Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-04 / 31. szám
Evangélikus Élet fókusz 2013. augusztus 4. !► 5 Integráció vagy asszimiláció - benne vagy ? az Európai Unió alapértékei egyértelműen keresztény értékek: az emberek közötti egyenlőség, a velünk született és elidegeníthetetlen emberi jogok és a tolerancia. Nem lényegtelen körülmény, hogy a témának egy egész hetet szánó, átlagosan mintegy hatvan érdeklődőt vonzó rendezvénysorozatot is az EU finanszírozása tette lehetővé... A nemzetközi joggal foglalkozó szakember sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségi politikája, noha becslések szerint az uniós polgárok tíz-tizenöt százaléka kisebbségben él. A nemzetközi jogszabályok kisebbségekre vonatkozó joganyagát ugyanakkor az unió irányadónak tekinti a vitás kérdések megítélésekor. Befogad és kitaszít a világ György Péter író, esztéta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora csütörtökön az Állatkert Kolozsváron - Képzelt Erdély című legújabb művét mutatta be, majd másnap előadást tartott a 20. század konfliktusairól. A szabadegyetemről, a roma integrációról, a főiskolás roma fiatalokról szólva így nyilatkozott:- Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy immár harmadik alkalommal lehetek itt. Akik itt vannak, hívő emberek, akik akarnak csinálni valamit. Nem a hatalommal akarnak foglalkozni, hanem tenni szeretnének. Annál fontosabbat nem ismerek, mint a szolidaritás gyakorlatát, gyakorlását. Mert ha a modern egyház érintkezése révén jön létre, a kérdés pedig az, hogy ilyenkor valóban a kultúrák konfrontálódnak-e, vagy a különböző személyiségek. Az egész heti program során bejárt gondolatmenetet Korányi András egyháztörténész előadása zárta. A világnézetek összecsapását felvázolva az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense politikai ideológiákra irányította a hallgatóság figyelmét, majd a kimondatlanul is legfontosabbnak számító kérdés megválaszolása következett: „A másik ember azért van az életemben, mert nélküle nincs esélyem üdvözülni. Nem csak arról van szó, hogy hit kell az üdvösséghez. Ha bezárkózom a szobámba, és nagyon hiszek, az még nem biztos, hogy az üdvösség útja, mert elméletben szeretni nem lehet, az csak emberi találkozásokban, közösségekben valósulhat meg” - fogalmazott az előadó. Tehát keresztényként abba kell hagynunk a harcot. Folk-dzsessz és moldvai táncház A szabadegyetem programjában ezúttal sem csak előadások szerepeltek. Kettő is bemutatkozott a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagintézményei közül: a katolikus fenntartású szegedi és az evangélikus nyíregyházi. Megismerhették a résztvevők az L. Riták Nóra nevével fémjelzett Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét, a kézműves Szűnő (jelentése romani nyelven: „álom”) termékek mögött rejlő integrációs munkát. Nagy sikerű koncertet adott a Belibuba folkdzsessz együttes, műsorát fergeteges moldvai táncház követte. Rádiótörténeti kiállítás nyílt, működött a teológiai és irodalmi csoport. Idén is alakult drámapedagógiai csoport - Csatlós Lóránt nagyváradi színművész irányításával színpadképes produkcióig jutottak -, ahogyan a médiacsoport is kisfilmmel jelentkezett az esemény zárásakor - elkészítésében Le Marietta és Balog Zsolt segített. Általuk kapcsolódott be a NŐSZ a Not in Our Town (Nálunk aztán nem!) elnevezésű amerikai kezdeményezésbe, melynek lényege a helyi közösségek megerősítése, hogy képesek legyenek bármifajta kirekesztéssel szemben állást foglalni és megvédeni a gyűlöletbűncselekmények potenciális áldozatait a média, a helyi önkormányzati, illetve a lelki vezetők aktív közreműködésével. Ennek apropóján pénteken délután szimbolikus szteBemutatkozik a roma szakkollégium rázatát annak, miért olyan nehéz manapság az eligazodás, az alkalmazkodás. A főváros XIII. kerületében, kizárólag roma gyerekeket oktató általános iskolában, valamint a borsodi aprófalvak közegében is jártasságot szerzett szakember arra is ráirányította a résztvevők figyelmét, hogy például a köznevelési törvény hányféle szakkifejezéssel írja körül a másságot: hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, veszélyeztetett - ha összeadjuk, ők jelentik a többséget... Napjainkban - a gazdasági válság okozta kiszolgáltatottságban, a nagyfokú elszegényedésben - fokozottan vágyunk az összetartozás érzésének megélésére, miközben egyre nő a türelmetlenség. Sarkadi Nagy Szilvia kérdései segítettek annak felismerényuláskor. És rajongó előítéletet is érezhetünk: azok iránt, akik magasan fölöttünk helyezkednek el... Az üvegplafon szót korábban a nők karrierjével kapcsolatban használták a szociológiában: így nevezték azt a jelenséget, hogy a versenyszférában a nők nem emelkedhettek egy bizonyos szint fölé a munkahelyi hierarchiában. Hüse Lajos kiterjesztette az üvegplafon fogalom használatát a kisebbségekre vonatkoztatva: az előítéletes ember úgy gondolja, az általa megvetett kisebbséghez tartozók ne végezzenek az övénél magasabb társadalmi presztízst adó munkát. Ennek alapján tehát a takarító roma elfogadható, a roma rendőr vagy tanár azonban nem. Az üvegplafont mindenki szereti maga alatt elhelyezni. A detektívtükörként leírt jelenség hasonlóan fájdalmas felismerésekre EUfória vagy EUfóbia? Ha az Európai Unió felbomlana - háború lenne. Nem azonnal, de előbbutóbb bizonyosan - jelentette ki dr. Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Intézetének tanára a NŐSZ negyedik napján. A negyvenkilenc országot magában foglaló öreg kontinensen, ahol több mint félmilliárd ember él, az unió jelenti a béke legfőbb garanciáját. A sok tekintetben mutatkozó válságjelek ugyanakkor nem hagynak kétséget afelől, hogy valószínűleg változtatni kell a konstrukción. Ám az új szerződés kiérlelését nehezíti, hogy a polgárok egyik országban sem mutatnak különösebb érdeklődést a közös EU-ügyek iránt. Tóth Norbert rámutatott: noha az unió alapszerződésében nem szerepel a kereszténységre vonatkozó utalás - amit sokan nehezményeznek is -, Folk-dzsessz koncert letesz arról, hogy a szegényekkel együtt létezzen, és törődjön velük, annak valóban rémes következményei lesznek. Nagy hatással volt a hallgatóságra Kuti Klára kultúrantropológus előadása. A Világok harca című programban elhangzott: különböző kultúrák találkozása mindig emberek reotípia-elengedést tartottak a Luther-kollégium udvarán: a résztvevők papírra vetettek egy-egy olyan esetet, amikor fájdalmas kirekesztést, előítéleten alapuló hántást kellett elszenvedniük, mindezt azzal a céllal, hogy a sok fájó emlék feloldódjon, kimosódjon. ■ Veszprémi Erzsébet Folytatás az 1. oldalról Kisebbségben él a romániai magyar csakúgy, mint a hazai cigányság, ám míg a határon túli magyarok számkivetettsége mélységes megindultságot vált ki az anyaországi magyarokból, a hazai cigányság sanyarú helyzetét maga tartja fenn. A NŐSZ programja pedig arra világított rá, hogy minden kisebbségnek az adott többségi társadalom részéről való elutasítása egy tőről fakad: a csoportnorma elveti a másságot, és csak nehezen veszi magának a megismerés fáradságát... Fekete bárányok vagy fehér hollók? Az ember közösségi lény, és alapvetően azon igyekszik, hogy harmóniában létezzen a csoportjával, a társadalom kisebb-nagyobb közösségeivel. Közben pedig individuum, egyszeri és megismételhetetlen, azzal az elemi igénnyel, hogy feltétlenül különbözni szeretne mindenki mástól. Szerencsés esetben felnőttkorunkra képesek vagyunk egyensúlyt teremteni, a közösségi normák megszabják a kereteket. Aki pozitív irányban tér el a többségtől, fehér hollónak számít a maga kiválóságával, míg a negatívba tartók fekete bárányok lesznek. Sarkadi Nagy Szilvia, a jó hírű, főként „fehér holló” tanulókat befogadó fővárosi Radnóti Miklós Gimnázium iskolapszichológusa épp a labilis keretekben látja az egyik magyasében, hogy a másság elfogadásával a többségi társadalom tagjai nyernek, gazdagodnak: jó embernek lenni ugyanis jó. Üvegplafon és detektívtükör Irigykedő előítélet? Sőt van megvető, gondoskodó, rajongó előítélet is. így osztályozta Hüse Lajos, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának tanára azt a jelenséget, amely egyébként a társadalomban való eligazodásunk megkönnyítését lenne hivatott szolgálni. Szék - ha láttam egyet, lényegében mindet ismerem, mégsem süti rám senki, hogy előítéletes lennék az ülőbútorokkal szemben. Merőben más viszont a helyzet, ha embertársainkat kategorizáljuk vélt vagy valós tulajdonságaik alapján, rendre aszerint ítélkezve, hogy saját társadalmi pozíciónkhoz képest mire számítunk tőlük. A koordináta-rendszer vízszintes tengelyén a versengés vagy együttműködés, vagyis a kölcsönös függés relációja szerepel, a függőlegesen pedig az alacsonyabb és magasabb státust ábrázolta a kutató. Azok iránt érzünk irigykedő előítéletet, akik nálunk magasabb státusban vannak ugyan, de versengünk velük, például a munkaerőpiacon. Megvető jellegű lesz az előítélet azokkal szemben, akikről úgy gondoljuk, alattunk vannak. Az együttműködés mezejébe érve viszont az előítéletünk gondoskodó, paternalista színezetet kap - például a fogyatékkal élőkhöz való viszokésztette a NŐSZ hallgatóságát. A roma szakkollégiumban is tanító előadó saját kutatási eredményei szerint a magyar középosztálybeli szülők úgy vélik, hogy a hazai iskola túl sok lexikális ismeretet követel, túl gyors a tempó, csak bizonyos képességeket és kompetenciákat ismer el. Amikor viszont az interjú - látszólag új fejezethez érkezve - a romákról vallott véleményeket kezdte feltárni, az alanyok úgy találták: a cigány gyerekek azért sikertelenek az iskolában, mert például túl lassúak, és intellektusuk alapján alkalmatlanok arra, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Az előadó arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy alanyai menet közben sem döbbentek rá, hogy kettős mércét alkalmaznak: igazuk biztos tudatában bélyegezték meg a megvetett kisebbség tagjait olyasmiért, amit saját gyerekükre vonatkoztatva a rendszer hibájának látnak. Mi lehet az előítéletek felszámolásának módja? - fogalmazódott meg a legfontosabb kérdés. A szakember szerint a leghatékonyabb fegyver az inkonzisztens információ. Minden integrációs programban, felzárkóztatási kísérletben következetesen a „nem várt” fejlemények kommunikálása hozhat hosszabb távon változást. Egyébként pedig csak az együttműködéstől remélhetünk fordulatot: egyenlő feladat- és felelősségmegosztás munkában, tanulásban, s ezt természetesen azonos jutalmazásnak, elismerésnek kell követnie.
