Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-04 / 31. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. augusztus 4. » 13 Nagy lehetőség az iskolai hitoktatás Beszélgetés Wagner Szilárd iskolalelkésszel ORSZÁGOS MISSZIÓI KONFERENCIA ■p rr ♦♦ 1 ♦ ♦♦ Erősödjünk a kegyelemben! ► Egyházunk országos missziói lelkészének, Szeverényi Jánosnak (képünkön) a szervezésében július elején újra megrendezték az Evangélikus Missziói Központ országos konferenciáját. A programot Szemerei Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökének előadása nyitotta meg. ^ Változások lépnek életbe szeptembertől az iskolai hitoktatást illetően. Ezekről kérdeztük Wagner Szilárdot, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola iskolalelkészét, az evangélikus oktatási és nevelési intézményekben dolgozó lelkészek munkaközösségének vezetőjét.- Az egyházi oktatási és nevelési intézmények számára milyen változást hoz az új tanév?- A hitoktatás szervezése szempontjából nem sokat, hiszen az egyházi intézményekben, ahol a hitoktatás eddig is kötelező, heti kétórás tantárgy volt, minden változatlan marad. Egyházunk intézményi törvénye, amely január í-jével lépett hatályba, azt határozza meg, hogy az intézményi lelkészt mind a diakóniai, mind az oktatási vonalon a fenntartó küldi és alkalmazza. Tehát nem az iskola alkalmazásában áll, hanem az egyházéban, ezzel mindenütt biztosítva van ez a szolgálat.- Az állami iskolákban kötelezővé tett hitoktatás esetében ennél több bizonytalanság érezhető.- A hitoktatás a törvény szerint választható lesz az állami iskolákban. A kérdés még sok tekintetben tisztázásra szorul. A kisebbik gondnak azt látom, hogy van-e elég kapacitása az egyháznak mindenhol hitoktatást szervezni, hiszen a legtöbb helyen rendelkezésre állnak lelkészek és képzett hitoktatók. Nagyobb gond viszont a finanszírozás kérdése, amely vitatott és bizonytalan, elsősorban a csoportlét-A váróteremben szinte tapintani lehetett a feszültséget. A vizsgálatra várók általában is rossz kedvűek és türelmetlenek, most pedig még az egyik gép is elromlott. Minden lassabban, még a szokásosnál is nehézkesebben ment. A hangosbemondón csak nagy ritkán szólítottak be egy-egy új beteget, s a tovább várakozni kényszerülők morcosán néztek a távozó után. Nehezen haladt a sor. Délfelé már tompa és rezignált volt mindenki. A beszélgetésfoszlányok is elhaltak. Csak a betegmegfigyelőből átszűrődő nyögés és jajgatás lett egyre hangosabb, idegesítőbb és figyelmet követelőbb. Az idős néni talán nem is a vizsgálat megpróbáltatásai miatt ontotta magából a panaszt. Sokkal inkább a kétségbeesés, a magány, a bizonytalanság keserítette el. Lehet, hogy ezeket napról napra hordozta magában némán, de most úgy tört fel belőle mindennek a fájdalma megállíthatatlanul, hogy az egész folyosó zengett bele. Az emberek fészkelődtek.- Hívni kellene az orvost!- De hát a megfigyelőben van. Ott a nővér mellette.- Biztosan ebédelni ment. Mi meg itt várhatunk étlen-szomjan. A kis ápolónő tehetetlenül moszámok tekintetében. Az egy-két fős „csoportok” az állami finanszírozásban értelmezhetetlenek, így ha ennél nagyobb csoportlétszámok lesznek a szabályozásban, akkor az egyháznak kell választ találnia arra, hogy ha valóban szeretné folytatni a hitoktatást ezekben az iskolákban, mégpedig a - ránk egyébként országosan jellemző - kiscsoportokban, akkor ezt milyen finanszírozási rendszerben fogja megoldani.- Gondként fogalmazódott meg hogy az iskolalelkészek szabadsága rövidebb, mintáz iskolai oktatási szünetek napjainak száma. Ezt sikerült-e feloldani?