Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-02-16 / 7. szám

2014. február 16. • 3 úmAnsq/ Múltidéző - avagy az érem másik oldala II. Az evangélikus lelkészképzés története két rendkívüli állapot között (1945-1956) Az Útitárs olvasói a lap tavalyi számaiban folytatásokban olvashattak az alcímben megjelölt témáról. A reflexiók alapján a szerző - e sorok írója - úgy ítélte meg, hogy érdemes lenne mindezzel tovább is foglal­kozni: mondják el az érintettek is emlékeiket, gondolataikat, észrevé­teleiket. Előző számunkban egy olyan visszaemlékezést olvashat­tunk, amely a megjelölt időszakasz első felének eseményeibe engedett betekintést. Ezúttal két olyan lelkész sorait olvashatjuk, akik valami­vel később, 1954-ben kezdték el tanulmányaikat az Evangélikus Teo­lógiai Akadémián. Egyikük - id. Zászkaliczky Pál - írása kifejezetten a cikksorozatra reagál, a másik emlékezés pedig egy — a témához szo­rosan kapcsolódó - jubileumi beszéd szerkesztett változata Lábossá Lászlótól. (Szűcs Petra) Figyelemmel kísértem Szűcs Petra Múltidéző című sorozatát az Útitárs előző számaiban. Az 1945-1956 közötti bő évtized közel fele ne­kem nem történelem, hanem „meg­élt valóság”. 1954 őszétől 1959 nya­ráig voltam az Evangélikus Teoló­giai Akadémia hallgatója. A cikksorozat jól érzékelteti a II. világháború és az azt követő korszak számos nehézségét: a há­borús károkat (a háború idején, Főtisztelendő Püspök Urak! Rek­tor Úr! Ünneplő gyülekezet! Jubilánsként megilletődve állok itt. Megilletődve, hisz jubiláns­nak lenni nem emberi érdem, nem különleges képességek következ­ménye, nem a körülmények sze­rencsés egybeesése. Jubilánsnak lenni: ajándék. Isten kifürkészhe­tetlen ajándéka. Ezt elfogadni le­het s megköszönni. Ezért va­gyunk ma együtt. Legyen az aján­dékozó Isten a középpontban most is, amikor visszatekintünk a lelkészi szolgálatban eltöltött öt­ven esztendőnkre. Nem hagyható ki e visszatekin­tésből a felkészülés öt éve sem. 1954-ben tizenhármán lettünk hallgatók. Forrt körülöttünk a vi­majd 1956-ban), az állam részéről jelentkező egyre erőteljesebb nyomást, az egyetemről való levá­lasztással jelentkező gondokat, a költözések berendezést, könyvtá­rat s embert próbáló terheit. Le­gyen szabad mégis a cikkeket egy­­egy ponton kiegészítenem, illetve kiigazítanom. Az alábbiak tulaj­donképpen nem is a cikkek íróját, hanem elsősorban az egyik fel­használt forrást érintik. lág. Mozgalmas lett az élet ha­zánkban s egyházunkban. Az 56- os események résztvevői voltunk. Mi, teológusok is felvonultunk, s az felejthetetlenné lett számunk­ra. Míg mentünk összefogva, Kossuth-nótát énekelve, a járdán álló, egyre szaporodó tömeg - lát­va a csodát - sírt és könnyezett. Átéltük azt is, amikor - a Parla­ment előtt állva - kikapcsolták a vi­lágítást, s együtt harsogtuk: „Sö­tétben is maradunk!” Az Üllői úton - a Kálvin tér, a Kilián laktanya és a rádió háromszögében - részesei voltunk az eseményeknek. Országunk és egyházunk életé­ben is reménysugár ébredt. Elet­­újulást és lelki megújulást remél­tünk. Ott voltunk Ordass Lajos Magam is forgattam néhai Vámos József professzor összeállítását a teológiai akadémia történetéről. Ezt a kötetet csak nagy jóindulattal lehet egyháztörténelmi munkának tekinteni, inkább forrásgyűjte­mény: a tanári kari ülések jegyző­könyveit és hivatalos levelek sorát tartalmazza. A dokumentumok között itt-ott az előbbiekhez mér­ten minimális összekötő szöveget írt Vámos professzor. Az olvasónak az az érzése, hogy a kevesek által elkövetett mulasz­tás vagy hanyagság nagyobb hang­súlyt kapott a múltidézésben, mint a hallgatók többségének hű­sége. Körülbelül sejtem, melyik felettünk járt évfolyam tagjai vol­tak kevéssé motiváltak a harmóni­­umgyakorlásra. (Ennek részletei az Útitárs 2013/4- számában olvasha­tók. - A szerk.) Közülük a legtöb­ben kihullottak, nem is lettek lel­készek. Viszont arról nem volt * * * püspök úr rehabilitációja utáni el­ső Deák téri szolgálatán, majd ké­sőbb Túróczy Zoltán püspök úr budavári beiktatásán. A csoda elmaradt, sőt megtorlás következett. Megfélemlítésünkre hallgatókat rúgtak ki. Európai hí­rű professzorainknak: Karner Ká­roly nak, Sólyom Jenőnek, IViczián Dezsőnek távozniuk kellett. Mozgalmasak voltak a felkészü­lés évei. A tanulmányút, a külföldi ösztöndíj lehetősége az álmok vi­lágába tartozott, hisz országon belül is korlátozták az utazás sza­badságát. Ilyen előzmények után mégis cél­ba ért a csapat. Ötven évvel ezelőtt négyen végeztünk, s még hárman későbben. A kezdő tizenháromból szó, hányán vizsgáztunk le nem­csak a Fasang-iskolából, hanem a korálkönyv teljes anyagából. Nem beszélve arról, hogy azok­ban az években, amikor a teológia a fasori gimnázium épületében működött, több mint egy tucat teológus iratkozott be Peskó Zol­tán kántorképző tanfolyamára, pedig - más időpont nem lévén az oktatás reggel 7-től 8-ig folyt! A németnyelv-oktatással kap­csolatban a fent említett doku­mentum pedig csak az igazságtól nagyon távol álló hivatalos állás­pontot ismertette. A tanári kar ré­széről Ferdinánd professzor volt a nyelvtanítás lektora, a németórá­kat pedig nagy szakértelemmel Virág Jenő lelkész-könyvtáros tartotta. 