Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
4 •« 2013. augusztus 18-25. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Elindult a Külhoni Magyar Sajtószolgálat Számítanak a határon túli egyházakra ► A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) augusztus í-jén elindította a Külhoni Magyar Sajtószolgálatot (KMS). A kms.mtva.hu honlapon külhoni magyar társadalmi és politikai szervezetek, egyházak és nemzetpolitikai szempontból kiemelt intézmények tehetnek közzé híreket, közleményeket. Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója Tusnádfürdőn július 25-én jelentette be a KMS augusztusi elindítását. A 24. Bálványosi Szabadegyetem Összefogás a Kárpát-medencében című rendezvényén a médiavezető elmondta, hogy az MTVA mintegy kétszáz szervezetet keresett meg és kért fel a KMS-ben való részvételre. A kms.mtva.hu honlapon a Kós Károly Kollégium szellemi védnöksége alatt működő fórumot az MTVA hírügynökségi területe gondozza. A KMS a magyarság közös információs tere kíván lenni, amelyben a külhoni magyarok életét meghatározó és formáló szervezetek a nemzeti hírügynökség közvetítésével tudják híreiket megosztani a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarsággal. A KMS legfontosabb partnerei a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács tagszervezetei, a nemzeti jelentőségű intézmények köréből a külhoni illetőségű intézmények (egyetemek, tudományos intézetek), valamint a határon túli magyar egyházak. A fórum várja azoknak a civil szervezeteknek a jelentkezését is, amelyek a KMS céljaival egyetértenek, szabályzatát elfogadják. Az érdeklődők a honlapról tölthetik le a sajtószolgálat szabályzatát. M Forrás: MTVA Sajtóiroda Evangélikus műsor a Magyar Televízióban Augusztus 18-án, vasárnap az Mi-en 11.30-kor Apáca - egy barcasági falu címmel bemutatjuk Apáca múltját és jelenét, az evangélikus gyülekezet életét. Szerkesztő: Nagy László, rendező-operatőr: Horváth Tamás.- Meghívó papnétalálkozóra Idén is megtartjuk hagyományos papnétalálkozónkat, melyre minden aktív lelkész feleségét szeretettel hívjuk és várjuk. A találkozót Tükör által címmel szeptember 27-29. között rendezzük az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban (8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41.). További információ és jelentkezés szeptember 8-ig a következő e-mail címeken: Fabiny Katalin: fabinykati@gmail.com; Gáncs Péterné: gancsmarti@vipmail.hu; Szeméremé Szigethy Enikő: szenikoster@gmail.com ANTENNA CIGÁNYOKNAK Odaszánt életek Beszélgetés Nagy Imre szerkesztő-riporterrel ► Hatodik alkalommal rendezték meg idén hazánkban a Roma Life közép-európai riport- és dokumentumfilm-fesztivált. Már tavaly is jöttek Németországból, sőt Finnországból, Montenegróból és Angliából is érdeklődők a mozgóképes seregszemlére, támogatói között pedig megtalálható az Egyesült Államok és Kanada nagykövetsége is. Köszöntőjében Simon János fesztiváligazgató hangsúlyozta, hogy Európában csak mi szervezünk ilyen rendezvényt. Ebben az évben a zsűri a kilencvenhat pályázó alkotás közül hatot díjazott: kettőt dicsérő oklevéllel, négyet pedig - egy cseh és három magyar filmet, sorrendiség nélkül - kitüntető oklevéllel, illetve a Docfilmfest plakettjével jutalmazott. Az utóbbiakat érdemelte ki Nagy Imre szerkesztő-riporter, Csema Gábor operatőr-rendező és Fodor László operatőr filmje, az Antenna cigányoknak. A három díjazott (balról jobbra): Csema Gábor, Nagy Imre és Fodor László- Honnan a film címének ötlete?