Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-16 / 7. szám
2014. február 16. • 3 úmAnsq/ Múltidéző - avagy az érem másik oldala II. Az evangélikus lelkészképzés története két rendkívüli állapot között (1945-1956) Az Útitárs olvasói a lap tavalyi számaiban folytatásokban olvashattak az alcímben megjelölt témáról. A reflexiók alapján a szerző - e sorok írója - úgy ítélte meg, hogy érdemes lenne mindezzel tovább is foglalkozni: mondják el az érintettek is emlékeiket, gondolataikat, észrevételeiket. Előző számunkban egy olyan visszaemlékezést olvashattunk, amely a megjelölt időszakasz első felének eseményeibe engedett betekintést. Ezúttal két olyan lelkész sorait olvashatjuk, akik valamivel később, 1954-ben kezdték el tanulmányaikat az Evangélikus Teológiai Akadémián. Egyikük - id. Zászkaliczky Pál - írása kifejezetten a cikksorozatra reagál, a másik emlékezés pedig egy — a témához szorosan kapcsolódó - jubileumi beszéd szerkesztett változata Lábossá Lászlótól. (Szűcs Petra) Figyelemmel kísértem Szűcs Petra Múltidéző című sorozatát az Útitárs előző számaiban. Az 1945-1956 közötti bő évtized közel fele nekem nem történelem, hanem „megélt valóság”. 1954 őszétől 1959 nyaráig voltam az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója. A cikksorozat jól érzékelteti a II. világháború és az azt követő korszak számos nehézségét: a háborús károkat (a háború idején, Főtisztelendő Püspök Urak! Rektor Úr! Ünneplő gyülekezet! Jubilánsként megilletődve állok itt. Megilletődve, hisz jubilánsnak lenni nem emberi érdem, nem különleges képességek következménye, nem a körülmények szerencsés egybeesése. Jubilánsnak lenni: ajándék. Isten kifürkészhetetlen ajándéka. Ezt elfogadni lehet s megköszönni. Ezért vagyunk ma együtt. Legyen az ajándékozó Isten a középpontban most is, amikor visszatekintünk a lelkészi szolgálatban eltöltött ötven esztendőnkre. Nem hagyható ki e visszatekintésből a felkészülés öt éve sem. 1954-ben tizenhármán lettünk hallgatók. Forrt körülöttünk a vimajd 1956-ban), az állam részéről jelentkező egyre erőteljesebb nyomást, az egyetemről való leválasztással jelentkező gondokat, a költözések berendezést, könyvtárat s embert próbáló terheit. Legyen szabad mégis a cikkeket egyegy ponton kiegészítenem, illetve kiigazítanom. Az alábbiak tulajdonképpen nem is a cikkek íróját, hanem elsősorban az egyik felhasznált forrást érintik. lág. Mozgalmas lett az élet hazánkban s egyházunkban. Az 56- os események résztvevői voltunk. Mi, teológusok is felvonultunk, s az felejthetetlenné lett számunkra. Míg mentünk összefogva, Kossuth-nótát énekelve, a járdán álló, egyre szaporodó tömeg - látva a csodát - sírt és könnyezett. Átéltük azt is, amikor - a Parlament előtt állva - kikapcsolták a világítást, s együtt harsogtuk: „Sötétben is maradunk!” Az Üllői úton - a Kálvin tér, a Kilián laktanya és a rádió háromszögében - részesei voltunk az eseményeknek. Országunk és egyházunk életében is reménysugár ébredt. Eletújulást és lelki megújulást reméltünk. Ott voltunk Ordass Lajos Magam is forgattam néhai Vámos József professzor összeállítását a teológiai akadémia történetéről. Ezt a kötetet csak nagy jóindulattal lehet egyháztörténelmi munkának tekinteni, inkább forrásgyűjtemény: a tanári kari ülések jegyzőkönyveit és hivatalos levelek sorát tartalmazza. A dokumentumok között itt-ott az előbbiekhez mérten minimális összekötő szöveget írt Vámos professzor. Az olvasónak az az érzése, hogy a kevesek által elkövetett mulasztás vagy hanyagság nagyobb hangsúlyt kapott a múltidézésben, mint a hallgatók többségének hűsége. Körülbelül sejtem, melyik felettünk járt évfolyam tagjai voltak kevéssé motiváltak a harmóniumgyakorlásra. (Ennek részletei az Útitárs 2013/4- számában olvashatók. - A szerk.) Közülük a legtöbben kihullottak, nem is lettek lelkészek. Viszont arról nem volt * * * püspök úr rehabilitációja utáni első Deák téri szolgálatán, majd később Túróczy Zoltán püspök úr budavári beiktatásán. A csoda elmaradt, sőt megtorlás következett. Megfélemlítésünkre hallgatókat rúgtak ki. Európai hírű professzorainknak: Karner Károly nak, Sólyom Jenőnek, IViczián Dezsőnek távozniuk kellett. Mozgalmasak voltak a felkészülés évei. A tanulmányút, a külföldi ösztöndíj lehetősége az álmok világába tartozott, hisz országon belül is korlátozták az utazás szabadságát. Ilyen előzmények után mégis célba ért a csapat. Ötven évvel ezelőtt négyen végeztünk, s még hárman későbben. A kezdő tizenháromból szó, hányán vizsgáztunk le nemcsak a Fasang-iskolából, hanem a korálkönyv teljes anyagából. Nem beszélve arról, hogy azokban az években, amikor a teológia a fasori gimnázium épületében működött, több mint egy tucat teológus iratkozott be Peskó Zoltán kántorképző tanfolyamára, pedig - más időpont nem lévén az oktatás reggel 7-től 8-ig folyt! A németnyelv-oktatással kapcsolatban a fent említett dokumentum pedig csak az igazságtól nagyon távol álló hivatalos álláspontot ismertette. A tanári kar részéről Ferdinánd professzor volt a nyelvtanítás lektora, a németórákat pedig nagy szakértelemmel Virág Jenő lelkész-könyvtáros tartotta. 