- Született megoldás erre a szabályozási űrre. Egyházunk nevelési és oktatási osztályának vezetője állásfoglalást adott ki arról, hogy mi minden tartozik bele az intézményi lelkész munkájába. Hiszen nemcsak az érin-A Jézuskák toszkált a néni körül. Vérnyomást mért, lázat, pulzust. Minden mérhető érték normál tartományban lehetett, mert csak a vállát vonogatta, és pironkodva suttogott valami nyugtatóról az orvosnak a folyosón. Az orvos jó hangosan és tagoltan csitítgatta a nénit. Biztatgatta, hogy csak egy kis türelem, hamarosan jobban lesz, hiszen nem volt ez olyan nagy megpróbáltatás. Aztán továbbsietett a dolgára. Közben betegek jöttek-mentek, a hallgatóság cserélődött, de a néni vigasztalhatatlan maradt. Lassan kiürült az ambuláns-váróterem, már csak páran vártak a papírjaikra, amikor történt valami. Két kis kontyos néni jelent meg az ajtóban. Csak egy pillanatra néztek be, nem is tűntek volna fontosnak, ha a folyosóról be nem visszhangzik a takarítónő csúfondáros hangja:- Né’ má’, meggyüttek a Jééézuskák! Hehehe! A két idős asszonyt már nem láttuk, csak a megfigyelőből átszűrődő hangok árulkodtak a folytatásról.- Jó napot kívánok! Katolikusok vagyunk, és engedélyünk van imádkozni, áldozni azzal, aki szeretne. Segíthetünk? A nyöszörgés abbamaradt.- Én szeretnék - mondta halkan a jajgató néni. - Szükségem lenne rá. tett intézmény területén végzünk feladatokat, hanem az is a munkánk része, amikor például otthon tervezzük a következő tanévet, gyülekezeti szolgálatot vállalunk át, táboroztatunk, családlátogatást végzünk, vagy önképzést folytatunk.- Van-e törekvés az egyházban arra, hogy minden oktatási intézménynek saját, önálló iskolalelkésze legyen?- A törvényi szabályozás úgy szól, hogy a háromszáz fős tanulói létszámot meghaladó intézményekben önálló iskolalelkész dolgozzon. Vonzóvá is kell, hogy váljon ez a terület az itt szolgálatot vállaló lelkészek számára. Sok helyen van hiányunk iskolalelkészből. Ezzel együtt ez az a szolgálati terület, ahol jelentős számú fiatalt tudna megszólítani az egyház.- Milyen egy jó iskolalelkész, mit vár el tőlük?- Elsősorban is komoly pedagógiai véna szükséges ehhez a munkához, hiszen az intézményi lelkésznek elsődleges szerepet kell vállalnia a hitoktatásban. Nagyon fontosnak érzem, hogy az iskolalelkész jártas legyen a fiatal korosztály megszólításának módjaiban. Legyen nyitott a fiatalság problémái iránt, legyen egyszerre társ és vezető. lu Ugyanakkor a tanári kah rokban természetszerűleg 3 van jelen az az intellektuáo lis igényesség, amelynek 2 felkészültségben, hozzáál< lásban, emberségben, hitben meg kell felelni. Éppen ez a kettősség a nehézsége az intézményi lelkészi munkának: hogy a diákok vagy éppen óvodások egészen mást várnak el, mint a nevelőtestület tagjai. Ugyanakkor ez az, amiért különösen szép és nagy kihívást jelentő szolgálat ez. ■ Szegfű Katalin- Testvérem, emeljük fel szíveinket!- Felemeljük az Úrhoz. Aztán már csak halk, ismerős mondatok hallatszottak. A néni fáradt, gyenge hangon ismételte:- Sokszor és sokat vétkeztem..., gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással... És magunkban, azt hiszem, többen is vele mondtuk: sokszor és sokat...- íme, az Isten Báránya. íme, aki elveszi a világ bűneit. A váróban áhítatos csönd honolt. A megfigyelőből már csak békés szuszogás hallatszott át. A két idős hölgy ment tovább, szobáról szobára. Ahol fogadták őket, maradtak, ahol nem, ott mosolyogva jobbulást kívántak, és továbbálltak. Mire megkaptam a papírjaimat, már a tüdőosztály felé lépcsőztek csendesen, határozottan.