Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
io (-m 20J.3. augusztus 11. Evangélikus Élet FÓKUSZ ÉRTÉK ES VAGY! „Ki kell menni az arcvonalba.. Összegző beszélgetés Koszta István főszervező lelkésszel- Hogyan készültek a szervezők az első Köz- Ép-Pont találkozóra?- Sok izgalommal és talán némi félelemmel szerveztük. Az önkéntesekkel és szervezőtársaimmal arra törekedtünk, hogy jól kitöltsük a formát, a keretet tartalommal. Magáról az erdélyi ifjúsági találkozás lehetőségéről a magyarországi és a romániai egyház már évek óta tárgyal, egyeztet. A mostani, első találkozót alaposan átgondoltuk, és figyelembe véve sajátos élethelyzetünket és lehetőségeinket, óvatosak voltunk. Sajnos nem az jellemző a romániai magyar evangélikusságra, mint amit itt, Sepsiszentgyörgyön és még néhány tömbmagyar településen Székelyföld szívében lehet találni és átélni, hanem a szórványlét. Ezért is maximáltuk az első találkozó résztvevőinek számát háromszázötven főben. A továbbiaknál már talán merünk majd nagyobb létszámban gondolkodni, de erről még nem született végleges döntés.- Hogyan mutatná be olvasóinknak a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat?- Az előbb említett szórványlét meggyőződésem szerint nagy lehetőségünk. Az aktivitás nálunk fokozottabb, mint a „mamutegyházakban”. A szó legnemesebb értelmében misszióra vagyunk kényszerítve, mert állandó jelleggel ebben élünk. Újra és újra bizonyítanunk kell, hogy életképesek vagyunk, vannak ifjúsági rendezvényeink, jól működő közösségeink. Ebben a Barcaság különösen aktív. Mi a Kárpát-kanyarban élő hajdani határőrök utódai vagyunk, akiket a nehézségek minden időben megpróbáltak. Hitünkért, anyanyelvűnkért, nemzetünkért több esetben kellett vérünket ontanunk. Ez megerősítette a székely embert. Az a feladatunk, hogy értékeinket megmutassuk az itt élőknek, a környező világnak. Utódainknak, a jövő generációinak is meg kell látniuk, hogy érdemes értékeinket: a hitet, a nyelvet művelni, megtartani és továbbadni. Krisztus akarata szerint - aki itt van a középpontban, és vár minket, új életfelfogást ad - meg kell erősítenünk a kapcsolatainkat. Akarata, hogy legyünk hidak egymás felé. A mintegy huszonötezer főt számláló romániai lutheránus egyházunkban optimizmussal nézünk a jövő felé. Meg akarjuk mutatni a világ evangélikusságának is, hogy élünk, töretlenül dolgozunk, szervezzük magunkat, és hisszük, hogy van jövőnk, hiszen mindennek, ami Isten akaratából őreá alapozódik, van jövője.- A találkozó mottója: „Értékes vagy”. Ön szerint miből fakad a keresztény ember értéke?- A mi értékünk Istenben van elrejtve, és naponként, mint a gyémántot, csiszolhatjuk azáltal, hogy az ő akaratát cselekedjük, odaállunk a színe elé, és felismerjük azokat a lehetőségeket, amelyeket a környező világ ma nem ad. Amelyeket a társadalom kitartóan elutasít. Hogy ne individualista módon éljük életünket, hanem közösségekben, társadalmi lényként a keresztény erkölcsök szerint, tekintettel a mellettünk lévőkre és a ránk bízottakra. Ez visszavetíti ránk Isten fényét, életünket színesebbé teszi, és gazdagít. Együtt tudunk jövőt teremteni. Ezért kell dolgozni tevékenyen mindennap. Nem lehet karba tett kézzel várni, hanem építeni kell a gyülekezetei. Ki kell menni az arcvonalba, és embertől emberig, szívtől szívig kell közvetíteni Isten parancsolatát minden napon. ■ Szegfű Katalin Köz-Ép-Pont Közlekedési kihívásokkal kezdődött a Sepsiszentgyörgyre való