Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-04 / 31. szám

Evangélikus Élet mozaik 2013. augusztus 4- ► 15 Nyomtatásban csak röviden Webes címek az újságoldalakon ► Lapunk hasábjain egyre többször közlünk webes címeket. Ennek több oka is van: például az, hogy az egyházi vonatkozású internetes tartal­mak száma ugrásszerűen megnövekedett, illetve hogy a világháló ál­talában is egyre fontosabbá válik mint hírforrás, illetve tartalomszol­gáltató. E sorok írója örvendetesnek tartja a hálózat megerősödését, mindazonáltal egy nyomtatott médium - mint az Evangélikus Élet is - esetében több buktatója lehet a webes címek használatának. Az aláb­biakban ezeket vesszük sorra. Begépelés és tipográfia A legszembetűnőbb probléma a nyomtatásban megjelenő webes cí­mekkel kapcsolatban az, hogy sokszor nem férnek el az újságoldal egy hasáb­jában, vagyis egy sornál több - akár több teljes sornyi - helyet igényelnek. A többsoros címek viszont nem csupán tipográfiai szempontból előny­telenek (merthogy sorokon keresztül fo­lyó, tömör, tagolatlan szövegként jelen­nek meg), hanem azért is, mert az ilyen­kor szükséges elválasztás(ok) miatt za­varó pluszinformáció - egy vagy több kötőjel - is kerülhet a linkek karakte­rei közé. Ezek pedig a böngészőprog­ramba való beíráskor hibához vezethet­nek. Nem is beszélve arról, hogy a hosszú szövegben elég egyetlen betűt vagy szimbólumot elvéteni - például a szóköz tipikus kódolt formája a %20 ka­raktertrió -, és a kívánt oldal helyett máris egy Error 404 státusüzenet fogad bennünket (ez a nemzetközileg elfoga­dott szabványos kódja a szerveren nem található tartalmaknak). Hely és idő Könnyű megérteni azt is, hogy minél több karakterből áll egy URL (Uniform Resource Locator - a weboldalak pon­tos helyét meghatározó karaktersoro­zat), annál több hely szükséges a meg­jelenítéséhez, és ezzel arányosan több idő kell a begépeléséhez is. Lapunk ti­zenhat oldala elég szűkösnek mond­ható, de ez még nem lenne gond, mert a fontos dolgokra mindig akad hely. Olvasóinktól azt azonban nem várhat­juk el, hogy hosszú perceket áldozza­nak pusztán egy internetes tartalom­hoz való eljutásra. Számolnunk kell az­zal, hogy ha az olvasó nem fér hozzá a kívánt tartalomhoz egy kattintásra, egyszerűen továbbáll - ezt mutatják a kutatások. Ráadásul a hely- és időta­karékosság hosszú távon védi környe­zetünket és idegrendszerünket is. A megoldás A fentebb említett problémákat ki­küszöbölendő lapunk hasábjain igyekszünk a lehető legkönnyebben begépelhető, úgynevezett rövidített URL-eket használni. A rövidítést az interneten elérhető szolgáltatások segítségével oldjuk meg. Egy ilyen szolgáltatás akár töredékére rövi­dítheti a hivatkozás méretét. Lapunkban volt már példa hatszo­ros rövidítésre is, de nem ritka a tíz­tizenötszörös tömörítés sem: a rövidí­tett címek nagyjából 10-12 karaktere­sek, a szabványos webcímek hossza pedig akár a 200-250 karaktert is el­érheti. Például egy hosszú cím ehhez hasonló: http://konyvtar.lutheran.hu/­­bibliografia/méb_20i2.doc/view, míg a rövid: goo.gl/LVCnpY- mint látható, a hosszú cím kétsoros, és benne az el­választás igen zavaró. Természetesen mindkét cím egy helyre mutat. Megbízhatóság Az általunk használt webcímrövidítő szolgáltatások korántsem jelentenek új­donságot. Segítségükkel a világ minden pontjáról rövidítettek már több tízmil­­liárd webhelyeimet. Eddig nem volt probléma velük. Működésük alapja, hogy a webszerverek képesek a böngé­szőt másik címre irányítani. Legtöbb­ször a 301-es kód segítségével oldják meg az átirányítást, ez pedig szabvá-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence nyos és jól bevált módja a tartalmak más helyen való megtalálásának. Ráadásul ez a kód az arra alkalmas eszközökkel tudatja, hogy tartósan ott kell keresni a tartalmat, ahová az adott időpontban is irányít a szolgál­tatás (Moved Permanently - azaz tar­tósan elmozgatva). Tervek A jövőben tervezzük bevezetni - a mobiltelefonosok életét is megkönnyí­tendő - a címek QR-kódolt elhelyezé­sét cikkeinkben. Ezek a kódok - amellett, hogy nem viselkednek szö­vegként (mivel képek) - praktikus és gyors hozzáférést kínálnak majd az ol­vasni kívánt on-line tartalmakhoz. Mintaként alább közöljük az Evangé­likus Élet címének QR-kód változatát. Olvasásához egy kamerával felszerelt eszköz (például mobiltelefon) és egy ingyenes program szükséges. Lapunk rövidített URL-jének QR-kódja A távolabbi jövőben saját rövidí­tő szolgáltatást is szeretnénk bevezet­ni, amely abban is segítségünkre le­het, hogy nyomon kövessük a lapban megjelent írások látogatottságát és utóéletét. ■ Károly György Tamás Orgonakoncert - szódával ► Ritka alkalom, amikor egy orgo­nista úgy ad koncertet, hogy kí­vülről látja a munkahelyét jelen­tő templomok falait. Alföldi Csabának július 22-én este meg­adatott ez