1955 februárjában két II. évfolyamos hallgató - senkivel sem egyeztetve - bepanaszolta Dezséry László püspöknél Virág Jenőt. A püspök azonnal intézkeheten gyülekezeti szolgálatot láttunk el. Elindultunk, felvértezve magunkat a szolgálatra, a kapott talentumainkkal való sáfárságra. Nagy utat tettünk meg. Nehéz körülmények között, egyházunknak és népünknek a lehető legnehezebb időszakában. A Parlament előtti rigmus ott égett bennünk: „Sötétben is maradunk!” Maradtunk, mert egyszer fény gyulladt szívünkben, fénysugár a vüág Vüágosságából. Bennünk tűz égett, amely minket perzselt volna, ha nem adjuk tovább. Non-stop volt ez a szolgálat, hisz elhívó-küldő Urunk is szüntelenül munkálkodik. Földi utunk, szolgáló életünk állomásához érkeztünk. Mindegyikünk útja önálló fejezet. Egydett, s a németoktatást Vámos Józsefre bízták... Ferdinánd professzor pedig nem tudta megvédeni az eredeti helyzetet, sőt az igazság melletti kiállása első lépés volt a cikkben is jól követhető eltávolításához. Kettejük „lemondása” kikényszerített eltávozás volt. Harcukról aligha vannak hiteles dokumentumok. Őket követték - szintén „önkéntes” lemondással - 1958-ban a többiek: Karner Károly, Sólyom Jenő és IViczián Dezső professzorok, pótolhatatlan űrt hagyva maguk után... Istené legyen a dicsőség, hogy ilyen indulással az elmúlt évtizedek alatt az ellenséges közegben is el tudtuk végezni szolgálatunkat. Erről szól teológus- és lelkésztársunk, Lábossá László mellékelt bizonyságtétele, melyet aranydiplománk átvétele alkalmával mindnyájunk nevében mondott el. Id. Zászkaliczky Pál ben közös: a kapott, a ránk bízott talentumokat nem ástuk el. Tudjuk azt is, hogy az emberi értékelés mellett egykor Istenünk előtt is számot kell adnunk. S az ő értékelése lesz a döntő: felment vagy elmarasztal, eltaszít vagy üdvözít. De tudjuk azt is, hogy minden vétkünknél nagyobb az ő irgalmassága és kegyelme. Rá tekintünk. Benne bízunk, hogy a keresztfa oltárán megszerzett váltság számunkra is elég. Mindenki számára, mindenkor elég! Lábossá László jubiláns Elhangzott 200p. június ip-én, az Evangélikus Hittudományi Egyetem évzáróján. A boldogmondások margójára • Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. • Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. • Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük. • Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igazuk, mert békesség lesz körülöttük. • Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. • Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. • Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. • Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulok többé. • Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel, és örömmel indulnak útjukra. • Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. • Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. • Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. • Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. • Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. • Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. • Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Gyökössy Endre Ferenc pápa a Rolling Stone magazin címlapján Egy hónappal azután, hogy Ferenc pápa az év embereként a Time magazin címlapjára került, a katolikus egyházfő fotója a neves amerikai zenei lap borítóján is megjelent. Az 1967-ben alapított Rolling Stone magazin, amely a zene szerelmesei számára viszonyítási pont az egész világon, a pápával kapcsolatos cikk címét Bob Dylan híres számából és 1964-es albumának címéből kölcsönözte: The times they are a-changin’ (Változnak az idők). A Rolling Stone-ban megjelent cikk áttekinti a közel egyéves pápaság főbb állomásait. A szerző - utalva Bob Dylan dalára - hangsúlyozza, hogy március 13-a, Ferenc pápa megválasztása óta minden változóban van a Vatikánban. A lap - mintha égy koncertről adna tájékoztatást - beszámol arról, hogy a pápai eseményeken megháromszorozódott a hívek jelenléte, meghaladva az összesen hatmilliót, és hogy az interneten egy hónap alatt 49 millió alkalommal jelent meg Ferenc pápa neve. A cikk többek között megemlíti a pápa bíráló szavait a vadkapitalizmussal kapcsolatban. Mark Binelli, a Rolling Stone magazin kiküldött tudósítója Ferenc pápa alázatosságát és empátiáját emelte ki, valamint az emberi jogok iránti elkötelezettségét - írja a BBC Mundo. Vatikáni Rádió/ Magyar Kurír HOW THE US. EXPORT'S GLOBAL WARMING Eric Church COUNTRY’S HARDEST v HOCKER f Stint* & Paul Simon I II I Till-: ROAI) !/tm Passenger Broken Bells ‘Pretty Little Liars’ ** POPE FRANCIS / THE TIM ESTI IKY 1. AREA-CHANGIN’
