, és jó, hogy - az igeszolgálatok mellett - a gyülekezeti munkatársak képzése által az egyházi közéletben is aktívan részt tud venni. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Fabiny Tamás köszönti elődjét és annak hitvesét HIRDETÉSEK Pályázat mentőn szolgálatra és gyakorlógyülekezeti státusra Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) pályázatot hirdet a gyakorlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorlógyülekezeti státusra a 2014/2015-ös tanévre. Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végeznek, és készek egy VI. éves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és lelkészi szolgálatba való bevezetésére, valamint részt vesznek az EHE által szervezett mentori előkészítő konferencián. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttműködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítása mellett a lelkészjelölt megfelelő elhelyezését is kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb 60 soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak a hallgató részére tíz hónapon át szállást és ösztöndíj-kiegészítést biztosítani. A pályázatoknakfebruár 28-ig kell az EHE Rektori Hivatalába megérkezniük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bővebb felvilágosítással az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője, Szabóné Mátrai Marianna (mariann.matrai@lutheran.hu) tud szolgálni. Dr. Szabó Lajos rektor, tanszékvezető Szabóné Mátrai Marianna, a képzés koordinátora EVÉL&LEVÉL Távolság? Egyensúly? Van úgy, hogy az ember evangélikusként először csak elkezd feszengeni - nem is igazán tudja, miért -, azután meghökken, majd kifejezetten rosszul érzi magát bizonyos történések kapcsán. Bennem akkor kezdtek sorba rendeződni fölöttébb ambivalens érzéseim ezek miatt a bizonyos történések miatt, amikor egy Pakson megtartott gyülekezetimunkatárs-képzés (szenzációs volt, köszönet érte, Szebik püspök úr!) keretében az evangélikus identitásról szóló előadást meghallgattam. Kik is vagyunk mi, magyarországi evangélikusok, merre, kivel tartunk ebben a bolond, minimum két-, de inkább többosztatú világban, kikhez vagyunk közel, kiktől vagyunk távol? - tolul fel a kérdés „homo lutheránusként” és „homo politicusként” is. Tudom, persze, erre a kérdésre az a decens, jól fésült evangélikus úrifiús válasz, hogy Mesterünk, Jézus adja meg az irányt, vele tartunk. Úgy gondolom, ebben nincs vita egyházunk - fájdalom, egyre csökkenő számú - tagjai között, azonban amióta tudjuk, hogy az ördög a részletekben nyilvánul meg, óhatatlanul összekapcsolódnak olyan, látszólag (?) különálló események, amelyek egybefűzötten, akár akarjuk, akár nem, minősíthetnek bennünket, magyarországi evangélikusokat. Lássuk a levelem megírását kiváltó, időben széthúzódó, elgondolkodtató történéseket. Hangsúlyozom, a történések egymás után, illetve egymás mellé állítása kizárólag (?) az én érzékenységi küszöböm magasságában értelmezendő. Elsőfázis:feszengés. A Sztehlo Gábor-szobor 2009-es avatásáról tudósító újságcikkek részletesen közölték a részt vevő bal- és jobboldali politikai reprezentánsok nevét. A felsorolásból az a téves képzete alakulhatott ki az olvasóknak, hogy a szoboravatás balliberális politikai rendezvény volt, mert a számos baloldali személyiség mellett a jobboldalt csak egy levélen lévő aláírás képviselte. Második fázis: meghökkenés. Az Evangélikus Életben jelent meg pár évvel ezelőtt (ha jól emlékezem, éppen március 15. előtt) egyházunk püspökeinek aláírásával az a felhívás, hogy a nemzeti színű zászlók kéretnek a templomaink belsejéből templomainkon kívülre helyeztetni. (Nota bene: erősen kételkedem abban, hogy ennek a felhívásnak bármiféle gyakorlati következménye lett volna.) Harmadikfázis: összerándulás, elgondolkodás. Egyházunk egyik püspöke egy vele készített, a HVG-ben január elején megjelent interjúban arról beszélt, hogy nem helyes, ha az egyház hozzádörgölőzik a hatalomhoz. Ezzel természetesen minden épeszű egyháztag egyetért, de már az interjút hangsúlyosan bevezető, a hajléktalanság kriminalizálását és a gyengék, elesettek helyzetét a futballra (miért nem a lélegeztetőgépekre?) költött pénzekkel való szembeállítás is már valahogy nem a hatalomfüggetlenségre és az egyes pártpolitikai oldalak között kívánatos egyensúlyra való törekvés érzetét váltotta ki. Ezt az érzést elmélyítette az, hogy a hozzádörgölőzés - egyébként helyes és kívánatos - elutasítása mellett a balliberálisnak nevezett politikai oldal számára oly kedves gondolatok is felsorakoznak az interjúban, mint például a toleranciára nevelés vagy a homoszexuálisok befogadása. Ugyan miért kellett ezeket kiemelni anélkül, hogy megemlíttetett volna mondjuk az is, hogy azért az egyházunk nem készül Isten áldását kérni az egybekelni kívánó homoszexuális párokra (talán igen?) vagy a kérdéskörrel szorosan összefüggő genderelméletre a tolerancia zászlaja alatt! Nehéz műfaj az egyensúlyozás, pláne politikai választások előtti ide libán. Ilyenkor nagyon sok minden másnak tűnhet, mint ami - főként eadható (?) történések tükrében. Tudomásul kell vennie mindenkinek, aki az egyház nevében szervez rendezvényeket, megszólal, vagy bármit megjelenít: ha két pólus közül csak az egyikkel szemben látszik a távolság, akkor a másik pólushoz óhatatlanul közelebb kerül. Ezeket a sorokat azért írtam ki magamból, hogy helye maradjon a reménynek: tévedek az események egymás mellé állításában, illetve mindezekből semmi következtetés nem vonható le egyházunk politikumban elfoglalt helyének evangélikusok és nem evangélikusok számára megjelenő koordinátáiról. Pálmai István, a paksi evangélikus gyülekezet felügyelője .—-20U. február U„ péntek,18.00 i~íöálint-napi koncert — DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM Koncerttel egybekötött ISTENTISZTELET, amelyen lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők áldást kérjenek életükre. <^> házaspárok megáldása se ima a párkapcsolatokért A házasság hete központi programjainak fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége. kS Aki keres, azt megtalálják. Házasság hete