- Ehun mennek ni, a Jééézuskák! - rikkantott utánuk a takarítónő harsányan, gúnyosan. Én meg arra gondoltam, hogy a kereszténység tulajdonképpen valami ilyesmit jelent: egy darab Jézusnak lenni, úgy járni és arra, amerre ő menne. És magamban, azt hiszem, aznap - többekkel együtt - hálát adtam a hűségesen szolgáló Jézuskákért. ■ Füller Tímea Az előadók és igével szolgálók a kegyelem üzenetével jegyzeteikben és fejükben érkeztek Piliscsabára. Átgondolták, megforgatták szívükben, gondolataikban - ahogyan talán a programot böngésző résztvevők is. Keresztény hitünk elcsépeltnek tűnő fogalma mégis azzal vált élővé és kitapinthatóvá, hogy a szolgálók és résztvevők személyesen átélt megkegyelmezettségükről is őszintén beszéltek. A jelenlévők megélhették, hogy nem a forma, nem a jó szervezés, még csak nem is a szépen kimondott, összeszedett szavak, hanem Isten megtapasztalható, emberekhez hajló kegyelme hozhat áldást közösségükre. Számos testi, lelki megkötözöttségből, reményvesztettségből, mázsás súlyú bűnből szabadult testvér szólt arról, hogy Istennel mit éltek át. A konferencia résztvevői mind érintve érezhették magukat az erőteljes szolgálatok és a beszélgetések során. Idén sok gyerek is érkezett szüleivel a négynapos konferenciára. A testvéri közösség és a felnőttek között mozgolódó kicsik erősítették az érzést: mindenki egy családba tartozik az Atya előtt. Bódis Miklós lelkész Erdélyből érkezett, hogy elmondja üzenetét. Öngyilkosságra készülve indult útnak, amikor Isten megragadta. Új életében egy fogyóban lévő gyülekezetét kapott, és elhívást Istentől a románok közötti szolgálatra is. A kegyelem üzenetét hozta, mely ugyanúgy jelen volt a kenyérszaporításkor és a viharban is. Az emberek szembesültek a kérdéssel: Miből is „értenek”? Ha nem okulnak a csodás tapasztalatokból, lehet, hogy Isten viharral fogja észhez téríteni őket. Isten kegyelmének munkálkodása magában foglalja a feddést, a józanítást, önmagunk kínos megismerteié-O N N LU O ce sét is. A meghasonlás szerepéről szóltak Deák László szavai. A szentségek biblikus és helyes felfogása, fogadása is előkerült Kosa Gergely áhítatában. A balga szüzek példázata sem lelket andalító - éppen az ébresztgetés, az evangélizáció szolgálatában vitte a résztvevők elé Orbán Attila a benne rejlő gazdag üzenetet. „A még Krisztust nem ismerő ember béna a bűnei miatt. Aki kétfelé sántikál, az már jár! Az már egy határozott igent mondott Jézusnak, de még nem mondta ki a határozott nemet a világnak. Ne akarjuk sántikáló élettel becsapni környezetünket!” - hangzottak Bódis Miklós szavai. Ez olyan élet, mint a kovászos uborka: savanyú - ahogy dr. Molnár Róbert fogalmazta meg előadásában. A teljesen Istennek adott élet pedig olyan lesz, mint a méz: vonzó. A záró istentiszteleten Szeverényi János hirdette az igét. Hangsúlyozta, hogy Isten nem rendőr, nem bíró, nem ügyész: jóságával ösztönöz megtérésre és kegyelme megismerésére. A konferencia mélyreható üzeneteinek feldolgozásában segítettek a változatosságot jelentő zenei és előadói programok. Ezek között volt verses-zenés szolgálat (Káli-Horváth Kálmán, Balogh Tibor, Szűcs Péter Pál), illetve a piliscsabai katolikus testvérek templomában elhangzott orgonás-énekes koncert Csákány Marianna énekes és Pálúr János orgonaművész közreműködésével. Reménység szerint Isten a bizonyságtételeket, igei üzeneteket hallgatókban megérleli az elvetett igemagvakat, és így finoman illatozó gyümölcsöt teremhet életük. (Az elhangzottakból készült felvételek meghallgathatók a http://misszio.lu.theran.hu honlapon.) ■ Erdészné Kárpáti Judit