- A filmben szerepel egy fiatal erdészmérnök, az ő szájából hangzik el a szókapcsolat. Ők pedagógus feleségével együtt Nagyváradon éltek, és úgy döntöttek, hogy - mindent feladva - a cigánymissziónak szentelik további életüket. Amikor azt kérdeztem tőlük, hogy miként lehet ilyen gyönyörű hivatásokat feladni, az erdészmérnök azt válaszolta: „A fákkal is törődni kell, de az emberi élet az örök életnek szól, és ez fontosabb szolgálat. Én antenna szeretnék lenni Isten és a cigányok között.” Erdélyben a cigánymisszió az „uszkai csoda” néven vált ismertté. Harminc évvel ezelőtt indult Kopasz Jenő cigánymisszionárius kezdeményezésére. Az ő fia, Kőszegi Dániel, aki jól ismert vállalkozó Magyarországon, szintén úgy érezte, hogy tartozik Istennek annyival, hogy elkötelezze magát a missziómunka iránt. Létrehozta a Keresztény Cigánymisszió Alapítványt, és egy nagyszerű baptista lelkipásztorra, Dán Lászlóra bízta a vezetését. Ő azért jött haza a torontói magyar gyülekezet éléről, hogy pásztorává a cigányságot. Az elmúlt öt évben húsz imaházat építettek. Segítségükre voltak cigányok, pedagógusok, nyelvtanárok és olyan szakemberek, akik be tudták vezetni az erdélyi magyar cigányságot a munka és a tanulás világába, meggyőzve őket arról, hogy ez a legjobb befektetés a jövőbe. Több olyan cigány családdal találkoztunk, amelyek őszintén vallottak megtérésükről. Egy riportalanyom szavait idézem: „Régebben a krumplit, amit a magyarok vetettek, azt én mindig megmocskoltam, elloptam. De máma nem csinálom. Itt van ez a kosár, ebből a nádból fonjuk. A szeméttelepen meg műanyag flakonokat gyűjtünk.” Vagy a másik azt mondja: „Az autógumibul kiégetem a drótot, és hét gumibul kapok annyi pízt, hogy két kenyeret tudok venni a családnak. Én má’ nem lopok, mert hívő vagyok.” A hétköznapjaikból látszik, hogy tényleg odaszánták az életüket Istennek, és elkezdtek felelősségteljesen gondolkodni.- A kamerák mögül máshogy látja a szerkesztő-riporter ezeket a sorsokat?- Bizonyos értelemben igen. Két alkotótársammal, Cserna Gábor operatőr-rendezővel, aki egyébként presbiter a református egyházban, valamint Fodor Lászlóval, aki egy baptista közösség tagja, arra figyeltünk, hogy a forgatás alatt minél hitelesebben merjenek megnyilatkozni roma riportalanyaink.- Pont ez az intimitás volt az, amely miatt díjat nyertek? Mitől lett ez a film „befutó”?- A fesztiválszervezők nagyon sok mindent figyelembe vettek. A leglényegesebb szempont az volt, hogy valósághű, igaz ábrázolás legyen. A fesztivál igazgatója meg is írta a könyvében, József Attilától vett idézettel, hogy „az igazat mondd, ne csak a valódit”. Amit a nyilvános vetítésen láthattunk: az igaz és nem csupán a valódi életről szóltak a filmek. Mert a valódi élet az, hogy nyomorultak a cigányok, ilyen és olyan körülmények között élnek, a munka könnyebbik részét választják, nehezen lehet őket tanulásra bírni. Ez is a valóság. De az igazság meg az, hogy ha megtaláljuk velük a hangot, szeretjük őket - vagyis odaszeretjük Istenhez -, akkor bevezethetők a munkába, a cigányok pedig őszintén oda tudják szánni az életüket Jézus Krisztusnak. A cigánymissziót sokan úgy képzelik el - és most sarkítva mondom -, hogy karácsonykor adunk nekik egy csomagot, és le van tudva a missziós munka. Ők meg persze jól összevesznek a kapott dolgokon. Ebből nem lehet közösséget építeni. Sok hasonló esettel találkoztam már, viszont Erdélyben más a helyzet. Karácsonykor itt is van ugyan egy-egy szerény ajándékcsomag, ám a vezetők - Kőszegi Dániel és Dán László - úgy pasztorálnak, hogy bevonják a cigányokat a közös munkába. Gyergyószentmiklóson és más településeken a polgármesterek is partnerek ebben. Ide következetes, kemény munka kell, elkötelezett missziómunkásokkal. Ez a siker záloga. Európában is elfogadott és példamutató az a cigányprogram, amelyet a jelenlegi magyar kormány hozott létre, és amely a gyakorlatban Székelyföldön látszik megvalósulni. Hogy miért pont ott? Az erdélyiek - tapasztalatunk szerint - egyenesebb jellemű emberek, nyitottabb szívűek, kitartóbbak.