a lehetőség. Békéscsa­ba közelmúltban felújított bel­városában a főtér alkalmassá vált arra, hogy akár minden es­te szabadtéri programok helyszí­néül szolgáljon. A város kulturá­lis intézményei pedig élnek is a lehetőséggel: augusztus végéig estéről estére zenétől, színdarab­tól hangos a Szent István tér. A rendezvénysorozat keretében került sor a békési megyeszékhely első sza­badtéri orgonakoncertjére. Alföldi Csaba Bach, Vierne, Franck és Widor darabjaival készült az estre, amelyet több száz érdeldődő tisztelt meg figyel­mével, és legalább annyian lehetettek azok is, akiknek útjuk épp a téren ve­zetett keresztül, és meg-megálltak pár percre orgonamuzsikát hallgatni. Kétségtelen, hogy a nyüzsgő főtér nem biztosítja a templom csendjét, és egy jó minőségű elektromos hang­szer hangja sem veheti fel a ver­senyt az orgonasípok biztosította hangzással. Ráadásul a téren néhány madár is bekapcsolódott a muzsiká­lásba, néha egy-egy robogó hangja zavarta meg a koncertet, a színpad melletti faházban pedig fröccsöt mértek Bach mellé. De ahogy a jó bort sem rontja meg nyáron a szóda, hanem csak kiemeli az értékes ízeket a buborék, úgy a zseniális zeneszer­ző és a tehetséges orgonista munká­jának gyümölcse is élményt jelentett a nyári díszletek között. A koncert végére a közönség egy felejthetetlen estével, az előadó pe­dig percekig nem szűnő vastapssal gazdagodott. ■ L. J. Cs. „Dicsérje minden nemzet” Az Oroszlányi evangélikus kórus kitű­nő testvérkapcsolatokat ápol - immár harminckét éve - a németországi Plochingen városában működő Posa­­unenchorral és az Aaleni evangélikus énekkarral (Baden-Württemberg szö­vetségi tartomány). Ezért örömmel tett eleget a testvéri meghívásnak, és júli­us 13-án először Aalenbe, majd Plochingenbe utazott, hogy a két vá­rosban és a környező településeken összesen hét alkalommal adjon kon­certet Palestrina, Hassler, Bach, Saint- Saéns, Liszt, Kodály, Szokolay, Bárdos és Kapi-Králik műveiből. A kórusművek mellett szólóének­ben és hangszeres muzsikában is gyönyörködhetett a hallgatóság. A koncerteken elhangzó magyar művek is nagy tetszést arattak, annak elle­nére, hogy a nyelvet nem ismerték az egybegyűltek, ám az előadás módja és a zenei hangzás mindent érthető­vé tett számukra. A német közönségnek kedvezve ráadásként a Lobt Gott mit Schall kezdetű Schütz-mű hangzott el. A kórus kivonulásakor egyre távolabb­ról hangzott a Laudate omnes gentes (Dicsérje minden nemzet) szövegű ének. Többen könnyes szemmel kap­csolódtak be az Istent magasztaló di­csőítésbe. ■ Pásztor Éva kórustag ERŐS VÁRAK A sümegi vár A sümegi várral gyakran találkozni a napisajtóban. Jó a marketing. A háttér­ben a szálak mozgatója Papp Imre vár­kapitány, aki közel két évtizede „üze­melteti” az erődítményt. Erőfeszítései révén folyamatos a rekonstrukció, modernizálódott az infrastruktúra mind a várban, mind környezetében. Zajlanak a várjátékok, a lovagi tornák, ízletesek a középkori lakomá­kon feltálalt fogások. Gyermekek és gyermeki lelkületű felnőttek nézelőd­nek a vár tövében helyet kapó kira­kodóvásárban, az erődítményben még emlékpénzt is lehet verni. A fejlődés magára a településre is jótékonyan hat. A pályázati pénzek és támogatások mellett értelemsze­rűen a turizmus bevételeiből finan­szírozzák a kiadásokat. Az viszont tény, hogy a sümegi vár belépődíjai hazai viszonylatban - a nyújtott szolgáltatások ellenére - aránytalanul magasak. És a túlzott precizitás és rendezettség hatására már-már elvész a vár romantikája. De ezt lehet, hogy csak az elvakult vár­turisták látják így. Az erődítmény történetéről szóló részletes tájékoztatóból (mely Gerő László 1968-as kiadású - klasszikus [!] - Magyar várak kötetén alapul) megtudhatjuk, hogy a szabálytalan alaprajzú vár méretét tekintve a Ba­­laton-felvidék legnagyobb erődítése. A13. században, de még a tatárjárást megelőzően, a nagyvárépítési hullám előtt emelték, és a mongol hordák be­törése idején maga IV. Béla király is megfordult a falai között. Utóbb a veszprémi püspökség tu­lajdonába került. Sőt Veszprém 1552- es elestével, immáron végvári szerep­ben, kétszáz esztendőre a főpapok székhelyéül szolgált. Ennek megfele­lően tovább erősítették. S bár maga a város több alkalommal is oszmán kézre jutott, a várat a töröknek soha­sem sikerült bevennie. A17. században újabb építkezések zajlottak, majd a Rákóczi-szabadság­­harc idején kuruc fellegvárként szol­gált. Mikor azonban árulás révén 1709-ben császári kézre jutott, elér­te a végzete. 1713-ban hadgyakorlat ürügyén, sok más erődítéshez hason­lóan, felgyújtották az osztrákok. Év­századokig romként árválkodott. Régészeti feltárása, valamint mű­emlékvédelmi szempontokat figye­lembe vevő felújítása a 20. század kö­zepétől, egymást követő hullámok­ban zajlik. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents