Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-16 / 7. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014- február <16. !► 5 Berlini iránytű ► A presbiterválasztás sok helyen teljesen hétköznapi, megszokott esemény. De nem a berlini protestáns magyar gyülekezet életében, mert a közösség bár húsz éve működik, presbitériumot csak most, február 8-án alakítottak. A húsz-harminc fős kis gyülekezet tulajdonképpen baráti társaság, amelynek tagjai hihetetlen erővel ragaszkodnak a havi egyszeri, magyar nyelvű istentisztelethez és az évente újonnan érkező lelkészekhez. Ennek a kitartásnak az eredménye, hogy januártól tagjai lettek a Németországi Magyar Nyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetségének. Istentiszteletet minden hónap második szombatján tartanak, legtöbbször egy, a környéken tanuló, ösztöndíjas teológus közreműködésével. A „hivatalossá válás” azonban olyan nagy esemény, hogy Bállá Bálint, a gyülekezet alapítója és presbiterjelölt már pénteken meghívta a leendő tisztségviselőket egy kellemes vacsorára (képünkön). Schubert Edit és Pető Terézia - szintén presbiterj elöltek -, valamint Pompéry Judit pénztáros, Varga Pál, a szövetség elnöke és a gyülekezetben ideiglenesen szolgáló evangélikus teológushallgató, Kovács Barbara is élvezhették a vendéglátást. A negyedik presbiterj elölt, Czirják Emese csak a másnapi istentiszteleten csatlakozott. Az elkövetkezendő feladatok tisztázása mellett Bállá Bálint a gyülekezet múltjáról is mesélt.- Én mint „ősgrunewaldi” mindig is tagja voltam az itteni német gyülekezetnek, két alkalommal presbiternek is választottak. A kilencvenes években Cseri Gyula nagyon jeles református lelkész felhívott, mondván: „Nem lehetne Berlinben gyülekezetét alapítani?” Nekem eszembe se jutott volna. Én alakítsak gyülekezetét?! Mégis elmentem a grunewaldi lelkésznőhöz, és az egyházközségtől havi egy alkalomra ingyen megkaptuk a kápolnát. Ismerős lelkészeket hívtunk meg, minden hónapban mást. Egy takarékossági hullám következtében azonban egy idő után már fizetnünk kellett a bérleti díjat. Nem tudta senki, csak Juditnak mondtam el, de ezt mindig én fizettem ki. Arra a kérdésre, hogy milyen indíttatásból vállalta ezt az anyagi terhet, Bálint csak ennyit válaszolt:- Mert keresztény vagyok! Anyám evangélikus, apám református volt, mindkét oldalról protestáns nevelést kaptam. Ugyanakkor fontos nekem a magyarságom. hogy az aznapra kijelölt bibliai szakaszt a mindenkori lelkész hogyan tudja a mai ember számára interpretálni, közel hozni. * * * Ez másokat is érdekelt, mert a szombati istentiszteleten, mondhatni, rekord létszámú, magát a gyülekezethez tartozónak valló résztvevő gyűlt össze. A lambériás kis kápolna teljesen megtelt. Varga Pál vezette az istentisztelet liturgiáját, Kovács Barbara tartotta a prédikációt, majd a szövetség elnöke beiktatta a megválasztott presbiterjelölteket. Mind a négyen ambiciózusan készülnek új feladataik ellátására. Pető Terézia az egyike azoknak, akik a kezdetektől végigkísérték a gyülekezet fejlődését.- Szoros személyes szálakkal kapcsolódom ide, mert Bálint az édesanyám keresztapja. A gyerekeink születése után nem jártam rendszeresen, de aztán kialakult egy fiatalos társaság, és emiatt mindig alig vártam a következő alkalmat. Az elsők között voltunk, akik a gyülekezetben tartottunk keresztelőt. A férjem húgának kislánya született, akit nem akartak otthon megkeresztelni, ezért támadt Először nagy volt rá az igény, de aztán hamar alábbhagyott a lelkesedés. Az újonnan ideköltözők azt vallják, hogy a gyerek először tanuljon meg németül, német foglalkozásokra íratják be őket, és emellett sem idő, sem pénz nem marad már a magyar programokra. De legtöbbször az akarat hiányzik: nem tudják a családok elkötelezni magukat a rendszeres foglalkozások mellett. Ennek az okát mi is keressük a mai napig. * * * Emese a családok irányába nyitna, az istentiszteletet szívesen kibővítené egy gyerekeknek szóló résszel, ahol gitárzenével és játékos feladatokkal vonnák be a legkisebbeket is. Az istentisztelet után szokás, hogy az újak kávé és sütemény mellett bemutatkoznak, elmondják, honnan érkeztek Berlinbe, és itt mivel foglalkoznak. Ebből is látszik, hogy a közösség nem személytelen tagok összessége, hanem érdeklődnek egymás iránt, és segítik a másikat az itteni boldogulásban. Ez alkalommal külön színfoltnak számított, hogy a magyar megjelentek mellett a grunewaldi evangélikus gyülekezet német lelkésze is tiszteletét tette, aki bár sokat nem értett az elhangzottakból, de annál nagyobb lelkesedéssel és mosollyal elegyedett szóba a résztvevőkkel. Varga Pál az érdeklődőknek elmondta, hogy mit jelent a Németországi Magyar Nyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége tagjának lenni.- Eddig a gyülekezetnek nem volt semmilyen jogállása, de most már nemcsak úgy „lóg a levegőben” ha* * * A gyülekezet iránti elkötelezettség azonban másoknál is megmutatkozik. Pompéry Judit, a pénztáros szintén oroszlánrészt vállal a feladatokból, a pénzügyektől kezdve a szolgáló lelkészek ellátásáig. Hogy ő lenne a gyülekezet lelke, azt szerényen visszautasítja.- A motor Bálint, és az ő barátaival indultunk el. Először én is az ő révén kerültem az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem berkeibe, ahol ugyanezeket a feladatokat láttam el. Természetes volt, hogy a gyülekezetünkben is én legyek ezért felelős. Azt a részben hátrányt, hogy nincs állandó lelkészünk, én más szempontból előnyként élem meg, hiszen ezáltal mindig új, fiatal teológusokat ismerhetek meg. Nem mindegyikük ugyanolyan képességű, számomra mégis gazdagodás látni a szakmai indulásukat. Ezen túl némelyikükkel máig tartó baráti kapcsolatom alakult ki. Annak következtében, hogy többségük a múltban nálunk szállt meg, nyilván mélyebben el tudtam velük beszélgetni, mint ha csak az istentiszteleten találkoztunk volna. Továbbá nagyon foglalkoztat, egy ötletem: tegyék meg itt, Berlinben. Ez egy kicsit kalandos vállalkozás volt, mert akkoriban a gyülekezet még nem tudott semmilyen hivatalos keresztlevelet adni, de ez nem tántorított el bennünket. Az összeszokott társaság azóta is megmaradt, sokan érkeznek az itt tanuló lelkes, huszonéves korosztályból is. Czirják Emese még az esküt is csodaszép kislányával a karján mondta el; ő képviseli a presbitériumban a fiatal családokat. A magyar-angol szakos tanárnő négy éve él Berlinben, ez idő alatt bekapcsolódott a magyar iskolát és óvodát működtető Brunszvik-egyesület munkájába.- Alkalmi rendezvényeket szervezünk, legtöbbször a magyar nagykövetség segítségével. Jelenleg a farsangi bálra készülünk, ahová nagy örömünkre Gryllus Vilmost is sikerült meghívnunk. Közel száz kisgyermekes család tartozik hozzánk. Az a tapasztalatunk, hogy noha rengeteg itt a magyar, sokszor nehéz őket megmozgatni. Kevés lehetőségünk van magyar programokat szervezni. Azt gondolnánk, hogy éppen ezért többen élnek velük, de nem így van. Próbáltunk magyarnéptánc-oktatást indítani. nem egy hivatalosan elismert szervezethez tartozik. Azáltal, hogy megalakult a presbitérium, a szövetség is egyfajta felelősséget vállal, hogy Berlinben történjen előrehaladás. A jövőt úgy képzeljük el, hogy a környéken más városokban is lenne magyar istentisztelet - gondolok itt Lipcsére és Drezdára -, és egy ösztöndíjas látná el ezt a szolgálatot. Tudjuk, nehéz feladat ezen a három helyen kiépíteni egy-egy gyülekezetét, de van iránta érdeklődés, és a szövetség állná a teológus ösztöndíját. Ezt a kezdeményezést támogatja a Magyarországi Református és az Evangélikus Egyház is, nemcsak anyagilag, hanem a megfelelő emberek kiküldésével is. Hogy melyik felekezet - től érkezzen a lelkész, azt mindig közösen beszéljük meg. El tudom