1955 februárjában két II. évfolyamos hallgató - senkivel sem egyeztetve - bepanaszolta Dezséry László püspöknél Virág Jenőt. A püspök azonnal intézke­heten gyülekezeti szolgálatot lát­tunk el. Elindultunk, felvértezve magunkat a szolgálatra, a kapott ta­lentumainkkal való sáfárságra. Nagy utat tettünk meg. Nehéz körülmények között, egyházunk­nak és népünknek a lehető legnehe­zebb időszakában. A Parlament előtti rigmus ott égett bennünk: „Sötétben is maradunk!” Marad­tunk, mert egyszer fény gyulladt szívünkben, fénysugár a vüág Vüá­­gosságából. Bennünk tűz égett, amely minket perzselt volna, ha nem adjuk tovább. Non-stop volt ez a szolgálat, hisz elhívó-küldő Urunk is szüntelenül munkálkodik. Földi utunk, szolgáló életünk állomásához érkeztünk. Mind­egyikünk útja önálló fejezet. Egy­dett, s a németoktatást Vámos Jó­zsefre bízták... Ferdinánd pro­fesszor pedig nem tudta megvéde­ni az eredeti helyzetet, sőt az igaz­ság melletti kiállása első lépés volt a cikkben is jól követhető eltávolí­tásához. Kettejük „lemondása” kikényszerített eltávozás volt. Harcukról aligha vannak hiteles dokumentumok. Őket követték - szintén „önkéntes” lemondással - 1958-ban a többiek: Karner Ká­roly, Sólyom Jenő és IViczián Dezső professzorok, pótolhatatlan űrt hagyva maguk után... Istené legyen a dicsőség, hogy ilyen indulással az elmúlt évtizedek alatt az ellenséges közegben is el tudtuk végezni szolgálatunkat. Er­ről szól teológus- és lelkésztársunk, Lábossá László mellékelt bizony­ságtétele, melyet aranydiplománk átvétele alkalmával mindnyájunk nevében mondott el. Id. Zászkaliczky Pál ben közös: a kapott, a ránk bízott talentumokat nem ástuk el. Tudjuk azt is, hogy az emberi ér­tékelés mellett egykor Istenünk előtt is számot kell adnunk. S az ő ér­tékelése lesz a döntő: felment vagy elmarasztal, eltaszít vagy üdvözít. De tudjuk azt is, hogy minden vétkünknél nagyobb az ő irgal­massága és kegyelme. Rá tekin­tünk. Benne bízunk, hogy a ke­resztfa oltárán megszerzett vált­­ság számunkra is elég. Mindenki számára, mindenkor elég! Lábossá László jubiláns Elhangzott 200p. június ip-én, az Evangélikus Hittudományi Egyetem évzáróján. A boldogmondások margójára • Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. • Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit min­denki tesz. • Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük. • Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igazuk, mert békesség lesz körülöttük. • Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. • Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. • Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. • Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulok többé. • Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel, és örömmel indulnak útjukra. • Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. • Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. • Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. • Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. • Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. • Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. • Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Gyökössy Endre Ferenc pápa a Rolling Stone magazin címlapján Egy hónappal azután, hogy Ferenc pápa az év embereként a Time magazin címlapjára került, a katoli­kus egyházfő fotója a ne­ves amerikai zenei lap bo­rítóján is megjelent. Az 1967-ben alapított Rolling Stone magazin, amely a zene szerelmesei számá­ra viszonyítási pont az egész világon, a pápával kapcsolatos cikk címét Bob Dylan híres számából és 1964-es albumának cí­méből kölcsönözte: The times they are a-changin’ (Változnak az idők). A Rolling Stone-ban megjelent cikk áttekinti a közel egyéves pápaság főbb állomásait. A szer­ző - utalva Bob Dylan dalára - hangsúlyozza, hogy március 13-a, Fe­renc pápa megválasztása óta minden változóban van a Vatikánban. A lap - mintha égy koncertről adna tájékoztatást - beszámol arról, hogy a pápai ese­ményeken megháromszorozódott a hívek jelenléte, meghaladva az összesen hatmilliót, és hogy az in­terneten egy hónap alatt 49 millió alkalommal jelent meg Ferenc pá­pa neve. A cikk többek között megemlíti a pápa bíráló szavait a vadkapitalizmussal kapcsolatban. Mark Binelli, a Rolling Stone ma­gazin kiküldött tudósítója Ferenc pápa alázatosságát és empátiáját emelte ki, valamint az emberi jo­gok iránti elkötelezettségét - írja a BBC Mundo. Vatikáni Rádió/ Magyar Kurír HOW THE US. EXPORT'S GLOBAL WARMING Eric Church COUNTRY’S HARDEST v HOCKER f Stint* & Paul Simon I II I Till-: ROAI) !/tm Passenger Broken Bells ‘Pretty Little Liars’ ** POPE FRANCIS / THE TIM ESTI IKY 1. AREA-CHANGIN’

Next

/
Thumbnails
Contents