- Lehetséges, hogy mi azért nem tudjuk őszintén követni Jézus útját, mert túlképzettek vagyunk, és „túlgondoljuk” a dolgokat? Ezek az egyszerű, tanulatlan cigány emberek viszont a szívükkel érzik, hogy „Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet”? Végignézve a filmjüket számomra megelevenedtek a bibliai történetek, a vámosé, a bűnös asszonyé, és sorolhatnám tovább...- Cserna Gabi szokta mondani, hogy nekünk nem csak az a dolgunk, hogy vallási műsorokat készítsünk, mert azok általában arról szólnak, hogy mit tesz az egyház, mit tesz az ember Istenért. Itt, Erdélyben viszont azzal találkoztunk, és azt mutattuk be a filmen, hogy Isten mit tett értünk. A személyes tanúságtételekből ez derül ki. A szemünk előtt elevenedtek meg a kétezer évvel ezelőtti bibliai csodák, a megváltott életnek a gyümölcsei. És igaza van, a cigány ember nem kombinálja túl a dolgokat. Odaszánja egész lényét Istennek, és ettől megváltozik az élete. Nem próbálja rafinériával, ügyeskedéssel „kikalkulálni” azt, hogy ha kétszer elmegy a templomba, akkor majd harmadszorra megkapja a segélycsomagját. Persze ott is vannak ilyenek. De én a többségről beszéltem, akikről a filmünk szól. Kalányos Zoltán néhány éve tért meg, és éppen akkor szerezte meg a diplomáját, amikor ott jártunk. Bizonyságtétele, komoly életfelfogása, életvidámsága Jézushoz vezette szinte az összes családtagját. Zoli nem vágyik el onnan - pedig lenne lehetősége akár külföldre is menni -, hanem az övéi között szeretne szolgálni. Mint mondta: azt szeretné, ha sok cigány lenne diplomás, és soknak lenne boldog családi élete Krisztusban.- Vallási műsorokat szerkeszt. Sok mindent látott és tapasztalt az elmúlt évtizedek során. Az Ön számára mi volta legnagyobb tanulsága látottakból, hallottakból?- Nem véletlenül beszéltem az uszkai csodáról. Én magam is abban az időszakban tértem meg. Volt egy főorvos barátom, akivel elmentem egy cigánymisszióba. Ez a nyolcvanas években történt. Egy iskolázatlan cigány ember, aki rákos betegségből gyógyult meg, tanúságot tett Krisztus mellett. Az ő bizonyságtétele mindkettőnket mélységesen szíven ütött, és orvos barátom kerek perec kijelentette: „Eddig kerestem az Istent, most már tudom, hogy van Isten. Tudod, miért? Mert abból a tanuladan cigány emberből a lélek szólt. A Szentlélek munkája nélkül ilyen bölcsen nem tudja senki Isten igéjét közvetíteni.” Vagy mondok egy másik példát. Cserna Gabi barátommal Egyiptomban a kopt keresztények között forgattunk - többek között Kairóban. (A forgatásról annak idején az Evangélikus Élet is beszámolt. - A szerk.) Elmentünk a város széli szeméttelepre is, ahol több ezer, zömében kopt keresztény élt. Se ház, se tető, se falak, ott a szemétben és a szemétből élnek. Ki sem akartunk szállni a kocsiból, olyan borzasztó bűz csapta meg az orrunkat. És akkor észrevettünk egy sereg iskolás gyereket, és azt láttuk, hogy szépen meg vannak mosdatva, tiszta ruhában járnak. Ezek a kopt keresztények mindennap szépen felöltözve mennek el imádkozni a sziklába vájt templomukba, és ott imádják Jézus Krisztust. A filmforgatás után a szállodába menve láttam, hogy operatőr barátom, Gábor könnyezik. Kérdeztem tőle: „Mi van veled?” Azt felelte: „Én eddig egy örök elégedetlenkedő ember voltam, és csak azt mondogattam, hogy ez sincs, meg az sincs. Ezeknek az embereknek meg semmijük sincsen, csak a szemét van. De van Istenük, és ez a legtöbb, amit ember kaphat.” Én azt hiszem, hogy aki egyszer megérintődött Isten kegyelmével, az odaszánja életét és munkáját is neki. Bárhol legyen, bármit csináljon is. ■ Kékesi Balázs