képzelni, hogy a berlini gyülekezet a lipcseiekkel egyetértésben úgy dönt, hogy szeretne meghívni egy evangélikus teológust. Ha van rá vállalkozó, miért ne? Valahol el kell indulni... Ez az indulás immár szervezett keretek között, német és magyar támogatás mellett mehet végbe, így a berlini protestáns magyar gyülekezet ígéretes fejlődés elé néz. ■ KB Pék, fazekas, templomfestő, asztalos... Kiss Anna félkerek születésnapjára Kiss Anna dedikál az ünnepi könyvhéten 2010 nyarán Az egyik legnagyobb élő költőnk. Bűvölő és bájoló Kiss Anna, aki képes tenyere alá menekíteni a világot. Ősi hiedelmekből, népköltészetből táplálkozó versei múlhatatlan fénnyel ragyognak. Mintha nem tenne mást, csak emlékezne megpróbáltatásokban gazdag gyerekkorára, a csuhébabás játékra, a sírós-nevetős éneklésre. „Szép, szerencsétlen, végzetes költészet az övé - írta Nagy László útba indító soraiban. - Kiss Anna a társadalom és a költészet egyik árvalánya. Milyen ez a költészet? Halk szavú, de a szavak mögött távolban hatalmas a zengés, ezt csak a lélek hallja. Lassú és világos folyóvíz, de vonszol mélyében olyan gondot, amire csak a különleges erő képes. Szól belőle a sors, néha balladásan.” Egy nő versüzenetei ezek, szegénységben és magányban, van benne királyi fenség. Föltámadó emlékek, boszorkányos történetek. Fohász a veszendő öregekért, imádság a szorgos mesteremberekért. Az egész magyarságért. A költő korán meghatározta feladatát: „A Föld kicsiny, kihűlt vagy összeégett, / az a dolgom, hogy jellel teleírjam: / nő, férfi, ház, hegy, madár, hal, vér, tojás, / edény, tűz, eső, tű, kerék, gyöngy, kéz, arc, út, éj, nap, / tánc, eb, eke, kalász, sarló, tej, gyapjú, kenyér, méz, / nyáj, fa, kút, virág, bot, híd, hajó, mécs, / szül, kér, mond, mutat, ír...” Megfejthetjük ezt a költői világot. Ahogyan Kosztolányi a tíz legszebb magyar szóból verset írt, ezekből is kikerekíthetjük az elmúlt évszázad nehéz és őrlő éveit. Fáradhatatlanul rója a sorokat az 1939. január 26-án született Kiss Anna: építkezik, tágítja köreit a mindenség feltérképezéséhez. Új formákat próbál: megjelennek a mesék, a színházi komédiák. Ember és táj mindig együtt van négy évtized munkájában. Bohókás-boszorkányos versálmok ezek. A falusi környezet után megjelent a különös meséket, babonákat rejtő középkori város. A népi teremtés dülöngő alakjai: mutatványosok és komédiások. Aki egyszer hallott ezekből a vásáros játékokból, az feledi a gondot, a fájdalmat. Varázsütésre megfiatalodik. A hetvenöt éves költő világa csupa titok és csoda. Sasszárnyakon suhanó idő. Mégis úgy érezzük, a mi életünket örökítette meg. Széljárta vidékek, halmok és csendes völgyek, öreg házak, hol almaillatban varrógép kattog, hintaszék billeg, szellem bujkál a kéményben, ördög ül a kútkáván... Kiss Anna őrző és varázsló, lélekgyógyító és örök ajándékozó. Weöres Sándor és Juhász Ferenc rokona a magyar költészetben. Egy véget nem érő családregény írnoka. Világjáró, aki most zuglói lakásában régi bútorok, tárgyak, konyhai eszközök mellől, erdélyi fehér abrosszal terített asztalnál fogadja a barátait. Csatlakozzunk mi is a köszöntők népes táborához: „Isten éltesse, kedves Anna! További jó utat!” ■ Fenyvesi Félix Lajos Kiss Anna Fohász (Részlet) Uram, ki műhelyedben egykor formáltad a fazekasremeket, első a mívességben, ki a sárnak hajlandóságát ismered, és tiltod a lélek nélküli munkát, kényszerűségből hozzád fordulok, ne legyen a szép mindig éktelenné, a míves mindig semmirevalóvá, mikkel muszáj élnünk, ha nem leszünk csizmadiák, pékek, gombkötők, fazekasok, építőmesterek, fonók, szövők, kötélverők, kovácsok, asztalosok is, mint a régiek, mert az elhibbant dolgok közt magunk is elhibbanunk, s akkor mivégre voltunk? Éltünk mi úgy, hogy még a végrehajtó is elsírta magát a semmi láttán, és életünk mégsem volt dísztelen, mert nem hittük, hogy vége a világnak...