eljutás, hiszen különböző okok miatt jó néhány órával többét töltöttünk a buszban, mint feltétlenül szerettünk volna, így sokan - Magyarországról érkezettek - sajnos a nyitó istentisztelet nagy részéről is lemaradtunk... Köztünk jó volt megtapasztalni, hogy elég sokan tavalyi - vagy éppen régebbi - szélrózsás pólójukat viselve érkeztek, valami hasonló élményt remélve. Még ha méretében kisebb volt is ez a találkozó, az erdélyi testvérek bizonyították, hogy képesek egy ilyen evangélikus fesztiválszerű összejövetel megrendezésére. Közöd? Néhány éve egy ökumenikus találkozó témája volt ez a kérdés, aztán nem sokkal később egy nonprofit mozgalom ökoakciójának is ez lett a neve. Most pedig az erdélyi lutheránusok által szervezett ifjúsági találkozó nevében jelent meg a szó, amely nemcsak a közösséget hangsúlyozza, hanem azt is, hogy abban hol kell a fókuszt megtalálnunk. Középre, a keresztre került a hangsúly az egyéni és közösségi értékekre figyelve - ezt nagyon jó volt megtapasztalni, különösen a Tamás-mise záró úrvacsorái közösségében. Közben sok minden más is történt: végigélhettünk passió-élménykiállítást, láthattuk Bánk bán történetének kreatív osztálytermi verzióját, meglátogathattuk a Székely Nemzeti Múzeumot, sportolhattunk, hallgathattunk előadásokat, részt vehettünk kiscsoportos beszélgetésekben, kézműveskedésben... Közösségi élményben nem volt hiány: ugyanolyan áldás volt látni a számos erdélyi önkéntes olajozott munkáját, mint együtt nevetni humoristákkal, megélni a táncházat, énekelni a Szélrózsa vagy a HMIK Bandáéi vagy éppen együtt szurkolni a magyar vízilabda-válogatott világbajnoki sikeréért egy motelszobában. Közösen tudtuk megfogalmazni azt, hogy az igazi értékek kapcsolatainkban vannak, és Istennek el tudjuk hinni a találkozó mottóját biztatásként: „Értékes vagy!” Közfelkiáltással válaszoltak a résztvevők a házigazda püspök kérdésére is, hogy igen, legyen folytatása ennek a találkozónak. Ép testben ép a lélek. Vagy az ép lélek csak ép testben él? Nem mindegy. Jó volt hallgatni az első nap előadójának őszinte vallomását drogos múltjáról, életének megváltozásáról és arról, hogy azóta hogyan segít ő másoknak megszabadulni a függőségektől. Ép ésszel fel nem foghatom, hogy a mai fiatalok többsége miért sótlan - mondta a második nap előadója. Ez ellen természetesen jó néhányan tiltakoznának, különösen a találkozón részt vettek közül, de valljuk be, nem ők a többség... Éppen ezért kell komolyan vennünk keresztyén fiatalként a felszólítást: „Kifelé a sótartóból!” (Lásd Mt 5,13) Ép kapcsolatokra, családokra, gyülekezeti háttérre vaii szükség ahhoz, hogy ez minél többek életében megvalósulhasson. Éppen arra volt jó ez a pár nap, hogy megtapasztalhassuk, nem vagyunk egyedül, hanem tizenhat magyarországi és tizenkilenc erdélyi gyülekezetből jőve tudunk segíteni egymásnak. Éppen ezért én lehettem az, akinek szólt ez a találkozó. Pont én? Pontosan én. Pont itt és pont most volt fontos, hogy ott legyek. Pontosan azért, mert itt megélhettem azt, hogy értékes vagyok, hogy Isten szeretete nem függ helytől és időtől. Pont ezért sajnálom egy kicsit, hogy ezt nem élhettük át még többen, pedig a találkozó költségvetése megengedte volna. Remélem, hogy a következő alkalommal a szervezők is ki tudják kapcsolni a félelemfaktort, hogy „mi lesz, ha túl sokan leszünk?” és akkor még jobban hasonlíthat majd a Szélrózsához ez az erdélyi Köz-Ép-Pont. ■ Mesterházy Balázs „Szélrózsa-atya”
